Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-06 / 576. szám
——V-----------.............------------------4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 6. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........$2.00 Fél évre .............. 1.00 Egyes szám ára..... .05 Csőm. rendelésnél .03 Subscription Rates: One Year ..........$2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy ...........05 Bundle Orders .... .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. MUNKANÉLKÜLI TÜNTETÉSEK Munkanélküli demonstrációk mindennapi eseményekké váltak úgy Európában, mint itt Amerikában. Mivel közvetlen segélynyújtásra semmi kilátás nincs, számitani lehet arra, hogy a munkanélküliség áldozatai mindjobban ráébrednek azon tudatra, hogy ők a társadalom kitaszítottjai, kikkel senki sem törődik, ami a tiltakozások és a tiltakozók számát még jobban emelni fogja. Végeredményében, ha a kiinduló pontjában tanulmányozzuk a munkanélküliség okait, akkor rá kell jönnünk arra, hogy annak orvoslására, vagy az azt enyhítő törvények kierőszakolására, a munkanélküliek erőtlenek, tehetelenek. Tiltakozhatnak ugyan, anyagot szolgálhatnak a zavargásokhoz, hogy a le- sujtásra kész rendőrbotoknak biztos céltáblái legyenek, de mindezzel legfeljebb csak any- nyit érnek el, hogy a közvélemény figyelmét ráterelik arra a társadalmi tragédiára, melynők hős szereplői azok a munkások és munkásnők, kiknek, bárhogyan is szedetnék, még azon alkalom sem adatik meg, hogy dolgozhassanak és éhen ne pusztuljanak a létért való küzdelemben. Ha azonban mi igazán a tőkésosztályra kellene támaszkodjunk, hogy munkanélküli segélyekkel oldja meg a kérdést, vagy a jelen súlyos állapotok megváltoztatását a demonstrációktól tennők függővé, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy nincs remény a megoldásra. Szerencsére, más tényezők is vannak, melyek közrejátszanak nemcsak arra, hogy enyhítsünk a munkanélküliségen, hanem döntő szerep jut reájuk a munkanélküliség megoldásában is. Ez pedig nem más, mint a szervezkedés. A munkások milliói azért vannak munka- nélkiil, mert a dolgozók túlsókat termelnek és azért, mert megengedték azt, hogy a gépek kiszorítsák őket az iparokból, hogy az életük megkönnyítése helyett a munka köny- nyebbé tétele helyett kitaszittassanak a bizonytalanságba. Szervezetlenül, ipari kontrol nélkül nincsen módjában a munkásságnak a termelést meglassítani, nem képesek kikényszeríteni a munkaidő redukálását, nincsen erejük a bérek felemeléséhez, noha mindez szükséges volna ahoz, hogy emelkedjen a nép vásárló képessége, hogy növekedjék a piac befogadó képessége, hogy több árut hozhassanak forgalomba, szóval, hogy meg legyen a munkaalkalom, a munkanélküli millióknak, kik másként munkanélküliségre vannak kárhoztatva. Dacára annak, hogy a munkaerő megtakarító gépek állandó bevezetése az iparokban mind nagyobb szerepet játszik, a legfontosabb tényezők, mégis csak a munkások, mert munkások nélkül a termelést nem lehet elképzelni. Ezt kellene egyszer már megérteni a munkásságnak, mert itt van a szervezkedés kiinduló pontja, itt kell megkezdeni az erőgyűjtést, innen kell megindítani minden küzdelmet a munkásosztály érdekében. Hiszen árut csak addig termelhetnek, amig akad munkás, aki hajlandó árut termelni. A munkásokat az kellenee érdekelje, hogy hogyan lehet erőt gyűjteni a munkaidő redukálásához és a bérek felemeléséhez, mert igy lehetne kényszeríteni a munkáltatókat arra, hogy mindig több és több munkást alkalmazzanak: az ilyen gyakorlati harcokban, az osztáylharc folytonos folytatása mellett szerezheti meg a munkásság a szükséges erőt és tapasztalatot, melynek eredményeképp rájön arra, hogy lefoglalja a földet és a termelőeszközöket és megszüntesse a bérrendszert. Elvitathatatlan, hogy az ehhez szükséges erő, gazdasági. Gyüjtőmedencéje az ipari szervezet. Nem az összetételében rohadt szak- szervezet, ahamis elméleten épült politikai párt, hanem az összetételében forradalmi, roppant hatalmat jelentő, mindent felölelő ipari unionizmus alapján felépített szervezet. Ebben van osztályunk, a munkásosztály minden reménye, ez nyújtja a biztos alapot, mutatja az utat, mely kivezet a bérrabszolgaságból, mely rendszernek számos bűnei között egyik legnagyobb bűne az, hogy megvonja a lehetőségét annak, hogy dolgozni akaró emberek megéljenek és munkanélküliségbe, nyomorba, nélkülözésbe, éhhalálra kárhoztatja őket. A munknélküliség orvoslása tehát nem a munkanélküliektől, hanem a dolgozóktól várható elsősorban, A dolgozó munkások ipari erővel rendelkeznek, mig a ihunkanél- külieké csak az utca, mely mindenre lehet alkalmas, csak arra nem, hogy a munkásosztály erejét összegyűjtse. Minden munkásnak arra kell törekedni, hogy segédkezet nyújtson az ipari szervezetek kiépítésében annak az ipari erőnek megteremtésében, melyen az IWW fáradozik és akkor hozzáláthatunk a munkanélküliségnek a rákfenéjének kioperálásához a társadalom testéből. Industrial Solidarity. --------o-------MEGVAN MENTVE A HAZA... Két napilap fekszik előttünk. Mindkettő “Népszava”. Az egyik pesti, a másik new yorki. Az utóbbi ökölnyi betűkkel látta el a cikket, melyben örömittasan jelenti be, hogy meg van mentve a haza. A másik vésztjósló vezércikket eresztett meg a február 12-iki számában és felszólította Horthyékat a haza megmentésére. Mikor hírül vettük és beigazolást nyert a múlt ősz folyamán, hogy Garami és Buehin- ger szociáldemokrata vezérek amnesztiát kaptak és visszatértek Magyarországra, az eseményről irt vezércikkünket ezen szavakkal fejeztük be: Pőrére vetkőztetve, előttünk áll a Hor- thy-Bethlen amnesztia, amit nem az emigránsoknak adtak, ami nem jelenti a terror tetemes enyhülését, hanem csupán a nagyhatalmaknak és a hitelezőknek szól kifelé. Ehhez adták oda magukat a szociáldemokrata vezérek, kik visszasóhajtoztak a bársonyszékekbe, kik visszavágytak Pestre a kávéházakba, kiket kitermelt magából egy letűnt kor munkásmozgalma, mig az uj, a kapitalista rendszer ellen hatásosan küzdő munkásmozgalom már nem fogadhat be. A külföld megtévesztésére, a magyarországi munkásság becsapására jött létre a szociáldemokrata Horthy-Bethlen paktum. Áll az alku! Nem kellett sokáig várni arra, hogy kézzelfogható bizonyítékkal szolgáljunk a hazatért szociáldemokraták árulásáról. Garami Ernő szerkesztésben a sárgaságban szenvedő pesti “Népszava” sárgább lett a kikiricsnél és felbecsülhetetlen szolgálatot végzett a Horthy-rendszer stabilizálása érdekében. Ilog^ mennyire védik a szociáldemokraták Horthyékat, álljon itt bizonyítékul az miitett lapszámból vett vezércikk-kivonat: Elég az ígérgetésekből és a tetteket elhalasztó, megnyugtató frázisokból is. Mindezeket nem lehet megenni. A rongyos gyereket felruházni és táplálni, az adósságokat kifizetni és a házbér kiizzadásával a hajlékot megmenteni — miniszteri ígérgetésekkel nem lehet. Ez az utolsó óra ebben a rettenetes nyomorgásban. A válságokkal küzdő gazdasági élet, de különösen a munkanélküliek nem várhatnak tovább. És ebben az utolsó órában vegye élő a kormány a józanságát; gondoljon a be- * következhető eseményekre; gondoljon a tűrhetetlen állapotok züllesztő és korhasz- tó erőire és szedje össze magát, kaparjon össze minden pénzt, hogy végre a cselekedetek enyhítő és megfogható valóságaival siessen a fuldokló segítségére. A feketéből szedett befejezést mi huztuk alá, hogy a szociáldemokraták vésztjósló figyelmeztetése kiemelkedve tündököljön az amerikai magyar munkásság előtt, kikben több mint egy évtized óta élt a remény, hogy a Horthy-rendszer csak átmeneti, hogy rövidesen összeszedi erejét a magyarországi munkásság és megszabadítja magát a gyilkos fekete zsarnokoktól. És most, mikor önmagával tehetetlenül, végső vonaglásba került, azt Írja a “Népszava”, hogy az utolsó órában vegye elő a kormány a józanságát és gondoljon a bekövetkezhető eseményekre; meghallgatták Bethlenéit az “elvtársak” intő szavát és összeszedve erejüket, rendszerük megmentése érdekében, 50 millió dollárt szereztek és megkezdték a közmunkálatokat és nagyobbsza- básu amnesztiát helyeztek kilátásba márciusra. Erről számol be az Amerikai Magyar Népszava, a Horthy-kormány hivatalosa. Cikkében kiemeli, hogy “Bethlen István miniszterelnök munkaprogramja keresztülvitelében együtt dolgozik a szociáldemokratákkal és a szakszervezetekkel”. Nincs okunk kételkedni z egyszer az Ameeriltai Magyar Népszava cikkében, mert hiszen voltaképpen csak annak a programnak megvalósításáról számol be, amit a szociáldemokraták kértek Bethlenéktől, hogy megmentsék a hont. Hát miért ne adnának amnesztiát Hor- thyék az ilyen embereknek? Miért ne szólítanák vissza azokat, kik olyan nagyszerűen tudják menteni a rendszert, mint Garamiék? Kik egy vacak mandátumért hajlandók falazni a gyilkosoknak! Hát csak építkezzenek, csak ölelkezzenek a szociáldemokraták Horthyékkal. Végeredményben ezzel is szolgálatot tesznek a munkásságnak, mert a nagy leszámolásnál igy legalább tudni fogják, hogy ki a barát és ki az ellenség! Clevelandiak figyelmébe! Az IWW clevelandi tagjai elköltöztek az Ivan Haliból. További értesítésig a hét minden szerdáján tartják gyűléseiket 10400 Bu- keye Road szám alatt 104 utca sarok. .
