Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-13 / 577. szám
Március 13. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. FOSZLÁSNAK INDULT A CSEHSZLOVÁKIAI KOMMUNISTA PÁRT A munkásság hátat fordított a politikusoknak Mint egy felfújt béka, szétpukkant és elterült a csehszlovák kommunista párt. Az 1930-as taglétszám kimutatása szerint nemcsak az elmúlt választásokon szenvedett óriási veszteséget, hanem elvesztette tagságának zömét is. Kevesebb a kommunista pártban a tagok száma. Hogy e csökkenésnek mi az oka, azt nagy ecsetvonással a jelen cikkünkben akarjuk megrajzolni. Egész könyvet tudnánk Írni arról, hogy mit müveit 1918- tól a kommunista pártmozgalom. Hogy helytelen utakon járt, az óriási vesztesége igazolja a legjobban. A kommunista mozgalom nem tud eredményt felmutatni. Nem siettette a kapitalizmus bukását. Éppen az ellenkezőjét. $----------------------------------------------Szerkesztői üzenetek . J. D. Detroit. A cikk roppant hosszú és lapunk tekintélyes részét olyan jelentéktelen ügyre nem használhatják fel. Feldolgozására sem vállalkozunk, mert a velejét pár mondatban ki lehet fejezni. Nagyon megállja helyét azon része, melyben leszögezi, hogy az Amosz-ék minden valószínűség szerint a new yorki pártvezérek szélhámoskodását követik, mert tényleg ők kezdték meg az üdvözlő lapok szállítását dollárért fejenként. Mivel az is csak népszédités volt, meg az Amosz-éké is az, a hasonlatosság meg van a kettő között. Abból a pénzből sem ment egy cent sem nemes célra és ebből sem fog menni. Hogy a tulipirosak és a fehérek egy és ugyanazon eszközökkel dolgoznak az amerikai magyarok becsapásán, ahhoz nem fér kétség. De máskor próbálja munkástárs rövidebb cikkekben kifejteni nézeteit. J. V. Akron. Mi nem emelünk kifogást akkor sem, ha az a “ MUNKÁS ”-ban minden cikkünket reprodukálnak . A Bérmunkás cikkei nincsenek copyright- olva s ha volnának is, akkor sem mennénk polgári bíróságra. A nevezett kis cikk, mint munkástárs is olvasta, szószerint volt közölve és mindenki megérthette, — MÉG A PÁRTPOLITIKUSOK IS — hogy mi nem azt kifogásoltuk, hogy 8 milliót szavaztak meg hernyóirtásra, hanem azt mutattuk be, hogy gyermekvédelemre csak egyhuszadrészét irányozták elő annak az összegnek, amit hernyóirtásra szándékoznak elköl- tetni. Ha az SLP. szerkesztője mindezt helyesnek tartja, akkor sem kelünk vele bírókra. Hanem azt ajánljuk neki, hogy vigye a politikai” albizottság elé és használjál fel a jövő választás jelszavának, ami igy hangozhatnék: ‘‘Elvtársak, ha minket megválasztotok, akkor mi 16 milliót fogunk hernyóirtásra megszavazni és kétszázezret a gyermekgondozásra. Ez lesz aztán siker .... --------o-------Uj központi titkár Ezúttal hozzuk munkástársaink tudomására, hogy James Sullivan lett az Egyetemes Mozgalom Központi titkár-pénztáros, aki márc. elsején Lee Tulin központi titkárpénztáros helyét elfoglalta. Kérjük munkástársainkat, — bogy a jövőben minden hivatalos levelet és jelentést az uj titkár nevére címezzenek. Lee Tulin, W- H. Westmann volt titkár. G. E. B. elnök. TERJESZD s oldasd a BÉRMUNKÁST! Legalább is Csehszlovákiában a kapitalizmus 1918 óta nem hogy gyöngült volna, hanem erősödött és ugyanez áll Európa valamennyi kapitalista államaira. Csehszlovákiában a kommunista párt még csak az utat sem egyengette az uj társadalom, vagyis a kommunizmus felé, helytelen taktikája és rossz konstrukciója miatt. Mit csinált itt 1918 óta a kommunista párt? Építés helyett rombolt, tanítás helyett tévtanokat hirdetett, de mást semmit! De talán tévedünk, mert nem hogy csak rombolt, hanem gazdaságilag és erkölcsileg is lezüllesztette a munkásmozgalmat. Hiszen a tagveszteségnek okai, még pedig igen nagy okai vannak, gazdasági s erkölcsi okai. Az erkölcsi bomlást a munkásvezér stréberek csinálták és a gazdasági téren pedig hozzájárultak a kapitalizmus életének meghosszabbításához. Hogy az amerikai munkástársak némi fogalmat alkothassanak a gazdasági és erkölcsi bomlásról, egy pár szemelvényt Írunk le. Ha a csehszlovákiai kommunista párt 1918-tól nem állotta volna útját a tényleges munkásmozgalom, a gazdasági szervezkedés kibontakozásának, a munkásmozgalom ma nem állna a tönk szélén, De minden olyan pártmozgalom, amely a parlamentárizmusra épül fel, elveszti létjogosultságát akkor, mikor a kapitalizmus nemzetközileg építi fel szerveit, de leginkább a gazdasági szerveit. Ma, mikor a nemzetközileg és gazdaságilag megszervezett kapitalizmus szabályozza a munkanapot, a munkaértéket, háborút készít: a politikai párt nem lehet alapja a munkásmozgalomnak. Először is tudnunk kell, hogy miért építette fel a kapitalizmus a politikai hatalomhoz vezető lehetőséget a munkásvezérek részére? Már is 1918-ban a némileg megszervezett szakszervezetek kényszere alatt kénytelen volt teret engedni a kapitalizmus az előre törtető munkásvezéreknek a parlamentbe való jutásukhoz. De jó előre látták a kapitalisták azt, hogy nem az országonkénti parlamentben kell a munkássággal szembe helyezkedni, hanem nemzetközileg, az országokban megmaradt parlamentek elkerülésével. Bizonyítják ezt a kapitalisták által létrehozott nemzetközi konferenciák. Azonban benn az ország területén mégis szükségük van a politikai pártokra, hogy ez1- által lehetővé tegyék azt, hogy a munkás vezérekkel egyetemben a forradalmakat lecsapolhassák és a nemzetközi szervezkedést ezáltal lehetetlenné tegyék. A kapitalizmus taktikája tervszerűen épi- tette fel az ország területén belül a politikai pártokat. A kapitalistáknak az volt a tervük, hogy minél jobban szétforgácsolják a munkásmozgalmakat, hogy ez által annál jobban biztosíthassák az uralmon való maradásukat és megtartsák a termelés feletti kontrolt. Ez sikerült is nekik. Láthatjuk tehát, hogy a politikai pártok a munkásmozgalomnak csak árthatnak és gazdasági életükre semmi javulást nem hozhatnak, mert még a legforradalmibb párt is csak a tőkések uszályhordozója. Ma, 1930-ban az itteni munkásság egyetlen egy sztrájkot sem tud felmutatni, melyet eredményesen tudtak volna megvívni a kapitalistákkal szemben. A politikusok azt a tévhitet oltották a munkásságba, hogy a sztrájkot ma azért nem lehet megvívni, mert munkahiány van. Ez nem felel meg a valóságnak, mert nem munkahiány, hanem munka- nélküliség van; már pedig a munkahiány és a munkanélküliség ez kettő. Munkahiány nincs, csak munkanélküliség! A munkahiány látszatát a munkanélküliség kelti. Hogy tévhitüket igazolják, arra építik fel érveiket, hogy azért van munkahiány, mert a határok le vannak zárva. Ez sem felel meg a valóságnak. Ha a határokat megnyitnák, ez a munkásságra abszolút előnyt nem jelentene, de leg- kevésbbé oldaná meg a munkanélküliséget, mert minden kapitalista országban, hol profitra folyik a termelés, hasonlók a szimptómák. Munkahiány nem lehet, mert melyik munkásnak van ma jó ruhája, bútora és mindene, ami az életszükségleteit némileg kiegészíti? Egyiknek sincs! Mégis munkanélküliség van, ennek pedig a technika kifejlődése és az akkord rendszer, a munkások helytelen szervezkedése, vagy szervezetlensége az oka. Minél nagyobb feejlődést mutat fel a technika, annál nagyobb lesz a munkanélküliség. A technika fejlődését megakadályozni nem lehet, de nincs is rá szükség, mert éppen a technika teszi lehetővé azt, hogy a kézi erő kiszorul- jen és a munkásság vele arányosan felszabaduljon a baromi munka alól. Azonban a technika fejlődése a kapitalisztikus rendszerben munkanélküliséget jelent, mert kiszorítja a kézi munkaerőt. A kiszorított munkaerő igy munka- nélkülivé és fogyasztóképtelenné válik. Ez a termelésben árufelhalmozódást jelent, az árufelhalmozódás pedig munkanélküliséget von maga után. A termelés a technika folytán növekedett, de a technika által kiszorított munkaerő fogyasztóképtelenné lett. A felhalmozódott árut a kapitalista elhelyezni nem tudta, igy fokozta megint a munkanélküliséget. A kapitalista tehát a termelésre és a munkaerőre szükségszerűen befolyást gyakorol oly módon, hogy időszakonként a munkások egyré- szét elbocsájtja, hogy a kész áru megcsökkenjen. A bent dolgozó munkások egyrészét munkanélkü- ilvé teszi s ezekből lesznek a season munkások. Azonban ezek is a folyton bizonytalanabbá vált munka miatt erőtlenebbé vagyis fogyasztóképtelenebbé válnak. A kapitalisták tehát a technika fejlődését arra használják fel, hogy az ő szolgálatukban lévő egyéneknek, de leginkább a saját gazdasági életüket biztosítsák, egyébb- ként a munkások nagy része örökös mnkanélkülivé válik. A profitot azonban megkeresik, mert a bent dolgozó kevés munkással fizettetik meg. A profit ma nemcsak az 1914-es eredményt, hanem annál sokkal többet mutat fel, holott a munkanélkülieknek a száma sokkal kisebb volt 1914-ben, mint 1930-ban.1914-ben nagyobb volt a fogyasztóképesség, de ma 1930-ban a technikának a fejlődése az örökös munkanélküliséget teremtette meg. A kapitalista rendszerben a technika fejlődése folytán az örökös munkanélküliség nem szűnhet meg. A háborút azért készíti a kapitalista osztály, hogy gyarmatokat szerezzen és ugyanakkor ők sem veszik észre, vagy elfelejtik azt, hogy a technika nemcsak egyes országokban, hanem mindenütt fejlődik. A gyarmat politika ma már nem szerez piacot a profitra, mert kik fogyasztják az egész világon a legtöbb árut? Csakis a dolgozók. Ha a dolgozók nem dolgoznak, nem is fogyasztóképesek és ez pedig az általános gazdasági krízist vonja maga után. Hogy meg lehet-e oldani a gazdasági krízist a kapitalista rendszerben? (Jövő héten folytatjuk) --------o-------Most szombaton este, minden new yorki bérmunkás csakis a Bérmunkás javára rendezendő estélyre megy el, melyet a Modern Színkör tagjai rendeznek 347 E. 72-ik utcai helyiségben. Elsőrendű műsor, szinielőadás és tánc.
