Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-13 / 577. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 13. ELEMÉBE LÉP A FORRADALMI IWW A szervezet minden erejét a bányászok megszervezésére koncentrálja, hogy az alapiparból kiindulva, megindítsa az ipari szervezkedés lavináját Minden tag, minden szimpatizáló készüljön fel. Ütött a cselekvés órája, hát cselekedjünk Az események kombinációi a szénbányászati iparban a következő hónapokban nagy kihatással lesznek magára az iparra, de szerveeze- tünkre is. Hiszen elképzelhetetlen, hogy az IWW haladása egy adott iparban ne lenne kihatással egész szervezetünkre. Mert ha a bányászok erőteljesen kibontakoznak az IWW szervezetében, annak közvetlen következtében, a lelkesedés hatása alatt a hatáskörünkbe tartozó minden ipar munkássága ekcióba lép. Nagyon időszerű tehát, hogy ezen cikk keretében egy általános áttekintést adjunk a bányászati ipar jelen viszonyairól, mert úgy tagjaink, mint a velünk szimpatizálók zömének, anyagi és erkölcsi támogatását fogjuk kérni, egy, az eddiginél sokkal hatalmasabb bányászszervezési kampány meinditá- sához. Ha látni fogják, hogy milyen páratlan alkalom és kilátás kínálkozik szervezetünk megerősitésére és növelésére ezen iparban, már maga az a tudat is elégséges lesz ahhoz, hogy a leteljesebb kooperációt nyújtsa taságunk a kampány meinditásához. A United Mine Workers of^ Amerika, mely szervezet valamikor azzal kérkedett, hogy számarányánál fogva a legerősebb és legmilitánsabb szervezet, ma a saját bevallása szerint az utolsókat lélegzi. Ezen szervezetnek tagsága, Pennsylvaniában, West Virginiában, Kentuckyban, Ohioban, Tennesseeben, Alabamaban, Missouriban, Arkansasban és Oklahoma államokban annyira összezsugorodott, hogy szinte azt mondhatnék, hogy eltűnt. Sőt a többi államokban is, hol számarányban jelentős taglétszámmal rendelkezett, az 1920-as évtől kezdve állandó esést és veszteséget mutat. Az itt közölt kimutatást az Illinois Miner-ből vesszük át, mely az emlitet szervezetnek hivatalos közlönye és e téren mint autoritást elfogadjuk annál is inkább, mert a hivatalos nyiltan beismeri a számjegyekben a bekövetkező csőd elkerülhetetlenségét: 1920 júniusától, 1929-ig a UMWA tagveszteségei voltak: Pennsylvania- 71,686 tagból maradt 1374; West Virginia: 43,554 tagból maradt 77; Kentucky 18,749-ból 15; Oklahoma 8000-ből 43; Arkansas 3000-ből 1; Illinois maradt meg mint a UMWA erőssége, hol ez emlitett idő leforgása alatt 86,711 tagról 51,088-ra esett össze. Az “Illinois Miner” mint hivatalos lapja a UMWA-nak, immár múlt időben beszél a szervezetről. “Jó szervezet volt”, “Ezt meg azt TETTE”. Igen. VOLT VALAMIKOR, noha minden harca és tagságának elszántsága, hősies küzdelme és kitartása ellenére, a győzelembe vetett hitük dacára, hitüket kellett vesziteniök. A multté lett, dacára roppant hatalmas taglétszámának, mely egy időben több mint fél milliót számlált. A multté lett, dacára annak, hogy tagsága a társadalom egyik alapvető iparából került ki. Taglétszám, hősiesség, stratégiai tényezők mind és minden benne foglaltatott s most rávéshetik majd a kimúlt szervezet sírkövére. Miben rejlett hát akkor ennek a szervezet óriásnak a gyöngesé- ge? Szerkezeti formájában, szerkezete összetételének hiányosságaiban és mindenek fölött abban, hogy az osztályközi béke vaskapcsába kerülve átadnia kellett magát sorsának, csúszni kellett a lejtőn mind mélyebben, mignem a kapitalista rendszer halálos öleléseiben nagyokat hörögve utolsót lélegzik s mint elkopott, összeroppant tákolmány a hulladékdombjára kerül a kapitalizmusnak. A degeneráció legalacsonyabb fokán, utolsó napjait, mint kom- pany union éli ki. Azzá vált a UMWA a szó legszorosabb értelmében. A United Mine Workers of Amerika időről-időre darabokra szakgatta magát, szerződésekkel osztotta szét szervezetét és tagságát. Sztrájkokat kerületünkét intézett el olyképpen, hogy szinte már nem is ment feltünésszámba, mikor egyik kerületben a sztrájkoló tagjainak harcát ő maga törette le azáltal, hogy a többi kerületekben dolgoztatta tagjait, bányászatta velük a szenet, hogy a szénhiányt pótolva, saját tagjainak harcát összetörni segitsen a kapitalistáknak. Az egymásután kitörő sztrájkok, Pennsylvániá- ban, Ohióban, Indianában, Illinoisban és Iowa államokban, mint utolsó szakasza, záró fejezeteként szerepelnek az United Mine Workers dicstelenül befejezett szereplésének. Kiadták a rendeletet, bármilyen egyezséget fogadjanak el: kerületenként, államonként, alkerületenként, sőt ha másként nem, köthetnek békét- magántársulatokkal, vagy bányánként is. Ennek az egyszer volt, hol nem volt hatalmas szervezetnek utolsó történelmi fejezetét e kép kellőképpen illusztrálja. Mikor ezen sorokat Írjuk, az AMWA darabokra szakadt frakcióinak vezérei konvenciót sürgetnek. Illinoisban a Fighwick- csoport már csak azon imádkozik, hogy tartsák meg a bányászok és szorítsák magukhoz görcsösen, ami megmaradt Illinoisban, amig erőfeszítést tesznek, hogy “újjá szervezzék” a többi államokat. De nem esik az újjászervezésben egyetlen szó sem arról, hogy a végzetes hibákat, melyeknek bukását köszönheti a szervezet, újjá szervezéssel küszöbölik ki, hogy a szervezet összetételében ajánlatosnak tartanák a változást. Szóval sem említik, hogy olyan szervezet kell a bányászoknak, mely- lyel megteremthetik a valódi szolidaritást. A gerinctelen taktikák, a bányabárók talpnyalása ellen most sem emelnek kifogást s mint ebből látszik, azt még mindig helyénvalónak tartják. Másszóval ők az újjá “szervezést” a régi formákon, a régi alapokon, a régi álláspontkövetelésemellett és érdekében kérelmezik, Ígérgetik, hogy megcsinálják — igen. Ha tudnák. De erre már képtelenek. Szerencsére már nem kaphatók a szénbányászok ara, hogy felhatalmazzák őket tárgyalási jogokkal, hogy a robotban görnyedő bá- nyászság bőrére tovább alkudozhassanak a bányabárókkal. Szerencsére egy másik szervezet jelent meg a terepen, mely sziklaszilárd összetételében, melynek alapvető álláspontja és elvi felfogása az, hogy: “A munkásosztály és a tőkés osztály között semmi közösség nincsen.” Megjelent a helyszínen az IWW és módot nyújt a bányászoknak arra, hogy a legtökéletesebb, dönthetetlen szervezkedési mód alapkövének lerakásával segédkezet nyújtson a szervezkedésre. Megjelent felkészülten arra, hogy egy méreteiben nagyobb, kibontakozásában hatalmasabb formákban megtegye a bányászok érdekében ugyanazt, amit Colorádóban megtett. Ott az IWW egy olyan sztrájkot vívott és fejezett be győzelemben 1928- ban, melynek eredményeképp a coloradói szénbányászok bére első helyre került az egész világ bányászai között. Mindezt megtette egy maroknyi emberrel, kik roppant erejüket , a helyes taktikából és a legtökéletesebben felépített szervezetből nyerték, mely szervezet a legtökéletesebb szolidaritás megtestesítője. A bányászok faképnél hagyták a United Mine Workers of Ame- rica-t. De nem azért, mert nem hisznek a szervezkedésben, nem azért, mert nem akarnak harcolni, hanem azért, mert már beleuntak a szélmalomharcba, mert türelmüket és kedvüket veszítették ahhoz, hogy mindig egy és ugyanazon szrvezettel próbálják meg előhaladásukat és a jobb megélhetésért vívandó küzdelmüket lefolytatni, mely ahelyett, hogy egy táborba tömöritené őket, soraikat darabokra szaggatja, tépi össze. A bányászok nem fognak csatlakozni a politikusok által dominált National Miners Unionhoz sem, mert ha mást nem is tudnak, annyit ösztönszerüleg éreznek, a saját bőrükön tapasztaltak, hogy nekik nem kísérletezőkre nem kísérletezésekre , hanem egy elismert szervezetre van szükségük, hogy saját érdekeiket megvédelmezni legyenek képesek. És ma, több és több lesz azoknak a bányászoknak a száma, kik reményteljesen fordulnak az IWW felé. Állandó és biztos haladást mutat az építő munka, melyet az IWW 220-as számú szénbányászati ipari szervezete végez Illinois- ban. Ez a munka olyan méretekben halad, amilyen méretekben szervezetünk anyagi helyzete megengedi. A kampány még alig kezdődött meg s a rendelkezésünkre álló terep óriási. Ahol megpróbáltuk a szervezést, ott sikerrel is járt minden alkalommal s amint a jelek mutatják, rövid időn belül át kell csapnunk Kentuckyba, W. Viriniába és Ohióba is és mindazon államokba, amelyekben az UMWA összeesése óta szervezet- lenné válltak a bányászok. Ohio államban két helyütt sztrájkolnak a bányászok. Mindkét helyen kukac módjára próbál befurakodni a kártékonyságáról ismertté vált NMU, de nem azért, hogy a bányászok harcát és szervezkedését elősegítse, hanem azért hogy propagandát csinálhasson a kommunista pártnak. “Ezekben az államokban vannak az IWW-nak az összeköttetései, tagjai és delegátusai is. Az alkalmas pillanatban ezen tagokat és delegátusokat fel fogja szólítani szervezetünk, hogy a 220-as bányászati ipari szervezetünk irányítása mellett megkezdett kampányban közreműködjenek és segédkezet nyújtsanak az agitáció és a szervezés szélesebb- körökbeni kiterjesztésénél. A szénbányászok nem várhatnak semmit olyan szervezettől, mely nem ipari a szerkezetében, mely nem forradalmi az összetételében. Sokan azok közül a bányászok közül, kik már erre rájöttek úgy Co- loradoban mint Illinoisban, csatlakoztak szervezetünkhöz. Hogy az IWW üzenetét eljuttassuk mindenüvé, szükségünk van szervezőkre, előadókra és kitartásra, huzamosabb időn keresztül. És hogy mindezen kötelességünknek mennyiben leszünk képesek eleget tenni, az kizárólag a tagságunktól, a velünk együttérzők táborától, akaratától és áldozat- készségétől függ. Ez dönti el, hogy a nagy akarás mennyiben valósulhat meg. A tett nyomában eredmények fakadnak. Ahol csak rövid idővel ezelőtt alig rendelkeztünk tagsággal, (illinoisi szénmezők) ma már számos működő csoportjaink vannak és a delegátusok egész zöme munkálkodik a szervezet építésén, ami biztatóan mutatja a jövőt. Hasonló cselek-
