Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-30 / 571. szám
Január 30. DJüitiVl U lMV-flLÖ uiuax. A “Bérmunkás” az osztályharc nagyszerű fegyvere A “Bérmunkás” egyik utóbbi számában olvastam egy lapterjesztő munkástárs tollából, hogy a naptár terjesztésének alkalmával, állítólagos kommunista “elvtársak” kellemetlenkedtek és útját állták annak, hogy nagyobb sikert érhessen el. Hogy ez helytelen és elítélendő, annak megállapítása a legkönnyebb. Ennyire elfogultnak lenni egyetlen egy munkás embernek sem volna szabad s hogy miért nem, azt a következőkben be is fogom bizonyítani. Helyezkedjünk pillanatnyilag a pártatlanság álláspontjára s mint munkások bíráljuk az ügyet, tekintet nélkül politikai felfogásra, vagy ipari unionista álláspontra és állapítsuk meg, hogy a “Bérmunkás” az osztályhare szellemét szolgálja. Ezt még azoknak is el kell ismerni, kik a pártpolitika csinálásának hívei, mert tagadhatatlan, hogy az a lap, mely Marx szellemében nevel , a munkásosztály ügyét szolgálja s a legkevesebb, amit vele szemben egy munkás kifejezésre kell juttasson, — legalább egy szimpatikus gesztus kell legyen. A modern munkásmozgalom kifejlődése számtalan különböző elméleteken keresztül jutott el oda, ahol most van. így például, a cári Oroszországban, üdvös és kívánatos lehetett a feudális rendszer megdöntése után megteremteni a proletár diktatúrát s fogadjuk el feltételesen, hogy nem is lehetett máskánt. — Mégis felmerül a nagy kérdés, hogy az iparilag aránytalanul fejlettebb Amerikában alkalmazható-e ez a módszer avagy kivánatos-e ? Vannak kételkedők, pro és kontra vélemények s ha már a kérdés vitára kerül, annak eldöntése feltétlenül tárgyilagos és tudományos keretek között kell hogy megtörténjen, dönthetetlen érvekkel alátámasztva. Tehát ha én, ki hive vagyok az osztályharcnak és annak gyakorlását helyesen az Ipari Szervezeteken keresztül hirdetem és a “Bérmunkás ”-sal kezemben bekopogtatok nincstelen Jánosnál, hogy megnyerjem előfizetőnek és ő azzal fogad, hogy . . . erre meg arra . . . “Én Kommunista vagyok”, nekem nem kell az önök lapja, — az nem érv s tudományosnak meg pláne nem mondható. Az az ember nem kérkedhetik azzal, hogy ő osztálytudatos munkás, legkevésbbé, hogy szolgálja az osztályharcot, mert cselekvéssel igazolja, hogy nem érti a modern munkásmozgalmat, annak történetét nem ismeri és a megismerési lehetőség elől bután elzárkózik. Pedig ha munkásmozgalomról beszélünk, akkor tudni kell, hogy amig az Egyesült Államok úgynevezett radikális mozgalmai a gyerekcipőben járnak, addig az«ipari szervezetben tömörült munkások gyönyörű harcokra, küzdelmekkel teli múltra tekintenek vissza. Kommunista “barátaink”, tehát mielőtt szóhoz emelkednek, ezzel kell tisztába jöjjenek és a másik ténynyel, hogy a “Bérmunkás” ennek az ipari szervezetnek lapja, hogy Marx történelmi materializmusa az irányelve és a megalkuvásnélküli osztályharcnak legbátrabb szószólója. Abban nem található soha hitvány kapitalista hirdetés, a pillanatnyi anyagi előnyökért, még soha egy sorát el nem adta, hogy a “Bérmunkás” nem tesz külömbséget munkás és munkás között, mert minden BÉRÉRT dolgozó proletár egyetlen szervezetbe tömörülését szorgalmazza abból a célból, hogy a BÉRRENDSZERT eltörölje. Nekünk a kommunista barátaink vezéreitől és parazitáitól eltekintve, minden bérmunkás, minden bérért dolgozó rabszolga testvérünk; vér a vérünkből.” Minket osztályszempont vezet s hangsúlyozni kívánjuk, hogy amig a munkásosztályé minden szeretetünk, ugyanakkor megvetjük és utáljuk a csuhát, lett légyen az fekete vagy az azokat utánzó vörös csuha, mert az utóbbi még farizeusabb, sokkal undorítóbb, viselőik jezsuiták. A “Bérmunkás” a kristály- tiszta osztályharcot szolgálja és csak természetes, magától értetődő, hogyha bárhol visszaéléseket látunk, azokat könyörtelenül leleplezzük. Megtettük a múltban és meg fogjuk tenni a jövőben is, mert nemcsak jogunk van hozzá, hanem kötelességünk is. — De ugyanakkor szívesen fogad a “Bérmunkás” minden kritikát, mert az a mozgalom tisztaságát biztosítja. Egy példa a.sok közül: Ott van a kollektiv étterem a Union Squa- ren. Szegény nincstelen polgárok, több mint százezer dollárt hoztak össze, hogy a szövetkezeti eszme gondolatát kapcsolatba hozzák Amerikában a munkásmozgalommal és életre hívják. “Közös termelés, közös fogyasztás és közös haszon” a szövetkezetek alapja, mint mondják. — De tegyük fel, hogy igazuk van nekik és fogadjuk el azt az okoskodást, hogy a szövetkezeti mozgalom, éppen úgy, mint a betegsegélyzők, csak “szükséges rosszak”. És akkor is, sőt mindenek felett, nem-e A'árha- tók el, hogy az ilyen szövetkezeti alapon megindított intézmények, ne merüljenek el a kapitalista graft mocsaraiban? Hogyan lehet akkor összeegyeztetni, hogy a “közös termelés” elve alapján üzemben tartott intézménynél, válaszfalakkal vannak ji munkások széttagolva, éppen úgy, mint »bármely kapitalista vállalatnál. A konyha személyzet és kiszolgálók heti húsz dollárokért dolgoztak, mig a manager (hajcsár) hatvan dollárokat húzott hetenként. Meg egy kis mellékeset . . . Amig beütött a csőd, amire vártunk mindazok, kik a felületnél egy kicsit mélyebbre tudtunk tekinteni. Erre a kaptafára készült a másik kooperativa is, az Active Press, mely vállalat megett húzódik meg az Uj Előre és több más pártlap. Ennél a vállalatnál is ki- feszitett mellel grasszál a manager ur, ki éveken át száz dolláros heti fizetésekért vezette a “munkás vállalatot” és emellett százalékot is kapott a lebonyolított “üzletek” után. Az ilyen esetek szellőztetése kellemetlenül érinti a pártvezéreket s szó, ami szó, nem váltanak ki nagy lelkesedést azokból a munkásokból sem, kik önzetlenül áldoztak, hogy keservesen keresett centjeikkel hívjanak életre olyan intézményeket, melyek a munkásosztály ügyeit, annak haladását volna hivatva szolgálni. Ilyesmit elhallgatnunk még sem szabad, mert a hallgatás jóváhagyása lenne a görbe üzle- teskedésnek, ami minden lehet, csak nem munkásmozgalom. És ha rámutatunk, akkor jönnek a mákonynyal tömött hívek és mindkét fülüket bedugják. Vagy ha mégis megreszkirozza a párt- hivek közül valamelyik az egyik fülét, akkor jönnek a vezérek és tele torokkal belekiáltják, hogy ne hallgassatok rájuk, ezt nem lehet másként, mert kapitalista társadalomban állunk és alkalmazkodnunk kell — tehát a forradalmi frázis itt az alkalmazkodás hirdetésében jelentkezik. Csak természetes, hogy kötelessége a “ Bérmunkás ”-nak ezekkel az élő eseményekkel alaposan foglalkozni még akkor is, ha az igazság, a főszereplőket a maguk minőségében állítja a köz elé s még akkor is, ha a hívek némelyikének fájdalmas. Az osztályharcban nincs kímélet és nem szabad tűrni a ferdeségeket, legkevésbbé a megalkuvást. A tények tények maradnak. Te pedig, a “Bérmunkást” terjesztő munkatársam, csak terjesz- szed nyugodtan lapodat, mert tarsolyodban, az osztályharc legnagyszerűbb fegyveréd hordozod. S. V.--------o-------Vágják a bányászok bérét Azok, akik azt hitték, hogy az elmúlt bányászsztrájk megbuktatásával és a bérek alacsonyra szorításával a bányász iparban a züllésfolyamata elérte a legalacsonyabb fokot, nagyon tévedtek. A redukált bérek és a szégyenletes bánásmód meghozta azt az eredményt, hogy a szervezetlen bányászt kezes bárányokként kezelhetik a társulatok, mert any- nyira legyöngitették és kiéheztették őket, hogy ellentállástól egy ideig nincs mit tartaniok. Ezt igazolja az alábbi néhány sor is, amit a “Bérmunkás” lapon keresztül kívánok tudomására is hozni az olvasóknak, különösképpen a bányászolvasóknak. Itt Glendaleben, a Waley Camp Coal Co. bányáiban, január 15- től újabb bérlevágást foganatosi- tottak. A masinások béréből egy centet levágtak, mig az entrisek- nek 50 centet yardonként, a day- work-osok fizetését $4.50-ről napi négy dollárra redukálták, mig a roomosoknak semminemű dead munkáért nem fizetnek. Zúgolódás van, de minden el- lentállás nélkül dolgoznak tovább a bányászok a levágott bérek mellett. Egyébként a munka folyik, mert állandóan vesznek fel embereket. A szén öt és fél sukk magas. Lejáró kő van elég, három incstől egészen három lábig váltakozik. Viz nem sok van. Az utóbbi időben sok uj ember jön a telepre. Régi bányászok jönnek vissza a városokból, amint mondják, a munkanélküliségtől menekülnek vissza a bányákba. Nem ártana, ha egy néhány unionista is jönne, mert az ilyen viszonyok mellett nem nehéz a szervezkedés. J. M. s^olyasd a BÉRMUNKÁST! egészen, hogy szervezetünk javára dőljenek el az ütközetek, mert a jól felszerelt ellenséggel szemben, muníció hiányában, a legbátrabb hadsereg is csatát vészit. Munícióra, anyagiakra van szükség az Ipari Unionizmus harcifrontján és ezt az I. W. W. tagjainak kell előállítani. Mindig a kezdet a legnehezebb. Nem kivétel ezen szabály alól Illinois sem, éppen az I.*W. W. egyetemes tagságára hárul a feladat, hogy a kezdetben valamennyien támogassuk az illinoisi kámpányt. Hiszen ha már megindult, akkor önmagát fogja fenntartani a bányászszervezet. Ma még az a helyzet, hogy az illinoisiak rá vannak utalva az anyagi támogatásra. A szervezőknek élni kell s arra igazán nem számíthatunk, hogy az ilyen munkákkal felmerülő utazási költségeket és más kiadásokat, a bányatulajdonosok fedezzék. Nekünk I. W. W.-istáknak kell ezt megtennünk, ha azt akarjuk, hogy tovább foly- lyon az ottani szervezés. Olyan alkalom a bányászok szervezésére, mint a mostani, még soha sem volt. Tehát mindazok az I. W. W.- isták, kik igazán óhajtják, hogy szervezetünk megerősödjön, cselekedjenek. A kampány támogatására szánt összegeket küldjék rendeltetési helyére: Lee Tulin, 555 W. Lake, St., Chicago, 111. vagy Forest Edwards, Box 84 Collinsville; úgyszintén eljuttathatják munkástársaink a Bérmunkás lapbizottságához is, amit mi haladéktalanul továbbitani ,fogunk.
