Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-27 / 575. szám
Február 27. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. A PÁRTVEZÉREK VÉDELMEZIK A SZTRÁJKTÖRÉST A megtévesztő tanítás következménye az állandó gyűlölködés Véresre verik egymást a new yorki női szabók. A new yorki ruhakészítők sztrájkja befejezést nyert, de az évek óta tartó belső viszály tovább folyik a szakszervezetben, melyek vezéri állásaiért a munkásokkal veretik egymást. A jobbszárnyi munkások nagyobb része visszatért a munkába, ugyanolyan viszonyok között’ mint azelőtt dolgoztak. Sok helyen azonban, még a sztrájk után 8 nappal sem kezdtek el dolgozni a munkások, különösen a nagyobb gyárakban, a gyártulajdonos csak annyit mond, hogy nincs rendelés. A valóság az, hogy a sztrájk alatt kiadták a munkát a balszárnyi üzemeknek és egyes balszárnyi kontraktorok olyan olcsón dolgoztak, hogy a gyárosnak kevesebbe kerül kinn készíttetni a munkát. Csak természetes, hogy az ilyen helyzet még jobban elkeseríti a jobbszárnyi munkásokat, akik nem látják meg a valódi okát a helyzetnek és minden erejükkel, még inkább a félrevezetett balszárnyi munkások ellen törnek. A múlt hét folyamán több véres verekedés volt és többen a kórházba kerültek. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy valósággal egymást gyilkolni akarják az egy és ugyanazon iparban dolozó munkások. JUNIOR COLUMN így fest az “egységfront”, melyet a pártvezérek forradalmi munkájukkal teremtettek New Yorkban. Amióta mint sztrájktörők bent maradtak dolgozni, azóta még azok a jobbszárnyi munkások is harcosok lettek, akik azelőtt soha sem avatkoztak a szakszervezetek ügyeibe. A gyárosok a markukba röhögnek és jól kihasználják a helyzetet a saját javukra. Addig, mig a munkások egymást ütik, a gyárosok megszervezték a Manufacturers Associationt és megszervezett saját szervezetükkel védik a gazdasági érdekeiket. A gyárosok megértik, hogy amikor gazdasági harcról van szó, az elvi különbségek nemszámithatnak. És akár- a demokrata vagy republikánus gyártulajdonos jól tudja1 hogy egyforma érdekeik vannak, minél több profitot kisajtolni a munkásokból. Csak a munkások nem tudják megérteni, a pártvezérek megtévesztő tanitása folytán, hogy bármilyen vallásuak vagy bármilyen politikai meggyőződésük is van, amikor a munkán vannak, mind- annyiuknak közös érdekeik vannak. És a gyárosokkal szemben csak úgy vivhatnak sikeres harcot, ha egységes ipari szervezetet állítanak szembe a tőkések ipari hatalmával. Látjuk itt New Yorkban, hogy amikor a politikai pártnak vannak utcai tüntetései, milyen nagy tömegek tüntetnek az utcán, az Uj Előrében arról Írnak, hogy milyen hatalmas munkástömeg vesz részt az utcai forradalmi harcokban és amikor arról van szó, hogy egy kis ipari harcot megvívjanak, akkor a polcra kell tenni a hatalmas pártot és elő kell venni az ipari szervezetet' ha ugyan volna nekik. Amikor igazi munkásharcról van szó, a politikai párt nem jöhet számításba, ezt a legutóbbi szabósztrájk is bizoyitotta. És bizonyította még azt is, hogy a pártvezérek sztrájktörésre bírták a szakszervezetet, hogy kicsinyes egyéni érdekeiket érvényre juttassák. Hiába minden erőlködés az Uj Előréék szerkesztőségében, hiába próbálják azt a gyalázatot tisztára mosni, örök tény marad az, — hogy amikor a női szabók szak- szervezete sztrájkolt, a balszárnyi frakciósok scabeltek. Az Uj Előrének a lapszámait kell csak elővenni és ott látjuk nyomtatásban a pártvezérek árulását, amikor arra biztatják a női szabókat, hogy maradjanak a munkán. Nagyon gyenge védekezés az, hogy “féksztrájk” volt a szakszervezeti basák javára. Hát volt még olyan szakszervezeti sztrájk, mely végeredményben nem a vezérek érdekét szolgálta? Nem volt és nem is lesz olyan sztrájk a szak- szervezet részéről! Mert az egész szakszervezet a vezéreknek jó csupán, idejét múlta tákolmány, mely forradalmi szempontból a munkásosztály harcának a kerékkötője. De amikor pillanatnyi harcról van szó, bármilyen bérkövetelésről, akkor minden munkásembernek a szakszervezeti munkások harca mellé kell állni, az az osztályöntudat legcsekélyebb megnyilvánulása. Az Uj Előréék nem ezt tették, hanem éppen az ellenkezőjét és most még van szemük azt próbálni bizonyítani, hogy ők az osztályharcot szolgálták. Már odáig jutottak á kommunista párttaktika lejtőjén, hogy még sztrájktörés is szükséges eszköz, ha pártérdekről van szó. De ez a fokozatos lépcsőzet nem maradhatott el, vagy inkább nem következhetett más, a papir- lopás, á fehér terror áldozatainak gyűjtött pénz elkezelése, a tüzcsa- lás és hamis pénzgyüjtések után eljutottak a sztrájktörés végső lépcsőjére. Vagy ki tudja, mivel az Uj Előréről van szó- még talán lehet lejebb is. A book given for the best Contribution. We are glad to say that more Juniors are sending in contributions than previously. Encouraging as this may seem, it is still insufficient. In order that this column should be very interesting and possess a greater variety of thought, it is necessary that we receive articles in larger numbers than we have been getting recently. To those Juniors who are writing or intend too, the following will be good news. From now on we are going to give a prize, at the end of each month to the Junior that writes us the best letter, article, story or poem. Get busy Juniors — let’s see who’l be the first one to win the prize at the end of March. We received the following letter from fellow junior John Stana. Inasmuch as it is lively and interesting, it has many faults, which we wish to correct, so that other juniors and John too, may profit from our criticism. In the first place he did not write about conditions existing in Buffalo, as he said, but merely related an unfortunate incident that occured there. In other words what he should have said was, that he was simply going to tell us something that he had observed. When writing do not exaggerate and say only what you mean. There are statements in John’s letter which puzzle us. Did the fireman take the two men out immediately after the house had burned down or a week later, which we think would be very improbable ? Many other passages in his letter are not sufficiently or carefully explained. All in all, John has the right spirit and the courage to write, which we admire. We are quite sure that he will develope into a good writer some day. Buffalo, N. Y. Febr. 17, 1930. I am twelve years old, and would like to write a few lines about the conditions of this city. Two weeks ago a large tenement house burned down where all the slave families lived. About a week ago after the house burned down, early in the morning I heard the fire engine and the ambulance sirens blowing, as they went speeding through the street to where the house had burned down. I was on my way to school and had time enogh to see what happened. When I reached there a crowd of poeple were watching the fireman trying very hard to rescue the injured men. After they got the two men from beneath the walls and chimney bricks, one man was still alive but very badly injured. The other man who’s head was crushed was dead. As they were carrying the live man on the stretcher to the ambulance, his wife and seven children were crying as they rushed toward him. They had very bad clothing and were almost barefoot. The two men were out of work for a long time and did not have any fuel to heat their homes. This is the condition of the workers under the capitalist system. The slaves who produce .all the good things of life have nothing and are starving. Fellow juniors — lets organize ourselves and join the junior wobblies. I shall try to line up as many boys and girls as I can in this city. With best wishes I am yours for liberty JOHN STANA. Fellow junior Betty Székely! We sincerely thank you for the information you gave us concerning the story you wrote in the Industrial Solidarity. However since most of the juniors who read the Bérmunkás also read the Solidarity, we thought it unnecessary to publish it again. Nevertheles please write some more and we shall only be too glad to print your stories, or whatever you have, in our column. ANTON GRO Jr. Editor.--------o-------FELHÍVÁS Kérjük midazon munkástársakat, akiknél Rothfiser segélyezésére kiküldött gyüjtőivek még mindig kinn vannak, kérnénk úgy az ivveh mint az esetleges gyűjtött összeggel egyetemben elszámolni szíveskedjenek, hogy a részletes kimutatást a Bérmunkásban megkezdhessük, valamint a végelszámolást megejthessük. Üdvözlettel a Bizottság.--------o-------Lincoln azt mondotta, hogy a tőke a munka gyümölcse. Kár, hogy nem él, — most elküldhet- nénk egy kosárkával a Wall Str.- re, hogy hozzon az éhező munkásoknak a gyümölcsből. Egy ilyen kis séta elég lenne ahhoz, hogy Lincoln nevét a 100 percentesek kitöröljék a törtéelemből. Úgy hírlik, hogy egy magyar pilóta a magyar név világhírűvé tétele és a Rothermere dij elnyerése érdekében New Yorktól Pestig akar repülni. A dijat esetleg elnyerheti, — de amagyar nevet már mindenki jól ismeri. Hiszen ha egy civilizált ember Horthy nevét hallja, undor fogja el.
