Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-13 / 577. szám
Március 13. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. NÉZZÉTEK Irta: ROZIK EMIL (Csehszlovákia) Nézzétek, mint nyilnak fel a hantok, Millió koponya néz körül, Egy-egy gyötrött testvérre vár. Megannyi kaszát köszörül. Nézzétek, inég ma nem dühöng a vész, De halál kocsija már készen, Te ezt nem látod, nem érzed? Testvér, mi leszünk a vészen. Nézzétek, az átok újra lebeg, Nyikorog a véres gyárkerék. Uj áldozatot, uj testvért, Betakar majd a sirfenék. Nézzétek, még ágyú nem dübörög, Mégis mennyit arat a nyomor, De ha kondul a vészharang, Tudatlanságunk eltipor. Nézzétek milliók beesett arcát, A halál már rájuk vigyorog, Testvér, ébredj, ma nem késő, A fölkelő napod ragyog! Egy mindenkiért! Kovács János 13 éves korában kezdte egy pesti vasgyárban azt a nagy harcot, aminek a világ azt az egyszerű nevet adta : Munka! Hány millió embert pusztítottak azok a gyárak, ahová a kis Jánosok bekerülnek," mert apjuknak összeroppant munkásteste; nem birja megkeresni azt a kis falat kenyeret, azt a kevés ruházatot, ami a gyönge, még fejletlen kis emberkék nek felneveléséhez kellenének. Lassan telt el a három év jó és rossz indulatu testvérek között, amiből megszületet Kovács János, a vasmunkás s az a kevés pénzecske , amiből János tengődött inas korában, szintén megnagyobbodott vagy négyszeresére. Egy bi- zonyitványt is állítottak ki a részére, ebben a dokumentumban arról van szó, hogy Kovács János segéddé lépett elő; igv hát illő 1918 januárban Kovács Péter asztalos házában ünnepre jőjjönek össze a rokonok és a kedves ismerősök. • Szegényesen berendezett udvari szobában ültek vagy 20-an, akiknek nem jutót hely az asztalnál, elhúzódtak az ágyhoz. Péter- né mama által készített almás rétes és kávé lett kiszolgálva. Evés után János barátai Bercés Pál, kik már tavaly óta segédek 2—2 liter bort hoztak, hogy a vendégsereg elfogyassza János egészségére. Itt látjuk Annuskát, Jánosnak 15 éves kis testvérét, amint kipirulva az örömtől, újságolja mindenkinek, hogy a szép karton ruha, ami rajta van, János ajándéka. A naiv lélek minduntalan a nyakába is ugrik Jánosnak, hogy egy-egy csókkal lerójja háláját. Berci a sok csók láttára megjegyzi, hogyha egy uj ruháért neki Annuska annyi csókot ad, mint Jánosnak adott, akkor ő rögtön szalad és hoz egy másikat. Erre nagy hahotázás és jó kedv, minden szem Annuskára tekint, aki irul-pirul és felelet helyett kiszalad a konyhába. Mikor nagynehezen Péter mama visszahozza szeretett leánykáMindenki egyért! ját: Berci egy-egy pillantására Annuska minduntalan elpirul, — mire Berci udvariasan megjegyzi, hogy csak tereferéből mondotta az egészet és Annuskát felmenti a válasz alól. Pál kortesbeszéd helyett egy skatulyát nyit fel, amiből egy fehér-kék pettyes blúz kerül elő , a csata eldőlt — a blúz Annuska ajándéka és a győztes Pál lett. Mert amit az úri nők úgy hívnak: Rongy! Az a kis egyszerű batiz blúz végig járta az összes vendégeket és mindenki tudott egy-egy dicsérő szót mondani reá. Az ünnepélyt még éjfél előtt befejezték ; a vendégek csendes bu- csuzkodással távoztak ... A gyár kürtje nem vesz tudomást az ily- fajta ünnepekről. Minden reggel 8-kor pontosan utolsót sivitja . . . s kezdődik a robot... A nagy vaskapu bezárul és a későn jövők csak külön engedéllyel jutnak be a kizsákmányolás templomába. 5 hét telt el és a mindig lármás nehéz munkanapból János csak egy napot hiányzott — az nap vitték ki Kovács Péter asztalost, akit a 30 éves robot 43 éves korában kiűzött az élők sorából. Sirás-rivás között egyedül az ördög állott ott könnynélküli szemmel és kenetteljes szavakkal vigasztalta a szegény család tagjait: “hogy ergo, Péter halála még szerencse is, — mert betegsége sok pénzbe került és hogy még dolgozni tudott volna, szó sem lehetett. Kötelesség- tudó derék ember volt és a másvilágon ott, ahol az igazság uralkodik, el fogja venni méltó jutalmát . . . igy fejezte be “Szent Ur Őfelsége” szavait és ez a beszéd elvitte Péter mama utolsó megtakarított krajcárjait ... A jövő havi házbért! De hát a tisztesség megkívánja, hogy magunkat ne nézzük semminek, amikor a lelki Atyáról van szó, aki magánál őrzi a menyország kapukulcsát és kapupénz nélkül tilos a bemenet. — Szegény János azonban sehogy sem tudta megérteni, hogy ő dolgozzon nehezen é s ez a kövér nagyhasu szent . . . egy-két szóért .... elviszi az ő két heti keresetét. A nagy bánatában ezek a gondolatok elcsendesültek benne és csa k egy haragos tekintettel fejezte ki azt az utálatot, amelyet ez a nyilvánossági csalás benne előidézett. Következő két hét visszaidézte emlékébe azokat az időket, mikor atyja egy-egy napra ágynak dőlt, hogy kipihenje fáradt testét, melyet újra meg újra odadobta a profitot hajszoló gyárosok kénye- kedvének. Eszébe jutottak a bérlevágások, sztrájkok s minden, ami a munkásélethez tartozik. — Egy elszánt gondolat született meg benne . . . harcolni az életért, harcolni a közügyért. Másnap jelentkezett a Munkások Otthonában — felvétette magát. Harcolt most már 12 éve. Megélt forradalmat, forradalom leverést .... emigrációt s megtanulta, hogy szeretik-gyalázzák, önfeláldozónak, hamisnak, becsületes és becstelennek tartják. De ő ott marad közöttük a sírig. Steinberger Jenő.--------o-------Az Uj Előre “megbízható” levelező gárdája Alig múlik el nap, hogy ne látnánk az Uj Előre hasábjain ugy- nevezet helyi tudósítást munkáslevelezőktől. Egyik tudósitó túl akarja licitálni a másikat. Nemrégen Illinois bányavidékéről azt irta egyik túlbuzgó tudósítójuk, hogy a N. M. U. (Nemzeti Bányász Szövetség ) felhívására tízezrek csatlakoztak a sztrájkhoz. Hogy aztán mi történik a tízezrekkel, azt már elfelejtik megírni. De gyűjteni, — no azt nem felejtik el, sőt még most nemrég is gyűjtöttek a nem sztrájkoló illi- noisi bányászok részére. A pénzt persze New Yorkba kell küldeni. Egy másik tudósítás Cleveland- ból, a febr. 3-án tartott T. U. U. L. tüntetésről. Egy Fehér nevű tudósitó szerint hatezer ember vonult föl a városházához, három rendőr roham: harminc-negyven munkás feküdt az utcán; — de ugyanannyi rendőr is stb. És ezeket mind pirulás nélkül irta le. A valóság megbízható szemtanuk szerint kétezer munkás vonult a City Hall-hoz. A fele kintrekedt, akiket vagy 15—20 rendőr vert szét, nem kiméivé természetesen a munkanélküliek fejét. Néhány letartóztatás történt. De mindkét tudósítást lefőzte az akroni Munkáslevelező. A 144. E. Exchange Str. Piaper nevű Haliból alig kétszáz munkanélküli akart a City Halihoz, a Charity hadiszállására vonulni táblákkal. Amikor lejöttek a Haliból, a rendőrök elszedték tőlük a táblákat, amiket minden ellenkezés nélkül adtak át. Aztán nem engedték őket az utcán felvonulni csak a járdán. Alig vettek rólua tudomást a járó-kelők. A MEGBÍZHATÓ tudósítás szerint háromezer munkás jelent meg a felvonuláskor és a rendőrök vadul rontottak a tüntetőkre. Hát ez már sok. Mi, akik itt vagyunk Akronban, tudjuk, hogy az a tudósítás hazugság. Nem tudjuk, hogy a tudósitó irta-e igy, vagy az Uj Előre legényei irtak-e hozzá egy pár nullát. A tény az, hogy hazugság, akik mesze laknak Akronhoz, azok talán elhiszik. Viszont akadnak Akronban olyanok, akik pedig azt hiszik el, hogy Illinoisban* tízezrek mentek sztrájkba egy varázsszóra. Lehet-e hát igy hinni egyáltalán amit a hirdetési közlöny ir. Mert ha a levelezők sem Írják meg a meztelen valóságot, akik pedig többnyire robotos munkások, hogyan Írnának igazat a vezéreik ! Akik, amig fizetett állásuk van, vörösebbek a vörösnél, de renegátok lesznek abban a percben, amikor elvesztik a job-ot. Ilyenkor aztán volt vezértársaikat alaposan leleplezik, mert náluk hiányzik még a tolvaj becsület is. Munkástársak! Ilyen tudósítást soha ne küldjünk lapunknak. A Bérmunkás tudósítóinak a száz- százalékos valóságot kell megírni, 7nég akkor is, ha az kedvezőtlen volna ránk nézve. Soha ne túlozzunk, mert a papíron könnyű győzelmet aratni, könnyű a tizes számból százat vagy ezret csinálni. Mint eddig tettük, maradjunk meg a rideg valóság és igazság mellett. J. V.--------o-------Nem alkusznak a pitts- burghi soffőrök Az immár több mint két hónap óta tartó pittsburghi soffőrsztrájk minden változás nélkül tovább főijük. A követelés legfőbb pontja a munkások szervezetének elismerése, amit semmi szin alatt nem akarnak megtenni a munkáltatók. A városi atyák a polgármesterrel az élükön megpróbálták kiegyeztetni a munkásokat és a tulajdonosokat és már annyira jutottak, hogy egy gyűlésen tárgyalásra bocsájtották az ajánlatot, melynek értelmében a munkásoknak fel kellett volna adni a saját szervezetüket és azt kopánia uni- onnal helyettesíteni. Szavaztak a kérdésben és a szavazás eredménye 1153 egy ellenében újból csak az lett, hogy addig harcolnak a soffőrök, amig követelésüket teljesitik a munkáltatók --------o-------Előzetes jelentés A detroiti Modern Színkör és az IWW tagjai 1930 április 13-án, vasárnap délután fél 3 órai kezdettel a Református Hallban fogja megünnepelni az IWW 25 éves fennállását szinielőadás keretében. Jegyek elővételben kaphatók a helyiségben és az IWW tagjainál, továbbá a színkör tagjainál.
