Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ........ $2.00 Fél évre ....... 1.00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára........OB Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A SZAKSZERVEZETEK ALKONYA A munkanélküliség halálos öleléssel szo­rítja magához a milliós munkástömegeket, a világ minden kapitalista országában. Éhség, nélkülözés és nyomor jut osztályrészül azok­nak a munkásmillióknak, kik megtömik a vi­lág éléskamráját, előállítják a javakat, me­lyek szükségesek az ‘emberiség jólétéhez és boldogságához. A kapitalizmus könyökig vájkál a javakban, jómódjában azt sem tud­ja, mit csináljon, a munkás nyomora az ege­kig csapdos. Borzalmas a jelen és kétségbe­esés fogja el a holnap gondolatára. De nemcsak a javakban vájkál könyökig a kapitalizmus. A kéjenc finyáskodásával vá­logat az emberekben is. Mustrál, szortíroz s mikor készen van a művelettel, a negyven éves proletárok fölött kimondja a halálos ítéletet. A tegnap szakmunkása negyven éves korában érte el az élet Zenithjét és határta­lan önbizalommal rendelkezett, mert tudta, hogy gyakorlata és tudása nélkülözhetetlen a termelésben. És mit látunk ma? A negyven évet elért munkás, mint megannyi elhasznált ócskavas, vagy kifacsart citromhéj kerül a szemétdombra. A fejlett ipar, a tökéletesedett gép felesle­gessé tette a szaktudást és vele együtt a szak­mai szervezkedést is. A szakszervezeti bü­rokraták annyira bele híztak állásikba, hogy szembe helyezkedve a fejlődéssel, görcsösen ragaszkodtak a szakszervezetek fentartásá- hoz, melyek nekik jó megélhetést biztosítot­tak. Ám amit a fejlődés-törvénye pusztulás­ra ítélt, annak el kell pusztulnia. Minden erőfeszítés dacára sem lehetett megtartani a szakszervezeteket, melyek az utóbbi években már csak hanyatlásról tanúskodnak. Bár tragikus és mégis nevetségbe illő, a san franciscoi pincérek szakszervezetének ama tiltakozása, amit a negyvenéven felüli munkásoknak az iparokból való elbocsájtása kiváltott a minap. Ugyan kinek tiltakoznak? Ki fogja meghallani az ő panaszukat? Hiszen az alapvető iparokban már régen nem csak tünet, hanem állandóan gyakorolt folyamat az ilyesmi. És hogy ez már az élelmiszer iparban is mind nagyobb arányokban jelent­kezik csupán az ipar tökéletesedését mutatja. Az automaták és cafeteriák, a pincérek ellen irtó hadjáratot kezdtek és tiltakozásuk üres kiáltás a pusztába. Kötelességeink vannak Lapunk más helyén közölt magyarországi tudósításunkban találkozunk egy olyan cik­lussal, mely arról számol be, hogy az idősebb munkásokat kezdik rostálni a magyar tőké­sek is. A kapitalizmus nemzetközi. A racio­nális termelést mindenütt bevezetik a tőké­sek. A különböző érdekcsoportok közül csak azok bírják a versenyt, kik a legtökéletesebb szervezettséggel rendelkeznek. A magyar kapitalisták ugylátszik rájöttek erre, de ugyanezt nem tapasztalhatjuk a ma­gyarországi szakszervezeteknél. Pedig ha a magyarországi munkásság bele nézne a nyi­tott könyvbe, könnyen megláthatná azt, hogy mily sors vár reá, ha hallgat a bürok­ratákra. A magyar szakszervezeti basák a szociáldemokrata vezérekkel egyetemben kó­rusban fújják, hogy nem szabad a szakszer­vezeti egységeket megbontani, de az amerikai Gompersek nyomdokain haladva, amellett, hogy az amerikai tónust fújják, szembe he­lyezkednek a fejlődés következményeivel. Tiltakoznak, a “kormánynál” hatósági be­avatkozást kérnek mint a san franciscoi pincérek és nem veszik észre, hogy a szak- szervezeti egységet megbontotta, izzére szed­te a gép s jönni kell az ipari szervezeteknek. Az I. W. W. ezt a folyamatot már huszon­öt esztendővel ezelőtt felismerte és a negyed század leforgása alatt mindenüvé behatolt, ahol kapitalista kizsákmányolás folyik s igy eljutott Magyarországra is. Az amerikai ma­gyarajk ipari unionisták kitartó munkájá­nak eredménye az, hogy Magyarországon az ipari szervezet zászlót bontott s mikor a szakszervezeteknek már <jtt is erősen alko­nyodig az ipari szervezeteknek eljött a haj­nala. A magyarországi ipari mozgalom fej­lődése és megerősödése nem maradhat el, de vele szemben bizonyos kötelességeink van­nak nekünk is, amit az I. W. W. magyarajku tagjai elvállaltak. Nem maradhat ez puszta ígéret és arra szóllitják fel csoportjainkat,' hogy az Ígéretek mielőbbi beváltására tegye­nek lépéseket. A nagy leszerelési ámítás A munkástömegeket soha sem ámították olyan szemérmetlenül, mint teszik napjaink­ban. Vegyük csak elő a nagy hangon hiresz- telt leszerelési hazudozásokat. A nagy kapi­talista lapok állítása szerint, a leszerelési konferenciák a világbéke megteremtésére történnek. A világbékét csak úgy lehet biz­tosítani, fiizik tovább a hazudozást, hogy le­szerelnek. A most összeült leszerelési konfe­renciának állítólag az lesz a hivatása, hogy a haditengerészetet szerelje le. Azonban, bár­milyen optimisták is lennénk, lehetetlen ész re nem venni, hogyha a ieszerelési konferen­cia teljes eredménnyel járna, még akkor is fenn marad a háború veszélye, mert a lesze­reléssel nincsen a kapitalizmus leszerelve. A másik tény a sikertelenségre pedig az, hogy a leszerelés például úgy van tervbe véve és úgy. is lesz végrehajtva, hogy az or­szágok terjedelméhez viszonyítva maradnak fenn .a tengerészeti hadihajók. Ez pedig azt jelenti, hogy a világ két leghatalmasabb ten­geri haderővel reendelkező országa, mint pl. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok még mindig tetemes haderővel fognak rendelkez­ni a többi országok haderejével szemben. A jelenlegi haderőkkel szemben már ma is az Amerikai Egyesült Államok vezet, tonna- mennyiséget véve alapul, amennyiben közel másfél millió (1,343,151) tonna mennyiséggel rendelkezik. Anglia áll a második helyen, valamivel több mint egy és negyed millió (1,295,837) tonna mennyiséggel. Utána kö­vetkezik Japán 748,192 tonnával, azután Franciaország 456,996 tonnával és utoljára Olaszország 331,086 tonna mennyiséggel. Németországnak nincsen tengeri hadereje, azt a háború után elvették tőle és Orosz­országnak a hadereje ismeretlen, vagy pedig alatta áll még Olaszországénak is, mert nem szerepel a kimutatásban. A mostani leszerelési konferencia bázisát nem is a hadihajók teljes leszerelése képe­zik, hanem inkább az, hogy ne építsenek a jövőben nagy tonna mennyiségű hatalmas vizóriásokat. Ebből is látható tehát, hogy az egész leszerelési cécó csak ámítás. Mert ha a nagyhatalmak megegyeznek abban,, hogy nem építenek 32.000 tonnás hadihajókat a jövőben, de építenek 10 tonnásakat, azzal a kérdés nincsen megoldva, csak annyiban, hogy az egy 32.000 tonnás hajó helyett három fog ugyanannyit képviselni. Látható az Egye­sült Államok költségvetéséből, hogy egyál­talán nincs szándékában leszerelni. Hiszen az 1930 évre előirányzott költségek meghalad­ják minden eddigieket, — mely szerint 378.879,067 dollár van előirányozva hadikölt­ségekre. Hiszen ez rettenetes nagy összeg hadicélokra. De nem is tehetnek egyebet, amig a kapitalista rendszer fennmarad. A ka­pitalista termelés rendszerének sajátsága, hogy saját országának határain belül képte­len a termelt áru elhelyezésére, tehát külföldi piacok után kalózkodnak, ami állandó csatá­rozásokat idéz elő, a többi kapitalista orszá­gok kapitalista kalózaival, mert azok is ugyancsak piacok után kutatnak. Az ilyen kis csatározások aztán nagyobb harcokban törnek ki és akié a nagyobb haderő, az kerül ki győztesen a küzdelemből. Ezeket a harco­kat csak a munkásság szüntetheti meg nem­zetközi méretű ipari szervezkedéssel. A mun­kásság hivatott arra, hogy a haderőket le­szerelje, szervezkedve az IWW-ban. Az iUinoisi szénmezőkről Hónapokkal ezelőtt indította meg az I. W. W. a szénbányászok szervezési kámpányát Dél Illinoisban s azóta állandó kitartó szer­vezési munka folyik, melynek eredménye biztató reménységgel tölt el valamennyiün­ket. Forest Edwards munkástárssal az élen az I. W. W. számos delegátusa dolgozik, fá­radhatatlanul a bányászok szervezésén. Az eddigi eredmények ismeretesek olvasóink előtt. Tartottak a szénbányászok egy sike­res konferenciát, melyen megbeszélték a mó­dozatokat a szervezési kampány kiszélesíté­sére, a propaganda intenzivebbé tételére. Az I. W. W. irodalom egész halmaza jutott el a szénbányászok kezébe és minden jel arra vall, hogy az I. W. W. szénbányászok Ipari Szervezete meg fog erősödni Illinoisban. Nem számíthattunk arra, hogy a nagyszerű szervezési munkák, minden ellentállás és za­var nélkül folyhatnak a végletekig és nem lepett meg bennünket az sem, hogy a munkál­tatók és csatlósaik lépéseket tettek a szerve­zési munka megakadályozására, amiről la­punk más helyén adunk beszámolót. Szervező munkástársainknak eszük ágában sincsen meghátrálni s minél nagyobb lesz velük szem­ben az ellentállás, annál vehemensebben ve­tik magukat a küzdelembe. Az I. W. W. harcban érzi magát legjobban, a harc szer­vezetünk éltető ereje. Az illinoisi szénmező­kön működő szervezőink és delegátusaink az osztályharc frontjára kerültek s mint jó ka­tonák, ott számítanak maradni a fronton, szembe nézve minden veszéllyel. Nem az ő bátorságuk és harcikedvüktől függ mégsem

Next

/
Thumbnails
Contents