Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-02 / 567. szám

6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 2, 1930. 50 KILOGRAM TEHERREL NAPI 30 KILOMÉTERT — És enni kellene, sokat, jó zsíros ételeket — állapítják meg egyhangúlag —, mert csak az bírja, aki nem sajnálja magától az ételt. — De ha annyit ennénk, ameny- nyit kellene, akkor egész kerese­tünk rámenne. Pedig még az asz- szonyról is gondoskodni kell, meg a gyerekekről. csupa családos emberek ezek: — Negyvenen dolgozunk itt a három uszályon, de csak egy nőt­len van közöttünk. És az ebédszünet alatt, bizony, nem zsíros pörkölteket és nem nagy adag rosztélyosokat esznek, hanem szalonnát és kenyeret. Aztán újra nekilátnak a mun­kának. Most nem érzik a hideget, a nehéz megerőltető munkában kimelegesznek. Csak othon, a munka után, amikor elcsigázott testtel hazabandukolnak és leül­nek a fütetlen szobában, akkor villan eléjük mostoha sorsuk és az emberek, akik egész nap a sze­net hordták, odahaza gyakran fáznak a fütetlen szobában. Az uszállyal szemben, a másik parton áll ünnepélyes méltóság­gal a magyar parlament gótikus palotája. Jól ismert körvonala mint beszédes kontraszt emelke­dik ki az őszi ködből. Valóban, különös és tanulságos látvány a nehéz munkában görnyedő szén­hordó munkások mögött a góti­kus palota, amelyből az örökös szünetek és a nemtörődömség si­vár szelleme árad és megfekszi az országot. Szélpál Árpád. Jones Anyó Haldoklik Mire e sorok olvasásra kerül­nek, lehetséges, hogy Mother Jones már nem lesz az élők sorá­ban. Most vívódik a halállal a bányászok számtalan harcának bátor zászlóvivője. A nemzetközi munkásünnep napján, május else­jén született Írországban 1830-ban. Az apja halálraítélt forradalmár volt, akinek sikerült megszökni a hóhér karmaiból és kikerülve az Egyesült Államokba, a családját is kihozatta. Mother Jones, mint ismeretes, egész életét a munkásság ügyére fordította és most is az bántja a halálos ágyán, hogy nem segíthet a déli szövők harcának megvívásá­ban. Házasságának hetedik évé­ben elvesztette férjét és időközön­ként három kiskorú gyermekét. Ettől az időtől fogva nem volt munkásmegmozdulás, ahol meg ne jelent volna és bátorságával kitar­tásra buzdítva a sztrájkoló mun­kásokat, segített azok harcát győ­zelemre vinni. Habár kimondottan nem tar­totta magát egyik szervezethez sem kötve és elvi felfogása sem volt az a nemzetközi jellegű, amit mi tartunk nemzetközinek, azért Jones anyó mégis a munkásosz­tályhoz tartozott, a legelnyomot- tabb munkások életviszonyainak a javításán dolgozott. Ezért hát megilletődötten halljuk egy igazi munkásharcos elmúlásának hirét. Jones anyó jövő május elsején lenne 100 esztendős. AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁS DALSZÖVETSÉG ALAPSZABÁLYAIRA VONATKOZÓ INDÍTVÁNYOK Hideg szél süvölt a Duna fö­lött, apró hullámfodrokat borzol a nagy folyam szintjén és a par­ton fázósan összegombolják téli- kabátjukat a jólöltözött emberek. Az ősz végén járunk, közeledik a komoly tél, az szegény emberek réme. A jólfütött szobákban ví­gan ég a szén, a minisztériumok­ban sem fáznak az emberek és a miniszteri fotöjökben nagyszerű­en lehet ilyenkor szunyókálni, hisz, ugy-e, minden rendben van, az emberek boldogok és megelé­gedettek. A rakparton a nagy uszályha­jók szénnel megrakodva állnak. A szén, a fekete gyémánt tonna­számra nyugszik bennük. Tüzet, meleget, életet, energiá­kat rejtő fekete gyémántok! Mennyi szegény ember álmodik rólatok, vágyakozik utánatok, mennyi szegény, fázó embert tud­nátok pillanatnyilag boldoggá tenni! Mennyi meleget, mennyi vigasztalást tudnátok a nyomor­gók és koplalók közé vinni! Hisz hidegben ezerszer jobban érzi az ember az éhség kínját. Az uszályok elé a partra most érkeznek meg a nagy társzeke­rek, hogy szétvigyék a szenet a hagy raktárakba és a kiválasztot­tak pincéjébe. Az uszályok meg­élénkülnek. Vállas, erős emberek tűnnek elő, fantasztikus rongyok­ba öltözve és fölismerhetetlensé- gig belepve erős, fekete szénpor­ral. Meggörnyedve az ötven kilót nyomó szeneskosár súlya alatt, szabályos ütemben hordják a sze­net az uszályból, öntik a társze­kérre és térnek vissza. A legnehezebb testi munkát végző emberek ezek, 45 évesnél idősebbet nem is lehet köztük találni: — Nem öregszünk mi meg az uszályon — mondja az egyik. — Az ember megszakad, fölfordul, sérvet kap, vagy más nyavalya éri az erőltetéstől, de megöreged­ni itt nem lehet. — Néhány év az egész. Tiz év­nél tovább senki sem bírja a szén­hordást — mondja egy másik —, aztán akinek még van jártányi ereje, az veheti a sapkáját és me­het koldulni vagy lopni. — Csak nézze meg a lábamat, én már öt éve hordom a szenet! — és fölhúzza rongyos nadrág­ját, hogy megmutassa a csúnya, kiálló, görcsös visszereket, ame­lyek izmos lábát eléktelenitik. — Nem csoda, hisz naponta 10 óra munka mellett 30 kilométer utat teszünk meg 50 kiló teherrel a hátunkon. Kivált ilyenkor, ami­kor alacsony a viz és legalább hatvan métert gyalogolunk az uszálytól a kocsiig. Az egyik lehúzza ingét és meg­mutatja a hátán a sebhelyeket, amelyeket a zsákok dörzsöltek rajta. — Bizony, ez a munka megvá­logatja az embereket! Ide erő kell l — mondják önérzetesen. A Philadelphia Munkás Dalárda indítványai: 1. A név: Amerikai Magyar Munkás Dalszövetség. 2. Székhelye: Lehetőleg közép­re az eddig képviselt dalárdák­nak. 3. Célja Dalversenyek rendezé­se, munkás dalok kultiválása és a nemzetközi munkásmozgalomnak pártkereteken kívül való támoga­tása. 4. A szövetség tisztviselősége álljon: elnök, alelnök, pénzügyi titkár, pénztárnok; jegyző, leve­lező és ellenőrök. A tisztviselő vá­lasztás úgy történjék, hogy a szö­vetségbe tömörült dalárdák mind képviselve legyenek, (csakis az el­nök és jegyző ajánlatos egy dal- karból). 5. Versenyek két évenként tar- tasasnak 3 dijjal, az első egy ván­dor dijjal, mely azután minden 2-ik versenyen vándorol. 6. A szövetségbe csakis olyan daltestület léphet, aki sem hazafi­as, sem egyházi mozgalmakban hi­vatalosan részt nem vesz. 7. Versenyeken az összkardal föltétlenül munkás szellemű dal legyen. Ha több dal lesz, az lehet bármilyen, a szövetség szellemének megfelelő. 8. A versenyekre nyomatott egyenlő partitúra és szólamok ké­szíttessenek, melynek költségei taglétszám szerint osztassák el. — Előzetes költségekre 10 dollárt ajánlunk és a folyó költségek úgy­nevezett szövetségi adóból fedez­tessék akár havi, félévi, vagy évi befizetéssel. 9. Tisztviselőség minden négy évben választandó, kivéve időközi üresedést. 10. Vitás ügyek elintézése ugyancsak e tisztikar hatáskörébe tartozik, mint békéltető bizottság, ami kívánságra egy-egy taggal ki- bővithető. 11. Ajánljuk, hogy az első or­szágos dalverseny 1931 elején tar­tassák. 12. Versenyekből eredő jövede­lem a következőkép osztassák fel: 100 dollár a központi pénztárba újabb dijjakra és költségekre, a többi dalkarok fellépő taglétszá­ma szerint osztassák fel. 13. Versenyen 32 tagnál na­gyobb kar nem léphet fel, de szö­vetségi adót fizető taglétszáma szerint részesül osztalékban. A Newarki Egyesült Munkás Daltestület a philadelphiai dalár­da által ajánlott 1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 10, 11, 12 és 13. számú indítványait helyesli. A következő indítvá­nyai : Szövetségnek tagja lehet min­den dalárda, amely a szövetség alapszabályait magára nézve köte­lezővé teszi. Tisztviselőség két évenkint vá­lasztandó. A Trentoni Munkás Dalárda in­dítványai : 1. A Dalárda Szövetség haladó munkás szellemben működik. 2. A dalárdák szövetségi köz­pont kiadásait a dalárdák taglét­szám után fedezik) a három parti­túra évente dalárdák központja által folyósitanó. 3. Dalárda versenyek rendezése minden évben egyszer. 4. Az Amerikai Magyar Munkás Dalszövetség mindenféle munkás- mozgalmat támogat pártkereteken kívül. 5. Az Amerikai Magyar Mun­kás Dalszövetség indorszálja I. L. D.-t. » MEGJEGYZÉS. Helytelennek tartjuk azt, hogy amikor a megalakulandó Dalszö­vetség minden munkásmozgalmat támogatni óhajt pártkereteken kívül és azt a Trentoni Munkás Dalárda is magáévá teszi, mégis az 5-ik számú indítványban az I. L. D. indorszálását ajánlja. A 4-ik számú indítványuk teljes ellentét­ben van az utána következővel, a mit remélhetőleg csak elnéztek és elhamarkodva vetették papírra. Helyes gondolat az, hogy a dalár­dák mentesítsék magukat minden pártpolitikai befolyástól és hivatá­sukat önzetlenül teljesítsék füg­getlenül támogatva minden mun­kás megmozdulást. Ha ezt teszik, akkor működésűket csakis siker kisérheti, mig ellenkező esetben eltávolodnának a kitűzött céltól. (Szerk.) Amerikában, kellő támogatás hiányában feloszlott a fascisták szervezete. Mikor ezt a hirt öröm­mel regisztráljuk, nem állhatunk meg mellette. Mi sokkal jobban szeretnénk azt Írni, hogy Olasz­országban jártak igy Mussolini fekete ingesei. De ami késik, az nem múlik. Egy kapitalista magazinban ol­vassuk, hogy az 1930-as év a pros­peritás éve lesz, éppen úgy mint a 29-es volt. Nesze nektek bérrab­szolgák! Ha az év zárolásával korgott a gyomrotok, ebből a hír­ből megtudhatjátok, hogy mi vár rátok, ha továbbra is szervezetle­nül és tétlenül nézitek a kapita­lista ‘ ‘ Prosperitást ’ ’, szervezke­dés helyett. a

Next

/
Thumbnails
Contents