Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-09 / 568. szám
Január 9, 1930 3-ik oldal. központi vezetőségének többsége a Marx—Engels-féle állásponthoz csatlakozott. Ennek szakítás lett a következménye. Az 1850 szeptember 15-én tartott ülésén Marx megindokolta a különválásra vonatkozó indítványát, amikor is a forardalomcsinálók ellen fordulva, többek között a következőket mondotta: •‘A kisebbség a kritikus szemlélet helyére a dogmatikusait helyezi, a materialisztikus helyére az idealisztikusát. A tényleges viszonyok helyett a puszta akarat lyesz az ő szemében a forradalom lenditőkereke. Mi azt mondjuk a munkásoknak: nektek Í5—20— 50 évig polgárháborúkat és nép- háborukat. kell végigküzdenetek, nemcsak azért, hogy megváltoztassátok, hogy majd egykor képesek legyetek a hatalomra. Ti ellenben azt mondjátok: nekünk nyomban hatalomra kell jutnunk, vagy pedig mehetünk aludni. Amig mi figyelmeztetjük a német munkásokat a német prole- társág fejletlen voltára, addig ti ostobán hízelegtek a német kézművesek nemzeti önérzetének és osztálygőgjének, ami mindenesetre népszerűbb. Ahogy a demokraták a “nép” szóból szent fogalmat alkottak, ugyanezt teszitek ti a “proletárság” szóval. Miként a demokraták, a forradalmi fejlődés helyére a forradalmi frázist csempészitek.” Ennek a beszédnek még ma is megvan az értéke. Még mindig tanulhatnak belőle azok, akik a hangzatos szavakat fölébe helyezik a tényeknek. Természetesen Marx és Engels azért nem tagadták meg a forradalmat. Biztosan számítottak visszatértére, mihelyt gazdasági előfeltételei megint elkövetkeznek. A már említett folyóiratban is a következőket Írják: “Uj forradalom csak uj válság kíséretében lehetséges. Ez azonban éppen olyan bizonyos, mint amaz.” És abban a cikksorozatban, amelyet Engels 1851-ben és 1852-ben a new yorki “Daily Tribune”-ba irt, 1851 szép temberében egy “valószínűen nagyon rövid pihenőre szól, amely a mozgalom első fölvonásának vége és a második fölvonás kezdete között megadatott nekünk.” — Marx'és Engels szerint válságnak kell előidéznie a forradalmat, mert a tőkés forradalom által megváltoztatott tulajdonviszonyok akkor lépnek a legélesebben előtérbe: a vagyon és hatalom kevesek kezében való fölhalmozódása az egyik oldalon, szükség és nyomor fölhalmozódása a másik oldalon, a nagy tömegek oldalán. És ez igy is van. Ezeket az ellentéteket még minden válság nyilvánvalókká tette, még a legelvakultabbak számára is. Más kérdés az, hogy amióta Marx befejezte a “Kapital” első kötetét, nem mutatkoztak-e különböző olyan jelenségek, amelyek a válságok és ezek kövekezményei enyhítésére alkalmasak. A válságok túltermelés következtében állanak elő. Amilyen rendezett a termelés az egyes üzemekben, olyan zűrzavaros a világpiacon, mert minden vállalkozó csak termel a világba, * vaktában, saját szakállára, hogy mennél többet »kereshessen. A válságok a szabad verseny következményei, amely Marx idejében még korlátlanul tombolt. Azóta azonban sok minden megváltozott. A legfontosabb iparágakban a válalkozók kartellekbe tömörültek, fúziók és törsz- tök egyre nagyobb számban jönnek létre. Marx forradalmi munkálkodását az éles látás, a gazdasági viszonyokból eredő s egyre változó viszonyok ellentétes kibontakozására alapította. Ha a modern kapitalizmus mai fázisát szemlélhetné, minden bizonnyal szemben találná magát ma is, mint az ő korában, azon kisebbséggel, amely ma is mint akkor a materialisztikus tényezőket az idealisztikus alá helyezik, a dogmát pedig a józan ész kritikája fölé. Az akkori szakszervezkedés helyett, ma az ipari szervezkedés apostola volna, mert hiszen elméleteihez nem ragaszkodott dogmatikus kötöttséggel, hanem azt alárendelte a mindenkori viszonyok változásainak. Hiszen éppen ez jellemezte leginkább forradalmisá- gát. Korában megfelelő volt a szakmai egyesülés, azonban az ipari termelés alkalmatlanná tette azokat a munkásosztály harcaiban és helyükbe az ipari szervezkedést léptette az osztályharc folytatására. Mennyire az ipari szervezetek képezik a munkásmozgalom gerincét, abból is kitűnik, hogy a magát munkáspártnak nevező alakulat is csak úgy képes létét tengetni, hogy ipari szervezeteket akar alakítani azon célból, hogy pártjának adózási alanyt teremtsenek. De miután hiányában vannak a gazdasági realitás felismerésének, minden kísérletüket kudarc kiséri. így hát nem marad más hátra a munkásság részére, minthogy a meglévő forradalmi ipari egy nagy szervezetben, az I. W. W.-ban tömörüljön. Az ipari válságok ezt a folyamatot siettetik s minél súlyosabbá és gyakoribbá válnak, annál tömegesebben szervezkednek iparilag az I. W. W.-ban.-----------------—o———DETROITI OPEN FORUM A One Big Union Hall-ban 958 Michigan ave., minden szerdán és vasárnap este Open Forum előadásokat rendez az IWW, melyek látogatására kérik a munkásságot. Belépti dijak nincsenek. VASÁRNAP, január 12-én Barney, Mass, tart előadást. Tárgy : Az amerikai imperializmus. SZERDÁN, január 15-én, Horváth Béla munkástárs fog beszélni angol nyelven. Tárgy: Az Amerikába vándorlás okai és következményei. Karácsonyfavágók karácsonya Denver, Colo. Kezembe veszem a kapitalista sajtót, hogy ismét valahol piacot találjak a munkaerőmre, melyet már hosszú idő óta éppen a kapitalisták jóvoltából pihentetek. Kivéve azt a néhány hetet, melyet karácsony előtt dolgoztam a közeli hegyek között térdig érő hóban a karácsonyfák döntésénél. 18 nappal karácsony előtt, felfogadott egy ügynök a munkára, ígért a munkához való ruhát és gummicsiz- mát, lakást és ellátást. A fizetést majd úgy fogja azon felül megállapítani, hogy mennyit érdemiek meg. Dolgoztunk a kegyetlen hidegben, lehoztunk neki több mint hétszáz karácsonyfát, 15 centestől egész 5, dollárosig. Azonkívül néhány tonna koszorúnak való örökzöldet. A lakásnak nevezett odú és az ételnek minősítet moslék, két heti munka után teljesen legyöngitett annyira, hogy már nem igen bírtam volna a munkát tovább. Amikor kértem a fizetésem, azt mondotta, várjak még egy pár napig. Gyanítottam, hogy valamilyen hiéna karmaiba kerültem és követelni kezdtem munkabéremet. — Akkor aztán kezdett számolni és majdnem annyira ment a számításban, hogy még én tartozók neki. Tizennyolc napig dolgoztam és most még csak dohányra valót sem érdemeltem meg a vérszopó kis burzsuj szerint, aki az én munkám után jó néhány száz dollárt zsebelt be. Én követeltem a koszton felül legalább napi egy dollárt, vagyis 18 dollár követelést nyújtottam be, hogy legalább nekem is legyen egy kis örömöm a “szeretet ünnepén”, melynek külső formalitásához az én munkaerőmet is kihasználták. Bejöttem Denverbe és elmentem egy ügyészhez, aki azt mondotta, hogy másnap jöjjek el hozzá. Másnap pedig már azzal fogadott, hogy ha el nem hallgatok az egész ügyről, becsukatnak. Hát igy fest a nagy prosperitás Colo- rádóban, melyről annyit kiabálnak az itteni újságok és nagyhangon hirdetik, hogy “áldás élni Colorádó Államban.” A munkásság a szervezetlensége miatt,, tehetetlenül áll az ilyen piszkos hajcsárokkal szemben, a- kik most biztosan Krisztust dicsőítik valamelyik templomban, mert alkalmuk volt karácsonyi profithoz jutni. Még jobban meggyőződtem arról, hogy a karácsony- favágók szomorú karácsonyát — csak szervezett erejükkel fogják tudni megváltoztatni. KJEI BÉRMUNKÁST! Karcolja: L. F. New York városatyái egyhangúlag megszavazták, hogy a polgármestertől lefelé a hasonló nagy politikusoknak a fizetését évi 15 ezer dollárral felemelik. Addig mig a közvagyon a városatyák kezében van, bizonyos hogy nem fognak fizetésemelésért sztrájkolni Pedig az ő részükre hasznos volna, ha a saját rendőreik fütyköseivel közelebbről megismerkednének. Milyen rendkívüli esemény volna pl. ha azt olvashatnánk, hogy “ sztrájkoló városatyákat fejbeverték a rendőrök’’! Az újév kezdetén nem kevesebb mint 20 német munkás öngyilkos lett Berlinben. A Dawes terv prosperitása már jó mély gyökeret vert ottan és kezd gyümölcsözni. A kapitalista prosperitás, egyforma gyümölcsöt hajt az egész világon. A bristoli Universityn olyan vegyi készüléket állítottak össze, mellyel a konzervált borsónak az eredeti színét hosszú éveken át természetes színben megtartani bírják. Addig mig a tudósok a borsó színének megtartását kutatják, az uralkodók színtelenné facsarják a rationizált termelési módszerrel a munkásokat. Detroitban egy volt képviselő ur meghazudtolja azt a történelmi feljegyzést, mely szerint Napoleon 5 láb 2 inch magasságú volt. Hosszú kutatás után felfedezte, hogy Napoleon 5 láb 7 inch magas volt. Határozottan hasznos volt kicsapni egy olyan képviselőt, aki két évig járt a Fehér Házba és mégis Napoleon idejébe kutatott vissza, hogy egy 5 inch kis hazugságot felfedezzen! A spanyol király egy aláírással törvényesen megtiltotta, hogy 14 éven aluli gyermekek, bikaviadalon vagy ökölbirkozáson részt vegyenek, mert ez árt az erkölcsnek. Persze a gyárakban és mezőkön tovább is robotolhatnak a kisgyermekek, mert az nem jön összeütközésbe az erkölcsei, a bölcs király gondolkozása szerint. A múltkoriban alakult Hoover féle Ipari Tanács, már két Ízben Tanácskozott és a tanácskozásnak annyi eredménye van, hogy továbbra is tanácstalanul állanak a nagy munkanélküliség csökkentésénél. Borzasztó lehet az egyedüli megoldás, a profit nélküli termelés lehet.
