Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-01 / 584. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 1. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OP THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Bates: Egy évre ..........$2.00 One Year ..........$2.00 Pél évre _____ 1.00 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........08 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztéség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 8, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OP THE WORLD. 1930 MÁJUS 1 nyugszunk, amíg kizsákmányolás, amíg bérrabszolgaság lesz a földön. Hogy tanítani, szervezni, nevelni és felvilágosítani fogjuk a mellettünk robotoló munkásokat, hogy bátran, ipari forradalmárokhoz méltón, felemelt fejjel, mindenkor készen állunk szembe szállni a zsarnokokkal, hogy cselekvéseink magán fogja viselni a megtestesült forradalmár bélyegét, hogy nem hunyászkodunk meg, — hogy nem hátrálunk, hanem bátran haladunk előre az általunk hirdetett biztos utón, gyűjtjük erőnket, végezzük a maradandó munkát és addig nem nyugszunk, amíg a bérrabszolgaság, a kizsákmányolás rendszere ellen megszerveztük fellázítottuk a rabszolga sereget és megteremtjük az Ipari Demokráciát! Csörgessétek láncaitokat! De azután térjetek vissza a munka szinterére vagy a gyárak kapui elé és szítsátok a lázadás tüzét, hintsétek a szervezkedés magvát, építsétek a szervezetet, gyüjtsétek az erőt, hogy minél hamarább megvalósítsuk álmunkat, az igazi, a szebb, az Első Májust, a felszabadult emberiség szabad társadalmát! Az agyonsanyargatott, leigázott, kizsákmányolt dolgozók, a föld kerekségén mindenütt ünnepet ülnek. Ünnepük a munka nemzetközi ünnepét, seregszemlét tartanak soraik felett, mérlegelik erejüket és számitgat- ják, hogy mikor lesznek oly erősek, hogy lerázhassák nyakukról a parazitákat, hogy megszabadítsák önmagukat a kizsákmányolás, a bérrendszer rabigája alól. Ezt jelenti nekünk május elseje. Ezt kell jelentse a rabláncaikat rázó dolgozó millióknak is. Mert a láncok félelmetes csörge- tésétől ugyan rémüldözik a kapitalizmus, de rémületében azért még sem hajlandó lemondani a munkások kizsákmányolásáról, nem hajlandó lemondani az ipari kontrolról a munkásosztály javára. Nincsen olyan nap az év háromszázhatvanöt napja közül, melyben annyian együtt éreznének, mely napon annyian lelkesednének, amikor annyira átszellemülve a lelkesedéstől, olyan számban ünnepelne a munkásosztály a föld országaiban, mint Május Elsején. Az elnyomottak a szabadságra szomjazó milliók lerakva a szerszámot, összeölelkeznek a szabad természettel és szövik felszabadulásuk álmát De még nem is tehetnek egyebet. Ma még nem rendelkeznek olyan szervezett erővel, hogy az elnyomott, kizsákmányolt milliók álmát az annyira óhajtott szabadságot valóra váltsák. Nekünk megújhodást jelentenek a Májusok. Érni, pirosodni látjuk munkánk gyümölcsét. Lelkesedéssel tölt el bennünket a tudat, hogy minden Májusra szaporodik az osztálytudatos, a szervezett proletárok száma, minden Májusra nagyobb tömegek, félelmetesebben, bátrabban és elbizakodottabban beszélnek a nagy napról, mikor megszűnik a kizsákmányolás és szabad lesz az emberiség. A Májusok alkalmával látjuk, hogy nem volt minden hiába. Hogy az évtizedes fáradozás, a folytonos agitálás, a fáradságot nem ismerő, lelkesedéstől fütött cselekvésünk eredményeképp ,minden évben többen leszünk. Ünnepeljünk hát. Tegyétek le valameny- nyien a szerszámot és tegyetek ünnepi fogadalmat arra, hogy az eljövendő évben még nagyobb áldozatkészséggel, nagyobb elszántsággal, apadhatatlan energiával fogtok fáradozni, agitálni az elnyomottak között a szervezkedés érdekében. Agitálni a tudatlanság, a nemtörődömség, a kizsákmányolás ellen. Po gadalmat kell tennünk újból, hogy addig nem New yorki fricskák Mondja még valaki, hogy mi rossz emberek vagyunk? Csak röviddel ezelőtt hívtuk fel a polgári lapszerkesztők figyelmét arra, hogy Éber László állás nélkül van és hogy ne hagyjanak egy ilyen “tehetséget” parlagon heverni. Brown Charley a New Yorkban megjelenő “Egyleti Élet” tulajdonosa elolvasta a Bérmunkás cikkét és felfogadta az Uj Előre volt szerkesztőjét. Most az erősen szemita lapban Éber “kommunista elvtárs” a macoszról irt húsvéti cikket. Ha Kövess követi Ébert, őt majd betesszük valahova zsidó kántornak; Péter (egy másik Goldberger) ha majd az Active Presst a Cooperative restaurant sorsára juttatja, jó lesz rabbinak. Lusztig kaphat egy shamesz állást, de mit csináljunk Bebritsel? Hiszen itt visszaütnek a vasúti munkások .... • • # Egy meghibbant milliomos hölgy 31 évvel ezelőtt a gyöngeelméjüek intézetébe került. Ezen idő alatt a forgalomban tartott egy millióeskája 16 millióra szaporodott. Ez a lady most előadást tarthatna arról, hogy mennyi észre van szükségük a milliomosoknak a boldoguláshoz. Persze csak azoknak, kik a plutokratákat okosaknak tartják. • • * A minap egy névlajstromot volt alkalmunk megszemlélni. Összesen vagy négyszáz név volt rajta feltüntetve. Érdeklődésünkre, — hogy miért vannak némely nevek vörössel irva, azt felelte a szemléltetőnk, hogy: Azért, mert azok vörösek. Kérem, ezek mind károsult Partos részvényesek és a pirossal jelölt nevek, az “Uj Előre” révén vásárolták a részvényeket. Ezek az “elvtársak” kaptak az “Uj Előrétől” egy olyan dószt, hogy egy ideig nem lesz nekik “Partolára” szükségük .......... • • • Hoover megbokrosodott és semmi szin alatt sem hajlandó lemondani Parker kinevezéséről. A Parker személye körül megindult szélmalomharc nagyon érdekes fordulatokat mutat. Green, Lewis, Thomas, no meg Louis Engdhal (a zájeldi) titkára kórusban tiltakoznak a kinevezés ellen. Ezzel azt akarják ezek az urak bizonyítani, hogy abban is van külömbség, hogy melyik sintér huzza a kutya nyakára a hurkot. 320 halott, 231 sebesült Ennyivel terhelődött meg a kapitalista társadalom lelkiismerete sőt helyesebben fejezzük ki magunkat, ha inkább lelkiismeretlenségről beszélünk. Kitagadottak voltak ők, kiket kitaszított magából a társadalom, mely bűnben fogam- zott és bűnön épült. Mi nem kutatjuk, kik voltak. Azt sem, hogy miért kerültek az Ohio állami börtönbe, Columbusba. Hiszen tudjuk. A kapitalista társadalom termékeiként ismertük őket. — Nem voltak becstelenebbek, mint azok, kik odatették őket javulni. Fel kellene kacagni, ha nem volna olyan tragikus. Javítani akar a kapitalizmus, ő bünteti a rablókat, a bűnözőket, ki rablásból él, bűnben fürdik. Megindult a felülvizsgálás, keresik a bűnbakot, kit felelősségre lehet majd vonni a Columbusi katasztrófáért. Ötszázötvenegy Columbusi katasztrófáért. Ötszázötvenegy pecsenyére siitött fogoly és a szag csavarhatja a társadalom orrcimpáját. Keresik, hogy ki a felelős, keresik, hogy véletlenségből eredt-e a tűz, vagy tervszerű gyújtogatásnak az eredménye. Lehet, hogy meg fogják állapítani, lehet, hogy nem. De ez már mit sem nyom a latban. A tény marad tény. A Columbusi rabokat, alaposan megjavította a kapitalista társadalom. Azok, kiknek nevei az elégettek, a megfulladtak listájára kerültek, már nem fognak többé bűnbe esni. Száz éves volt a Columbusi börtön. 1500 rabnak volt eredetileg építve. A katasztrófa idejében, 4,900 ember volt benne összezsúfolva. Cellákba vasrácsok között, mint összefogott patkányok pusztultak el a Columbusi erkölcstani egyetemen. Lesz most az erkölcscsőszöknek munkája. Jönnek majd a javaslatok, uj, “modern” börtönök építésére és a nyárspolgár majd megelégedetten veszi tudomásul, hogy tüz- mentesekké építik át a kinzókamrákat és ketreceket, hogy jóvá tegyék a Columbusi katasztrófát. A zsebmetszők, kis tolvajok és utonállók, majd fesztelenül végezhetik tovább munkájukat, mert lesz egy biztonságosabb börtön Ohioban. Ti Columbus munkások, megszabadultok néhánvan a munkanélküliségtől, mert munkát ad az uj börtön építése. Ha készen lesz és másutt dolgoztok, esetleg sztrájkoltok egy nagyobb darab kenyérért, nem kell félnetek, mert az általatok épített börtönben lesz bőven hely számotokra. Szóval majd megjavítanak mindent. Minden börtönt rendbe hozat a kapitalizmus és újakat fog velünk építtetni annak a társadalomnak a dicsőségére, melyet civilizációnak is csúfolnak, melynek pillérei börtönökön nyugosznak, melyben hullámzik a bűn, mely érett a pusztulásra! Nem tudtuk, hogy mi lehet az oka annak, hogy Székely Izsó lekerült az “Ember” hasábjairól. Talán örökre titok maradt volna, részünkre ezen közérdekű dolog, ha véletlenül a Second Avenuen egy magyar hang meg nem üti a fülünket: Nézd kérlek .... Visszafordulva, látjuk, amint Berkó néhai jobb keze, Székely Izsó és Göndör Ferenc egymás karjába kapaszkodva barátságosan diskurál- nak. Jó lesz vigyázni a Népszaváék tájékán .... Egy szerkesztő vagy munkatárs alighanem elfogja a dzsábját veszíteni.
