Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
HUNGARIAN OFFICIAL, ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKER8 OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y., F E B R U A R Y 13, 19 3<0^ UMBER 573 SZAM. HATVANEZER DOLLÁROS ÉRVÁGÁSRA KÉSZÜL AZ AMOSZ SZTRAJKTORESA BALSZÁRNYIAK JELSZAVA Előre bejelentik, hogy “nyilvános elszámolásra” nem számíthatnak a magyarok 25 ezer női ruhakészítő bérharcának előzményei Egy sztrájkoló nőmunkás eredeti tudósítása. Az AMOSZ sárban döcögő ökrös szekere elé fogott fajmagyar vezérek, mint látszik, a téli fagyos időt akarják felhasználni arra, hogy dollárokkal kivert utakon mielőbb eljussanak Horthy kegyébe és az amerikai magyarok dollárocskáinalt ezrei bevándoroljanak az AMOSZ vitézek zsebeibe. Tudtuk mi ezt nagyon jól, hogy a fennen hangoztatott “önzetlenség” az a bizonyos dupla hazafiság, az amerikaikaira galvanizáltak epedése a csillagsávos lobogó alatt, a piros-fehér-zöldért, meg a megszállott területek magyarságáért hullatott krokodilus könnyek mindmegannyi maszlag és hogy az elhájasodott papok, meg az éhen kórász lapszerkesztők, mintmegannyi dögkeselyűk, az amerikai magyarok vérrel keresett dollárjaira akarnak lecsapni. És mindezt nem volt nehéz tudni, mert ismerjük azoknak az alakoknak múltját, kik az AMOSZ gyűjtőnév alatt egy táborba sereglettek. Amint látszik, már elérkezettnek látják az időt ezek a magyar stréberek és dupla hazafiak, hogy a nyilvánosság elé rukkoljanak tulajdonképpeni céljukkal. Egyszerre több magyar sajttakaróban jelent meg az AMOSZ jelentése és programmja, melyben nyiltan és szemtelenül, csekély 50—60 ezer dollárt követelnek az amerikai magyarságtól. Mire kell a pénz? A tavalyi Kossuth-szobor üzlet olyan jól bevágott, hogy .felülmúlta az összes eddig levezetett amerikai magyar szélhámoskodást, a Hűség-Liga kivételével, így számítanak arra, hogy egy másik szoborakció is hozhatna néhány ezret a konyhára. Kikeresték a lomtárból Kovács Mihály óbestert, ki állítólag az amerikai függetlenségi harcban esett el. Jól hangzik. Egy kuruc-magyar, ki az amerikai is volt. Miután az amerikaiak, soha sem tartották érdemesnek neki szobrot emelni, hát majd emel egyet az AMOSZ. Miért ne emeljen? Hiszen ez az emelés — mint már számítják — könnyen eredményezhet másik negyvenötezer dollárt. A költségvetésben szerepel egy másik tétel is. Mint emlékeznek az újságolvasó emberek, az A. M. 0. Sz. megalakulás idejében, a duplahazafiak, féltéglával verték mellüket, hogy “őket nem vezetik önző érdekek, — nekik nem kell az amerikai magyarok pénze, — minden hazafias munkát a nemzet érdekében a revízió szellemében fognak cselekedni. És csodák csodája. Erre a díjmentes munkára 12 ezer 500 dollár előirányzását kérik. Ezen összeg irodai munkákra, alkalmazottak és szervezők fizetésére, nyomtatványokra (itt jönnek be a magyar lapok) kell, de sürgősen. így néz ki a duplahaza- fiság, az önzetlen munka. Azt nem mondják, hogy a szobor mennyibe fog kerülni. De azt sem, hogy a talapzata esetleg nem-e fogja felülmúlni Berkó harmincezresét. Megnyugtatásképpen előre bejelentik, hogy: “A többi pénz revíziós célokra használtatik fel. Ezeknek legtöbbje az ügy természeténél fogva — nem hozható nyilvánosságra. így la amerikai magyarok. — Most azután csak rajta és gyüjt- sétek a dollárokat. Az eddigi gyűjtések és kétes akciók betetőzésére most kell még egy 50—60 ezer dollár. Azonban ez a gyűjtés már nem olyan lesz, mint a mult- baniak voltak. Azok után előfordult, hogy több helyről elszámolást követeltek, amit nem kaptak soha. — Most tehát előre kikerülendő, mindez, “mert az ügy természeténél fogva” mint előre bejelentették, azok soha nem hozhatók nyilvánosságra. Vigyázat amerikai magyarok! Egy szemtelen és párját ritkító érvágás készül zsebeitek ellen. — Készüljetek fel az AMOSZ ügynökök fogadására s ha megjelennek közietek, ha betolakodnak az egyletek ajtaján, verjétek ki őket! Február 4-én az International Ladies Garment Workers szakszervezet hívására a női ruhakészítők bérharcot indítottak rövidebb munkaidőért és bérjavitásért. Ez a szakszervezet 1925 óta, amióta a jobb és balszárnyi harc megkezdődött, minden kontrolt elveszített az iparban. Az igaz, hogy mint minden szakszervezet, úgy ez is csak arra volt jó, hogy a harci szellemet lecsapolja a munkások között, vagy pedig megalkuvással egy nagyon csekély előnyt könyörögjön ki a gyárosoktól. Az ilyen szakszervezeti előnyök közé tartozott pl. az, hogy a gyárosok beleegyeztek, — hogy munkásaikat nem dobhatják ki a gyárból akkor, amikor ők akarják, hanem először kérdést intéznek a szakszervezeti basákhoz. — Ezek az előnyök annyira megszűntek a vezéri állásokért indított jobb és balszárnyi harcokban, hogy a munkásokat napközben dobálták ki a gyárakból és ha valamelyik munkás szót emelt a gyáros által megszabott bérek ellen, az egyenlő volt azzal, hogy azonnal mennie kellett és tiz perc múlva már ott volt egy másik jobb vagy balszárnyi munkás, aki az elképzelhetetlen alacsony bérek mellett azonnal munkához fogott. Sokan a munkások közül, akik beleuntak az állandó veszekedésekbe, összeálltak négyen-öten és részletfizetésre vettek néhány gépet és felcsaptak kontraktorok- nak. Elvállalták a munkát a gyárostól még olcsóbban, mint amennyiért a gyáros csináltatta és aztán ők alkalmaztak még alacsonyabb bérek mellett jobb és balszárnyi munkásokat. Ez volt a forradalmi előnye a belülről fúrásnak, mely mint kommunista taktika szent és sérthetetlen — moszkvai parancs volt mindaddig, mig újabb diktátori parancs nem érkezett, hogy uj szakszervezetet kell csinálni, melynek ipari unió elnevezést kell adni, hogy a párt javára gyümölcsözzön az ipari unió 25 esztendős forradalmi tanítása. Természetesen ebbe nem egyeztek bele a régi vezérek, mert csak ők nem mondanak le egy könnyen a zsíros állásokról, viszont az ő lemondásuk nélkül nem lehet zsíros fizetéseket kisajtolni még pártvezéri parancsra sem, a tagság nélküli szakszervezetben. így folytatódott a harc, melyet mindkét részről hivatásos gangszterekkel vívtak meg, mig végre a jobbszárnyi union pénz- belileg megerősödött, mivel az A. F. of L. egész masinációja melléjük állt. Már pedig az világos, hogy a rendőri karhatalom ott van, ahol a pénz van, ezt bebizonyították a szűcsök sztrájkjában, melyet a balszárnyiak vezettek és abban az időben pénzük is volt, mivel a szakszervezeti kasszára rátették a kezüket. A rendőrség egész apparátusa a balszárnyi kommunisták mellett volt és a jobbszárnyiakat úgy verték agyba-főbe akkor, — mint más esetekben a balszárnyiakat. Mert a pénz beszél és rendőrbot üt! Ezek az előzményei a mostani sztrájknak, melynek aktiv részese vagyok és naponta 12 órát töltök a picketlineon, igy tehát erről akarok a Bérmunkás olvasóinak beszámolni. Jól tudom, hogy nincs különbség sem a jobb, sem a bal szeakszervezet között, mindkettő egyformán csak a munkások félrevezetésére szolgál. De amikor azt látom, hogy 25 ezer múnkás leteszi a szerszámot és nagyobb darab kenyérért harcba lép, akkor én nem kérdezem, — hogy hová tartoznak, hanem velük együtt harcba megyek, mert addig, mig bérkövetelésről van szó, nem lehet és nem szabad elvi vitákat a gyakorlati harcba vinni. És mit látunk a new-yorki ruhakészítők harcában? Azt a gyalázatot, amit szervezett munkás soha nem követhet el, hogy sztrájktörővé válljon. Már pedig körülbelül 5—600 balszárnyas kommunista a pártvezérek pa-
