Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-06 / 576. szám
6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 6. ban, hogy ugyanezen évben a behozatalnál 15 százalék esés mutatkozik, mig a kivitel Í3.6 százalékos emelkedést mutat. Nagy fontossággal bir a behozatalnál felfedezhető esés; de még ennél is fontosabb az importált áruk variációiban található változás. Közhasználati cikkekről, melyre a nyomorgó népnek égető szüksége van, szívesen lemondtak az ÖT ÉVES Munkaprogramm sikere érdekében és ezáltal lehetővé tették a gépfelszeerelések behozatalának növekedését. Az elmúlt évben 92 százalékát teszi ki a gazdasági felszerelés az összimportnak. A kiviteli oldalon is jelentékeny változást találunk: a gabona és mezőgazdasági áruk helyét ipari árucikkek foglalták el. A kereskedelmi mérleg $13,000,000 többletet mutat, holott az előző évben $92,000,000 volt a deficit és ez nagyban hozzá járul Oroszország hitelképességének növeléséhez.’” Ezt az eredményt, az orosz munkásság felfokozott kizsákmányolásával tudta elérni a Szovjet állam. A cári Oroszország féktelen elnyomatása és kizsákmányolása mély nyomokat hagyott az orosz munkásban. Meg kellett ta- nulniok, hogy az elviselhetetlent hogyan lehet elviselni, az orosz munkás természetszerűleg kitartó és tud tűrni. De az elégedetlenség hangja mégis kifejezésre jut szórványosan és mint tudjuk, szigorúan elnyomják az oppoziciót is. A parasztság iparizálása még nem haladt nagyon messzire és számarányának többségénél fogvást roppant ereje van, amit még demonstrálni fog. Ha a szovjet állam továbbra is képes lesz értéktöbbletet kisajtolni az orosz munkásságból az ÖT ÉVES terv megvalósitása céljából, akkor sikerülni fog neki a ka- pitalisztikus kibontakozás, az államkapitalizmus formájában. — Birtokába kerül egy oly roppant hatalmas ipari gépezetnek, amilyent nem ismer a világ. Az óriási amerikai kombinációk és trösztök vele szemben törpéknek fognak bizonyulni. És a munkások fogják talán kontrollálni? Vagy pedig egy kevésbbé idealista politikus csoport égve a hatlmi vágytól, puecs-szerüen kezébe ragadja a hatalmat és az orosz népet kijátszva beeveznek a szuperkapitalista rendszerbe? Milyeen hatalommal rendelkezik a munkásság, ennek megakadályozására ? Mindettől eltekintve, maga a siker nagyon kétes. Hitel tekintetében Oroszország nagyon rosszul áll. A Szovjetnek, mind nagyobb nehézségekbe kerül külföldi kölcsönt szerezni, vagy hitelre vásárolni. És a kettő előfeltétele a boldogulásnak. Megszerezni csak olyképen lehetséges, ha engedményeket engedményekre halmoznak a nemzetközi kapitalizmusnak. A kapitalizmus pedig nem jótékonykodik. ők biztositékot és profitot követelnek. Ezt megadni nem lehet másként, mint az orosz munkásság számlájára. A nagy buborék sorsa meg van pecsételve, el kell pattanjon. És a munkásságnak le kell vonni azt a tanulságot, hogy a hatalom azé, aki megszerzi. Egy mód, egyetlen hely van, ahol a munkásság szert tehet a hatalomra. Az iparokban, a munka szinterén. Ezt a hatalmat az 'osztályharc, a tényeken alapuló ipari fejlődés biztosítja. Duzzadó forrása a munka, a munkán való szervezkedés. Másként megszerezni nem lehet, mint szervezéssel és neveléssel, folytonos harccal, melyhez a fűtőanyagot, a géptechnika fejlődése szolgálja. Ez az, ami növeli a proletáriátus számát, mely iskolázza ott, ahol mindent megtanulhat a munkás, az iparban. Ott van a hely, ahol megszerezheti és fejlesztheti a munkásság, az ő hatalmát. Felejtsük el az üres jelszavakat, az ábrándos csevegéseket és lássunk munkához az ipari téren. Az orosz álom elhomályosodik. De a munkások harca tovább folyik. El kell ismerni a tényekei, szemtől-szembe kell nézni velük. Ha erőre, hatalomra akarunk szert tenni, onnan kell megszereznünk, ahol az van, ahol fejlődik, a modern ipari fejlődésen keresztül, nem pedig véletlenre várva, állami kísérletezésekre, politikusok stratégiájára bizva. Mi nem vagyunk politikusok. Munkások vagyunk. De végeredményében mi leszünk az iparok birtokosai és irányitói, mert mi vagyunk a termelők. Számarányunk folyton növekszik és a legfontosabb teendőidé soraink megszervezése, mert csak úgy leszünk képesek az’erő feletti kontrolt annak forrásánál megszerezni. Az ut a hatalomhoz mégis csak az ipari unionizmuson keresztül vezet. rillt, belement a jónak látszó ajánlatba. Befejezést nyert a v-erseny. De Veresné csak harmadiknak jött be a versenyben és elnyerte a 670 dolláros Chevrolet autót, amit ő készpénz ellenértékben vélt megkapni. Mr. Káldor akkor előállott azzal, hogy bár igaz, hogy a gépkocsi 674 dollárt ér, de ha nem a kocsit veszi a nyertes, akkor csak 450 dollár értékre becsüli a társulat és ezt az összget fel is ajánlotta a miszisznek. De csak most jött ki a gombolyag vége. Ceruzát vett kezébe Mr. Káldor és számolni kezdett. Van nálam egy háromszáz dollárps chekkje, magának misziszkém jár tőlem 450 dollár, ebből levonunk 300-at s igy kap tőlem 150 dollárt. Veresnének arcába futott a vér és tehetetlen dühében azonnal ügyvédet fogadott, kinek segítségével letartóztatásba helyezte a 'szerkesztőt. Most ezer dollár biztosíték mellett szerkeszt tovább és közben valószínűleg azon elmélkedik, hogy hogyan lehetne azt a kis stiklit börtönbüntetés és a Veresnének járó pénz megfizetése nélkül megúszni. Ahogyan ismerjük a polgári törvényszéket, mi úgy gondoljuk, hogy ez lehetséges lesz, de különösen akkor, ha az ügyvédeknek és a fikszerek- nek adja át a Mrs Veresnek kijáró összeget. Most, hogy dióhéjban vázoltam az esetet, ami itt az egész magyar kolóniában a beszéd tárgyát képezi, engedtessék meg, hogy felelevenítsek egy másik ügyet, amire nagyon jól emlékezhetnek még a Bérmunkás ol-vasói. Én is a Bérmunkásból értesültem róla. Ugyanis eszembe jutott Világos József esete, ki az Uj Előre által lerendezett kampányban az eladott passaic-i sztrájk után szintén elnyerte az első dijat. Abban a kampányban a nyertesnek retur hajójegyet ígértek Oroszországba és vissza a pártvezérek. Mikor már azt gondoltam, hogy vissza is kellene legjren és vártam, hogy az elvtársak útra küldik, hogy elmondja az ott szerzett tapasztalatait Világos József, akkor olvastam a Bérmunkásban, hogy a szerencsétlen nyertes még mindig ott New Yorkban van és nem is fog Oroszországba menni, mert ő bizony nem megy mint vakutas a hajó fenekén és az elvtársai meg csak olyan szabadjegyet akarnak neki adni. Miután itt szédelgett valami Leitner nevezetű pártvezér, nincs kizárva, nem-e ő okosította fel a Káldor urat, hogy hogyan lehet az ilyen kampánydij nyertesekkel elbánni. X198567—tudósitó. FELHÍVÁSKérjük midázon munkástársakat, akiknél Rothfiser segélyezésére kiküldött gyüjtőivek még mindig kinn vannak, szíveskedjenek beküldeni. Üdvözlettel a Bizottság. A ST. L0USI “VILÁGOS” ÜGY A “St Louis és Vidéke” hamis kampánya majd a bíróságon nyer befejezést. St Louis, Mo.február 25. Az itteni és a környékbeli magyarságot egy olyan ügy tartja izgalomban, melyhez hasonlót eddig csak New Yorkban ismerünk. Igaz, hogy nem lehet ezt a helyi jelentőségű dolgot világszenzációnak tekinteni, de azt hiszem, hogy szolgálatot teszek a munkásságnak, ha egy kicsit megszellőztetem a Bérmunkás hasábjain keresztül. t-----------------------------------------Már megszokott s szinte hétköznapi eseményszámba megy az, ha arról hallunk, hogy itt,, vagy ott egy magyar munkást megint rászedett egy szélhámos; rutul becsapta és a pénzét elsikkasztotta, vagy valami fantasztikus Ígérettel kicsalta. Ilyesforma történt itt St. Louisban is egy Mrs. Veres nevű Granite Cityben lakó munkásasszonynyal. Ugyanis, hónapokon keresztül egy nagy előfizetési kampányt hirdetett az itteni magyar lapnak a St. Louis és Vidékének a szerkesztő tulajdonosa. A kampányban a győzteseknek olyan nagyot ígért, aminél csak a Kossuth-szo- bor volt nagyobb, mely mint hallom, Berkónak sorsára kerül — összerepedezik és szétporlad. Mr. Káldor hazafias vezér, a szerkesztő ur ugyanis, a megindított nagy kampány győzteseinek három vadonatúj automobilt ígért dijak fejében, melyeknek összértéke, több mint háromezer dolárt tét ki. Volt is itt olyan verseny, amilyent eddig nem láttunk. Az ember nem győzte lerázni nyakáról a sok előfizető szerzőt, kiknek valamennyije az első dijat akarta. Mrs. Veres bizonyult a legtehetségesebbek egyikének, ki mint hírlik, nem a barátait pumpolta, sem nem a saját zsebéből vásárolta meg az előfizetésekkel egyenértékű tiz dolláros, öt évre szóló hirdetési kártyákat, hanem tényleges előfizetésekből vitt vagy ötszáz dollárt Káldorék konyhájára. Azt kellene gondolni hogy enynyi előfizetésnek megszerzője joggal számíthat az első dijra. Ám a szerkesztőség boszorkánykonyháján nem igy vélekedtek, amit nem mulasztottak el Mrs. Veresnek is tudomására adni. Mikor azt hitte egy-egv summa előfizetésnek a beszolgáltatása után, hogy első, akkor mindig közölték vele diszkréten (mint olyannal, kinek az első dijat szánták,) hogy lecsúszott. Erre nagyobb szorgalommal látott Mrs. Veres a munkához. Mikor azután teljesen feldolgozta a rendelkezésére álló terepet, lassanként a zsebéből is kiszedegetett vagy háromszáz dollárt, bizva Káldor szavaiban, hogy ezáltal megnyeri az első dijat, az 1500 dolláros- automobolt, vagy ha az nem kell, a készpénzt. A verseny lezárási napján behívatták Mrs Verest a St. Louis és Vidéke szerkesztőségébe, hol közölték vele, hogy csak olyan módon lehet nyertes, ha még háromszáz dollár áru rendes szavazatot vásárol. Erre a szerencsétlen asszonynak már nem- volt pénze, mire Mr. Káldor, aki (nagyon akarta, hogy Veresné legyen a nyertes) csupa baráti szeretetből azt ajánlotta neki, hogy állítson ki egy háromszáz dolláros chek- ket ha nincsen is arra a bankban fedezete, majd ő magánál tartja a verseny lezárta utánig és akkor már lesz Mrs. Veresnek pénze, mert a nyereményből jut bőven a visszaváltásra. Veresné, ki még akkor sem sejtette, hogy közönséges szélhámosok csapdájába ke-
