Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-20 / 578. szám

4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 20. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........$2.00 One Year ..... $2.00 Fél évre ............... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Felhívás az IWW összes tagjaihoz és rokonszenvezőihez! Közvetlenül lapzárta előtt átirat érke­zett a Bérmunkás szerkesztőségéhez az IWW Egyetemes Központjától, melyben lapunk ol­vasóit és tagjainkat értesiteni óhajtják arról a nagyarányú aktivitásról, melyet az IWW kezdett az egész vonalon a munkásság meg­szervezésére és apellálnak hozzánk, hogy a szükséges anyagiak megteremtését mi is szorgalmazzuk. A Bérmunkás lapbizottsága legnagyobb készséggel járul hozzá a szervezési kampány­hoz és ezúttal szólítjuk fel munkástársain­kat, hogy lássanak valamennyien munkához és egyformán vegyük ki a részünket. Tudatában vagyunk a rossz viszonyok­nak és mi nem is azoktól kérünk anyagi tá­mogatást, kiknek nincsen, hanem az olyan munkástársakhoz apellálunk, kiknek mód­jukban van a kampányt anyagilag is támo­gatni. A cikket jövő héten közöljük, de a mun­kát már most kezdjék el munkástársaink. NINCS MITŐL FÉLNI A nyulszivüek megfélemlitésére a múlt hét folyamán a kitartott kapitalista lapok ordító kórusába helévakkantottak a kis ma­gyar napi és heti szemetek is. Valamennyien ökölnyi betűkkel ellátott cikkekben kaján vigyorgással ijesztgették és rémisztgették a munkásságot azzal, hogy a közeljövőben min­den radikális munkást deportálni fognak Amerikából. Ez a hang nem uj. Sőt annyira ócska, hogy egy parányi öntudattal redelkező be­vándorló munkás már fel sem ül neki. Hiszen a megfélemlítés és ijesztgetés ezen módját már kipróbálták az IWW ellen a világháború idejében, mikor szervezetünk aktiv tagjaival töltötték meg Amerika börtöneit. Ez a hang a kapitalista talpnyalók ki­próbált eszköze és csak arra jó, hogy a nyul- szivüeket, kik amúgy is távol állanak a mun­kásmozgalomtól, kétségbe ejtse és magasabb­ra emelje a tudatlanság és vakság ködét, hogy az esetleges elégedetlenkedő munkások mindinkább szaporodó táborát a szervezke­déstől elriassza. Aminthogy a folyton súlyosbodó állapo­tokat, a növekvő munkanélküliséget, a kapi­talizmus rendszerével velejáró ellentétes vol­tánál fogva sem megoldani, sem enyhíteni nem tudja a piacokért folytatott versenyek miatt, éppen olyan képtelen ócska ijesztge­téseivel azoknak a munkásoknak meífélem- litésére, kik szervezkedéssel keresnek kiutat a kapitalista rendszerből, a kizsákmányolás alól. Megnyugtatni kivánjuk Amerika dolgo­zóit, legyenek azok bensziilött vagy bevándo­rolt munkások, hogy nincsen mit tartani a kapitalista lapok ijesztgetéseitől. Mint mun­kások, valamennyiünknek tudni kell azt, hogy a kapitalizmus nem válogatós és a gyá­rakban, bányákban, az összes mnkahelyeken, nem keres fehéret-vör(öset, sem katolikust, sem a zsidót, nem nézi a munkás bőrének a színét, nem törődik politikai felfogásával, mert hiszen a géptermelési rendszerben mind­ezek nem számítanak. A munkás,mint meg­annyi kéz, egyszerű számként szerepel a ter­melésben és a legjobb hívőt éppen úgy sajtol­ják ki a mozgó munkapadok mellett, mint amazt a másikat, ki nem hisz a malasztban, nem hisz a maszlagban, ki lázadozik a kapita­lizmus ellen, de amig hangja még süket fü­lekre talál, viselnie kell sorsát, mert a nagy többség szervezetlen. A kapitalizmusnak szüksége van a mun­kásokra és szüksége van a munkanélküli tar­talékseregre is, hogy a béreket alacsonyan tartsa és a legrosszabb gyári és műhely vi­szonyokba belekényszeritse amunkásságot. A kapitalizmus nem keresi, hogy a pro­fit, a csengő arany milyen felfogású emberek verítékéből kerül ki. Neki az a fontos, hogy mennél több legyen. Az amerikai ipari termelésben a beván­dorolt munkásság nagyon fontos szerepet tölt be. A legnehezebb fizikai munkák végzé­sénél bevándorolt munkások görnyednek, kiknek gondolatvilágát nem kutatja górcsö­vekkel a kapitalizmus, hanem fizikai erejét és termelőképességüket vizsgálja. A deportálási rémisztgetés nem oldja meg a kizsákmányolást, nem szünteti meg a munkanélküliséget és ijesztgetés ide vagy oda, a munkásoknak szervezkedni kell, mert a létért való küzdelem erre kényszeríti őket. A parazita osztály henye életet csak úgy él­het, ha a munkások eltaartják őket. A mun­kásság, mely dolgozik, hozzájárul ahhoz, hogy a mások munkájából élők parazita ha­dát jólétben eltartsa s miután a kapitalisták­nak eszük ágában sincsen hasznos munkát végezni, még a szervezett munkásokkal is haj­landók megalkudni, essék az bármilyen ne­hezükre, csakhogy a rendszerüket meghosz- szabbithassák és nekik ne kelljen dolgozni. Már pedig ha' a munkásokat deportálnák, akkor a tőkéseknek kellene elvégezni a mun­kát, nekik is fel kellene venni az overallt és miután ettől irtóznak a legjobban, megnyu­godhatnak a nyulszivüek, hogy a deportálás­ból semmi sem lesz. Clevelandiak figyelmébe! Az IWW clevelandi tagjai elköltöztek az Ivan Haliból. További értesitésig a hét min­den szerdáján tartják gyűléseiket 10400 Bu- keye Road szám alatt 104 utca sarok. Nem azért ajánlanak a politikusok az ipari szervezkedés mellé pártot a munkásságnak, mert ipari uniót akarnak építeni, hanem ép­pen ellenkezőleg, ipari unióval szeretnének pártot építeni. A munkásoknak politikamen­tes ipari szervezet kell, a vezéreknek pedig a párt kell! ÉPÍTSÜK az iww-t A magyar ajkú munkástársak, kik az évek hosszú során át belefáradtak a mozga­lom építésébe, de elvben megmaradtak ipari unionistáknak, csaaknem kivétel nélkül azzal indokolják meg tétlenségüket, hogy azért vo­nultak vissza, mert az angol mozgalom nem mutatott elég élénkséget és nem láttak jövőt a magyar mozgalom részére addig, amig az angol nyelvű munkástársak nem mutatnak fel nagyobb eredményeket. Az ilyen indokok nagyon sántítanak ugyan, mert hiszen bérmunkás mivoltukhoz vajmi kevés köze van a nyelvnek, melyet be­szélünk s mint bérmunkásoknak, valameny- nyiünknek kötelessége a szervezkedés és agi- tálás a 1 izsákmányolás ellen, de ettől elte­kintve, ha a kifogásoknak van valami alapja, most valamennyien bebizonyíthatják, azok a volt tagok és visszavonult ipari unionisták, hogy indokaik őszinték voltak-e. Az IWW Egyetemes Központja, megfe­szített erővel vetette bele magát a szervezési munkákba. Az illinoisi bányászok között megkezdett szervezési munka immár kiha­tással van az egész mozgalmi életünkre. A többi bányavidékek munkásainak megszer­vezésére komoly tervek készítése van folya­matban. A szövőipari gócpontokban élénk aktivi­tást mutat az IWW, Coloradóban újból az IWW szervezőitől hangosak a bányász faluk. ■ A tengerszállitó munkások szervezési kampányának megkezdése, csak rövid idő kérdése és már is csata sorban vannak a régi, kipróbált delegátusok, kik nem is várva a kampány hivatalos megindítását, már mun­kához láttak. Most tehát azokon az ipari unionistákon van a sor hogy munkába álljanak, kik tét­lenségüket az angol mozgalom stagnálásával támasztották alá. Most van alkalmuk bebizonyitani, hogy van bennük tettrevágyás és akarat, hogy nemcsak hívei annak, hogy az IWW megerő­södjön, hanem tenni is hajlandók ez irány­ban valamit. Nem kívánunk senkitől lehetetlent. De annyit minden ipari forradalmártól elvárunk sőt azoktól is, akik elvben maradtak azok, hogy most. mikor a mozgalmunk lendülésnek indult, és elérkezet az idő, amire ők vártak, amig mások viselték a mozgalom fenntartá­sával velejáró terheket, ők is visszajönnek és segíteni fognak a kampány megindításában és a terhek viselésében. Az idő rohamosan közeleg, mikor már nem lehet dicsekedni azzal, “hogy elvben én is ipari unionista vagyok.” Az ipari forra­dalmárok a, tét emberei és tettet csak tettel lehet igazolni. Törökországban felfedeztek egy embert, ki azt mondja magáról, hogy 156 éves kora dacára sem öreg: Mit szólsz ehhez te ameri­kai proli!? Te! aki negyven esztendős korod­ban már kutyának sem kellesz! A jó hazafi hajlandó hazájáért meghalni! Most, hogy annyit olvasunk éhen pusztult emberekről van alkalmunk megismerni a kapitalizmus hazafiságát is. Azt tartják, hogy aki a hazafiságból nem lakik jól, az éhen dö­gölhet ! A kapitalizmus analfabéta firkászai sokszor beszélnek arról, hogy ki kellene ir­tani az analfabétizmust, de nem gondolnak arra, hogy a tudatlanság a kapitalizmus vé­dőbástyája s kiirtásával a kapitalizmus pusz­tul el.

Next

/
Thumbnails
Contents