Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-23 / 608. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Október 30. BÉRMUNKÁS (.WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I W.’ W. Előfizetési árak: Subscription Hates: Ii|r évre ........... $2.00 One Year............ $2.00 évre ............... 1.00 Six Months........... 1.00 Eg) :s szám ára . . . , 05 Single Copy................05 Csőm. rendelésnél.. .03 Bundle Orders............03 Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS" P. O. Box 17. Station Y. New York. N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivtttai 347 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered a? second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Válasszatok . . . Éhes, rongyos didergő szolgasereg rój ja a nagyvárosok kövezetét. Egymásután alakulnak a breadlineok, szaporodnak a zingyen- levesért sorbaállók. A nagytőkések egymásután szólaltatják meg nemzetgazdászaikat; elhizott, könnyű fajsúlyú politikusokkal egyetemben jósolgatnak az eljövendő prosperitásról, mely befordulásra készen áll egy láthatatlan utcasarkon. Választás vall: Vásári zaj, lárma tölti meg a levegőt szerte Amerikában. Luxus autók, teher gépkocsik, cifra, nagybetűs plakátokkal, lassan berregő motorokkal szelik az utcákat keresztül-kasul. Kopott színészek tölcséreken keresztül dúdolnak lágy melódiákat, eregetik a mélabus akkordokat: csillagsávos lobogók alatt frakkos politikusai a vezető politikai pártoknak, hangsokszorositón keresztül tálalják fel az Ígéreteket: “munkás" politikusok kevéssbbé felszerelve, szabad szájjal ordítják magukat rekedtre: Válasszatok. . . . Az önmagával tehetetlen szervezetlenül, munkanélkül kóborló szolgasereg bámészkodva néz a méltóságosan döcögő kampányszekér utáll: más elfoglaltság hiányában dideregve hallgatja a szónokokat az utcasarkon. A kényelmesebb helyzetűek, meleg szobában, úri gesztussal kapcsolják be a rádiót, melyen keresztül öblös hangon rethori- kai rutinnal adagolják be az üres ígéreteket. A husosfazék körül, magukat kövérre zabáit hivatalnokok, lopáson, graftelésen rajtakapott bírók, az alvilággal paktáló ügyészek és a nagy pártkorifeusok mind észrevették a munkanélküliséget, mind megoldást Ígérnek, mind városi, állami és szövetségi munkálatok megkezdését helyezik kilátásba és hogy teljesebb legyen a cirkusz, a "munkás politikusoknak megengedték a bohóc szerepek betöltését. Vörösre pingált bohócaink a cirkusztulajdonost maszkírozzák és azt Ígérik a karzaton ülőknek, hogy az előadás végeztével csekély belépti dijak ellenében HETI VÍU- SZONÖTÖT ÉS MINDEN GYERMEK UTÁN ÖT-ÖT DOLLÁRT fognak kapni.... Tessék besétálni. . . . Tessék választani. . - . Itt az alkalom, mert november negyedikéig tart a mutatvány. Válasszatok: Választhattok akárhogyan, választhattok a több garnitúrából s ha úgy tetszik, választhatjátok az ötödiket is. Úgyis mindegy. November a didergés hónapja és azután jön a december, a vacögós: majd a január, február, a dermesztő. Ti proletárok, kiket a cirkuszba hivr?»k nézőközönségnek és statisztának, úgy sem jöttök számításba. Választások előtt kaptok ingyen levest és ha teljesen hajléktalanokká váltok, adnak majd odvas pincékben tetves fekvőhelyet, hogy az isten hidege meg ne dermesszen benneteket kint a szabadban, mikor a pokol szelei démoni táncot lejtenek és jégcsapokkal virágozzák ki az ablakokat. Vájjon mikor ébredtek már fel) Mikor kiáltotok egy dörgedelmeset, hogy “elég volt nekünk a cirkuszból"? Mikor válaszszátok hóhérjaitok követése helyett a szervezkedés útját és töltitek ki zárt sorokban az Ipari Szervezet kereteit, hogy a szolgaságot, a megaláztatást, a lassú éhhalál által való pusztulást elkerüljétek: hogy önmagatokat a kapitalista kizsákmányolás és a politikai fékerek vezetése alól felszabadítva, lomtárba helyezzétek a kapitalizmus intézményét, a rómaiaktól átvett jelszavával együtt. És nyomatékosan megértessétek, hogy a huszadik század emberét a kenyér és cirkusz már nem elégíti ki. Válasszatok! Válasszatok kettő között: akarjátok-e tovább cipelni a rabiga keresztjét, vagy pedig elfogadjátok az IWW által ajánlott szervezkedést, az Egy Nagy Szervezetet és megszabadítjátok magatokat a kapitalizmustól és gyilkos kizsákmányoló rendszerétől, melyet a politikusok istápolnak. A Saar-völgyi bányakatasztrófa A nagy kapitalista napilapok eldugott hírei között a hátsó oldalakon három nap egymásután megjelentek kis hírek formájában j azok a Németországból jövő hírek, melyek- j nek döbbentő hatásai vannak, még eldugott j formában is — ránk proletárokra, kiknek élete, testi épsége, a racionalizált és a speedup rendszerben pillanatig sincsen biztonságban. Az iparizálódó, az Amerikát — akarva, nem — követő Európai tőke már ugylátszik semmiben sem marad el Amerika mögöU. A j bányakatasztrófák és bűnös hanyagságnak tipikus hazája nem az egyedüli most már, mely a legnagyobb áldozatokkal dicsekedhetik a bányászati iparban. Alsdorf, Németországban olyan katasztrófát éltek át a bányászok, melyért 259 bányász fizetett az életével. A profit oltárán feláldozott német bányászokat október hó 25-éll temették el. Németország középületein félárbocra eresztették a lobogókat: a temetésre kivonultak az állami tisztviselők, a bányaigazgatósági tagok és a halottak tiszteletére még a börzén is beszüntették az üzletet —• rják a kapitalista lapoji. Összesen 1 300 koszorút helyeztek a legyilkolt bányászok koporsóira, melyek közül némelyiken csak számokkal írták az áldozatok nevét, miután többen felismerhetetlenek voltak. A vállalat igazgatója is megjelent a temetésen Alsdorfban. Amig farizeus arccal, lesütött szemekkel álldogált a koporsóerd-^k között, alig alig száz mérföldre szintén az ő igazgatása alatt működő bányák közül egy másik robban fel. Újra 70 halott és számos sebesült maradt a munka csatamezején. És ezzel a kis tudósítás befejezést is nyert. El van intézve a kapitalisták részéről. Többet nem kell, nem is J szabad róla Írni, mert hát kell a hely a váló- j peres högyek, a racketerek, sikkasztó birók, bandita királyok ügyeinek szellőztetésére. Éppen a múlt héten olvastuk, hogy a német bányászok, a szociáldemokraták és a szak- szervezeti vezérek unszolására hajlandóknak mutatkoztak elfogadni a bérlevágást, hogy a hazát és annak fizetőképességét megmentsék, biztosítsák. Ennek nyomában jött a speed-up, a túl- j feszitett munka, majd egy robbanás és utánna ( még egy.... Háromszázhuszonkilenc halott, pár sebesült, néhány száz özvegy és pár ezer árva. Holnap megkezdődik a robot. Fertőtlenítik a tárnákat, eltávolitják a hullaszagot s a feledés fátyoléval letakarják az ügyet. Újból csak akkor kerül szóba, amikot egy másik katasztrófa követi. Akkor majd összemérik, hogy melyik volt a nagyobb. Hol haltak meg többen és kik kaptak szebb koszorúk'’*’. Mindenütt halál jár a munka nyomába. Mindenütt szedi a hanyagság, a kapzsiság az áldozatait. Minden percben ki van téve a munkás altnak, hogy életével fizet. És még sem szervezkedtek? Mégis meglapultok? — Mire vártok? Nem lenne szebb, magaszto- sabb és dicsőbb, ha a meghunyászkodás helyett szervezkedve hoznánk áldozatot egy olyan társadalom megteremtéséért, melyben az ilyen katasztrófák ismeretlenek lesznek? Mi állítjuk, hogy igen. Néhány Sorban Az acéliparban uj metódust próbáltak ki az olvasztásnál Pittsburghban. Az úgynevezett Anson processzussal forradalmasitották az egész termelést. A jövőben 1 00 ember képes lesz elvégezni I 000-nek» a munkáj-’L A kapitalista lapban head-lineon jelent meg a hir: "Pittsburgh látja az Uj Acélkorszakoí’’. Hát ki az a Pittsburgh tulajdonképpen? Eltekintve attól, hogy Pittsburgh mit Iát. mi is látunk valamit. . . . Több ezer acélgyári munkást az utcán .... A fehér emberek megszüntették a pogánjrság vallását........ Istenhez tértek — istenük az érc, a fém, a drága kincs s akik bitorolják őrült fanatizmussal imádják. Fémszörnyetegeket konstruáltatnak rabszolgáikkal —• n husból-vérből való — az Isten képmására *«- remtett — emberekkel s az érc, az aranyimá- dásban pogányabbak lettek a pogállyoknál, bálványimádóbbak, szadistábbak az emberevőknél, mert milliószámra áldozzák fel az EMBERT az ércisten oltárán. Chicagóban a türelmes rabszolgák elindultak a Hoover-féle prosperitás keresésére. "Elnökünk nem is tévedett sokat, mikor minden szavazó polgárnak egy-egy J/ukot ígért mindennapra a fazékba.... A keresgélő chicagói munkanélküliek megtalálták már a nagy fazekat, melyet irodalmi nyelven Garbage Peel-nek hivnak és most azokban keresik a csirkét. Az eddigi jelentések szerint egy részét meg is találták. — Az uraktól leszopotí csirkecsontot. Az amerikai tőkések jobbra-balra forgatják Janus pofájukat és ártatlanságukat hangoztatják a brazíliai forradalommal kapcsolatosan. Lapjaikban nagyon félénken éltetik még csak a brazíliai forradalmat, melyet ők készítettek elő. Ök szerelték fel a lázadó hadsereget fegyverekkel, lőszerrel, amihez Washingtoni jóváhagyást sem kértek. — A megbuktatott kormány könyörgésére és a külvilág bolonditására nekik is ígértek fegyvert, de úgy intézték, hogy azok későn érjenek oda. A brazíliai forradalom tisztán politikai jellegű. A volt kormány a német és az angol tőkésekkel kacérkodott, kik a piacok nagy részét Amerika elől elhalászták. Fontos bejelentés Több Ízben közöltük felszólításunkat lapunk munkatársaival, melyben az 1931-es évre szóló naptár cikkek beküldését kértük. Ezúttal azt kell jelentenünk mindazoknak, akik írnak, vagy Írni készültek, hogy halasztás nélkül küldjék be dogozataikat, mert november elsejével a naptárunkat lezárjuk.
