Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-13 / 577. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 13. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........$2.00 One Year ............$2.00 Fél évre ............... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ..........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. JÁTÉK A SZÁMOKKAL Naponta kapunk leveleket és cikkeket, melyekben erélyesen és nyomatékosan leszögezik az irók, hogy a legszemtelenebb játékot űznek (mostoha testvéreink) a számokkal. Holmi teljesen jelentéktelen ügyet, maroknyi felhecceit munkások csoportosulását, mint valami világforradalmi eseményt többszörös nullákkal kibővítve adják be a meg- széditett olvasóknak. A gyáva játék természetesen az olvasók és a jóhiszemű munkásemberek megtévesztését és nem a felvilágosítást célozza. A sze- menszedett hazugságok nem is csoda, hogy a még jóizléssel biró munkásembereket arra serkenti, hogy tollat ragadjanak és odaforduljanak kérelmükkel az ilyen esetek tisztázására, ahol tudják, hogy csak a színtiszta igazságok és a tényeknek megfelelő tudósítások kapnak helyet. Különösen az utóbbi időben halmoztak el bennünket ilyen cikkekkel és levelekkel, melyeknek helyt adva lapunkban, sok más értékes és nevelő cikkek mellőzésére voltunk kénytelenek. De még igy sem volt elég nagy lapunk terjedelme ahhoz, hogy valamennyi cikket leközöljünk. Ez arra indít bennünket, hogy arra kérjük helyi tudósítóit lapunknak, hogy az ilyen tudósítások megírásánál lehetőleg szabatosak legyenek, hogy esetleg más helyekről beérkezők is helyt kaphassanak. Nagyon fontos volna az is, hogy a nagyobb városokban hol az ilyen eesetek előfordulnak, ne várják tudósítóink, amíg a megkótyagosodottt hirdetési közlöny “munkáslevelőzinek” alaposan megnagyitott tudósításait, a pártvezérek Union-Squarei piócahada egy pár nullával megtoldja, hanem rendszeresen írják meg a helyi eseményeket úgy, hogy az az igazságnak megfeleljen és akkor nem lesz szükségünk arra, hogy hosszú hasábokon keresztül visszaverjük a lóditásokat. Ezt az irányt követve sok helyet lesz alkalmunk megtakarítani lapunk hasábjaiból és módunkban lesz azokat értékes, tudományos cikkekkel helyettesíteni. A március hatodikán lezajlott munkanélküli tüntetésekkel kapcsolatosan is csak ezt az álláspontot kell elfoglalnunk. Mi ipari forradalmárok tisztában vagyunk azzal, hogy miért a munkanélküliség és bennünket nem lepnek meg még az éhséglázadások sem, legkevésbé azon tény, hogy a pártpolitikusok épp ezt az alkalmat próbálják legjobban kihasználni, hogy a frázisokkal egyonszéditett munkanélküli tömegek nyomorából maguknak tőkét kovácsoljanak. Sem az Egyesült Államokból, sem a világ bármely részéből a lezajlott tüntetésekről megbízható tudósítások nem jelentek meg a pártlapokban, ebbe beleértve a new yorkit is, melynek szemtanúi voltunk. Összegezve az egészet, ismételten csak azt kell megállapítanunk, hogy ez a bűnös játék a munkások rovására megy. A munka- nélküli tömegeknek nem heccek kellenek. Legkevéssbbé óhajtják azok, hogy gyáva uszítok rendőrbotokkal veressék be a fejüket, hogy velük a felfegyverzett rendőrségek által védett városházákat ostromolhassák. A pártvezérek gyávaságát semmi sem jellemzi jobban, mint a new yorki eset. — Ugyanis, mikor Fosterék kiadták a vak követőiknek, hogy vonuljanak a City Hall elé, ők maguk nem állottak a tömeg élére, hogy a saját bőrüket is kockáztassák egy kicsit, hanem a földalatti vasútvonalon, öt cent viteldijak lefizetése mellett csinálták az ő saját vezéri felvonulásukat. Ezt sem irta meg egyetlen pártlap sem, mert ennek megírása talán a még gondolkozni tudó párthiveket kijózanította volna. Meg kell érteni még a megszéditett párt- hiveknek is, hogy az állami politikusok éppen olyan tehetetlenek a munkanélküliség kérdésének megoldásában, mint amilyenek a gyáva subwayn utazó pártvezérek. Meg kell érteni, hogy a mnkanélküliség az iparokból fakad és orvoslását ott kell keresni. Meg kell érteni, hogy a tulipiros, de gyáva pártvezrek által megrajzolt “legforradalmibb” plakátok, a “munka vagy kenyér” követelések üres frázisok, mert hiszen a munkanélküliség kérdését még abban az esetben sem oldhatnák meg, ha teljesítené az amerikai kapitalizmus. Végeredményében, a reakciós német szociáldemokraták junker kormánya valamint a britt kapitalistáké is megadta már az állami munkanélküli segélyt és éppen a pártlapok beszámolói győznek meg mindenkit arról, hogy ez sem jelentett azon országok munkásainak enyhítő balzsamot. Azt követelni Amerikában, amit a reakciós kapitalista kormányok más országokban önmaguktól megadtak, semmiesetre sem forradalmi követelés. E téren az IWW már megalakulásakor, csaknem huszonöt évvel ezelőtt a legforradalmibb követelést állította fe 1 azáltal, hogy arra szervezi a munkásosztályt, hogy szervezett erejével megdöntse a kapitalizmust és kivívja magának a “A munka teljes gyümölcsét”. Amig tehát a pártpolitikusok reformkövetelésekkel, a munkanélküli munkások fejét az utcán veretik be és a tömegek megtévesztésére játszanak a számokkal, nekünk ipari forradalmároknak, serényebben kell a szervezkedéshez látni, hogy szervezett erőnkkel vívjuk ki, munkánk teljes gyümölcsét. Karcolja: L. F. Egyezer törvényt fognak kitörölni a new jerseyi állami törvénykönyvekből. A törvényhozó urak egy évig lesznek elfoglalva a törlési munkával és aztán uj törvényeket hoznak. Van még valaki, aki azt gondolja, hogy a törvényhozó uraságok nem érdemelnek fizetés javítást nehéz munkájukért? ! —o—Az egyik újságpapírban azt olvassuk, — hogy Károlyi Mihály vidéki gyűlésén 13 dollár és 40 cent volt a gyűjtés. Hogy Károlyinak ennyire leapadt az értéke, azt annak köszönheti, hogy az utcai kóklerek mellé állt, akik a gyűjtött összegekről soha sem számolnak el! —o— A szenátusban egy uj bizottság kiküldését javasolják a munkanélküliség megvizsgálására. Ezt a bizottságot jó lenne nagyitó lencsével felszerelni, mert megint annyira rövidlátók lesznek, hogy azt a csekély hét millió munkanélkülit mem fogják észrevenni.-—o— A legújabb Horthy-propaganda New Yorkból Budapestre való repülést vett tervbe. Már gyűjtenek is a repülőgépre. Ha olyan “kitűnő” anyagból fog készülni a gép, mint a new yorki Kossuth szobor, akkor pártoljuk a repülést és egyik utasnak ajánljuk Horthy Miklóst. —o— A forradalmi napilapban még mindig egész oldalas szenzáció az “olcsó” patikarészvény hirdelés. OLCSÓ PATIKA, tisztelt elvtársak, tessék besétálni. A pártvezérek kö- vtkező mutatványszáma a fésülhető tojáshaj lesz, akik hihetetlenneák tartják, lépjenek be a pártiskolába! —o— Hoover floridai vakációjának “történelmi” jelentősége maradt, melyről a kapitalista lapok hasábokon át írtak. A legnagyobb hal éppen az elnöki horogra akadt rá. Az elnök urnák van elég gyakorlata a halászatban. Azért let elnök, mert a választásnál a legtöbb “poor fish” neki akadt a horogra. —0— Az egész világ reakciós papsága felzudult az orosz szovjetek templom becsukási akciója miatt. Mi lenne ezekkel a papokkal akkor, ha a nép annyira felvilágosodna, hogy a nyitva tartott templomokat üresen nyitva hagyná. Akkor a papok maguk csuknák be a boltot. <L) Mr. Déri, akinek a felesége kitűnő szi- I nésznő, egy hosszú leírásban elmondja, hogy az amerikás magyarok miért veszítették el a gazdasági pangás következtében a munkájukat. Majd megállapítja, hogy minden üzletmenet ismét jó lesz és akkor az amerikás magyar ismét visszakapja a munkáját. E kitűnő színésznő férjének, aki szellemi irányitója egyik magyar napilapnak, illő volna tudni, hogy a Mr. Smith az újabb befektetésével saját gyárát is versenyképessé igyekszik tenni és ezt csak azáltal éri el, ha minél kevesebb emberi kezet foglalkoztat a termelés terén. Más szóval mindig kevesebb azoknak a munkásoknak a száma, akiknek sikerül az elhelyezkedés. De mert minden munkásnak joga van az élethez és munkaerejének a hasznosítására — ezt kizárólag az ipari szervezetbe való tömörüléssel érik el a munkások. A munkásság minél erőteljesebben csatlakozik az IWW- hoz, annál hamarább biztosítja magának és ccsaládjának a boldogulását. Miszter Amerikás Magyar dzsábja
