Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-03 / 593. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 3. Az IWW nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. (Folytatás a múlt hétről) Az elvinyilatkozat megvál­toztatása a végét jelentené az IWW-nak, mert a szervezet akkor már nem az és nem olyan lenne, mint amilyennek szerte a világon megismerték huszonöt esztendő alatt. Az IWW szerves részei, beleért­ve a más országokban és konti­nenseken működő adminisztrá­cióit, joggal vannak felruházva, sőt kötelességük is nekik olyan munkaprogrammot szerkeszteni, olyan alapszabályokat alkotni, — melyek a helyi viszonyoknak meg­felelnek. Csupán arra kell ügyel­niük, hogy ne kerüljenek ellentét­be az elvinyilatkozattal, mely az IWW programmját tartalmazza. Vessünk egy pillantást az elvi­nyilatkozatra: Az első paragrafus a szintiszta felismerése a, társadal­mi osztályharcnak; a második pa­ragrafus deklarálja, hogy a kö­nyörtelen osztályharc folyni fog mindaddig, amig a bérrendszert megszünteti a munkásosztály; a harmadik paragrafus Ítéletet mond a szakszervezetek felett, — amiért széttagolják a munkássá­got és elitéli az osztályegyüttmü- ködést; a negyedik paragrafus megállapítja, hogy a munkásság­nak mint osztálynak az osztály- szolidaritás alapján kell bérhar­cokban összefogni; az ötödik .pa­ragrafus kidomborítja a forradal­mi munkásosztály forradalmi jel­szavát és célját; az utolsó parag­rafus kidomborítja az ipari szer­vezetek építésének fontosságát és megkülönbözteti az IWW-t min­den más szervezettől, mely igy hangzik: “Az ipari szervezkedés­sel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Ezen pontokat mi nem alkudoz- hatjuk el holmi egyesülés kedvé­ért kis vagy akármilyen nagy munkáscsoportokkal, lett légye­nek azok a tenger túloldalán vagy az innensőn. És ha mi kapcsola- latot teremtenénk olyan munkás­csoportokkal, melyek ezen dekla­rációkat visszautasítják, az ré­szünkről nemcsak időpazarlást je­lentene, hanem azt is, hogy szelet vetünk azért, hogy vihart aras­sunk. Meglehet, hogy kifogásokat emelnek azok a munkástársak, — kik ezen kérdésekkel tökéletesen tisztában vannak, amiért ilyen hosszúra nyúlnak ezen cikksoro­zatok. Hogy olyan kérdésekre is kitérek, melyek nem is tartoznak szorosan Mattick cikkéhez. Leszö­gezni kivánom tehát, hogy ez a so­rozat nem egy puszta vita Mattick és Wagner között. Mert ha ez lett volna a cél, úgy azt ketten is el­intézhettük volna, sőt tény, ami tény, az utóbbi két év alatt elég gyakran beszélgettünk róla ket­tesben. Célunk tehát inkább az, hogy kevésbbé tájékozott olvasókat megismertessük más országok szervezeteivel, azoknak céljaival. Egyébként pedig a külföldön fe­szült figyelemmel olvassák ezen cikkeket az érdekelt munkások, amiért szükségesnek látjuk az IWW-t minden oldalról bemutat­ni. Mivel lapunk az IWW hivatalos közlönye, bírálatainknál szigorú­an szervezetünk álláspontjához igazodunk. Az eddigi közöltekből könnyen megállapíthatjuk, hogy az IWW és a Németországi Általános Mun­kás Szövetség (AAU) között, ami a parlamentáris akciókkal szem­ben tanúsított állásfoglalást illeti, lényeges különbség nincsen. El­lenben a szakszervezetek és ipari unionok iránti állásfoglalásoknál, mely kérdéssel alant fogunk fog­lalkozni behatóan, nagyon is sok lényeges különbség van a két szer­vezet között még ma is, noha e té­ren az utóbbi két év óta lényeges változáson ment keresztül az AAU. Szakszervezetek. Úgy az IWW, mint az AAU, ká­rosnak, hasznavehetetlennek te­kinti a szakszervezeteket, mint amelyek a mai modern és fejlett termelési folyamat közepette nem­hogy elősegítenék a munkásosz­tály haladását, hanem ellenkező­leg, útjában állanak és késlelte­tik a bérrabszolgaságból való fel- szabadulást. A munkások közötti egység megteremtése helyett az ellenkezőjét, a munkásegységek széjjeltagolását űzik. Ebben a kér­désben is, amint látszott, csak bi­zonyos fokig egyezett meg a két szervezet és az állásfoglalások lé­nyegesen különböztek egymástaól e téren is. Az IWW azt állítja, hogy a mo­dern ipari termelési mód kibonta­kozásának idejéig, amikor az áru­kat kézi szerszámok segítségével állították elő a szakképzett mun­kások, természetes és logikus volt azon időben, hogy szakszervezete­ket alkossanak a munkások, me­lyek a szakképzés és a szerszámok szerint végezték el a csoportosí­tást. Az azon időben szervezett szak- szervezetek csaknem kivétel nél­kül, minden országban rövidebb, vagy hosszabb ideig a munkások érdekében alakultak. Kezdetben megfelelő harci eszközök voltak a munkások kezében, mert akkor az uralkodó termelési viszonyok kö­zött megfeleltek: kis műhelyek­ben folyt a termelés és az ott egyesült munkások, őrködni tud­tak saját érdekük felett, ha már egyszer szervezett mühelyviszo- nyokat teremtettek. De azok az idők már elmúltak A kis műhelyek, modern gyárak­nak engedték át helyüket, me­lyekben már nem a szakmunkás dominált, hanem a félig képzett, vagy teljesen képzetlen munkás, aki könnyen sajátította el a gép­kezelést s mint ilyen a legfonto­sabb tényezővé vált a tömegter­melés folyamatában. Ezért veszí­tette el a szakszervezet minden létjogosultságát és a munkásság­nak hasznára csak akkor válhatott volna, ha az uj termelési folya­matnak megfelelően önmagát át­alakítja ipari szervezetekké. Tapasztalataink igazolják, hogy a szakszervezetek nem váltak so­ha forradalmi ipari szervezetek­ké. Az iparok folytonos fejlődése közepette mind jobban veszítve fontosságukat, mint a munkásság harci fegyverei és karakterükben visszafejlődést mutatva, jótékony- sági egyletekké alakulnak át biz­tosításokkal, betegsegélyezések­kel, utazási segélyekkel, munka- nélküli segélyekkel stb. boldogít­ják a tagságot. Az ilyen pénzala­pok körül azután kifejlődik egy egész bürokrata garnitúra, kiknek minden érdekük és céljuk odáig megy, hogy a szakszervezeti pénz­tár gyarapodjon és fizetésük biz­tosítva legyen. Mint akik a pénz­tár őrzésével és kezelésével foglal­koznak, az ilyen fékerek válnak a szakszervezetek főtényezőivé, pa­rancsnokéivá. Kialakul a gerinc- telenség és a vele párosodó meg­alkuvás ; az önsegélyezés, biztosí­tás intézményei válnak a legfon­tosabb faktorokká és az osztály­harc a háttérbe szorul. Minél job­ban fejlődik az ipari termelési mód, annál jobban válik konzer­vatívvá, reakcióssá a szakszerve­zet. Társadalmi béke és osztály­közi együttműködés célja a szak- szervezeteknek, minden ország­ban. Mint osztályszervezete a munkásosztálynak, megszűnnek s csak a kapitalizmus jóvoltából maradhatnak fenn, amiért hálá­ból mindenkor hajlandók a kapi­talista osztály mellé állani és mint ilyenek a kapitalizmus védbás- tyái. Az IWW már megalakulásakor elvetette annak gondolatát, hogy ezeket a biztositó társulatokat (belülről való fúrással) átalakít­sa és a velük való bibelődés he­lyett hozzálátott a munkásosztály forradalmi ipari szervezeteinek építéséhez. Európai szakszervezetek. A termelés fejlődési folyamata a kézi szerszámokkal való terme­léstől a gépekkel való termelési mód kibontakozásáig, Európában sokkal lassúbb volt. Ennek követ­keztében az európai szakszerveze­tek sokkal tovább szolgálták a munkásság érdekét és igy szinte tradícióvá váltak. A munkásság még azok után is, mikor már a szakszervezetek szemmellátható- lag és számos esetben szembehe­lyezkedtek a munkásosztály érde­kével, fanatikus hittel ragaszko­dott hozzájuk, mert a régi harcos szervezet emléke élt gondolatuk­ban, amitől nem tudtak megválni és nem szűntek meg a szervezetért rajongani, melynek zászlaja alatt sok küzdelmes harcot vívtak meg. Tudott dolog, hogy a munkás nagyon lassú a körülötte történt változások felismerésében és ne­hezen igazodik az uj körülmények után. Például, ha egy hirtelen ár­zuhanással, az élelmiszerek és szükségleti cikkek, melyeket a munkások használnak, tetemesen olcsóbban kellene piacra kerülje­nek, a tőkések minden habozás nélkül, azonnal hozzálátnának a bérek leszorításához, hogy az uj helyzettel harmóniába hozzák. De ha az ellenkezője történnék és pe­dig az, hogy az élethez szükséges javak árai hirtelen felszöknek, a munkásság lehet, hogy elkezdene panaszkodni mindjárt, de hosszú időbe telnék, mire szervezetten fellépne, hogy az uj viszonyoknak megfelelően harmóniába hozza a béreket. Az európai munkásság nem ala­kította meg szakszervezeteit nyomban, amint a manufaktúra kezdetét vette. Ellenkezőleg, hosz- szu időbe telt, noha a szervezke­dés szükségessége evidenssé vált azonnal, — mire több generáción keresztüli szenvedés után megkez­dették a szakszervezetek megala­kítását. Az evolúció az ipari fej­lődésbe, meglehetős lassan haladt Európában s még igy és a késve alakult szakszervezeteknek, hosz- szabb életet biztosított és haszna­vehetetlenségüké, idejüket múlt volta is később mutatkozott. (Folytatjuk.) MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásainak chi­cagói szzervezetei julius hó 4-én pénteken délelőtt 10 órai kezdet­tel a BEYERS GROVE gyönyörű kerthelyiségében3723 N. Califor­nia ave fényes műsor keretében és táncmulatsággal egybekötve tart­ják 25 éves jubileumi ünnepélyét Munkástársak! Az IWW 25 éves fennállásának alkalmából rendezendő népünne­pélyből minél tömegesebben ve­gyük ki a részünket, annál is in­kább, mivel ez alkalommal az IWW 25 éves történetét oly em­berek fogják ismertetni, mint Sandgren, Marcy, Chaplin, akik részesei azon történeti harcoknak, melyen az IWW átment. Lesz jó zene. — Szórakoztató játékok. Magyaros ételek és ita­lok. Belépti-jegy: előre váltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent. — Út­irány : vegye az Irving Park Bou- leward Caret és a California Ave- ig, onnan 2 block Southra a helyi­ség. Munkástársak! Ne mulasszák el megjelenni, hozzák el családju­kat, ismerőseiket, jóbarátaikat és tegyük naggyá, hatalmassá az IWW 25 éves ünnepélyét. Tisztelettel az IWW magyar tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents