Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-27 / 575. szám

Február 27. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A “Magyar Bányászlap” tanácsokat osztogat Egy cikk jeleut meg a “Magyar Bányászlap” február 20-iki számában, mely tőle szokatlan tárgyilagossággal próbálja megvilá­gítani a súlyos bajokkal vívódó bányászok helyzetét. Miután a “Nép- boldogitóknak” van adresszálva, legegyszerűbben cselekednénk, ha észre sem vennénk, mert mi igazán nem tartjuk magunkat népbol- dogitóknak. Azonban a cim alatt vannak olyan paragrafusok is, melyek direkt az IWW-hoz vannak címezve s mint illetékesek foglal­kozni fogunk velük ezen cikk keretében. Mint említettük, szokatlan az a tárgyilagosság, mellyel a cikk Író­dott. Hiszen nem egyszer vállott már ezideig szükségessé, hogy az említett lap szerkesztőinek kör­meire koppintsunk éppen amiatt, hogy az IWW harcairól és szer­vezetünk működéséről a legna­gyobb tájékozatlansággal és nem kevesebb rosszakarattal emlékez­nek meg. A lap, mint üzleti válla­lat, úgy látszik, akkor azt tartot­ta kifizető állásfoglalásnak. El­végre’ amig a Lewis-gépezet kere­kei rendes működésben voltak és csepegett belőlük az olaj, nem le­hetett rossz üzlet az olyan lapok­nak, mint a “Bányászlap”. Lewi- sék s a UMW mellett és az IWW ellen Írni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elavult bányászszakszer­vezet az utolsókat rúgja és vonat­kozásba hozzuk a “Magyar Bá­nyászlap” cikkével, a tárgyila­gosság okát is felleljük, megkap­juk a magyarázatát annak, hogy miért történt a hirtelen frontvál­toztatás és miért nem tartja már szükségesnek a UMW A megmen­tését. A szóban forgó cikk reánk nem vonatkozó részének megválaszo­lását az illetékesekre bizzuk, mert azok tényleg a nép boldogítóinak nevezik önmagukat 's a sok tézis idézete közben már régen elfelej­tették, hogy a “munkásosztály felszabadítása csakis a munkás- osztály müve lehet.” Rátérve a dolog velejére, a Bá­nyászlap azt a nyílt kérdést feszi fel az IWW-hoz, hogy: Miért II- linoist szervezzük és miért nem törekszünk West-Virginia és más olyan bányavidékekre, ahol a bá­nyászok helyzete aránytalanul rosszabb’ mint Illinoisban. Bűn­nek tünteti fel sőt burkoltan bosz- szuállásnak vagy gyávaságnak, hogy az IWW is az illinoisi szén­mezők bányászainak megszerve­zését választotta, holott —fűzi to­vább az érvelést — ott még meg­van a bányászoknak a szervezetük és az IWW tevékenységére azon a vidéken nincsen szükség. Köszönjük alásan, de tanácsok­kal e tekintetben el vagyunk lát­va és számos különböző okokból nem vagyunk hajlandók “ Bá­nyászlap ”-ét sem elfogadni. Hi­szen ilyen tanács éppenséggel jö­hetne az illinoisi szénbányák tu­lajdonosaitól is; mert nem gon­doljuk, hogy a Bányászlap szer­kesztője pillanatig hinné, mintha a szénbáróknak e tekintetben az övétől különböző volna vélemé­nyük. Hogy mennyire helyes ezen megállapításunk, még csak az ipa­ri szervezkedés tudományos össze­tételével sincsen szükségünk alá­támasztani. Elégséges az említett cikkből a következő idézet is: “De mindig készséggel ismertük el, hogy az IWW tiszteletre méltó eredményeket ért el Coloradoban a bányászok között és a bányá­szok javára.” “Nem a Lewis gang, de az IWW érdeme, hogy ma Colorado nagy része tagja a United Mine Workersnek. Nem Lewis küldte a dologkerülő szervezőit a coloradói vérmezőkre, hanem az IWW szál- litotta a mártírokat, akik a szer­vezetet újra ráerőszakolták az ál­lamra.” “A coloradói rekord után azt hitték a bányászok’ hogy ebben az ultraradikális szervezetben hatal­mas segítséget találtak és remélve várták, hogy a déli szénállamok­ban is kikényszeríti a szervezke­dést.” Van ebben az okoskodásban va­lami. Sőt, ha jól emlékszünk, ép­pen mi adtuk az utolsó részt a “Bányászlap” szerkesztőjének a szájába, ki párhónappal ezelőtt, azt a bizonyos Miss Roche-t mint valami jótékonykodó Ladyt állí­totta úgy az olvasói elé, mint aki­nek mindazt köszönhetik a bá­nyászok, amit most az IWW érde­mének ismer el. Haladunk a kor­ral ......... Bár nem sok vizet zavar a “Bá­nyászlap”, de azért mégis kibőví­teni kívánjuk a fenti részt, hogy ami az illinoisi aktivitásunkat il­leti, nem annyira őt, mint bá­nyászolvasóinkat informáljuk- il­letve, múlt heti vezércikkünket kibővitjük. Megnyugtatni kívá­nunk mindenkit arról, hogy a szervezés terepeit illetőleg az IWW cseppet sem finyás, NEM VÁLOGATÓS. Oda megy, ahol a terep érett a szervezkedésre, ahol vannak munkás emberek elég számban ahhoz, hogy a szervezet építését kívánják. A mi szerveze­tünk nem képzeletbeli recept, — hogj’ azt rendelésre postán is el- küldhetnénk a betegeseknek. A szervezkedésnek vannak feltéte­lei és ezek között az első a mun­kások akarása. Illinoisban, a bá­nyászok akarták az IWW-t és ön­maguk tették lehetővé, hogy az ottani talajba gyökeret eresszen. Az IWW központi adminisztrá­ciója, mely az illinoisi kampány­hoz megadta a jóváhagyását, nem tett egyebet’ mint kielégítette azoknak a bányászoknak a kíván­ságát, kik Illinoisban már évek óta készítették elő a talajt az ipa­ri szervezkedésre. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy rohamosan érik a talaj szerveze­tünk részére és ismerjük az ér- lesztő, gerjesztő elemek összetéte­lét. Figyeljük az ohioi, virginiai eseményeket és állandó kontak­tusban vagyunk az ottani bányá­szokkal. Viszont még az ellensé­geinknek is el kell ismerni, hogy mi mindenkor alapos munkát kí­vánunk végezni és szeretjük elke­rülni a felesleges lármát. Mint említettük, a talaj elfe­désben van. Akkor esett belé a forradalmi bacillus, mikor a Uni­ted Mine Workers, éppen az IWW tagjait űzte ki az iparból az által, hogy elvágta őket a megélhetési lehetőségtől, mert 99 évre zárta ki kebeléből azokat, kikről kitudó­dott, hogy az ipari szervezkedés hívei s az IWW tagjai. Szerényen jegyezzük meg’ hogy ez ellen a ha­tározat ellen nem volt a “Bá­nyászlapnak” szava. Sőt, ha jól emlékszünk (s mi nagyon jól em­lékszünk) éppen emiatt a cselek­vésük miatt dicsérte agyon Le- wisékat és azt a konvenciót, me­lyen határozattá emelték a javas­latot. Hogy ezzel mit értek el ? Hát a mostani állapotokat segítettek megteremteni. Megszabadították a bányavidéket a forradalmárok­tól, a gerinces harcosoktól, kik örök harci készségben szították az osztályharc tiizét és vívták azt minden ütközetben. Vannak még az IWW-nak harcos tagjai a bá­nyákban éppen azokon a vidéke­ken is, melyekről a “Bányászlap” beszél s éppenségel ők azok, kik tanácsokkal látnak el bennünket, kiktől hajlandók vagyunk taná­csokat elfogadni. Ok megteszik a jelentéseiket, melyek után az IWW igazodik. Összegezve a dolgokat, az emlí­tettekből megállapíthatják a bá­nyászok és a “Bányászlap” szer­kesztője is, hoy mi alaposan is­merjük azt a helyzetet, mely a bá- bányavidéken van és készülünk nemcsak Illinois, nemcsak a bá­nyászok, hanem a munkásosztály megszervezésére. A bányavidék­nek égetően szüksége van azokra a bányászharcosokra, kiket a Le­wis-gépezet űzött el az iparból, melynek a “Bányászlap” is sze­kértolója. Ezeknek mikénti elhe­lyezkedésétől függ, hogy milyen gyorsan tudunk ott zászlót bonta­ni. Mi nem boldogítani akarjuk a munkásokat, hanem azt akarjuk, hogy szervezett erejükkel önma­gukat boldogítsák. A bányászok szervezéséhez kész az IWW a tőle telhető áldozatok meghozatalára, de hogy azt megtehesse, a bányá­szoknak is kell akarni.--------o-------­Mulatság New Yorkban A General Recruting Union new-yorki 3-as számú csoportja 1930 március 1-én, szombaton este a Labor Temple-ben 243 East 84 Str. alatt nagysza­bású ÁLARCOS BÁLT rendez. Értékes dijat nyerhetnek azok, kik a legjobb jelmezekben jelennek meg. Csoportképek és szervezeteket szimbolizáló jelme­zek külön díjazásban részesül­nek. Belépti dij 50 cent. éltettük, üdvözöltük az orosz szabadsághar­cosokat. Tagadhatatlan, hogy sok hibát követtek el a kísérletezések idejében és nagy utat fu­tottak be (a nemzetközi kapitalizmus folyto­nos beavatkozása ellenére) mire elérkeztek a (NÉP), majd végül az ötéves tervek megvaló­sításának küszöbére. És itt jönnek be a játékba a farizeusok, itt jutottak szerephez a csuhák, reverendák és a kaftánok. A magántulajdon megszünte­tése- kikapesolhatatlaul összevág az öt éves munkatervvel. (Hogy az államtulajdon nem jelent köztulajdont és nem jelenti a bérrend­szer megszüntetését, arra más alkalommal fogunk kitérni.) A kulákok és kisgazdák földjeinek társadalmositása után, csak termé­szetes, hogy sor kellett kerüljön a papi birto­kokra, az egyházak mérhetetlen kiterjedésű földbirtokaira is. Előttünk áll á nyitott történelem. A val­lás minden fajtája, annak minden formája, a történelmi időktől fogva beigazoltan, min­denkor átidomult az uj rendszerhez, vazallu­sává vált az uj uralkodóknak. Hogy ez nem történt meg Oroszországban, annak az az egyszerű magyarázata, hogy a kibontakozó orosz rendszernek nincsen szüksége sem a pa­pokra, sem az ő dogmáikra és szolgálataikat nemcsak tudja, hanem céltudatosan mellőzi. Ezért a nagy harag. Ezért van a nagy til­takozás’ ezért rendezik a miséket, ezért kür­tölik tele a világot, hogy üldözik a vallást. — Mig a másik oldalról, az öt éves terv sikeres keresztülkivitele Oroszországot abba a hely­zetbe fogja juttatni, hogy versenyképessé válik a világpiacon. Uj hatalom, uj verseny­társ pedig nem kívánatos a saját zsírjában fuldokló kapitalizmusnak és ezt megakadá­lyozandó, mindent elkövet a terv megvalósí­tása ellen. Ebbe a szentháromságba illeszke­dett bele miden vallás, minden szószék. Ez a magyarázata annak, hogy a világ reakciója a gazdaságilag kibontakozni készülő Orosz­ország ellen egyetlen táborban végső erőfeszí­tést tesz, hogy eltiporja. Oroszország ügye beliigy. Ha magukra hagyták őket akkor, mikor százszorosán kellett volna a külső tá­mogatás, most mikor saját erejükből állanak talpra, akkor csak az lehet a jelszavunk, hogy el a kezet Oroszországról.

Next

/
Thumbnails
Contents