Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-02 / 567. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 2, 1930. Miért nem fejlődhet a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet? Denver, Colo. Tisztelt Munkástársak: A gyanúsan veres napi újságban látom, hogy a hónap végével mindég milyen nagy lendülettel indulnak neki, hogy a fent említett beteg “segélyzőt” naggyá tegyék. A hónap első hetében azután már jelentést látok ennek az akciónak az eredményességéről is. Bár a tagszerzés még késik^ de az Intéző Bizottságot (a hónap utolsó szombatján van a gyűlés) már sikerült százasokkal megvágni, azután a jövő hónap végéig ismét csendes minden, amikorra újabb terveket főznek ki a papiroson való szaporulatra. De nem is fejlődhet az a testület addig, amig a segélyezésre szoruló betegek helyett a pénzeket a gyanúsan veres újság kezeli fel. Denver, Coloradoban vagyok, a hol minden ember beteg, vagy a családjában van beteg, ami az itt- élésre kényszeríti. Itt vélnek gyógyulást találni a mai társadalom legnagyobb bűnére, a profit-rendszer okozta tüdőbajra. A 15—20 esztendős nehéz robot alatt némely munkásnak sikerült a hiányos táplálkozás révén néhány száz dollárt megtakarítani, amelyen most itt próbálják egészségüket helyre állítani. Vannak közöttük magyarok is, akiket a napokban felkerestem, hogy a Bérmunkás olvasására őket megnyerjem. Most, nem is egy, megérti, hogy az életet a szervezkedéssel kelletett volna kezdeni, mert ha a munkás nem javít a helyzeté^ másoktól arra hiába vár. Ebben a tevékenységemben kerültem el egy magyar házaspárhoz, akik szintén áldozatai lettek a gyilkoló kórnak és ezeknek az elbeszéléséből adtam levelemnek a cimet, de amelyet maga az olvasó is a következőkből megállapíthat : A neveket ehagyom, mert ismerem a gyanúsan veresek büntető akcióját, Amerika egyik nagy gyárvárosában éltünk, tagjai vagyunk az Önképző Szervezetnek, de anyagi támagtásért csak akkor folyamodtunk, amikor a megtakarított 1500 dollárunkat már itt feléltük. Ide az orvosok tanácsára jöttünk, itt az orvosok kezelése alatt vagyunk és a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet egész gépezete mégis megtagadta az alapszabályokban Ígért segélyek kifizetését. Több mint négy hónapig levelezgettek velem, mig a végén csak úgy juthattam jogaimhoz, hogy ügyvédet kellett ahhoz fogadnunk. Négy hónapig nem voltunk jogosak a segélyre, de a mikor az ügyvéd lépett közbe, 17 nap alatt kétszer is kiutaltak segélyt. Ez az eset, amely nem az egyedül álló ennél az intézménynél, világos magyarázatát adja, hogy miért húzódoznak a magyarok ettől az egylettől, hogy befizetett pénzükért nem a saját támogatásukat élvezik, mert hány munkástársunk hasonló esetben oda dobja a sok esztendős tagsági könyvét és nemcsak az Önképző Szervezetet hagyja oda, de elvész ez által a tisztességes mozgalmak részére is. A Bérmunkás olvasóinak elnézését kérem, hogy lapunk terét igy használom ki, de annak szükségességét csak azok tudják megérteni, akik már jártak házról-házra mozgalmi ügyekben, azok tudják, hogy az ilyen esetek után mennyire elzárkózik a kihasznált és becsapott munkás. (1083) Eredményes a magyar munkások akciója A Magyar Munkások Védelmi Bizottsága által indított segélyakció eredménnyel fejeződött be. Szerte az országban, dacára a rettenetes munkanélküliségnek, mindenki tehetsége szerint sietett támogatni az akciót, amelyet az ártatlanul bebörtönzött munkások és azok hozátartozóinak karácsonyi segélyezésére indítottunk. Nem dicsekedhetünk ezres eredménnyel, azonban őszintén meg- valljuk, hogy az eredmény várakozáson felüli. Munkástársainkat nem szabadíthatjuk ki ugyan az adományokkal, azonban helyzetükön némileg könnyitünk vele. Most pedig, hogy véget ért a gyűjtési akció, minden erőnkkel, energiánkkal azon legyünk, hogy a bebörtönzött munkások ügyét a nyilvánosság előtt ismertessük és a szervezetlen munkásokat szervezkedésre késztessük, hogy mielőbb képesek legyünk a börtönök zárait szervezett erőnkkel lefeszíteni. Ez a jövőbeni feladatunk és erre minden józanul gondolkodó munkástársunk segítségére szükség van. Terjesszük sajtónkat és irodalmunkat, amelyek olvasása öntudatra ébreszti a tudatlanokat, felvilágosítja a félrevezette- ket. Ha minden ember elvégzi a reája eső részt, akkor reményünk lehet arra, hogy a jövő karácsonyt már közöttünk töltik bebörtönzött munkástársaink. Fel tehát az agitációra! LEJ. 1930. JAN. Figyelje munkástárs a lapot boritó papiron, a neve mellé irt megjegyzést. Ha az ön neve mellett az van írva, hogy LEJ. 1930 JAN., az azt jelenti, hogy lapja e hó elteltével már lejárt. Könnyítsen lapkezelőink munkáján és ne várja, amig azok valamelyike felkeresi, hanem küldje be a kiadóhivatalhoz, a lap megújításáért járó összeget. A levélbeni felszólítások sok munkába és pénzbe kerülnek, melyeket megtakarítani olyképpen lehet, ha a lapot borító papírt minden olvasónk megfigyeli és ha a lapja lejárt, a megújítást azonal beküldi hozzánk.- Ha lejárt a lapja, küldje be a megújítást még ma! A szakszervezetek sorsa Szomorú vég érte az üvegfúvók egykori hatalmas szakmai egyesületét. A szervezet 1880- ban szerveződött és a Knights of Labor-hoz tartozott. Később is, még azután, hogy a Knights of Labor megszűnt, folytatta működését és jelszava az, volt, hogy soha nem hódolni. Dacára jelszavának, mégis kénytelen volt 1928- ban behódolni az ipari fejlődésnek. Valamikor a legjobban szervezett szakma és egyben a legjobban fizetett volt, azonban a technika fejlődése nyomán bevonuló gépek megfosztották ősi erősségétől, mert a szakmai tudásra már nem volt olyan mértékben szükség, mint a gépek bevonulása előtt. A másik ok, hogy mi idézte elő kimúlását, az volt, amit megtalálhatunk minden szakszervezetben, hogy nem törődött a szakma nélküli munkásokkal és dacára, hogy számosán dolgoztak ilye nek velük egy műhelyben,„azokat nem szervezték, nem tekintették magukkal egyenjoguaknak. 1910- ben, amikor az A. F. of L.-hez csatlakozott, hetvenezer (70,000) taggal rendelkezett, azonban röviddel utánna rohamos hanyatlásnak indult. Különösen a háborút követő esztendőkben vált bizonyossá, hogy létének napjai meg vannak számlálva. 1923-ban már csak 16,000 tagja volt, mig 1928-ban, mikor működését beszüntette, kevesebb mint 1,000 taggal rendelkezett. Az üvegfúvók és egyéb üveg- feldolgozó munkások négy szakmai osztályba tartoztak és csak 1908-ban egyesültek egy szakmai szervezetbe. Azonban szervezetük mégis elkövette azt a végzetes hibát, hogy megtiltotta tagjainak, hogy olyan műhelyben vállaljanak munkál, ahol gépeket hoztak már alkalmazásba. Azonban a gépek feltartóztathatatlanul bevonultak az iparba és mind több és több szak mai munkást tettek feleslegessé. Már nem volt többé szükség arra, hogy évekig tanulja valaki az üveg kikészítés művészetéi, mert bárki, aki egy kicsi intelligenciával rendelkezett, elvégezhette sokkal könnyebben a munkát a gép segélyével. A fejlődés lassanként homályba burkolta azt az ősi patrícius szokást, hogy üvegfúvó csakis az üvegfúvó fiából lehet és ugyancsak üvegfúvó családból vehet feleséget. Az ipa ri fejlődés nem tűr sem tradíciókat, sem szentimentális felfogásokat, azokat nyomtalanul kiirtja és helyükbe a munkamegosztást, a könyörtelen kizsákmányolást teremti meg. Csak természetes tehát, hogy azok a szervezetek, amelyek nem tartanak lépést a fejlődéssel, idővel kimúlnak, létjogosultságuka' elvesztitik. Mindazok a szakszerve zetek, amelyek ma még egyes iparágakban még valamelyes erőt képviselnek, ha akarják, ha nem, működésűket kényszerülve lesznek feladni.Nem mentheti meg a mai szakszervezeteket a bukástól még az sem, hogy kezdik a' velük dolgozó valamennyi munkást soraikba felvenni. Mert hiszen a mint az üvegeseknél is láttuk, szervezetüknek az összetétele fogja halálukat előidézni. A munkásságnak egyedül az ipari szervezkedésben lehet reménye, egyedül az ipari szervezetek alkotják a modern ipari élet alapját, a munkásokra kedvezően. Tehát nincs kitérés. Vagy szervezkednek a munkások iparilag, vagy pedig tovább kell szenvedniük a kizsákmányolás keserveit. A kapitalizmus koncentrált társadalmi erő, a munkásság ellenben csak munkaerejével rendelkezik. A kapitalizmus és munkásosztály között, tehát sohasem jöhet létre társadalmi értelemben igazságos szerződés, mert a mai társadalom az élet és a munka anyagi feltételeinek birtokát szembeállítja az eleven termelő képességgel. A munkásság társadalmi ereje kizáróan tömegeiben rejlik. A számok ereje azonban megtörik egyenetlenségükön. Önkéntelenül is megszületik tehát a munkásosztály soraiban, a versengés megszüntetésére való törekvés. így nyomul előtérbe a helyes szervezkedés iránti kikerülhetetlen kivánalom és az egyre növekvő kívánság és felismerésből következik az ipari szervezetek kiépítésének tudata. Lassú a munkásság ilyen értelmű felismerése, azonban elkerülhetetlen. Azt látjuk tehát, hogy a szakszervezetek sorsa meg van pecsételve és az ipari szervezeteké a jövő. Korunkban az I. W. W. az egyetlen EGY NAGY SZERVEZET, amely az ipari szervezkedést gyakorlatba viszi, tehát ehhez a szervezethez kell az összes munkásoknak csatlakozni. 1939 január 25-én Az I. W. W. magyar tagjai a Modern Színkör felléptével ismét egy gazdag programmal egybekötött táncmulatságot rendeznek a 347 East 72-ik utcai helyiségben. Kérjük a new yorki magyar munkásság pártfogását és az egyesületeket, hogy azon napra ne rendezzenek mulatságot. A déli szövőközpont egyik vámosában, amiért a papság beleegyezése nélkül sztrájkba léptek a templomba járó bérrabszolgák, törvényt ültek felettük a papok és kizárták őket az egyház kötelékéből. Azon gondolkozunk, hogy nem-e kellene feltámasztani Judást, hogy a cserben hagyott Jézust helyettesítse a szövőipari érában. Judás, úgy a papoknak, mint a szövőbárók ideáljának jobban megfelelne.
