Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-06 / 576. szám

——V-----------.............------------------­4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 6. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........$2.00 Fél évre .............. 1.00 Egyes szám ára..... .05 Csőm. rendelésnél .03 Subscription Rates: One Year ..........$2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy ...........05 Bundle Orders .... .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. MUNKANÉLKÜLI TÜNTETÉSEK Munkanélküli demonstrációk mindenna­pi eseményekké váltak úgy Európában, mint itt Amerikában. Mivel közvetlen segélynyúj­tásra semmi kilátás nincs, számitani lehet ar­ra, hogy a munkanélküliség áldozatai mind­jobban ráébrednek azon tudatra, hogy ők a társadalom kitaszítottjai, kikkel senki sem törődik, ami a tiltakozások és a tiltakozók számát még jobban emelni fogja. Végeredményében, ha a kiinduló pontjában tanulmányozzuk a munkanélküliség okait, akkor rá kell jönnünk arra, hogy annak or­voslására, vagy az azt enyhítő törvények ki­erőszakolására, a munkanélküliek erőtlenek, tehetelenek. Tiltakozhatnak ugyan, anyagot szolgálhatnak a zavargásokhoz, hogy a le- sujtásra kész rendőrbotoknak biztos céltáblái legyenek, de mindezzel legfeljebb csak any- nyit érnek el, hogy a közvélemény figyelmét ráterelik arra a társadalmi tragédiára, mely­nők hős szereplői azok a munkások és mun­kásnők, kiknek, bárhogyan is szedetnék, még azon alkalom sem adatik meg, hogy dolgoz­hassanak és éhen ne pusztuljanak a létért való küzdelemben. Ha azonban mi igazán a tőkésosztályra kellene támaszkodjunk, hogy munkanélküli segélyekkel oldja meg a kérdést, vagy a je­len súlyos állapotok megváltoztatását a de­monstrációktól tennők függővé, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy nincs remény a megoldásra. Szerencsére, más tényezők is vannak, melyek közrejátszanak nemcsak arra, hogy enyhítsünk a munkanélküliségen, hanem döntő szerep jut reájuk a munkanél­küliség megoldásában is. Ez pedig nem más, mint a szervezkedés. A munkások milliói azért vannak munka- nélkiil, mert a dolgozók túlsókat termelnek és azért, mert megengedték azt, hogy a gé­pek kiszorítsák őket az iparokból, hogy az életük megkönnyítése helyett a munka köny- nyebbé tétele helyett kitaszittassanak a bi­zonytalanságba. Szervezetlenül, ipari kontrol nélkül nincsen módjában a munkásságnak a termelést meglassítani, nem képesek kikény­szeríteni a munkaidő redukálását, nincsen erejük a bérek felemeléséhez, noha mindez szükséges volna ahoz, hogy emelkedjen a nép vásárló képessége, hogy növekedjék a piac befogadó képessége, hogy több árut hozhas­sanak forgalomba, szóval, hogy meg legyen a munkaalkalom, a munkanélküli millióknak, kik másként munkanélküliségre vannak kár­hoztatva. Dacára annak, hogy a munkaerő meg­takarító gépek állandó bevezetése az iparok­ban mind nagyobb szerepet játszik, a legfon­tosabb tényezők, mégis csak a munkások, mert munkások nélkül a termelést nem lehet elképzelni. Ezt kellene egyszer már megérte­ni a munkásságnak, mert itt van a szervezke­dés kiinduló pontja, itt kell megkezdeni az erőgyűjtést, innen kell megindítani minden küzdelmet a munkásosztály érdekében. Hi­szen árut csak addig termelhetnek, amig akad munkás, aki hajlandó árut termelni. A munkásokat az kellenee érdekelje, hogy hogyan lehet erőt gyűjteni a munkaidő re­dukálásához és a bérek felemeléséhez, mert igy lehetne kényszeríteni a munkáltatókat arra, hogy mindig több és több munkást al­kalmazzanak: az ilyen gyakorlati harcokban, az osztáylharc folytonos folytatása mellett szerezheti meg a munkásság a szükséges erőt és tapasztalatot, melynek eredményeképp rá­jön arra, hogy lefoglalja a földet és a terme­lőeszközöket és megszüntesse a bérrendszert. Elvitathatatlan, hogy az ehhez szüksé­ges erő, gazdasági. Gyüjtőmedencéje az ipari szervezet. Nem az összetételében rohadt szak- szervezet, ahamis elméleten épült politikai párt, hanem az összetételében forradalmi, roppant hatalmat jelentő, mindent felölelő ipari unionizmus alapján felépített szervezet. Ebben van osztályunk, a munkásosztály min­den reménye, ez nyújtja a biztos alapot, mu­tatja az utat, mely kivezet a bérrabszolga­ságból, mely rendszernek számos bűnei kö­zött egyik legnagyobb bűne az, hogy megvon­ja a lehetőségét annak, hogy dolgozni akaró emberek megéljenek és munkanélküliségbe, nyomorba, nélkülözésbe, éhhalálra kárhoztat­ja őket. A munknélküliség orvoslása tehát nem a munkanélküliektől, hanem a dolgozók­tól várható elsősorban, A dolgozó munkások ipari erővel rendelkeznek, mig a ihunkanél- külieké csak az utca, mely mindenre lehet al­kalmas, csak arra nem, hogy a munkásosz­tály erejét összegyűjtse. Minden munkásnak arra kell törekedni, hogy segédkezet nyújt­son az ipari szervezetek kiépítésében annak az ipari erőnek megteremtésében, melyen az IWW fáradozik és akkor hozzáláthatunk a munkanélküliségnek a rákfenéjének kiope­rálásához a társadalom testéből. Industrial Solidarity. --------o-------­MEGVAN MENTVE A HAZA... Két napilap fekszik előttünk. Mindkettő “Népszava”. Az egyik pesti, a másik new yorki. Az utóbbi ökölnyi betűkkel látta el a cikket, melyben örömittasan jelenti be, hogy meg van mentve a haza. A másik vésztjósló vezércikket eresztett meg a február 12-iki számában és felszólította Horthyékat a haza megmentésére. Mikor hírül vettük és beigazolást nyert a múlt ősz folyamán, hogy Garami és Buehin- ger szociáldemokrata vezérek amnesztiát kaptak és visszatértek Magyarországra, az eseményről irt vezércikkünket ezen szavakkal fejeztük be: Pőrére vetkőztetve, előttünk áll a Hor- thy-Bethlen amnesztia, amit nem az emig­ránsoknak adtak, ami nem jelenti a terror tetemes enyhülését, hanem csupán a nagy­hatalmaknak és a hitelezőknek szól kifelé. Ehhez adták oda magukat a szociáldemo­krata vezérek, kik visszasóhajtoztak a bársonyszékekbe, kik visszavágytak Pestre a kávéházakba, kiket kitermelt magából egy letűnt kor munkásmozgalma, mig az uj, a kapitalista rendszer ellen hatásosan küzdő munkásmozgalom már nem fogad­hat be. A külföld megtévesztésére, a ma­gyarországi munkásság becsapására jött létre a szociáldemokrata Horthy-Bethlen paktum. Áll az alku! Nem kellett sokáig várni arra, hogy kéz­zelfogható bizonyítékkal szolgáljunk a haza­tért szociáldemokraták árulásáról. Garami Ernő szerkesztésben a sárgaságban szenvedő pesti “Népszava” sárgább lett a kikiricsnél és felbecsülhetetlen szolgálatot végzett a Horthy-rendszer stabilizálása érdekében. Ilog^ mennyire védik a szociáldemokra­ták Horthyékat, álljon itt bizonyítékul az miitett lapszámból vett vezércikk-kivonat: Elég az ígérgetésekből és a tetteket elhalasztó, megnyugtató frázisokból is. Mindezeket nem lehet megenni. A rongyos gyereket felruházni és táplálni, az adóssá­gokat kifizetni és a házbér kiizzadásával a hajlékot megmenteni — miniszteri ígér­getésekkel nem lehet. Ez az utolsó óra eb­ben a rettenetes nyomorgásban. A válsá­gokkal küzdő gazdasági élet, de különö­sen a munkanélküliek nem várhatnak to­vább. És ebben az utolsó órában vegye élő a kormány a józanságát; gondoljon a be- * következhető eseményekre; gondoljon a tűrhetetlen állapotok züllesztő és korhasz- tó erőire és szedje össze magát, kaparjon össze minden pénzt, hogy végre a cseleke­detek enyhítő és megfogható valóságaival siessen a fuldokló segítségére. A feketéből szedett befejezést mi huztuk alá, hogy a szociáldemokraták vésztjósló fi­gyelmeztetése kiemelkedve tündököljön az amerikai magyar munkásság előtt, kikben több mint egy évtized óta élt a remény, hogy a Horthy-rendszer csak átmeneti, hogy rövi­desen összeszedi erejét a magyarországi mun­kásság és megszabadítja magát a gyilkos fe­kete zsarnokoktól. És most, mikor önmagával tehetetlenül, végső vonaglásba került, azt Írja a “Nép­szava”, hogy az utolsó órában vegye elő a kormány a józanságát és gondoljon a bekö­vetkezhető eseményekre; meghallgatták Beth­lenéit az “elvtársak” intő szavát és össze­szedve erejüket, rendszerük megmentése ér­dekében, 50 millió dollárt szereztek és meg­kezdték a közmunkálatokat és nagyobbsza- básu amnesztiát helyeztek kilátásba már­ciusra. Erről számol be az Amerikai Magyar Népszava, a Horthy-kormány hivatalosa. Cikkében kiemeli, hogy “Bethlen István miniszterelnök munkaprogramja keresztül­vitelében együtt dolgozik a szociáldemokra­tákkal és a szakszervezetekkel”. Nincs okunk kételkedni z egyszer az Ameeriltai Magyar Népszava cikkében, mert hiszen voltaképpen csak annak a programnak megvalósításáról számol be, amit a szociáldemokraták kértek Bethlenéktől, hogy megmentsék a hont. Hát miért ne adnának amnesztiát Hor- thyék az ilyen embereknek? Miért ne szólíta­nák vissza azokat, kik olyan nagyszerűen tudják menteni a rendszert, mint Garamiék? Kik egy vacak mandátumért hajlandók fa­lazni a gyilkosoknak! Hát csak építkezzenek, csak ölelkezze­nek a szociáldemokraták Horthyékkal. Vég­eredményben ezzel is szolgálatot tesznek a munkásságnak, mert a nagy leszámolásnál igy legalább tudni fogják, hogy ki a barát és ki az ellenség! Clevelandiak figyelmébe! Az IWW clevelandi tagjai elköltöztek az Ivan Haliból. További értesítésig a hét min­den szerdáján tartják gyűléseiket 10400 Bu- keye Road szám alatt 104 utca sarok. .

Next

/
Thumbnails
Contents