Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-13 / 577. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 13. Loren Roberts uj tárgya lást kapott Montesano, Wash. — Az IWW sajtótudósitója jelenti, hogy már­cius 4-én vette kezdetét Loren Roberts munkástársunk tárgyalá­sa. Az IWW tagjai és lapunk ol­vasói előtt Roberts munkástárs ügye ismeretes. 0 is azok közül a centraliai fiuk közül való, kik 1919-ben az IWW helyiségének és saját életüknek megvédelmezésé- re fegyvert fogtak, hogy a féke­vesztett csőcseléknek, mely a há­borús hisztériában teremtett álla­potok között, lábbal tiporta a pol­gári szabadságjogokat és egymás­után törte össze a munkásottho­nokat, verte szét a munkások gyülekezeteit, egyszer megálljt parancsoljanak. Roberts munkástársat a csőcse­lék üldözőbe vette, ki a hegyekbe menekült. A nagy hajsza , amit ellene indítottak, annyira megvi­selte idegeit, hogy mikor a ható­ság kezére került, már ép elméjét elveszítette. A montesanoi tárgyalás alkal­mával, az American Legion terro­ristái megfélemlítették az esküd­teket annyira, hogy jobb belátá­suk ellenére, saját, életük bizton­ságára gondolva csupán, az IWW megvádolt tagjait bűnösnek minő­sítették és egy elvakult hiró a verdikt kimondása után 25-től 40 esztendeig terjedő börtönbünte­téseket osztott ki a vádlottaknak. Roberts állapota annyira sú­lyos volt, hogy az elmegyógyinté­zetbe kellett szállítani. Ott azon­ban teljesen magához tért és öt év eltöltése után áthelyezték őt is a Walla-Wallai börtönbe. Tíz év telt el azóta. A védelem mindent megmozgatott a centrá- liai fiuk érdekében, de sikertele­nül Végre azonban Roberts ügyé­nek újra való tárgyalását sikerült felvétetni, ami most negyedikén vette kezdetét. Amikor ezen sorokat írjuk, a tárgyalás első fejezete lezárult és annyira kedvező tanúvallomá­sok hangzottak el Roberts mellett, hogy az esküdtek épelméjüségét ki fogják mondani. Bzekután persze meg fogja in­dítani a védelem a végső küzdel­met Loren Roberts teljes szabad­lábra helyezéséért. Elvégre az uj háborúra való ké­szülődés még sem jelenti azt a há­borús hisztériát, melyben a többi centráliai foglyokat sikerült a lumberbáróknak elevenen elte- mettetni s ha van a bírákban, va­lamint a bíróban csak egy kis jó­zan ítélő képesség, akkor Roberts ügyében meg kell hozzák a fel­mentő ítéletet már csak azért is, hogy ezideig is több mint tiz esz­tendőt töltött teljesen ártatlanul a börtönben. Sajnos, a többi foglyok sorsára ez a döntés nincsen komolyabb ki­hatással és még sok munkánkba fog kerülni, hogy őket is kiszaba­dítsuk. Meghalt Fisher Samu Az Amerikai Magyar Szocialis­ta mozgalomnak egy régi és lel­kes tagja hunyta le szemét a múlt napokban Winfield, 111.-ban, mint arról most kapunk jelentést. — Fisher Samu a “Népakarat”-nál hosszú esztendőkön át a kiadóhi­vatali munkát végezte, majd a magyar szocialista mozgalomnak egyet, Kifogásokat emel ellenünk^- azért, hogy a Horthyellenes libák gágogó kórusához való csatlako­zásra semmi hajlandóságot nem mutattunk ezidáig. Ő szerinte pe­dig csakis azoknak a gágogását veszik figyelembe Horthyék, akik a new yorki pártvezérek dirigá­lására tempóban és egyszerre gá- gognak. Hát nagyon sajnáljuk a dolgot, de ki kell jelentenünk, hogy sem­mi kedvünk nincsen libasorba áll­ni. Mi meggyőződéses emberek vagyunk és ismerjük a történel­met is EGY KICSIT. Régen volt az, mikor Jerikó falait kecske­szarvakba való fujdogálással re- pesztették meg. Éppen azért nem is hiszünk abban, hogy a Horthy­ellenes libák ha még úgy fognak is gágogni bármilyen formában, árthatnak a pesti országház kőfa­lának, melyen belül trónusol Ma­gyarország főhóhérja, Horthy Miklós. Csak ne hülledezzék olyan ször­nyen a “Magyar Világ” szer­kesztője. Mi ismerjük a valódi és a müfelháborodás közötti különb­séget és arról meg éppenséggel mi nem tehetünk, hogy a “Magyar- Világ” szerkesztője még nem ju­tott el odáig, hogy különbséget tudjon tenni a munkásmozgalom és a Horthyellenes Libákat moz­gató politikai szélhámosok között Hát ez pech! Tudniillik a Gyön- gyösy ur pechje. Mert néhány ha­sábos gágogásából, lapjának ér­telmes olvasói megállapíthatják, , hogy ő is azok közül a szerkesz­tők közül való, aki csak ir, de NEM OLVAS. Hát kedves szerkesztő ur! Mi . egyáltalán nem kifogásoljuk, — hogy ön fentartás nélkül csatla­kozott a Horthyellenes Libák tá­borához. Tudja ez Ízlés dolga. — Vannak emberek, akik szeretik a ] libamájat. Viszont vannak olya­nok is, akik nem szeretik. Mi pél­dául a kényesebb fajtákból valók vagyunk, kiknek nem megy a be­gyébe és egyenesen undorodunk az olyan libáktól, melyeket az ( amerikai munkások zsírjából ki- ' préselt kukoricával (pénzzel, - - 1 hogy jobban megértse) hizlalnak csak azért, hogy a pártvezérek az ^ alkalmi torokon megtöltsék a bendőjüket. Azért, ha a sorba ál- 1 lőtt ön, csak gágogjon. Hiszen, < mint irta a múltkoriban, “ez egy 1 demokratikus ország, itt van sza- 1 badság”. Mi meg igazán nem > akarjuk a szerkesztő ur mozgási < szabadságát elvenni, mert még 1 jobban meghízna. — Egyszerűen i könyvelje el e sorokat olyképpen, 1 hogy önt is észre vettük és mint 1 aki se nem oszt, se nem szoroz, 1 annyi kivételben részesítjük, 1 hogy megengedjük, a gágogását. 1 a titkára volt. A gazdasági szer­vezetet illetőleg történt szakadás­nál az IWW elméletet tette ma­gáévá és annak érdekében több ízben országos utón is volt, hogy előadásaival szolgálja az IWW-t. E tevékenységéért a háború alatt ellene is elfogatási parancs volt kiadva, de sikerült a hatalom ke­zeiből kicsúsznia. Azóta visszavo­nultan élt feleségével, aki szintén sokat fáradozott a gyermekcipők­ben járó munkásmozgalom meg­erősítésén. Fisher Samu ravatalánál Lőwy Ármin és Pika Pál munkástársak méltatták munkásságát, amelyhez a Bérmunkás lapbizottsága azzal is hozzájárul, hogy legőszintébb részvétét tolmácsolja Fisher mun­kástársnőnek, mig munkástár­sunk emlékét megőrizzük. Speed-up, Kuglizás és Bonusz rendszer A Warner & Wasey szerszámkészítő gyárban Clevelandon, nem a legkellemesebbb meglepetés érte a munkásokat. Beszélgettem a minap néhány magyar munkással, kik nagy panaszosan elmondták az utóbbi időben ott történt változásokat. Igaz, hogy ilyesmiről panaszkodnak a munkások minden gyár­ban, de azért említésre méltó az ottani eset, mert csak rövid idővel ezelőtt, mikor az ott dolgozó munkásoknak emlegettem, hogy mi vár rájuk, hihetetlenül csóválták a fejüket és hallani sem akartak a szer­vezkedésről, mert mint mondták, ők meg vannak elégedve. A Warner-gyárban a hírhedt bonusz rendszer volt a divat, mely elődje a darabszámos munkarend- szernek. De valahogyan elviselhe- tők voltak a helyi állapotok és ha egymást agyonhajszolták a mun­kások, akkor a megszabott órabér melletti napikeresetet, két-három dollárral is pótolhatták a bónusz- szal. Ezért nem is lehetett velük beszélni, mert arra hivatkoztak, hogy aki dolgozni akar, az náluk pénzt kereshet és nincsen szükség szervezkedésre. De annak a gyárnak a vezetősé­ge sem aludt, mint látszik, mert bár meghagyták ugyan a bonuszt a munkásoknak, de annyira meg­nyirbálták és levágták az árakat, hogyha belészakadnak, akkor sem tudnak egy dollárnál többet ke­resni az órabér pótlásához, ami bizony alacsony. A bérlevágással egyszerre kö­vették el azt is, ami ilyesmivel vele jár. Meggyorsították, felfo­kozták annyira a termelést, hogy egy olyan munkát, amit egy em­ber két óra alatt szokott elvégez­ni, most 45 perc alatt kell befe­jezze, mert ha nem, akkor nincsen bonusz. Egymás hajtásában annyira mennek a munkások, a dollárért és megélhetésért való küzdelem­ben, hogy az illemhelyek látoga­tására sem vesznek maguknak időt. Ott áll mögötük a hajcsár és órát tartva kezében figyeli, hogy ki hogyan dolgozik. Az uj rendszer bevezetése sem lázitotta fel azonban ezeket a türelmes munkásokat. Némelyek közülök, kik nem bírták az iramot, ott hagyták a munkát. Önként söröz­ték magukat a munkanélküliek amugy is nagy táborába, de harc­ra gondolni sem akartak. A régi római mondás ezúttal itt is bevált, hogy “kenyeret és cir­kuszt a népnek”, mert ezt kapják a szerszámgyár munkásai is. A társulat a bérlevágás és a speed bevezetése előtt, beszervezte a munkásait, egy sportclubba. Kug­lizó csapatokba osztotta fel őket, hogy fáradt izmaikat a tekepá­lyán “pihentessék”. Kiad nekik kéthetenként egy folyóiratot, melyben kimutatást találhatnak a munkások arról, hogy hogy áll a tekeverseny. Mindez igazán azt a célt szol­gálja, amire kezdeményezte a tár­sulat. A gyárban nagyon kevés szó esik, hogy rossz a fizetés, hogy rogyásig kell dolozni, hanem a főbeszéd tárgya rendszerint az, hogy ki lesz a legközelebbi cham­pion. Közben a szerencsétlenek nem veszik észre, hogy egymásután dőlnek ki a munkából is, meg a kulizásból is. Vigasztaló azonban az, hogy már itt-ott akad közöt­tük elégedetlenkedő, mert a ke­vés fizetésből még akkor sem tud elég kenyeret adni családjának, ha a kuglizásból az ő csapata az első. Ismerjük a kapitalizmus össze­tételét és tudjuk, hogy azok nem ismernek a kizsákmányolásban határt, de tudjuk, hogy bármilyen birkatürelemmel rendelkezik a munkás, a kizsákmányolás korbá­csa észretériti. Sajnos, e folyamat lassú, de ha megindul, a kuglizás­sal bizony nem fogják tudni meg­állítani. De vájjon addig vártok, mig éhen haltok, vagy szervez­kedtek mint emberek? P. A. A Horthyellenes Liga pittsburghi igás... libája Pittsburghban megjelenik egy világi időszaki közlöny, egy nyom­dász szerkesztésében. A világon nem sokat tudnak ugyan róla és mégis joggal nevezhetjük világlapnak, mert t. i. “Magyar Világ ”- nak hívják. Ezzel a “világ” lappal mi sohasem szoktunk foglalkozni s bizonyára azért, hogy velünk is észrevétesse magát, gágogott rólunk

Next

/
Thumbnails
Contents