Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-20 / 574. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 20. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........$2.00 One Year ............$2.00 Fél évre ............... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára.......05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A magyar bányászokhoz! “Eljön az idő, mikor némaságunk sokkal hangosabban fog beszélni, mint a szó, amit most belénk fojtanak.” Ezek voltak az utolsó szavai a chicagói Ilaymarketi tragédia egyik áldozatának több mint negyven évvel ezelőtt. Soha nem látszattak a szavak mögött rejtett igazságok közelebb a megvalósuláshoz, mint most, mikor az egész világon rázzák láncaikat a bérrabszolgák, kiknek elkeseredé.sét és harci készségét csak fokozza a nagy munka- nélküliség. A méreteiben folyton növekedő lavinát Amerikában a szénbárók indították el, kik elvakultságukban nem láttak mást mint profitot, melynek növelését célozva, szemtelenül kihívták az 1927-es bányászsztrájkot. Bízva abban, hogy az erjedésnek indult A. M. W. A. összeesik, arra számítottak, hogy teljesen szervezetlenül az ő kényük-kedvé- nek és akaratának lesznek kiszolgáltatva a bányászok és megszületik az ipar aranykorszaka, mikor is a bányászok kizsákmányolásának nem lesznek akadályai és a bányabárók önkényuralmának Írott és Íratlan paragrafusai szentek és sérthetetlenek lesznek. És eljött az idő, mikor a fenti szavak ráillenek a bányászokra. A beléjük fojtott szó, a némaság ma többet beszél, több jelentősége van, mint volt a harci kiáltásaiknak. Az ökölbe szorított kéz, az összeszoritott fogak és egy-egy levél, amit munkától holt fáradtan megír a bányász, hogy közölje a világgal a keserveit, többet jelent, mint a U. M. W. A korhadó bányászszervezet harci riadója jelentett három évvel ezelőtt. Közöltünk belőlük néhányat a Bérmunkás hasábjain időközönként, amint hozzánk beérkeztek. Azok valamennyiénél többet mondott a múlt héten közölt Maidsville, W. Va.-i levél, mely arra késztetett bennünket a többi hozzá hasonlókkal, hogy a közlésnél sokkal tovább menjünk — és mi azt megtettük. — Jön az idő rövidesen, mikor a Bérmunkás bányász olvasói és mindazok a bányászok, kiket áthatott az Ipari Unionizmus szelleme és mellette kitartottak, meggyőződést fognak szerezni arról, hogy nem csalódtak. Csak kitartást bányászok! Tartsátok ébren a hamu alatt égő parazsat, mert az IWW az illinoisi mezőkön gyűjti az erejét és nemcsak hogy nincsen szándékában Illi- noisban megállani, hanem szorgalmasan készülődik a többi bányavidékekre is bevonulni. Tudjuk azt, hogy feszülten figyelték a magyar ajkú bányászok azon tudósításokat, melyeket a “Bérmunkás” Illinoisból hozott az utóbbi időben és megéreztük a nyíltan hozzánk nem tett kérdést, hogy miért csak Illinois? Hát mi mostoha gyermekek vagyunk '? “ Sippal-dobbal nem lehet verebet fogni”. Az IWW sohasem volt a mit sem jelentő nagy lármának hive, de azt sem lehet ráfogni, hogy fukarkodott az áldozatokban. Ezúttal sem kívánunk mi lehetetlent bányász tagjainktól, a Bérmunkás lapkezelőitől, olvasóitól. Azt kérjük, hogy önérdekükben adják meg nekünk az alkalmat, hogy megfelelhessünk annak a feladatnak, amit vállalunk, kerüljön bármibe. Azért mégis többet kell tegyenek ők is, mint eddig tettek. Elérkezett a szélesebb körű agitációnak ideje a bányászok között, jobban hozzá kell látni a Bérmunkás terjesztéséhez és seregszemlét kell tartani. Már most tudnunk kell, hogy a szervezés nagyobb arányú megindításánál, kire és kikre lehet számítani. Nem Ígéretekről van szó tehát, hanem arról, hogy mindazok a magyar bányászok, kik igazán óhajtják azt, hogy a jövendő harcukat helyzetük javításáért már az IWW zászlaja alatt vívják, már most munkához kell lássanak. Egyelőre ennyit kívánunk lapunk utján közölni. S felszólítjuk mindazon magyar ajkú bányászokat, kik elérkezettnek látják a cselekvés idejét és a tényleges szervezési munkákban a nekik kijáró részt hajlandók kivenni, ebbeni szándékukat közöljék a Bérmunkás központjával. Védik a társadalmi erkölcsöket? A prohibició kérdése körüli viták pro és kontra nagy port vernek fel az utóbbi időben, hogy a munkanélküliség miatt nyomorgó proletárok figyelmét a tényleges problémákról más felé tereljék. Megszólalnak a kis és nagy kaliberű politikusok mellett, számos “ jótékonycélu” emberbarát és erkölcsvédő egyesületek. Némelyek egyenesen a nemzet nevében jajdul- nak fel és azt vágják oda a szárazoknak, hogy a prohibició, immár alapjában támadta meg társadalmi erkölcsöket, mert kikezdte a fiatalságot. Figyelmükbe ajánlunk ezeknek az erkölcscsőszöknek valamit, ami már nemcsak tünet, hanem valóságos kór és eredete jóval a prohibició előttről datálódik. Nézzük meg a statisztikát, melyet 18 államban folytattak le az 5 és 10 centes üzletek női alkalmazottainál, melyek eredményeképp megállapítást nyert, hogy a leányok 70 százalékának heti keresete 15 dolláron alul van, mig 25 százalékának a 10 dollát sem éri éri el. Az embertelenül kizsákmányolt leányok, kik a megélhetést tiz körmükkel sem bírják kikaparni munkával, oly módon kénytelenek a hiányt pótolni, mely nem válik a társadalmi erkölcsök és a z erkölcscsőszök dicséretére. Ez áll azokra az if jakra is, kik szeretik a szép ruhát s ha még úgy megtetszett is a nekik a kirakatokban, hozzá férni nem tudnak, mert a heti kereset azt nem engedi meg. A prohibiciós kérdések feletti lárma jó arra, hogy a legsürgősebben megoldásra váró problémákról a figyelmet eltereljék és a nyárspolároknak adjanak valami kérődzeni valót. A társadalmi erkölcsök romlásnak indultak, de i kór orvoslását nem a prohibició feletti vitákkal lehet elérni. Gyökerei a kapitalista termelési rendszerből táplálkoznak, a bérrendszerben vannak. Csak had kérődzenek az erkölcscsőszök a prohibición. Mi munkások lássunk a szervezkedéshez és szervezett erőnkkel döngessük a kapitalista rendszert addig, a mig azt sikerül megdönteni. — A kapitalista társadalmi rendszer a kizsákmányoláson épül s szélmalom harcot folytatnak mindazok, kik a kizsákmányolásból fakadó tünetek ellen harcolnak. Az IWW nem esik ebbe a hibába. Harcolva a kapitalizmus ellen, védelmébe veszi a fiatalokat és öregeket, leányokat és asszonyokat, az egész munkásosztályt. A legnagyobb erkölcstelenségnek a kizsákmányolást tartja. Csatlakozzatok az IWW-hoz. Számok és tények Minden további bevezetés nélkül közöljük az alanti adatokat, melyek egy Hollandiában kiadott naptárban jelentek meg. 1914—1918-ig 9.743,914 embert gyilkoltak le a háborúban. 1914—1918-ig 20.927,458 ember sebesült meg a háborúban. 1914—1918-ig az eltűntek száma körülbelül 3.000,000 ember. 1914—1918-ig hozzávetőleges számítás szerint 84 milliárd holland forintot emésztett fel a háború. Ha az elpocsékolt emberi energiát átszámítjuk 1.000,000 ember a 44 órás munkahét mellett 3.000 év alatt tudta volna előállítani. Egy angol katonatiszt kiképzése évente 4690 holland forintba kerül. Ezzel szemben gyermekek iskoláztatására átlagban 125 forintot fordítanak évenként. A nagy munkanélküliség hatása alatt Angliában 7000 ifjú bányász jelentkezett katonai szolgálatra a South Wallesi sorozóbizottságnál. 1917 maradt be belőlük, a többieket mint katonai szolgálatra alkalmatlanokat visszautasitotta a bizottság. Ez azt jelenti, hogy a fiatalon munkára fogott ifjúság fizikai roncscsá válik, mire eléri a férfikort, vagyis minden 7000-ből kétezer mondható egészségesnek. Tudva azonban azt, hogy a háború esetén nem olyan válogatósak az ágyutöltelékben, a 7000 jelentkező legnagyobb része megfelelt volna a célra. A gázzal megmérgezett amerikai katonák, miután a háborúból visszatértek, mintegy 80—100 ezer let belőlük a narkótikus szerek békebeli élvezője. A fenti adatokat az “International Anti- militarista Commission” hozzánk juttatott havi bulletinjéből vettük át. Önmagáért be- széf s nem kell hozzá sok kommentár. — Elénk tárja a piacokért folytatott embermészárlás eredményeit a maga borzalmasságában. Gyermekgondozásra 400,000 dollárt szavazott meg U. S. Kongresszusa; ugyanakkor $8,000.0004 irányzott elő a gyümölcsöt pusztító hernyók és lepkék kiirtására. Mondja még valaki, hogy nem bölcsek a politikusok? “A cél szentesíti az eszközt”. Úgy van. A politikai szélhámosok célja elsősorban és mindenek felett élősködni a munkások nyakán s ha a használt eszközök láttára elfog az undor? Megkapod a választ .... “Elvtárs” a cél szentesíti az eszközt. . . .
