Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-06 / 576. szám
Március 6. BÉRMUNKÁS Uj élet ébredt szivünkben Irta: BLISTYÁN SÁNDOR. Magas sziklafalon állok, Alattam szájúidnak ezerféle átkok, Kezükben sok élesre fent kasza, forog. Aratnak őrülten, veszettül, Lábuk alatt hörög ezer rekedt torok. Nézem a veszett kaszálást, Sok millió ember ártatlan halálát, Kik szeretnének boldog életet élni, Elfeledni a gyötrelmeket, A véres emléket a múltba temetni. Ezelőtt 30 évvel történt Pesten, hogy egy dúsgazdag embernek kedve kerekedett palotát épiteni. Akkoriban ez ritka volt, mint a fehér holló, dehát “Ember tervez, és a pénze végez”. Szobájába rendelte mérnökjét szokásától eltérően, szinte kegyes kedélyességgel felkérte, hogy a palota tervrajzát készítse elő és a munkálatokhoz rögtön lásson hozzá, mert hat hónap múlva, ha Párisból visszaór- kezik, már ebben a palotában akart lakni. Itt már hangja pa- rancsolóvá lett, mikor befejezte beszédét ezekkel a szavakkal “Megértette Fekete ur?” Minden úgy lesz, ahogy Méltóságod parancsolja. Hat hónap múlva — ezt ismételgette Fekete s közbe görnye- dezve állt parancsolója előtt, aki egy kézlegyintéssel elbocsájtotta. Fekete lázas izgalommal fogott a munkához, a tervrajzot két éjjel elkészítette. Most már csak az építő mesternek az utasításokat kell elvégeznie s azután más gondja sem lesz, mint nyakára járni az épitő vállalkozónak, hogy a munkát siettesse. A gróf ur hat hónap múlva haza jön. Folyton ez járt eszében és előre érezte, hogy a méltóságos ur gyönyörű szép finom kezei egy pillanatra az ő fiatalkori sok tanulástól meggörnyedt hátát pacs- kolja. Oh, mily szép az élet! Az egyszer igazán boldognak érezte magát, mert az a magas kitüntetés , hogy az ő általa tervezett palotában egy méltóságos ur fog lakni, kiemeli őt a szürke emberek sorából. Az épitő vállalkozók megrohanták Feketét az ajánlataikkal és ő a reá nézve legelőnyösebbet Török Péterét fogadta el. Most már Mellem felhördül a kíntól, A levegő reszket e sok ordítástól: Ébredj te vonagló test, halál áldozat Légy boldog és legyen akaratod Mélyeen alvó, álmatag gyermek, szabad! Tied minden, de nem látod! A világ szépsége a te dicső lakod, Mégis te vagy a szolga, nincs aratásod, Sóhajom repüljön meszire, Küldje el az uj dalt, hozzon egy uj napot! nemcsak Feketének, de Török Péternek is mindig a hat hónap járt a fejében, amikor a palotát a szerződés értelmében át kell adnia. Hajtotta munkásait még a régi, gonosz szokásainál is óbban, mig az egyik napon egy gyönge állvány leszakadt és az egyik harminc éves munkást, névszerint Kováts Jánost maga alá temette. Nagy volt a zúgolódás, mert mindenki figyelmeeztette Feketét és Törököt a bekövetkezhető szerencsétlenségre. De Töröknek az időmegtakarítás, amely nagyobb profittal járt, Feketének a méltóságos ur vállveregetése volt a legfontosabb. Fekete közbelépése, — hogy a gróf gondoskodni fog az özvegyről, valamiht a négy éves kis fiáról. A munka sürgős, csak dolgozni gyerekek, a család enni kér, már úgyis elvesztettetek két órát. Halotton már nem lehet segíteni, gyorsan-gyorsan dologra, ezzel zárta be szavait és a munka lassan, de mégis elkezdődött. Nemsokára a halottat elvitték és Fekete rendezett neki egy olcsó temetést. Török is jónak akart látszani, elővett — a sok ezreseiből — egy forintot és gyűjtést kezdet a munkások között. Osz- szejött 35 forint, amit “Itt van jó asszony”, ezt én gyűjtöttem magának, lássa ! lássa! ezekkel a bűbájos szavakkal tolta a pénzt az asszony elé. Kovácsné megköszönte a jó embereknek az adományait, meg hát magának is Török ur, bár az uram mindig mondotta : “meglásd még egyikünk alatt leszakad az állvány, mert az a gazember Török mindent egyszerre akar elkészíteni”. És csak ezen elhangzott szavak után nvu- lott a pénz után. — No, no asszony, csak ne járjon a szája, mert mindjárt visszaveszem azt a harmincöt forintot. Menjen a dolgára itt nincs semmi keresni valója, majd a biróság elintézi a többit — megértette! Eltelt a hat hónap, a palota készen lett, azonban a méltóságos gróf ur úgy érezte, hogy Monte Carlóba kell mennie, igy hát elhalasztotta hazajövetelét két hónappal. . A nagytiszteletü királyi törvényszék dec. 20-ára tiizte ki a tárgyalást özv. Kováts Jánosné keresetében. A gróf ur már régen itthon volt — nem veregette meg Fekete hátát,, mert közben Monte Carlóban elvesztett egy százez- recskét, de azért rossz kedvűnek éppen nem volt mondható. Dör- mögött valamit az időjárásról, amit Fekete dicséretnek vélt hallani és boldogan hálálkodott a kitüntetésért. Fekete inkább szamár volt, mint gazdag, hisz csak fixfizetésii mérnök volt, szerény, jó viszonyok között élt, — mert lopni nem tudott, csak hajlongani. Özv. Kovácsné nem bírta kivárni a tárgyalás napját, ínségbe jutott, — Törököt nem merte felkeresni, visszaemlékezett utolsó beszédjükre, igy hát nem volt mást tenni, felkereste Feketét. Csak Feketéné volt otthon és a két asszony valahogy a szivükben megértették egymást, mert mire Fekete hazajött, már felesége beszélt az özvegy helyett, férjére nagy befolyása volt úgy, hogy Fekete elhatározta, beszélni fog a gróffal özv. Kovátsné érdekében. Másnap bejelentette magát a méltóságos urnái és mikor előadta az özvegy asszony és négy éves kis gyermeke szomorú sorsát — a gróf egyáltalán nem volt meghatva ; egész nyugodtan dorgálta le Feketét, hogy már ő is szocialista lett, mert a ‘ ‘ Pálinkafazekakat” igj' szokta becézni munkásait jött hozzám védelmezni. — Atya Úristen, mire való a nagytiszteletü kir. törvényszék, fejezte be szavait és Feketét, aki a gutaütés összes kínjait állta ki — kezének egy gesztusával kidobta. Fekete sápadtan beszélte el otthon a történteket, de felesége nem tágított: “Ajánld a palota főfelügyelőjének, hátha ez ad az özvegynek valami munkát, — csak nem halhat éhen”. így is történt, kapott a Palota pincéjében egy kis szobát, meg 5 forintot minden hónapban, ezért neki kellett felmosni a padlókat. Elérkezett dec. 20-a, a tárgyalás napja. Jelen voltak özv. Kovátsné, hivatalból kinevezett ügyvédje, Török és Fekete. Tekintve, hogy Kovátsné Feketét jó tevőjének tartotta és a gyámoltalan asszony,-aki megadással tűrte ezelőtt is a szegénységet, a nagy- liszteletü kir. törvényszék vészéről a következő Ítéletben részesült : Valószínű, bár erre bizonyíték nincs, hogy férje gondatlanság áldozata lett. Az a nemes cselekedet, melyet a méltóságos Gróf ur özv. Kováts Jánosnéval szemben tanúsított, a kir. törÉs ime, a sötét égen, Bíbor fényben uj nap közéig, nagy kevélyen, Szétárasztott sugara száll messzeségbe, A sok alvó áldozat ébred, Látjuk fönn a lángot . . .. uj élet ébredt szivünkben. GRÓFI PALOTA TÖRTÉNETE A Bérmunkás részére irta: STEINBERGER JENŐ. 7-ik oldal. vényszék által megdicséreltetik. Maga pedig özv. Kováts Jánosné adjon hálát az Istennek, hogy jó emberek közzé' került és dolgozzon szorgalmasan!” — Remélem, meg van elégedve? kérdezte a bíró és özv. Kovátsné nem tudta maga sem, hogy miért, de elővette zsebkendőjét és sirt. Tizenkét év telt el és a pince dohos levegőjében ott feküdt a halálos ágyán özv. Kováts Jánosné s mielőtt fia megérkezett — kiszenvedett. Ifj. Kováts János még nem szárította fel a könnyeit, midőn a palota felügyelője rneegkérte, hogy javítsa ki a palota tetejét. Hozzálátott a inukéhoz s mikor bontogatni kezdte a tetőzetet — talált két téglát, melybe a következő sorok lettek bevésve: Emlékül id. Kováts Jánosnak, akit ez a palota ölt meg. Azé legyen a ház, aki felépiti! 1888, Konda, Pest. Nem fejezte be a munkáját, hanem fogta a két vörös téglát, betette hátizsákjába és útnak indult szülő falujába. Mikor megérkezett, örömmel vette tudomásul, hogy az öreg Konda még él. Ösz- szehivta faluja összes munkásait, elővette a “két vörös téglát”, elbeszélte e történetet, melyet Konda is bizonyított. E történet hatását kihasználva, megalapította falujában az első “Munkás Otthont”, melynek csúcsán ott tiszteleg ez a két vörös tégla, hirdetve ifj. Kováts Jánosnak, hogy ő emelte a legszebb emléket apjának. Febr. 22, 1930. New York. --------o-------Felhívás Detroitiakhoz Ezúton kérjük fel az 1WW detroiti tagjait és a Bérmunkás ro- konszenvezőit, hogy március 9-én, vasárnap délelőtt 11 órakor megtartandó rendkívüli gyűlésen feltétlenül megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: az április 13-án a Református Hallban megtartandó szinielőadás és az IWW 25 éves fennállásának megünneplése. Miután sok munkástárs segítségére van szükség, feltétlen megjelenést kérünk 914 S. West End Ave helyiségünkben.--------o-------Előzetes jelentés A detroiti Modern Színkör és az IWW tagjai 1930 április 13-án, vasárnap délután fél 3 órai kezdettel a Református Hallban fogja megünnepelni az IWW 25 éves fennállását szinielőadás keretében. Jegyek elővételben kaphatók a helyiségben és az IWW tagjainál. továbbá a színkör tagjainál. Remélve, hogy a munkástársak az itt felsoroltakat teljesitik, maradok hive az TWW-ért M. Halasy.
