Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-27 / 575. szám
Február 27. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A “Magyar Bányászlap” tanácsokat osztogat Egy cikk jeleut meg a “Magyar Bányászlap” február 20-iki számában, mely tőle szokatlan tárgyilagossággal próbálja megvilágítani a súlyos bajokkal vívódó bányászok helyzetét. Miután a “Nép- boldogitóknak” van adresszálva, legegyszerűbben cselekednénk, ha észre sem vennénk, mert mi igazán nem tartjuk magunkat népbol- dogitóknak. Azonban a cim alatt vannak olyan paragrafusok is, melyek direkt az IWW-hoz vannak címezve s mint illetékesek foglalkozni fogunk velük ezen cikk keretében. Mint említettük, szokatlan az a tárgyilagosság, mellyel a cikk Íródott. Hiszen nem egyszer vállott már ezideig szükségessé, hogy az említett lap szerkesztőinek körmeire koppintsunk éppen amiatt, hogy az IWW harcairól és szervezetünk működéséről a legnagyobb tájékozatlansággal és nem kevesebb rosszakarattal emlékeznek meg. A lap, mint üzleti vállalat, úgy látszik, akkor azt tartotta kifizető állásfoglalásnak. Elvégre’ amig a Lewis-gépezet kerekei rendes működésben voltak és csepegett belőlük az olaj, nem lehetett rossz üzlet az olyan lapoknak, mint a “Bányászlap”. Lewi- sék s a UMW mellett és az IWW ellen Írni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elavult bányászszakszervezet az utolsókat rúgja és vonatkozásba hozzuk a “Magyar Bányászlap” cikkével, a tárgyilagosság okát is felleljük, megkapjuk a magyarázatát annak, hogy miért történt a hirtelen frontváltoztatás és miért nem tartja már szükségesnek a UMW A megmentését. A szóban forgó cikk reánk nem vonatkozó részének megválaszolását az illetékesekre bizzuk, mert azok tényleg a nép boldogítóinak nevezik önmagukat 's a sok tézis idézete közben már régen elfelejtették, hogy a “munkásosztály felszabadítása csakis a munkás- osztály müve lehet.” Rátérve a dolog velejére, a Bányászlap azt a nyílt kérdést feszi fel az IWW-hoz, hogy: Miért II- linoist szervezzük és miért nem törekszünk West-Virginia és más olyan bányavidékekre, ahol a bányászok helyzete aránytalanul rosszabb’ mint Illinoisban. Bűnnek tünteti fel sőt burkoltan bosz- szuállásnak vagy gyávaságnak, hogy az IWW is az illinoisi szénmezők bányászainak megszervezését választotta, holott —fűzi tovább az érvelést — ott még megvan a bányászoknak a szervezetük és az IWW tevékenységére azon a vidéken nincsen szükség. Köszönjük alásan, de tanácsokkal e tekintetben el vagyunk látva és számos különböző okokból nem vagyunk hajlandók “ Bányászlap ”-ét sem elfogadni. Hiszen ilyen tanács éppenséggel jöhetne az illinoisi szénbányák tulajdonosaitól is; mert nem gondoljuk, hogy a Bányászlap szerkesztője pillanatig hinné, mintha a szénbáróknak e tekintetben az övétől különböző volna véleményük. Hogy mennyire helyes ezen megállapításunk, még csak az ipari szervezkedés tudományos összetételével sincsen szükségünk alátámasztani. Elégséges az említett cikkből a következő idézet is: “De mindig készséggel ismertük el, hogy az IWW tiszteletre méltó eredményeket ért el Coloradoban a bányászok között és a bányászok javára.” “Nem a Lewis gang, de az IWW érdeme, hogy ma Colorado nagy része tagja a United Mine Workersnek. Nem Lewis küldte a dologkerülő szervezőit a coloradói vérmezőkre, hanem az IWW szál- litotta a mártírokat, akik a szervezetet újra ráerőszakolták az államra.” “A coloradói rekord után azt hitték a bányászok’ hogy ebben az ultraradikális szervezetben hatalmas segítséget találtak és remélve várták, hogy a déli szénállamokban is kikényszeríti a szervezkedést.” Van ebben az okoskodásban valami. Sőt, ha jól emlékszünk, éppen mi adtuk az utolsó részt a “Bányászlap” szerkesztőjének a szájába, ki párhónappal ezelőtt, azt a bizonyos Miss Roche-t mint valami jótékonykodó Ladyt állította úgy az olvasói elé, mint akinek mindazt köszönhetik a bányászok, amit most az IWW érdemének ismer el. Haladunk a korral ......... Bár nem sok vizet zavar a “Bányászlap”, de azért mégis kibővíteni kívánjuk a fenti részt, hogy ami az illinoisi aktivitásunkat illeti, nem annyira őt, mint bányászolvasóinkat informáljuk- illetve, múlt heti vezércikkünket kibővitjük. Megnyugtatni kívánunk mindenkit arról, hogy a szervezés terepeit illetőleg az IWW cseppet sem finyás, NEM VÁLOGATÓS. Oda megy, ahol a terep érett a szervezkedésre, ahol vannak munkás emberek elég számban ahhoz, hogy a szervezet építését kívánják. A mi szervezetünk nem képzeletbeli recept, — hogj’ azt rendelésre postán is el- küldhetnénk a betegeseknek. A szervezkedésnek vannak feltételei és ezek között az első a munkások akarása. Illinoisban, a bányászok akarták az IWW-t és önmaguk tették lehetővé, hogy az ottani talajba gyökeret eresszen. Az IWW központi adminisztrációja, mely az illinoisi kampányhoz megadta a jóváhagyását, nem tett egyebet’ mint kielégítette azoknak a bányászoknak a kívánságát, kik Illinoisban már évek óta készítették elő a talajt az ipari szervezkedésre. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy rohamosan érik a talaj szervezetünk részére és ismerjük az ér- lesztő, gerjesztő elemek összetételét. Figyeljük az ohioi, virginiai eseményeket és állandó kontaktusban vagyunk az ottani bányászokkal. Viszont még az ellenségeinknek is el kell ismerni, hogy mi mindenkor alapos munkát kívánunk végezni és szeretjük elkerülni a felesleges lármát. Mint említettük, a talaj elfedésben van. Akkor esett belé a forradalmi bacillus, mikor a United Mine Workers, éppen az IWW tagjait űzte ki az iparból az által, hogy elvágta őket a megélhetési lehetőségtől, mert 99 évre zárta ki kebeléből azokat, kikről kitudódott, hogy az ipari szervezkedés hívei s az IWW tagjai. Szerényen jegyezzük meg’ hogy ez ellen a határozat ellen nem volt a “Bányászlapnak” szava. Sőt, ha jól emlékszünk (s mi nagyon jól emlékszünk) éppen emiatt a cselekvésük miatt dicsérte agyon Le- wisékat és azt a konvenciót, melyen határozattá emelték a javaslatot. Hogy ezzel mit értek el ? Hát a mostani állapotokat segítettek megteremteni. Megszabadították a bányavidéket a forradalmároktól, a gerinces harcosoktól, kik örök harci készségben szították az osztályharc tiizét és vívták azt minden ütközetben. Vannak még az IWW-nak harcos tagjai a bányákban éppen azokon a vidékeken is, melyekről a “Bányászlap” beszél s éppenségel ők azok, kik tanácsokkal látnak el bennünket, kiktől hajlandók vagyunk tanácsokat elfogadni. Ok megteszik a jelentéseiket, melyek után az IWW igazodik. Összegezve a dolgokat, az említettekből megállapíthatják a bányászok és a “Bányászlap” szerkesztője is, hoy mi alaposan ismerjük azt a helyzetet, mely a bá- bányavidéken van és készülünk nemcsak Illinois, nemcsak a bányászok, hanem a munkásosztály megszervezésére. A bányavidéknek égetően szüksége van azokra a bányászharcosokra, kiket a Lewis-gépezet űzött el az iparból, melynek a “Bányászlap” is szekértolója. Ezeknek mikénti elhelyezkedésétől függ, hogy milyen gyorsan tudunk ott zászlót bontani. Mi nem boldogítani akarjuk a munkásokat, hanem azt akarjuk, hogy szervezett erejükkel önmagukat boldogítsák. A bányászok szervezéséhez kész az IWW a tőle telhető áldozatok meghozatalára, de hogy azt megtehesse, a bányászoknak is kell akarni.--------o-------Mulatság New Yorkban A General Recruting Union new-yorki 3-as számú csoportja 1930 március 1-én, szombaton este a Labor Temple-ben 243 East 84 Str. alatt nagyszabású ÁLARCOS BÁLT rendez. Értékes dijat nyerhetnek azok, kik a legjobb jelmezekben jelennek meg. Csoportképek és szervezeteket szimbolizáló jelmezek külön díjazásban részesülnek. Belépti dij 50 cent. éltettük, üdvözöltük az orosz szabadságharcosokat. Tagadhatatlan, hogy sok hibát követtek el a kísérletezések idejében és nagy utat futottak be (a nemzetközi kapitalizmus folytonos beavatkozása ellenére) mire elérkeztek a (NÉP), majd végül az ötéves tervek megvalósításának küszöbére. És itt jönnek be a játékba a farizeusok, itt jutottak szerephez a csuhák, reverendák és a kaftánok. A magántulajdon megszüntetése- kikapesolhatatlaul összevág az öt éves munkatervvel. (Hogy az államtulajdon nem jelent köztulajdont és nem jelenti a bérrendszer megszüntetését, arra más alkalommal fogunk kitérni.) A kulákok és kisgazdák földjeinek társadalmositása után, csak természetes, hogy sor kellett kerüljön a papi birtokokra, az egyházak mérhetetlen kiterjedésű földbirtokaira is. Előttünk áll á nyitott történelem. A vallás minden fajtája, annak minden formája, a történelmi időktől fogva beigazoltan, mindenkor átidomult az uj rendszerhez, vazallusává vált az uj uralkodóknak. Hogy ez nem történt meg Oroszországban, annak az az egyszerű magyarázata, hogy a kibontakozó orosz rendszernek nincsen szüksége sem a papokra, sem az ő dogmáikra és szolgálataikat nemcsak tudja, hanem céltudatosan mellőzi. Ezért a nagy harag. Ezért van a nagy tiltakozás’ ezért rendezik a miséket, ezért kürtölik tele a világot, hogy üldözik a vallást. — Mig a másik oldalról, az öt éves terv sikeres keresztülkivitele Oroszországot abba a helyzetbe fogja juttatni, hogy versenyképessé válik a világpiacon. Uj hatalom, uj versenytárs pedig nem kívánatos a saját zsírjában fuldokló kapitalizmusnak és ezt megakadályozandó, mindent elkövet a terv megvalósítása ellen. Ebbe a szentháromságba illeszkedett bele miden vallás, minden szószék. Ez a magyarázata annak, hogy a világ reakciója a gazdaságilag kibontakozni készülő Oroszország ellen egyetlen táborban végső erőfeszítést tesz, hogy eltiporja. Oroszország ügye beliigy. Ha magukra hagyták őket akkor, mikor százszorosán kellett volna a külső támogatás, most mikor saját erejükből állanak talpra, akkor csak az lehet a jelszavunk, hogy el a kezet Oroszországról.
