Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-23 / 608. szám
Október 30. BÉRMUNKÁS 3-ilc oldal CHICAGÓI HÍREK JUNIOR COLUMN Az események nyomában WHY DONT THEY ORGANIZE? “A MUNKA gyümölcse a munkást illeti”. Ezt mondja az Osztály tudatos munkásosztály az elfogultaknak s ezt kiáltja oda a kizsákmányoló osztálynak. A szenvedő bérrabszolgák nyomorúságos helyzetében is rettenetes nehéz megértetni, hogy a parlagon hevert munkaerejét — amely ma nem kell a munkaadóknak — szervezze az Egy Nagy Szervezetben s akkor munkájának teljes gyümölcsét élvezheti. Nem tudja megérteni a rettenetes sorshoz szokott munkás, hogy hogyan is élhetne ő minden gond nélkül. Mit is csinálna akkor, ha nem kellene évről-évre azon törni a fejét, hogy újból meg kell újítani a dü- ledező viskóra a mOrtgaget, hogy végre aztán úgyis kilakoltatják őt, mint ahogyan Chicagóban hetenként több mint háromszáz családot. Munkás családokat lakol- tatnak ki a “sajátjuknak" nevezett otthonukból vagy a lakbér fizetését képtelenek eszközölni s igy az utcára kerülnek s akkor du: dolhatják, hogy:“Oh say, can you see By the dawns early light. — What so proudly we held by” etc. etc. Dúdolhatják, azt, mert volt rá gondja az uralkodó osztálynak, hogy megtanítássá velük Ma Chicagóban az ingyen kenyér konyhákon, mielőtt egy egy szelet kenyeret adnak a kiéhezett, agyongyötört, csontig fázott munkásoknak, először a Salvation Army vezetése mellett énekeltetik velük a himnuszt. BORZALMAS itt a helyzet. Az emberek és asszonyok csapatostól követik az étkezdéktől étkezdékhez járó moslék gyüjtőkocsikat s amikor egy-egy vödör hulladékot kiöntenek a bűzt terjesztő kocsikba, az erősebbek félre lökik a gyöngékét s egymás kezeit véresre marva kapkodják a moslékba dobált kenyér darabokat s húscafatokat s meg sem nézik, tömik magukba, mint az éhes farkasok. Még nézni is rossz. De amint egy rendőr állomás melletti étkezdéből kihoznak egy vödör moslék. \ újból tolongás s tülekedés iáim '. A naplopástól s a grafttől gömbölyűre hízott nyomorult fogd meg-ek az ablakon keresztül mulatnak, röhögnek a szerencsétleneken. Az élni akarás. ösztöne kényszeríti a szerencsétleneket a moslékon való táplálkozásra. — Idősebb asszonyok arcán a köny- nyek peregnek, hogy ők nem juthattak a moslékos kocsi közelébe, hogy unokáiknak hazavihetnének belőle. Ez Chicagóban a Displi- nes Police Station előtt játszódott le 1930 október I 0-én. Ne szervezkedjetek munkások az Egy Nagy Szervezetbe. Az az Élet ösz- szes javait akarja a munkások birtokába adni. Ha ezek a szerencsétlenek megélnek a moslékon ma, holnap mi majd megélünk azon, amit ők otthagytak. Mert ha még mindig vártok, akkor ez l HETEKEN ÁT nagy hü-hóval i hirdették a polgári lapok Wrigley- J | nek, az amerikai chewing gum gyáros nemesszivüségét a nyo- j morgó és hajléktalan munkanél- j küliekkel szemben. Úgy állították ! be-napokkal ezelőtt, mintha ezer és ezer munkás jutott volna haj- j lékhoz s betevő falathoz. A lapok ! nap-nap után képekkel mutogat- j ; ják valamely nagyobb politikus ! jelenlétében Wrigley-t, amint egy csomó lerongyolt, kiéhezett munkásnak tölti a kávét. Üres fekete kávét. Azt hiszik ezek az urak, ■ hogyha nékik a dőzsölés után jót ; j tesz a fekete kávé, akkor a kiéhe- i i zett s a hulladékon táplált munkás ; j gyopirának is jót fog tenni. Az 1 ! agymételyező polgári sajtók hirdették napokon át, hogy a Wrig- ! ley által adományozott épületben | kétezer munkanélküli embernek ! nyújtanak hajlékot s ma háromnégy hét után csak közel kétszáz hajléktalannak adtak szállást s fe- ! kete kávét. No, mi tudjuk, hogy a Wrigley s a többi rabló társai nem olyan jótékonyak, hogy az álta- j luk elrabolt javakból egyebet, — i mint üres fekete kávét visszaadja- j nak. Szervezkedjetek az Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ba, amely szervezet elvi nyilatkozatában kimondja: “A munkásosztály és a kizsákmányoló osztály között J semmi különbség nincsen. Nem lehet béke mindadig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, i akikből a.munkáltató osztály áll'’. Kell ennél szebb, kell ennél tisztább osztályharc? Vállj harcosává s hívd munkástársadat. Terjesz- szük az eszmét a dolgozó és a munkanélküli magyar bérmunkások között. Az IWW-val az ipari szervezkedéssel az uj társadalom j szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül. ALIG INDULT MEG Chicagóban a “bunk” házakbani cellák s az üres fekete kávék osztogatása s máris hasábokon adnak tanácsoBefore there was a great deal of unemployment the fathers went to work and the mothers stood at homo. Everything seemed to be going on wonderful. The children went to church and on Saturday's she sent them to the show so as not to bother her at home. When the 1WW fellow workers went from house to house and asked the workers to join the organization to be prepared for future battlfes with the capitalist who rob them they simply shook their heads and said: "No”. The 1WW fellow worker went to hundreds of houses and seldom did they get any worker to join the organization. Why are the workers so reluctant to organize when they Csatlakozz az IWW.-fioz; kát a jóakarók a szamaritánusoknak. Félnek, hogy a munkanélkülieknek nagy tömege árassza el Chicagót. Hiszen nem is volna csoda. Úgy imák erről a jótékonyságnak nevezett humbugról* hogy a még dolgozó munkások is irigylik a munkanélküli hajléktalan munkások — a Wrigley köré engedélyezettek —- helyzetét: A jóllakott próféták ajánlgatják, — hogy csak azoknak adassák lakhely és élelem (bunk ház s fekete kávé) akik legalább tiz esztendeje Chicagóban laknak s bizonyítani tüdják, hogy állandóan dolgoztak. Wrigley maga is azt mondotta, hogy mindenekelőtt azok fognak előnyben részesülni. De ha a munkásosztály azt mondaná Wri- glynek, hogy az általa gyártott chewing gum-ot ezután rágja Chicago lakossága, akkor másképpen gondolkozna. Különben is elérte | célját. Megkapta a cheap adver- I tiseot, amit keresett. Majd ha a I munkások osztálytudatra ébred- ! nek, akkor visszaszolgálják a szT- : vességet és adni fognak Mr. Wri- '■ gley-nek egy pár over alls-ot. K. . . . _ _ ! EL VI NYÍL ATKOZ AT. A- munkásosztály és a munkáltató osztály között semijü közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben: összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmiéval felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban •—- vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen| esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társasee that the capitalist are exploiting them? When the children of these fathers and mothers teach the age of 16 and 17, even earlier, they too become robbed like their parents. They never think of joining an organization to make living conditions better. How can they? Their own parents never thought of organizing. Now unemployment is here with all its attendant evils, millions out of work looking for a job to earn their daily bread. The fathers try hard to work but alas it ts in vain. Many of them pray to God for some bread. This too is in vain. 1 am very glad we have such a good organization but it is a real shame that the people will not join. The 1WW is a weapon with which the workers could better their conditions if they would only join, Mary Váraljai. I COMMENT Yes, Fellow worker Váraljai, the IWW is a good organization and it is too bad that the workers do not organize into it to better their working conditions. Workers cannot organize into it until they have grasped the meaning of the IWW. Before they can do this they must be educated. That is why we have literature, pamphlets and the press with which we can educate them to become classconscious. The Junior Wobbhes will be prepared to carry on the struggle i for freedom from wage slavery ! because °f ‘heir early training in I working class matters. Itt will be i tbe duty °f ‘he J. W.’s to impart their knowledge to their fellow workers wo will work with them in the industries when that age is reached. The organized workingman's j Child‘ hke the J. W's have a de- | cided advantage over the unorganized workingman's child in that they will not blame presidents for lack of work, look to Politicians to save them or pray to an omnipotent being, called to their own organized strength God, to save them. They will look to better their working conditions to carry on the everyday struggle against the capitalists and "build the new society within the shell of the old. It is some time now that we have heard from Cleveland; __ When are the Cleveland J. W's going to get busy? If you do not like the column tell us why. If you do, however, how about some news to prove it. Try to follow the example set by other writers. J. F. Jr. T_ CJ
