Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-24 / 596. szám
Julius 24. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. MENNYIT IRNANAK, HA IGAZ VOLNA AZ ”EGY DOLLÁROS” ÓRABÉR A múlt hét folyamán egy csekély három . hasábos . cikkecske jelent meg a komikusok napilapjában. A világforradalom ezen kis sintérjei, mint az említett cikkben is elrulják, sokkal nagyobb súlyt fektetnék személyek mocskolására, melyek nem hajlandók szőröstöl- bőröstől nekik behódolni, mint ócska elméletük védelmére. Nem szokásom személyem ellen irt támadások visszaverésére Nem tettem a múltban és semmi szándékom nincs ilyesmire a jövőben sem. De mégis a nyilvánosság előtt ] kérdem meg tőlük, hogyha tényleg igaz lett volna az a förmed- vény, melyet ellenem három hasáb terjedelemben elkövettek, — vájjon hány hasábot foglaltak volna le a lapból erre a célra? Van egy mondata mégis az említett cikknek, melyet érdemesnek tartok kiemelni. Es pedig azt, mely úgy szól, hogy “reprodukálhatatlan kifejezéseket használtam egy zöld Fehér ellen és őt provokáltam.” Hát ez nem rossz, instálom. De ha a szóbanforgó Mr. nem tudta reprodukálni, “iránta érzett toleranciámból itt újból cl fogom mondani, hogy a jövőben reprodukálja, ha szoros mancsaiba csákány helyett tolat ragad. Én nem olvastam meg, hogy hányán voltak azok, kik mint body guardok Fehérrel együtt körülvettek. Azt sem, hogy a Hill- side-i dalárda piknikjén milyen nagy volt a közönség. A provo- hogy nem az a provokátor, aki kálásról is csak most tudtam meg, egy teljes délutánon keresztül settenkedik valaki körül, hogy belekössön, hanem az, aki kerüli az alkalmat arra, hoigy egy varan- gyos békának a lábára taposson. Ám a béka nagyon szemtelen volt és a régi római közmondás szerint olyan nagyra akarta magát felfújni, hogy nagyobbnak íátszék, mint egy bika. Mindig jobban nőtt a vágya, hogy velem “beszélgethessen”. Ö személyesen miután a hozzám küldött adjutánsai leforrázva kerültek tőlem vissza. így történt azután meg, hogy az általam alaposan összepofozott pártelméletet szemtől szemben akarta Mr. Fehér megvédelmezni és hogy az általam mondottakat a három hasábos cikkben “nem tudta’” reprodukálni, noha elég hangosan mondottam el a következőket: “Maga merészel meggjegyzést tenni az IWW-ra? Hol dolgozott maga, hogy olyan jól ismeri az amerikai ipari viszonyokat? — És Hol, melyik gyárban szerezte azon tapasztalatait, hogy milyen szervezetre van itt a munkásságnak szüksége? (Itt aztán pertuk lettünk). Te kis vacak szélhámos, te mersz az IWW-ról beszélni? Te, aki soha, mióta a lábad ez ország területére betetted, egye.t- len napi munkát nem végeztél I Te! Aki egyetlen gyárnak belsejét még nem láttad! Te! Aki az amerikai munkások nyakán élősködői, aki tudás nfilkül bekönyö- költed magad abba az intézménybe, melyet jobb sorsra érdemes munkások verítékkel keresett centekkel teremtetted meg! Te! Aki tekkel teremtetted meg! Te! Aki hasonszőrű társaiddal agent provokátor, spicli munkát végzel, — melyet munkások dollárjaival fizettetsz meg! Te, aljas senkiházi! És még te akarsz munkakérdések- rő vitatkozni? ! Hát először tanuld meg, hogy milyen fán terem! Addig pedig hallgass, mert a hallgató szamarat sokan bölcsnek nézik! Igaz, hogy ez fájt egy kicsit Fehnrnek, de vastag bőrén keresztül ezt alig lehetett észre venni. Nálánál jobban fájt egy pár jmbor követőjének, amit észre- lehetett venni, abból is, hogy naelnyelte az általános helyeslés. Hogy meg arra is képesek lettek volna, hogy kidobjanak, hát ezt én nem tagadom, hanem hangsúlyozom! Úgy van. Mindez csak a párthivek észjárását, agybeli fejlettségét bizonyítja. S hogy még sem tehettük meg, az nem tulajdonítható másnak, mint annak, hogy voltak a helyszínen öntudatos munkások is és jómagam csupán azfirt, hogy egy hivő vagy kettő egy olyan alak védelmére kel, mint Fehér, erővel tartottam magam vissza attól, hogy tettle- gességre vetemedjek, mert láttam hogy éppen ezt szerették volna. WIENER ANDOR. AZ AGITÁCIÓ HÍREIBŐL. Nem akarjuk ezt meghonosítani, mert az IWW tagjai nemcsak nem kívánják, de ellene is volnának, hogy külön-külön Írjunk minden egyesnek a munkájáról, még sem maradhat a begyünkben az az aktivitás, amelyet az elmúlt héten Spilmann munkástárs végzett. Húsz házat látogatott meg a' Bérmunkás érdekében, ahol közel mozgalmunkról. A Bérmunkás hasábjain fegu-k száz ember előtt beszélhetett a számot adni ennek a rendszeres munkának a közeljövőbeni eredményeiről. Hihetetlenül hangzik, különösen a mai nagy munkanélküliség idejében, de mégis igaz: vannak emberek, kiktől el sem lehet vitatni az egy dolláros órabért. A Fisher Body O., Co.-nál is a darabszámos munka rendszer van hosszú évek óta folyamatban. 'A munkásokat 50 cent órabér napszám mellett szedték fel már több mint egy évtizede, illetve amióta ez a gyár Clevelandban felépült. Azonban a munkások az ötvenes számot nem használták, mint a keresetet mérő eszközt, tekintettel azon tényre, hogy az 50 centes órabér úgyis csak pár nap vagy legfeljebb pár hétig van érvényben, amiután darabszám szerint kapják fizetésüket. Itt kezdődik a fent jelzett “egy dolláros” órabérnek a története, mely mint egy fékezhetetlen vad erő, űzi, hajtja a munkások tiz-, húsz- és százezreit a termelés mind nagyobb mérvű gyorsítására és a profit hihetetlen magasságig való fokozására, a munkásnak nem hagyva mást, mint az “egy dolláros” érabér elméletet és erre mint alapra épitett és vett súlyos mortgage -al megterhelt házat és telket, aminek törlesztését már csak az 50 centes órabérnek a feléből kényszerül, — ha képes erre; — eszközölni. Én számos évvel ezelőtt dolgoztam a nevezett gyárban, amikor még éven át megkereshette a darabszámos munkás a dollárt egy órára és megkapta az 50 centes órabérét, amikor a darabszám munka valami oknál fogva fennakadt a nap bizonyos óráiban. — Azóta a helyzet évről-évre változott. Ha a munkás önkéntes szorgalmával nem hajtotta túl a megengedett kereseti határt, maga a gyárvezetöség keresett módot arra. Megengedhetővé tette sőt buzdította a munkásokat, — hogy keressenek minél többet, megígérve, hogy fizetésükből vágni semmi körülmények között nem fognak. És bár a munkások többségének meg volt az előérze- te a termelés fokozásával járó következményekre, a kisértésnek nem tudott ellentállni, még saját magában volt képességet is túlhajtva, fokozta a termelés gyorsaságát. Magától értetődik, hogy az ilyen nekibuzdulásokat mindig az árlevágások követték nyomon. Az igy eszközölt bérlevágások az utolsó 5 évben túlhaladták a 300 százalékot és még mindig vannak munkások, akik hiszik, hogy a dolláros órabérük meg van, csak a munkaviszonyok rosszak, ami által nincs meg az alkalom, hogy minden órát kidolgozhassanak. Azonban, ha vannak is ilyenek, I nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a munkások zöme kezdi komolyan venni az idők változását és ma már nem sokat kell magyarázni, megérti a munkás, hogy a termelés gyorsításával eljutott munkaerőképességének véges határáig. Letűnt a “dollár” órabérek aranykora. A Fisher Body Co gyártelepén már csak ritka az olyan munkás, aki munkaerejének tulfeszitése mellett megtudná keresni a 7 5 centet egy órára és még ritkább, aki az egy dollárt. De beszéljenek a tények. A munkások három-négy napot dolgoznak. Számuk a két évvel előttihez úgy viszonylik, mint egy az öthöz. Ha nincs darabszám munka, ott ülnek tétlenül a gyárban, nagyon gyakran egydollár és egy dollár ötven cent napi keresettel. Az ötven cent napszám órabért nem fizetik, kivéve, ha a formák tökéletlensége okoz munka fennakadást, akkor sem az egészet. A tőkés nem válogatós az eszközökben. Meghagyja a munkásnak az ötven centes órabérét és mégis elveszi a felét. Az igy eltöltött minden két óraidőért fizet egyet. Az a munkás ember, aki előttem azzal próbálta magát kikapcsolni a munkások eme közös sorsából, hogy neki meg megvan a lehetősége az ‘“egy dollár” órabér megkeresésére, csak az alkalom hiányzik tőle, süket is, v«k "s és biztató a dologban az, nogy ezek mindig kevesbülnek. És lassan ezek is meg fogják látni, — hogy a gyors termeléssel és a hosszú idővel ritkítják a munka- alkalmakat, ezért nincs meg az ö számukra is az alkalom a képzelt lehetőségek kihasználására. EGY JÓ SZIVÜ KAPITALISTA. Hogy ez is még akad a szivte- lenségnek eme korszakában, szolgáljon azoknak érvül, akik hisznek. A National Screw Co gyárvállalat managerje átvizsgálta alkalmazottainak pay rollját. Megdöbbenéssel konstatálta, hogy a munkaidő megfogyatkozásával nagyon megkönnyült munkásainak fizetést tartalmazó boritéka. Úgy taláta, hogy az emberek abból megélni nem tudnak, amiért is elrendelte, hogy ezentúl mindenki dolgozhat 6 napot egy héten, kilenc órát naponta. Két hét múlva — nem tudni — a gyárosnak a szive, vagy a zsebe keménye- dett-e meg; annyit lehet csak tudni, hogy a munkások két napot dolgoznak egy héten azaz 16 órát. Olvasd a Bérmunkást
