Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-20 / 574. szám
Február 20. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. JUNIOR COLUMN WRITE AND SUPPORT YOUR COLUMN Your fathers and mothers will not always be able to carry on the struggle for the abolition of wage slavery. Some day it will he up to you to carry on the fight, and for this you must he prepared. Since most of you are not as yet compelled to work and cannot take an active part in the labor movement, the most you can do and by far the best, is to get a thorough education. festeni. Forradalmi önérzetem úgy diktálja, hogy mindkettőről kiállítsam az erkölcsi bizonyítványt, mint ismerőseimről, kikkel többször folytattam eszmecserét, és az itt mondottakért vállalok minden felelősséget. Az egyik Kozsány János kelmefestő,kiről szó van. Ez a festő a ruhatisztító iparban dolgozik a megélhetésért. Szabad idejében, munkán és munkahelyen kívül agitál, beszél, irodalmat terjeszt és ir. Mindamellett mindenkor készen van anyagi áldozatot hozni a munkásmozgalomért. Tevékeny részt vesz a Betegsegélyző Szövetségben, annak első osztályának pénztárnoki állását töltötte be egyidőben. Ipari unionis- ta. Az IWW érdekében tenni, — egyetlen alkalmat sem mulaszt el. Pont. A másik festő Tóth Lajos, ki, mint ő mondja szobafestő, de nem az iparban keresi a kenyeret, hanem attól távol. () az Üj Előre egyik diktátora és mint annak a managere festette abban az időben a papirt. Hogy hogyan, arra jól visszafognak emlékezni a “Bérmunkás” olvasói. Mert nem lehet egykönnyen felejteni, az 1928 novemberi számokat, mikor is meghúzták a vészharangot, — hogy veszélyben a haza. Pardon az Uj Előre. Tizenháromezer dollár a deficit. Gyorsan küldjétek a pénzt, Money orderen, siirgönyileg, repülő postával, bárhogyan, valahogyan de rögvest és nagyon gyorsan. Ha az a Tóth olyan szobafestő, mint amilyen számoló, akkor nem nagyon érti a mesterségét, annyi bizonyos. Mert őkigyelme nagyon haragban van még az elementáris számadással is, hiszen egy egyszerű összeadási művelethez sem ért. S talán azért volt megfelelő manager az Uj Előrénél, mert ilyen tehetségtelen. Az ő hozzá hasonló kaliberű embereknek teremtette az Isten azt a lapot. Festés az festés kérem. Akár egy szobát, akár egy papirt fest tele valaki számokkal, az mindegy, pláne ha mindkettőt rosszul. Mint említettem, történt ez az urnák 1928-as esztendejében, november havában. Nagy port vert fel a “ Bérmunkás ”-ban megjelent kioktató számadás. Összehívtak egy sajtógyülést, melyen megjelentünk vagy 35-en. Ott volt az Üj Előre minden alkalmazottja, papíron létező szervezeteik, minden képviselője: balszárnyi tüipar, cipész, vasas, háztartási alkalmazottak szárnyai, szóval az egész repülőtér és ezen cikk Írója is. Tóth kezdett festeni (jelenteni). A helyzet nehéz, mert a számok rosszul festenek és igy jön a mentő gondolat. Először adjon mindenki annyit, amennyit tud az Uj Előrének és azután tárgyaljuk a számokat, azután jöjjön a kívánatos kritika. Az eredmény vagy százötven dollár készpénzben. — Mire Tóth összeszámolja, a vidéknek adandó serkentő és lelkesítést célzó munkára buzdító számadás eredményeképpen egy jelentéktelen nulla kerül a szám végére és igy lesz belőle 1500 dollár. Megszületett Tóth ecsete alatt a new-yorki példaadás, amit, ha a vidék követ, akkor puff neked deficit — egy csapásra véged lesz. Jött a kritika. Többek között én is felszólaltam és nyilatkoztam, hogy nem hiszem el a 13,000 dolláros deficitet, amire az ad okot, hogy Tóth számította ki a deficitet. Már pedig ha ő itt a a szemünk előtt 150 dollárból 1500-at csinál, akkor mire képes ő akkor, amikor nem látjuk? Ajánlottam egy x-ovancsoló bizottság kiküldését, ami ellett fogadva. Pintér, Péter és én lettünk a bizottság tagjai, mind a hárman mint a MBÖSZ második osztályának tagjai kaptuk a dicsőséges mandátumot. Húzták, halasztották a rovanesolást, majd vagy négy héttel később megkaptuk a behivót. Gondoltam magamban, hogy most fognak szorulni a “Bérmunkásék” .... íme még sem Igaz az, hogy az Uj Előre könyveibe nem tekinthet bele a munkásság, mert hiszen a bizottság tagjai valamennyien munkások. Megjelentünk a kiadóhivatalban, hol Tóth “elvtárs” a festő, mosolyogva fogadott bennünket, mi pedig felkészülve a nagy számadásra, azonnal munkához akartunk látni és kértük a könyveket. Ezt a festőt, amint e pillanatban kinézett, már én, mint aki cikket soha sem Írtam, nem tudom élethűen lefesteni. A könyveket nem kaptuk meg. Arról szó sem lehet —- mondotta a manager .... Mire Pintér tagtársam azt felelte, hogy ha igy van a dolog, akkor azt már ők előbb is tudhatták volna és minek rendeltek bennünket oda. Nincs értelme az egésznek. De van — felelte a festő, — mert a mi munkánkat megkönnyítendő, ő a könyvekből készített egy kivonatot és mi azt ellenőrizzük, mert mást ő nem adhat. Hát ha már itt vagyunk, gondoltam, nézzük meg a kivonatot. És csodák csodája? A kivonat ellenőrzési eredménye nem 13.000 dollár deficitet, hanem 48 dollár többletet mutatott. Az eredményt a cédulával együtt zsebre vágtam és vártam az alkalmat, mikor majd jelenthetek a gyűlésnek. A kenyerem után való hajsza el- kényszeritett a városból és igy nem győztem azt a bizonyos gyűlést bevárni. 1929 februárjában olvasom egyik vidéki városban az Uj Előrében, hogy a rovaneso- ló bizottság jelentette: átvizsgálták a könyveket és megállapították a deficitet. Azóta mindig forrott bennem ez az ügy, de mert nem vagyok iró és mert huzamosabb ideig még nem telepedtem meg sehol. By this we mean not only the ability to read and write, to know arithmetic and geography, but which is more essential, you must learn how to think correctly for this will greatly assist you in determining what is true or false. Do not believe everything you hear simply because your teacher says so or because everybody else think the same. If you are in doubt about anything ask questions and remain unconvinced until they are answered and fully explained to your satisfaction. If there is anything you do not understand, or wish to know more about, write to us and we shall gladly answer all questions to the best of our ability. The greatest obstacle that the labor movement must contend with is not the capitalist hut the daily newspapers, the church, politics and other institutions that exist primarily for the benefit of those who exploit labor, the capitalist class. What really enslaves the workers are not the clubs and guns of the master class but their own ignorance. Ignorance, prejudice and superstition can only be overcome by education. And before attempt to instruct others we must first make every possible endeavor to educate ourselves to the fullest extent. Thus when you become older you will be fully equipped to take your place in the labor movement and proceed to educate and organize the exploited and oppressed workers, so that they may in time free themselves from their economic bondage. Meanwhile try to get as many boys and girls as you can to read The Juniors Columns. Have discussions with them about the articles that are written in this column. If any of you have anything tó say write to us by all means. Undoutedly you observe and experience many interesting mindig halogattam ezen sorok megírását. Elavulni hagyni nem akartam és végre egyszer szakítottam magamnak időt, amihez az impulzust a “Bérmunkás”-ban megjelent cikk adta meg. — íme, munkástársaim, igy fest az a másik festő a Tóth Lajos, Ébernek barátja, meg a többiek valameny- nyien, kik a mellüket verik, hogy kommunisták és forradalmárok. Ha más ok nem, de ez is elég volna ahhoz, hogy minden proletár végleg szakítson velük és lapjukkal. Klein Adolf, tüipari munkás. things while you are in school or at play ; write to us about them. This is your column and if you .wish to continue, support it by sending us more contributions. Don’t worry about punctuation spelling or rules of grammar (for that matter if you notice the editor doesn’t either.) Send all manuscripts and letters to The Juniors Column, “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17 Station Y, New York N. Y. Anton Gro., Jr., Editor. Fellow junior John Bulik! We regret that your excellent letter was published without your name. This was a printer’s error. The sorrowful, though interesting and instructive incident that you related, illustrates an example of race prejudice, which unfortunately exist not only among children but also among grown ups. In fact there are white people who live in the southern part of our country who detest negroes so much, that occasionly they either hang, burn or tar an feather a negro for some little crime of wich he is in most cases, innocent. Of course the white children that behaved so rudely and told you that “colored children have not any feelings . . . .” are not to be blamed for' their actions. They were probably told so by their parents and since no effort is made in school to teach them differently they believe it. If you get the chance try to explain to them that there is no reason for hating other children simply because the color of their skin is different. The Junior Wobblies know this and therefore are friendly to all children, no matter what color their skin is or of what nationality they are. What you say about forming schools “where we can learn the truth” is certainly necessary. If you can, try to organize a group yom’self, which would come together say once a week and have discussions about the articles you read in this column, the Solidarity or any other good periodical. Junior Stephan Rosenthal! Your letter is very encouraging and promises us a lot of action. It isn’t necessary to wait and see if any more juniors are interested. We assure you they are. Get busy and start the ball rolling and your wish “that all the boys and girls in the U. S. will line up and join the “Junior Wobblies” will probably come true.
