Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 13. VISSZAEMLÉKEZÉS SZABÓ ERVINRE Szabó Ervin a magyar munkásmozgalom egyik legkiválóbb in- telectuelje volt. Ha testi épsége és egészsége nem engedte meg neki a nyilvános szereplést, de lélekben mindig a forradalmi munkásság vezetője volt, Szellemi ereje a kizsákmányolt és a politikailag félrevezetett nincstelenek között mindig eseményként hatott, Mindenütt ipari telepeken, Magyarországon, hol bérért dolgozó rabszolgák laktak, Szabó Ervin tanításait mint kopár sivatagban az uj életet adó piros rózsát fogadták. A szociáldemokrata párt égisze alatt szervezkedtek politikailag és szakszervezetileg a kizsákmányolt tömegek és a tömegnyomor leküzdése ellen célul; a parlament fecsegő bódéját jelölték meg. A magyar szociáldemokrata párt testvérpártjait majmolta és véres töméntelen emberáldozatokkal küzdött az általános választójogért. rancsára benn maradt a gyárakban és nyugodtan végzik a szervezett sztrájktörést. A legnagyobb szégyen, amit munkások elkövethetnek és még ezek merik a forradalmi szót a szájukon kimondani. Az Uj Előre az egyik piszkos lap, mely ezeknek a hivatásos sztrájktörőknek útmutatással szolgál, hogy ők dolgozhatnak, mert már ők kivívták azokat a feltételeket, melyekért a jobb- szárnyiak most sztrájkolnak. — Felmentem én is a picket commi- téval Így ilyen gyárba, ahonnét úgyszólván a fülüknél fogva liuz- gáltuk ki a “forradalmárokat” sztrájkba és amikor lehoztuk őket, mind megszöktek kettő kivételével, akiknek van munkás becsületük és megígérték, hogy nem lesznek sztrájktörők és csak a többiek kérelmére maradtak a munkán. Ezek az álforradalmárok kiadtak az illinoisi bányászok részére néhány ezer röpiratot és azokat minden szervezeti felkészültség nélkül sztrájkba akarták hívni és mivel nem volt szervezet, hát nem volt sztrájk sem. És most mégis a sztrájktörést kiabálják az illinoisi bányászokra. Ok pedig, amikor 25 ezer munkás sztrájkol, ugyanazon iparban tovább dolgoznak, sőt sztrájktörésre buzdítják a teljesen szervezetlen munkásokat is. Van több scab shop, ahonnét a munkásokat nem lehet kihozni sztrájkba, mert azt mondják, hogy ők balszárnyasok. így néznek ki a new-yorki álforradalmárok, akik iránt azelőtt még némi szimpátiával viseltettem, de ezután csak úgy nézem őket, mint a legaljasabb sztrájktörőket! Mert mindegy az, ha valaki álforradalmi jelszóval vagy pedig butasági jelszóval sztrájkot tör meg, csakis a munkások megvetését érdemli meg. És» bármennyire is legyen féksztrájk a mostani sztrájk, mint minden más sztrájk, melyet akár jobb vagy bal áruló vezérek irányítanak, mégis azt tartom, hogy addig, mig 25 ezren abba hagyják a munkát, nekünk nem szabad olyan példát mutatni nekik, hogy mi “bátrak” vagyunk a munkán maradni, hanem ellenkezőleg, azt kell mutatni, hogy habár tudjuk, hogy helytelen a szakszervezkedés, de azért, amikor gyakorlati kenyérharc van, velük vagyunk, sőt az első helyen harcolunk, mert igv lehet alkalmunk az áruló vezérek munkáját legalább részben ellensúlyozni. Az Előre féle balszárnyasok, ha semmi mással, de a mostani sztrájktörő cselekvésükkel lesiilyedtek a ziillöttség végpontjára. Itt már a beszéd nem segít. Velük szemben már csak úgy lehet fellépni, ahogyan a sztrájk második napján én jártam el, hogy amikor nem akart kijönni egy munkás a gyárból, mert ő balszárnyas, mint egy közönséges sztrájktörőt egyszerűen szemközt köptem. Egy sztrájkoló nőmunkás. A szociáldemokrata párt vezetősége, a mandátumok sikeres elérése érdekében nem egyszer, hangzatos jelszavaktól vezetve, százezres tömegeket dobott utcai harcokba és a börtönbe, nélkülözésbe és nyomorba egyaránt, hogy a proletáriátus számára a semmitmondó szavazócédulát törvényerőre emelje. S az uralkodó osztály, amely minden erővel a régi feudális osztály érdekeit védte, úgy játszott a proletáriátussal, mint a macska az egérrel. Az akkori véres kezű fekete gróf a maga és osztályának mulattatására Belgium mintájára pruláris többes szavazatijo got akart adni Magyarország népének. A szociáldemokraták vezetősége nem látott elég mandátumot biztosítva a maga számára és véres utcai harcokba bocsájtotta a dolgozó tömegeket. A dolgozó tömegek véres számlát fizettek tudatlanságukért. Felfordult villamos kocsik, drága proletár hullák és sebesültek kisérték a választójog útját. És mi is volt a választójog a múltban, ami a jelenben. Nem más, mint az uralkodó osztály megerősödése a proletáriátus segítségével. A szociáldemokraták és a politikusok szerint ez fejlődés, de a Marxizmus helyes értelmezése szerint nem más, mint szemfényvesztő hazugság. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint a lezajlott európai események Belgiumban és Németországban, ahol Noske és Scheide- manok belelövettek egy falat kenyérrel többet követelő proletariátusba. S Szabó Ervin marxizmus kristálytiszta ismerője és terjesztője kérlelhetetlenül reá mutatott a szociáldemokrata politikusok szédelgésére, hogy a választójog, mint amennyi más politikai kérdés, polgári kérdés és semmi köze a dolgozó tömegeknek. Szabó Ervin, ki egyébként első volt a tudományos Marxizmus népszerűsítése terén, helyesen adta és értelmezte Marx és Engels tanításait, mikor a magyar dolgozó tömegeknek azt mondta: Az élet termelése a gyárakból, a műhelyekből, a szántóföldekről és a bányák mélyéből fakadt. Ti proletárok értéktöbbletet profitot hoztok a kapitalizmus számára, első sorban és mindenek előttt a harcnak, illetve az osztályh arcnak a termelés színhelyén, a gyárban, a bányában, műhelyben kell végbemenni. Proletároknak, bérért dolgozó munkásoknak nincsen politikai ideáljuk, semmi közük a , parlamenthez, a választójog és mint bármilyen más politikai beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. kérdés altató dal az uralkodó osztály részéről a proletáriátus számára. Szabó Ervinnek volt egy kis heti lapja, a “Társadalmi Forradalom”, amelyet a kormány és a szociáldemokrata párt halálra üldözött. De Szabó Ervin tudós volt polgári értelemben is, mert mint a fővárosi könyvtár igazgatója lett, a polgári társadaom elismeréséül. Ebben a minőségben kereste meg e sorok íróját, hogy vállaljam el a Népszálló könyvtár kezelését. Mint gyári munkás, szívesen vállaltam esténként e tisztes feladatot és számtalan ifjúmunkásnak Szabó Ervin segítségével utat nyitottunk a szocialista irodalom megismeréséhez. Egyszer eljött hozzánk Polónyi Géza reakciós miniszter és csodálkozva látta Zola, Bölche, Spencer és Marx tanait és csodák csodájára magyar kultur intézményben “szent bibliát” nem talált. Lett erre nagy lárma, hivatalos vizsgálat és csak természetes, hogy a szocialista könyvtárat bezárták és engem elcsaptak. De a magvak jó termékeny talajra találtak. A szocialista könyvtár friss forradalmi készségű katonákat adott az osztályharcnak. Szabó Ervin mint a marxizmus lánglelldi nagyszerű tudósa halt meg és az osztályharc tanításait nem egy bérért dolgozó munkás szivébe zárta maradandóan. Vadas István.--------o-------r Álarcos bál New-Yorkban Az Általános Munkás Dalárda 1930 február 22-én a Lyceum Hallban (86-ik utca és 3-ik ave. sarok) este 8 órai kezdettel nagyszerű ÁLARCOS BÁLT rendez. — Külön attrakció: Madridból érftezett spanyol zenekar fellépése. 250 dollár összértékű dijak, 5 férfi, 5 női és 2 csoport dij a legjobb álarcoknak. Kovács Lajos 8 tagú union zenekara. Belépő dij elővételben $1.—, a pénztárnál $1.25.--------o-------Analfabétizmus A hágai nemzetközi statisztikai hivatal elkészítette és közreadta a világ fővárosainak analfabétáiról szóló jelentését. E szerint a legkevesebb analfabéta Berlinben 'van, 0.43%. Utánna Prága következik a második helyen 0.69 %-al. A sorrend ezután igy alakul: Becs 2.4%. Páris 2.26%, Budapest 4.76%, Róma 10.99% és Leningrad 13.81%-al. Utolsó helyen Teherán, a Perzsák fővárosa áll, — ahol 82.17% az analfabéta. ELVI NYILATKOZAT.
