Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-18 / 616. szám
U ec ember ncnmumw ft* 0U3KV Uecember i o.' ROMANTIKA I (Fogházi emlékeimből.) Irta: < GERGELY GYŐZŐ. . . Kórágyon és cellában rendszerint közlékenyek és bizalmasak az emberek .... A vidéki nagykereskedő, aki csekély félmilliónyi hamis lebé- lyegzésü pénz forgalomba hozása miatt került vizsgálati fogságba, még aznap, ahogy cellámba behozták, közvetlenül azután, hogy ártatlanságát hangoztatta, elmondotta azt is, hogy amikor vallomástétel végett Budapestre citálták, már tisztában volt azzal, hogy letartóztatják. És előadta: — A pályaudvarról a városba menet találkoztam egy szemre- való nővel, akzal töltöttem az estét. Éjfélkor, ahogy elváltam tőle, egy másik akadt utamba. Eszembe jutott, ki tudja, mikor látok megint nőt és ennek a meghívását is elfogadtam. Reggel aztán elmentem a rendőrségre és onnan mindjárt idehoztak. Ugy-e, jó orrom volt? Azzal aztán megnyílt a zsilip. A négy fal közé szorított férfiember lázas képzelete, amelyet a vágy folyton korbácsolt, hangos kifejezést nyert azokban a történetekben, amelyik mindegyike nő" ről, kalandról szólt. Ezeknek a történeteknek egyhangúságát csak a család, a feleség és gyermek után való vágyakozás hangja szakította meg. Ilyenkor elmesélte, miként került össze a feleségév«!, hogy milyen nagy szerelem hozta őket együvé, de közvetlenül ezután minden átmenet nélkül, elmondotta kalandját a szomszéd utcában lakó özvegy asszony adósával, üzletfele feleségével, a kávéházi kaszirnővel és igy tovább, a legtarkább változatban, mindenféle nővel szőtt szerelmi ügyét, hogy aztán ugyancsak min den átmenet .nélkül visszatérjen a családra, az asszonyra, a gyermekekre. És egyszer este, amikor már elhelyezkedtünk fekvőhelyünkön és az őrség már eloltotta a villanylámpát, vaami reszelős hangon szólt át hozzám: — Tudja, mi jutott az eszembe? Nagyon rossz dologra gondoltam. . . . Mit szól hozzá? Az asszony egyedül van otthon.... Még mindig szemre való asszony, nem látszik meg rajta a három gyermek .... És egyedül van . . . Férfiak fordulnak meg az üzletben .... Hátha unatkozik, vagy benne is feltámad a vágy .... És egészen nyíltan, brutális, ut- széli szókimondással beszélt e*rről az eshetőségről. A féltékenység dühe kerekedett felül benne, — amelyet a kielégületlenség izgalma még inkább fokozott és áttörette vele a nevelés és konvenció minden korlátját. Soha olyan han gon nem beszélt nőről, mint most a feleségéről. Egyikről sem emlékezett meg olyan gyalázkodó, ocsmány kifejezésekkel, mint éppen a hitvestársáról, akinek látogatását másnap délelőttre várta. Rá kellett szólnom, hogy hagyja abba ezt a beszédet. Nem használt. A kint strázsáló őr kétszer is dörmögte be a leső lyukon: — Csönd legyen, már régen i csöngettek.... De emberembe már nagyon mélyen beleette magát a méreg. Másnap délelőtt megint az ügyéről beszélt, de már távolról sem azzal az optimizmussal, mint akár még az este is. És ez is az asz- szonynyal volt kapcsolatban. — Meglássa, nem ment el az ügyvédhez. Attól tartok, itt hagynak rothadni a börtönben. Az odakint éli a világát, én meg itt döglök meg. . . . Hány óra lehet? Van már tizenegy. Már itt kellene lennie. De nincs itt. Már nem is jön be ma. . . . Egészen biztosan lekéste a vonatot. Elaludt. Miért aludt el? Amikor én otthon vagyok, sohasem alszik el, mindig ő kelt fel engem is. De most nem tudott felébredni.... És megint ocsmány szavakban kifejezett gyanú következett. — Annyiszor ismételgette, hogy a gyanú már határozott váddá erősödött benne. — Még ma Írok az ügyvédnek, hogy jöjjön be. De nem annak, aki az ügyemben képvisel. Ahhoz jár az asszony. Fiatal ember .... De önnek jó barátja az a hires vá- lójeres specialista ugy-e? Untam a dolgot, rászóltam: — Ostobaságot beszél az ur. Nagyon megsértődött.--- Micsoda beszéd, hogy ostobaság .... Hát azt hiszi, olyan ember vagyok, aki tűri, hogy felszarvazzák? .... Éktelen káromkodással fejezte be mondani valóját. — Hogy maga milyen ember, azt nem tudom. De nézzen ide: Látja ezt az irkafirkát? Lesteno- grafáltam, amit itt összevissza beszélt. Tudom, nagyon elröstelné, ha egyszer a szeme elé tartanám. — Nem én, akár alá is irom, ha úgy tetszik .... Hát csak kérem, Írjon annak a jó barátjának, a válópörös specialistának, jó ügye akadt. — Nem írok neki, nem bolondítom ide. Mert abban a pillanatban, ahogy beszól a smasszer (börtönőr), hogy beszélőre hívja, maga úgy rohan majd, mintha kergetnék és amire leér a két emeleten, már nem tud szóhoz jutni a meghatottságtól, hogy ö nagysága megjött. Ha pedig ma nem jönne be, akkor holnapig még jobban dühöng majd, viszont azonban, holnap még nagyobb lesz a meghatódottsága, mintha ma érkezett volna meg. De ma érkezett meg. Emberem még csak annyit tudott mondani, hogy ,nm ismerem, nem tudom, hogy milyen kemény kötésű ember, beszólt az őr, beszélőre hívta. Jó félóra telt bele, amire vissza jött, de még mindig törülgette a szemét. Még jó sort sirt nekem, akadozva beszélt az otthonáról, a családjáról, az asszonyról, arról a drága, jó angyalról, a gyermekekről. Aztán jókedvűre fordult a hangulata és megint mesélni kezdett :--- Egyszer ottragadtam a kávéházban. Kártyáztunk, nyertem, a fiuk nem hagytak békében. •— Hogy most gavallérnak kell lennem, — hajtogatták. — Gavallér kell nektek? Hát gavallér leszek, a kutyafáját. És bementünk a Krumplihéj 'ebédre... A jótékonysági intézetek által felállított munkáselhelyező irodák itt Buffaloban is szép számmal vannak felállítva. Az elmúlt héten négy embert helyeztek el heti két napi munkára a Gay Lord Pie Baking Co. egyik műhelyében. Kopott, ütött ruhájuk bizonyította, hogy régóta munka- nélkül lehetnek. E négy közül az egyik kiváltkép feltűnt rongyos ruhájáról. Mikor az ebédidő elkövetkezett, a műhely férfimunkásai az öltözködő szoba hosszú asztalánál, mely körül padok vannak, ebédelni kedtek. Mindenki az asztal köré ült, -— csak ez az újonnan felvett munkás ült háttal a többinek az egyik sarokba, hogy senkise lássa, mit eszik. Mikor az egyik régi munkásnak ez feltűnt, odament hozzá hogy megkérdeze, miért nem ül közéjük ebédelni és akkor látja, hogy krumplihéjat eszik ebédre. Megszólítja, hogy miért eszik krumplihéjat? — Hogy én miért eszek krumplihéjat? Mert éhes vagyok és más egyébb nincs mit enni. Otthon feleségem és négy gyermekem van, azoknak hagytam a krumplit, mert ha azt is elhoztam volna magammal, nekik nem maradt volna semmi. A jószivü munkás a zsebébe nyúlt, elővett egy dollárt és elkül- dötte egy restaurantba, hogy ebédeljen meg. Mire visszajött, már 12 dollárt gyűjtöttek össze és rögtön utasították :hogy azt vigye el a családjának. Tisztelt proletár testvéreim. Ne várjatok addig, mig ti is erre a sorsra jutnátok, hanem mint munkások, ti, akik a munkások társadalmába tartoztok, ti, akiket a ka pitalista társadalmi rendszer nem tekint embereknek, hanem igavonó állatoknak, szervezkedjetek gazdasági javaitoknak a megvédésére. Szervezkedjetek az Egy Nagy Szervezetbe, mint azt az IWW tanítja. Stana. "Rózsakoszoru"-ba. Ott aztán olyan ricsajt csaptunk a nőkkel, hogy hetekig beszéltek róla.... Tudja, volt ott egy szőke. . . . ——>----o---------A pénz hatalma A sárga , bűnös hideg fém Vigyorogva kajánul tekint felém, Milliók átka, milliók vágya Rajongása száll feléd, Belőled? soha nem lehet elég. Te néked szól minden álmunk, Feléd száll a fohászunk, Istent, embert megtagadunk, Rokont, barátot eltaposunk. Te átkozott bűnös fém Könnyörgök, szegődj mellém. Vérörömnek vagy őrjöngő szülője Hazug álszerelmek megölő je, Minden bűnnek piszkos ágya, Emberi gyalázat csúf koronája, Arany! Te vagy a mindenség átkai Marcel Neumann. Az olvasók koréból (Folytatás a 3-ik oldalról.) csak az IWW nem forradalmi szervezet többé. Nem forradalmi, mert nem hisz holmi lagymatag politikai pártépitésben, nem forradalmi, mert azt hirdeti, hogy a ‘"munkásosztály és a munkáltató- osztály közöttt semmi közösség nincsen.” Az IWW nem jó,mert kitűzte céljául a bérrendszer megszüntetését, nekik ez nem tetszik, nekik kommunizmus kell, olyan mint Oroszországban, ahol bérért dolgozik a munkásság. Nekik olyan rendszer kell, ahol ők uralkodhatnak mások felett, tehát tisztelt kommunista vezér urak, vegyétek tudomásul, hogy mi olyan kommunizmusból nem kérünk, ahol a munkásságnak továbbra is bérért kell dolgozni, és ahol nem kapja meg a munkás a munkájának teljes gyümölcsét. Mi nem Szűnünk meg, amig bér rendszer lesz ezen a sárgolyón. Mert az IWW eszméje hódit ma már világszerte, kezdenek érdeklődni az IWW iránt és több országban már szervezkedik is a munkásság az IWW alapján. Az IWW eszméje nem szalmaláng. Az IWW-t a gépek fejlődése hívta életre és az osztályharcban edződött meg. Bármennyire akarjátok is elhallgattatni és elpusztítani, úgy sem lehet. Ellenségeink vannak, de Marxnak, a nagy lángésznek is voltak ellenségei és később tetszett vagy nem, elkellett, hogy ismerjék a tanait. Az IWW-t is elkeli, hogy ismerjék, mert a fejlődés kényszeríteni fogja mindazokat, akik még talán máma kételkednek helyességében. És amikor majd a munkásság felismeri a helyes utat, amelyen az IWW halad, az egyedüli megváltót az ipari szervezkedést és megfogja teremteni az ipari kommunizmust, amely-ben megszűnik a magántulajdon, ahol nem termelnek profitra, amikor nem lesz élősdi, ahol megszűnik a bérrend- | szer, ahol a munkásságnak meglesz a teljes szabadsága és élvezni fogja az általa termelt összes javakat. Nagy József. RETORIKAI TANFOLYAM DETROITBAN. Felhívjuk mindazon munkástársaink figyelmét, akik tanulni akarnak, hogy a tél folyamán retorikai előadásokat fogunk tartani minden pénteken este 8 órai kezdettel. A tanfolyam 1930 december 12-én nyílt meg 914 West End Ave helyiségben. Azok a munkástársak, akik részt akarnak venni a tanfolyamon, már a megnyitó estén legyenek jelen. Az IWW detroiti tagjai minden második vasárnap tártjaik gyűléseiket a Gegus épületben, 9 14 S. West End Ave. Felkérjük a Bérmunkás olvasóit is, hogy látogassanak el a gyűléseinkre.
