Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-06 / 576. szám

6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 6. ban, hogy ugyanezen évben a be­hozatalnál 15 százalék esés mutat­kozik, mig a kivitel Í3.6 százalé­kos emelkedést mutat. Nagy fon­tossággal bir a behozatalnál felfe­dezhető esés; de még ennél is fon­tosabb az importált áruk variá­cióiban található változás. Köz­használati cikkekről, melyre a nyomorgó népnek égető szüksége van, szívesen lemondtak az ÖT ÉVES Munkaprogramm sikere érdekében és ezáltal lehetővé tet­ték a gépfelszeerelések behozata­lának növekedését. Az elmúlt év­ben 92 százalékát teszi ki a gaz­dasági felszerelés az összimport­nak. A kiviteli oldalon is jelenté­keny változást találunk: a gabo­na és mezőgazdasági áruk helyét ipari árucikkek foglalták el. A kereskedelmi mérleg $13,000,000 többletet mutat, holott az előző évben $92,000,000 volt a deficit és ez nagyban hozzá járul Oroszor­szág hitelképességének növelé­séhez.’” Ezt az eredményt, az orosz munkásság felfokozott kizsákmá­nyolásával tudta elérni a Szovjet állam. A cári Oroszország fékte­len elnyomatása és kizsákmányo­lása mély nyomokat hagyott az orosz munkásban. Meg kellett ta- nulniok, hogy az elviselhetetlent hogyan lehet elviselni, az orosz munkás természetszerűleg kitartó és tud tűrni. De az elégedetlenség hangja mégis kifejezésre jut szór­ványosan és mint tudjuk, szigo­rúan elnyomják az oppoziciót is. A parasztság iparizálása még nem haladt nagyon messzire és szám­arányának többségénél fogvást roppant ereje van, amit még de­monstrálni fog. Ha a szovjet állam továbbra is képes lesz értéktöbbletet kisajtol­ni az orosz munkásságból az ÖT ÉVES terv megvalósitása céljá­ból, akkor sikerülni fog neki a ka- pitalisztikus kibontakozás, az ál­lamkapitalizmus formájában. — Birtokába kerül egy oly roppant hatalmas ipari gépezetnek, ami­lyent nem ismer a világ. Az óriási amerikai kombinációk és trösztök vele szemben törpéknek fognak bizonyulni. És a munkások fogják talán kontrollálni? Vagy pedig egy kevésbbé idealista politikus csoport égve a hatlmi vágytól, puecs-szerüen kezébe ragadja a hatalmat és az orosz népet ki­játszva beeveznek a szuperkapita­lista rendszerbe? Milyeen hata­lommal rendelkezik a munkásság, ennek megakadályozására ? Mindettől eltekintve, maga a si­ker nagyon kétes. Hitel tekinte­tében Oroszország nagyon rosszul áll. A Szovjetnek, mind nagyobb nehézségekbe kerül külföldi köl­csönt szerezni, vagy hitelre vásá­rolni. És a kettő előfeltétele a boldogulásnak. Megszerezni csak olyképen lehetséges, ha engedmé­nyeket engedményekre halmoz­nak a nemzetközi kapitalizmus­nak. A kapitalizmus pedig nem jó­tékonykodik. ők biztositékot és profitot követelnek. Ezt megadni nem lehet másként, mint az orosz munkásság számlájára. A nagy buborék sorsa meg van pecsételve, el kell pattanjon. És a munkásságnak le kell vonni azt a tanulságot, hogy a hatalom azé, aki megszerzi. Egy mód, egyetlen hely van, ahol a munkásság szert tehet a hatalomra. Az iparokban, a munka szinterén. Ezt a hatal­mat az 'osztályharc, a tényeken alapuló ipari fejlődés biztosítja. Duzzadó forrása a munka, a mun­kán való szervezkedés. Másként megszerezni nem lehet, mint szer­vezéssel és neveléssel, folytonos harccal, melyhez a fűtőanyagot, a géptechnika fejlődése szolgálja. Ez az, ami növeli a proletáriátus számát, mely iskolázza ott, ahol mindent megtanulhat a munkás, az iparban. Ott van a hely, ahol megszerezheti és fejlesztheti a munkásság, az ő hatalmát. Felejtsük el az üres jelszava­kat, az ábrándos csevegéseket és lássunk munkához az ipari téren. Az orosz álom elhomályosodik. De a munkások harca tovább fo­lyik. El kell ismerni a tényekei, szemtől-szembe kell nézni velük. Ha erőre, hatalomra akarunk szert tenni, onnan kell megsze­reznünk, ahol az van, ahol fejlő­dik, a modern ipari fejlődésen ke­resztül, nem pedig véletlenre vár­va, állami kísérletezésekre, politi­kusok stratégiájára bizva. Mi nem vagyunk politikusok. Munkások vagyunk. De végeredményében mi leszünk az iparok birtokosai és irányitói, mert mi vagyunk a ter­melők. Számarányunk folyton növekszik és a legfontosabb teen­dőidé soraink megszervezése, mert csak úgy leszünk képesek az’erő feletti kontrolt annak forrásánál megszerezni. Az ut a hatalomhoz mégis csak az ipari unionizmuson keresztül vezet. rillt, belement a jónak látszó aján­latba. Befejezést nyert a v-erseny. De Veresné csak harmadiknak jött be a versenyben és elnyerte a 670 dolláros Chevrolet autót, amit ő készpénz ellenértékben vélt meg­kapni. Mr. Káldor akkor előállott azzal, hogy bár igaz, hogy a gép­kocsi 674 dollárt ér, de ha nem a kocsit veszi a nyertes, akkor csak 450 dollár értékre becsüli a tár­sulat és ezt az összget fel is aján­lotta a miszisznek. De csak most jött ki a gombolyag vége. Ceruzát vett kezébe Mr. Káldor és számol­ni kezdett. Van nálam egy három­száz dollárps chekkje, magának misziszkém jár tőlem 450 dollár, ebből levonunk 300-at s igy kap tőlem 150 dollárt. Veresnének arcába futott a vér és tehetetlen dühében azonnal ügyvédet fogadott, kinek segít­ségével letartóztatásba helyezte a 'szerkesztőt. Most ezer dollár biz­tosíték mellett szerkeszt tovább és közben valószínűleg azon el­mélkedik, hogy hogyan lehetne azt a kis stiklit börtönbüntetés és a Veresnének járó pénz megfize­tése nélkül megúszni. Ahogyan is­merjük a polgári törvényszéket, mi úgy gondoljuk, hogy ez lehet­séges lesz, de különösen akkor, ha az ügyvédeknek és a fikszerek- nek adja át a Mrs Veresnek ki­járó összeget. Most, hogy dióhéjban vázoltam az esetet, ami itt az egész magyar kolóniában a beszéd tárgyát ké­pezi, engedtessék meg, hogy fel­elevenítsek egy másik ügyet, ami­re nagyon jól emlékezhetnek még a Bérmunkás ol-vasói. Én is a Bér­munkásból értesültem róla. Ugyanis eszembe jutott Világos József esete, ki az Uj Előre által lerendezett kampányban az el­adott passaic-i sztrájk után szin­tén elnyerte az első dijat. Abban a kampányban a nyertesnek retur hajójegyet ígértek Oroszországba és vissza a pártvezérek. Mikor már azt gondoltam, hogy vissza is kellene legjren és vártam, hogy az elvtársak útra küldik, hogy el­mondja az ott szerzett tapasztala­tait Világos József, akkor olvas­tam a Bérmunkásban, hogy a sze­rencsétlen nyertes még mindig ott New Yorkban van és nem is fog Oroszországba menni, mert ő bi­zony nem megy mint vakutas a hajó fenekén és az elvtársai meg csak olyan szabadjegyet akarnak neki adni. Miután itt szédelgett valami Leitner nevezetű pártvezér, nincs kizárva, nem-e ő okosította fel a Káldor urat, hogy hogyan lehet az ilyen kampánydij nyertesek­kel elbánni. X198567—tudósitó. FELHÍVÁS­Kérjük midázon munkástársa­kat, akiknél Rothfiser segélyezé­sére kiküldött gyüjtőivek még mindig kinn vannak, szívesked­jenek beküldeni. Üdvözlettel a Bizottság. A ST. L0USI “VILÁGOS” ÜGY A “St Louis és Vidéke” hamis kampánya majd a bíróságon nyer befejezést. St Louis, Mo.február 25. Az itteni és a környékbeli magyarságot egy olyan ügy tartja izgalomban, melyhez hasonlót eddig csak New Yorkban ismerünk. Igaz, hogy nem lehet ezt a helyi jelentőségű dol­got világszenzációnak tekinteni, de azt hiszem, hogy szolgálatot te­szek a munkásságnak, ha egy kicsit megszellőztetem a Bérmunkás hasábjain keresztül. t-----------------------------------------­Már megszokott s szinte hét­köznapi eseményszámba megy az, ha arról hallunk, hogy itt,, vagy ott egy magyar munkást megint rászedett egy szélhámos; rutul becsapta és a pénzét elsikkasz­totta, vagy valami fantasztikus Ígérettel kicsalta. Ilyesforma tör­tént itt St. Louisban is egy Mrs. Veres nevű Granite Cityben lakó munkásasszonynyal. Ugyanis, hónapokon keresztül egy nagy előfizetési kampányt hirdetett az itteni magyar lapnak a St. Louis és Vidékének a szer­kesztő tulajdonosa. A kampány­ban a győzteseknek olyan nagyot ígért, aminél csak a Kossuth-szo- bor volt nagyobb, mely mint hal­lom, Berkónak sorsára kerül — összerepedezik és szétporlad. Mr. Káldor hazafias vezér, a szerkesz­tő ur ugyanis, a megindított nagy kampány győzteseinek három va­donatúj automobilt ígért dijak fejében, melyeknek összértéke, több mint háromezer dolárt tét ki. Volt is itt olyan verseny, ami­lyent eddig nem láttunk. Az em­ber nem győzte lerázni nyakáról a sok előfizető szerzőt, kiknek va­lamennyije az első dijat akarta. Mrs. Veres bizonyult a legtehet­ségesebbek egyikének, ki mint hírlik, nem a barátait pumpolta, sem nem a saját zsebéből vásárol­ta meg az előfizetésekkel egyen­értékű tiz dolláros, öt évre szóló hirdetési kártyákat, hanem tény­leges előfizetésekből vitt vagy öt­száz dollárt Káldorék konyhájára. Azt kellene gondolni hogy eny­nyi előfizetésnek megszerzője jog­gal számíthat az első dijra. Ám a szerkesztőség boszorkánykonyhá­ján nem igy vélekedtek, amit nem mulasztottak el Mrs. Veresnek is tudomására adni. Mikor azt hitte egy-egv summa előfizetésnek a beszolgáltatása után, hogy első, akkor mindig közölték vele disz­kréten (mint olyannal, kinek az első dijat szánták,) hogy lecsú­szott. Erre nagyobb szorgalommal látott Mrs. Veres a munkához. Mikor azután teljesen feldolgozta a rendelkezésére álló terepet, las­sanként a zsebéből is kiszedege­tett vagy háromszáz dollárt, biz­va Káldor szavaiban, hogy ezáltal megnyeri az első dijat, az 1500 dolláros- automobolt, vagy ha az nem kell, a készpénzt. A verseny lezárási napján be­hívatták Mrs Verest a St. Louis és Vidéke szerkesztőségébe, hol közölték vele, hogy csak olyan módon lehet nyertes, ha még há­romszáz dollár áru rendes szava­zatot vásárol. Erre a szerencsétlen asszonynak már nem- volt pénze, mire Mr. Káldor, aki (nagyon akarta, hogy Veresné legyen a nyertes) csupa baráti szeretetből azt ajánlotta neki, hogy állítson ki egy háromszáz dolláros chek- ket ha nincsen is arra a bankban fedezete, majd ő magánál tartja a verseny lezárta utánig és akkor már lesz Mrs. Veresnek pénze, mert a nyereményből jut bőven a visszaváltásra. Veresné, ki még akkor sem sejtette, hogy közönsé­ges szélhámosok csapdájába ke-

Next

/
Thumbnails
Contents