Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-09 / 568. szám

2-ik oldal.

BÉRMUNKÁS

Január 9, 1930

szolgálnak bizonyitékul arra, hogy a magyar dolgozók közvetlen és első vágya mindenek fölött a véres, gyilkos Horthyrendszer alól való felszabadulás, jöjjek helyébe bármi, csak jöjjön.

Mint a Huszár Károly Hortliy- ellenes mozgalom irányitói, kik képesek voltunk az amerikai magyarságot felrázni és állásfoglalásra birni, nem kis kétellyel nézünk a mostani események elé, melyeknek Károlyi Mihály kerül a központjába. Aligha szükséges kinyilatkoztatnunk, hogy minket éppen olyan távolság választ el Károlyi Októbristáitól, mint a kommunista cégér alatt üzérkedő konjunktúra lovagoktól, kiknek irányítása alatt született meg és vonaglik a Horthyellenes Liga, mely testület nevéhez egyetlen “érdem” fűződik, mi nem kevesebb, mint az amerikai magyarság Horthyellenes véleményének elszigetelése és összezsugoritása. Ennek a testületnek a félszegsé- ge a rátapadt tehetetlen kis akar- nokok, kis kaliberű szélhámosok adták meg a kegyelemdöfést minden olyan megzmozdulásnak, melynek éle a Horthy rendszernek lett irányítva Amerikából és minden kudarcukra az AMOSZ megalakulása tette a koronát. “Buffalót” addig, amig a Horthy ellenes egységet éppen a Horthyellenes Ligások zászlóbontásával megbontották, Magyar-Ameriká- ban elképzelni sem lehetett volna s nem ismerünk a reakciónak olyan bátor exponensét, ki ilyesmit megkockáztatni mert volna addig, amig az amerikai magyarság egyetlen kérdésben egyet értett, egy táborl)an volt és együtt cselekedett a Horthyzmus ellen.

Történelmi tények ezek, melyeket elvitatni, letagadni meg pláne nem lehet. Nem. Már csak azért sem, mert szereplői élő emberek még és történetesen itt élnek Amerikában, legnagyobbrészt fáradt robtosai a magyar és nemzetközi munkásmozgalomnak.

Ezen tényeket leszögezve, önkénytelenül adódik a kérdés: Hogyan vállalhat Károlyi közösséget a Horthyellenes Ligával? Hogyan fűzheti szorosabbra a meglazult kapcsolatot régi híveivel, az októbristákkal, kik sem szerves, sem lelki kapcsolatban nincsennek az amerikai magyarsággal? Mit kell tenni Károlyi Mihálynak, hogy a Horthyellenes amerikai magyarságot megmozgassa és talpra állítsa? Ezek azok a kérdések, melyek az amerikai munkásságot érdeklik és ez az egyetlen platform, melyen a Horthyelleneseket megmozdulásra kell birni.

Ezen kérdéseknek tisztázása nélkül Károlyi Mihálynak amerikai turnéja sikeres nem lehet. Magyar-Amerika annyiszor becsapott és elfásult tömegei még akkor sem számíthatnak túl sokat az amerikai közvélemény Horthy elleni irányításánál, ha minden magyar városban és plézen egységesen vonulnak fel. De mindenesetre aránytalanul többet, mint amilyen eredményre van kilátás, ha Károlyi a nép elé lép a sarkalatos kérdések tisztázása nélkül. Eéppen ezért van néhány ajánlatunk, melyeket ezen hasábokon kívánunk a köz elé terjeszteni és egyúttal felhívni rájuk Károlyi Mihály figyelmét is. Ezek a következők :

1) Károlyi Mihály ragászkod- jék a Feakinsnek küldött táviratához és ne engedje nevét politikai célokra monopolizálni, ne engedje magát egyetlen párt, lap vagy egyesülettől kihasználni.

Marx a munkásmozgalom legfőbb föladatának a munkásosztály fölszabadítását tekintette a bérrabszolgaság alól. A bérrabszolgaság a termelőeszközök magántulajdonban való létén alapszik, a magántulajdonban lévő termelőeszközöknek társadalmi tulajdonná való átváltoztatása tehát az elérendő cél. Marxnak az volt a meggyőződése, hogy ez az átváltozás csak forradalmi utón mehet végbe. Azzal, hogy a szak- szervezeteket akarta a munkás- mozgalom gerincévé teni, egyúttal a forradalmi eszme hordozóivá is tette őket, természetesen távol állott tőle a gondolat, hogy a szakszervezetek mellett külön politikai szervezetek is létesüljenek. Abban az irányban sem hagyott fönn kétséget, hogy a forradalmat erőszakos átalakulásnak képzeli. v

Marxnak az volt tehát a föltevése, hogy egy nagy válság fogja előidézni a tőkés- társadalom ösz- szeomlását. A válságok, Marx szerint, egyre kiterjedtebbek és hatalmasabbak lesznek, előidézik pedig ugyanazok áz eszközök, a melyekkel a burzsoázia a megelőző válságokat lebirta: uj piacok meghóditása, régi piacok alapos kizsákmányolása a szabad verseny harcaiban, teljesítőképességének legfölsőbb fokáig megfeszített ipari termelés révén.

Ezt a meggyőződést hatalmas tényhalma^ vizsgálata érlelte meg benne. E vizsgálat folyamán födözte föl a tőke termelési rendszer immanens törvényeit, a ben- rejlő, a velenőtt törvényeket, a melyek a tőkés termelés tényezőinek akaratától függetlenül érvényesülnek.

Azonkívül az angol viszonyokat tartota szem előtt, amit a “Kapital” első kiadásához irt előszavában indokolt meg. Itt eljárását a fizikuséhoz hasonlítja, aki a természeti folyamatokat vagy megfigyeli, ahol a legjellegzetesebb formában és zavaró befolyásoktól legkevésbé zavartan megjelennek, vagy pedig csak kísérleteket végez a folya2) Alakíttassák egyletközi bi- zotság olyan helyeken, hol Károlyi megjelenni kíván, kizárólag abból a célból, hogy a Károlyi gyűléseket lerendezze. Ezen bizottságokban egyenjoggal helyt kapjon minden szervezet és magyar egylet, mely a Horthyellenes propagandában részt venni óhajt.

3) Az esetleges fennmaradt összegekhez igényjogosultágot nem tarthat senki. Az összegek kizárólag Horthyellenes propagandára használtassanak fel.

Ezen pontok figyelembe vételétől függ Károlyi utjának sikere s

mat tiszta menetének biztosítása mellett. Marx kutatásait csak az angol viszonyokra vonatkozóan végezhette el, a tőkés termelési rendszer klasszikus mintaországában. Angliában akkoriban az erők szabad játéka uralkodott, a tőkések akadálytalan és korlátlan szabad versengése. Ez azonban a tőkés termelési rendszer legtisztább formájában. A tőke fejlődésének föltétele a termelést korlátozó minden bilincs hiánya. Csak a szabad versenyben érhették el a tőkés termelési rendszerek azt a magaslatot, amelyen állanak. A szabad verseny alapján álló kapitalizmust írja le és fürkészte ki Marx. A zavaró be- befolyásokat kikapcsolta. Egyél) zavaró momentumok közül csak a munkaidőt korlátozó gyári törvényhozás tolult eléje olyan mértékben, hogy a “ Kapital ”-ban beható boncolgatás tárgyává tette. Mindezt nem szabad elfelejteni, ha Marx következtetéseit a jelenre alkalmazni akarjuk,.

Marx ragaszkodott vizsgálódásainak eredményeihez. A helyzet változásait az elmélet és cselekvés megváltozása követte. Nem is képzelhető ez el máskép egy olyan férfiúnál, aki azt tartotta, hogy a gazdasági viszonyok állandóan változnak a fejlődés folyamán, hogy éppen a gazdasági viszonyok a társadalmi fölépitmény alapjai és hogy ezék határozzák meg az emberek gondolkodását és cselekvését. Marx nem állított föl elméleteket és gazdasági törvényeket, amelyeknek azután alá rendelte a tényeket, hanem éppen megfordítva járt el és pedig a lehető legelelkiismeretesebben. Ott, ahol minden folyamatban van, a következtetések sem véglegesek. Az 1848—49-iki esztendőkben, amikor Marx külföldre menekült, akkor újjászervezte a Kommunista Szövetséget és megbízottakat küldött mindenfelé, hogy ébrentarthassa a forradalmi hangulatot. A szövetség központi vezetőségének 1850 márciusában a tagokhoz intézett üzenete, amelyet Marx és Engels szerkesztetu i módot találunk arra, hogy vé- leményünk keresztül jusson Károlyi ajtaján. Amennyiben függetleníteni tudja majd magát Károlyi az eddigi befolyásoktól, olyan mértékben számíthat arra, hogy megmozgatni lesz képes Amerika Horthy-elleneseinek táborát és az ő döntésétől függ, úgy a mi, mint az amerikai magyarság széles rétegeinek bele- kapcsolódása, az újonnan megindított Horthyellenes mozgalomba, melynek levezetésére Károlyi Mihályt a legkompetensebbnek tartjuk.

tek, okmányszerü bizonyíték arra vonatkozóan, milyen erősen élt még bennük a remény, hogy a proletárfarradalomnak rövidesen ki kell törni és ha végrehajtják az általuk javasolt alkalmas rendszabályokat, egy uj, egy kommunista társadalom nő ki a forradalomból.

De Marx és Engels ezzel még nem érték be. Alapossan áttanulmányozták az utolsó esztendők forradalmi mozgalmait, amint ezt a “Neue Rheinische Zeitung” folytatásképen Hamburgban megjelent folyóiratban közzétett cikkeik bizonyítják. Megvizsgálták a forradalom kudarcainak okait és megtalálták a választ a gazdasági válságban és az azt követő föllendülésben. A nagy ipari és kereskedelmi válság, amely Angliában tört ki 1846-ban és azután átterjedt az egész kontinensre, fölrázta a nyomorgó és éhező tömegeket ; a válság megnövelte a már meglévő gyujtóanyagot és kirobbantotta. A forradalmi han- gúlát azonban elröppent a válság elmúltával. 1850-ben megint virágzott már a kereskedelem és az ipar, ezzel — igy vélték Marx és Engels — a tömegek foradal- mi energiájának forrása bedugult és csak álmodozók hihetnek a forradalom megismétlődésében.

“Az általános boldogulásnak eben az idejében, amikor a polgári társadalom termelőerői olyan dúsan fejlődnek, ahogy ez polgári viszonyok között egyáltalán csak lehetséges, szó sem lehet igazi forradalomról. Igazi forradalom csak olyan korszakokban lehetséges, amikor ez a két tényező : a modern termelőerők és a polgári termelési módok ellentétbe kerülnek egymással.”

Ezt Írták Marx és Engels az említett havi folyóirat novemberi füzetében.

Megállapításukat, amelyet már előzőén élőszóval is képviseltek, követte a tett. Azoknak a szemében, akik azt hitték, hogy forradalmakat mesterségesen is lehet csinálni, hogy minden attól függ, hogy a tömegekbe forradalmi han gulatot vigyenek, ismételjük, ezeknek a szemében természetesen eretnekek és árulók voltak. A közös munka lehetősége megszűnt. A Kommunista Szövetség

AZ IPARI VÁLSÁGOK KÖVETKEZMÉNYEI

Forradalom vagy gyakorlati munka