Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-01 / 584. szám
Május 1. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. AZ I.W.W. MAGYAR TAGJAIHOZ AMERIKA MAGYAR DOLGOZÓIHOZ! tály a munkaerejét adja el. A munkaerő értékesítésénél, a piacra hozatalánál az játszik döntő szerepet, hogy milyen a verseny. Mivel a munkásság szervezetlen, hosszú munkaidőt dolgoztat vele a kapitalizmus. A hosszú munkaidő a mai modern géptermelésben annyit jelent, hogy egy munkás kettőnek, sőt többnek a munkáját végzi el. Ez viszont azt eredményezi, hogy a munkásosztály tekintélyes része nem kap elhelyezkedési lehetőséget, nem tudja eladni az áruját, nem alkalmazza a kapitalizmus a termelésben. A munkából kiszorult munkásnak is élni kell. Mikor már nem lehet összébb szorítani a nadrág- szijjon, kénytelen eladni a munkaerejét olcsóbb árban, mint munkástársa, ki a gyárban dolgozik. Ez a káros verseny a munkapiacon kedvező helyzetbe juttatja a munkaerőt vásárló kapitalizmust, ezzel töri meg a munkásság próbálkozásait, a bérharcokat. így válik lehetővé korlátlan uralmának gyakorlása a munkások felett. Ennek felismerésén épült fel az IWW. A mi szervezetünk huszonöt éves fennállása óta minden erejével azon fáradozott, hogy a mun- munka szinterén szervezze a munkásokat, hogy megteremtse a munkaerő trösztjét, hogy valamennyiünk által eladott, piacra hozott munkaerőnknek megszabjuk az árát. A nagy munkanélküliség megoldásának egyetlen lehetőségét az IWW ajánlja. Meg kell szervezni a munkaerőt és akkor úgy rendelkezhetünk fölötte, olyan árat kaphatunk érte, amilyent mink akarunk. Mi a munkaerő árát sem többe, sem kevesebben állapítjuk meg, mint munkánk teljes gyümölcsében. A mi elvünk, a mi célunk. — Munkánk teljes gyümölcséhez csak akkor juthatunk, ha kiközösítjük a társadalomból a parazitákat, a henyélőket. Akkor juthatunk hozzá, ha mindenki elvégzi a reá eső munkát, mert csak igy jogos a javakhoz, igy jogos munkájának gyümölcséhez. Szervezkedjetek tehát. Szervezzétek munkaerőtöket. Építsétek az ipari szervezeteket. Csatlakozzatok az IWW-hoz, ahhoz a szervezethez, mely a Bérrendszer megszüntetését Írja zászlajára. A Bérmunkás ennek az eszmének a szószólója, immár tizennyolc éven keresztül. És most, mikor május havában megindítjuk lapunk nagy előfizetési kampányát, ti munkástársaink, bátran felemelt fejjel kopogtathattok be a magyar munkások otthonaiba, — mert a legforradalmibb, a legtisztább szervezetnek hirnökét viszitek hónotok alatt. Ne csüggedjetek, hanem vessétek bele magatokat a munkába, felelősségteljességetek teljes tudatában. Az IWW szeplőtlen múltja, helyes alapja, forradalmi összetétele összezúz mindenféle agyarkodást, ha helyesen tolmácsoljátok a dolgozóknak. Észszerű és maradandó munkát azok végeznek, kik az ipari szervezetet építik. Munkásosztály csak egy van. A munkásosztálynak osztályszervezete is csak az a szervezet lehet, mely a munkásosztályt mint osztályt szervezi. Ez pedig az IWW. Legyen a Bérmunkás agitátoraitól hangos minden magyarlakta pléz és város. Legyen jelszavunk az előfizetőink megduplázása és lássunk ezen munkához oly lelkesedéssel, amilyennel csak azok dolgozhatnak, kik rendíthetetlenül hisznek a munkásosztály nagy ügyében. Vagyunk testvéri üdvözlettel A BÉRMUNKÁS SZERVEZŐ ÉS LAPBIZOTTSÁGA. ELVINYILATKOZAT. Az ipari szervezkedés magasztos eszméje olyan mély gyökeret vert a világ dolgozóiban, hogy azt kiirtani nem lehet. Igaz, hogy megpróbálták a munkásosztály nyílt és burkolt ellenségei. A tőkések, a szakszervezeti basák és a politikusok szentháromsága, semi- lyen eszköztől sem riadtak vissza, hogy a teljes kibontakozást hátráltassák s nem rajtuk mullott, hogy szervezetünk újból készen áll arra, hogy mint a munkásosztály forradalmi élcsapata, méltó helyét elfoglalja. Az Industrial Workers of the World, mint a neve is elárulja, a világ ipari munkásságának forradalmi szervezete. Nem mesterkélt, alkotás. A kizsákmányolás, a bérrendszer keltette életre. Az elnyomatás szülte s mint ilyent, magáénak ismerte el az elnyomott munkásosztály, a föld mindnégy sarkában. Az évezredes elnyomatás tövises utjain vergődő emberiség mérhetetlen utat tett meg a kapitalista társadalom kibontakozásának idejéig, de végre küszöbére jutott a megváltás kapujának. Az emberi elme, az ész, a leleményesség és alkotó képesség eddig nem látott nem hallott alkotásokat gyűjtött halomra az összemberiség boldogulásához. A boldogság kapuit a kizsákmányolok zsoldos hada tartja megszállva. A koncentrált tőke a bérrabszolgaság bilincseibe verte az emberi társadalom leghasznosabb rétegeit, az alkotó, a termelő emberiség millióit. A föld népe két egymástól világosan megkülönböztethető osztályra tagozódott. Az egyik oldalon sorakoznak fel a mindent élvezők és semmittevők, a paraziták, a termelő eszközök tulajdonosai; a másikon a nyomorgók, a mindent termelők, nélkülözők és nincstelenek osztálya. Az emberi társadalom, maga az emberiség nem nézetei miatt válik két részre. Hovatartozandóságun- kat az dönti el, hogy mivel rendelkezünk. Osztályjellegét abban nyeri a munkásosztály, hogy munkaereje minden vagyona, mig a tőkés osztály abban, hogy a társadalom minden vagyona, még a munkásosztály munkaereje fölött is ő rendelkezik, ő dönti el, hogy mikor és hányán dolgozhatunk, hogy mikor és mennyit ehetünk, hogy hogyan és miként ruházkod- hatunk, hol és mennyit szórakozhatunk. Eme roppant hatalmát szervezettségéből meríti. Aránylag csekély számmal, az őt sokszorosan felülmúló embermilliók fölött csak azért uralkodhat, mert vagy szervezetlenek, vagy rosszul szervezettek soraink. Mert a munkás- osztály bár tudna, de nem akar okulni, mert nem akarja meglátni, hogy a kapitalizmus különböző politikai felfogással, különböző vallási nézettel , különböző országokban egyetlen egy téren a legtökéletesebb egységet alkotja. — Egyetért abban, hogy a munkás- osztályt kizsákmányolni kell, — hogy megtartsa — kerüljön bármibe — a bérrendszert. A kapitalista rendszer kibontakozásának idejétől kezdve, hol gyengébben, hol erőteljesebben, de állandóan megnyilvánult a munkásságban az ellentálló akarat. A kapitalista országok mindegyikében folytak a kísérletezések olyan szervezetek alkotására, melynek összetétele legalkalmasabb az ellentállásra, de mint támadó szerv is a legalkalmasabb. így kerültek felszínre a politikai pártok, ezért alakultak hajdan a szakszervezetek is. Egy évszázados tapasztalat áll mögöttünk. Azt kellene hinnünk, hogy a munkásosztály megelégelte a kísérletezéseket, hogy szerzett annyi tapasztalatot, hogy elérte a nagykorúságot és végre saját fejével is kezd gondolkozni. Sajnos, e hitünkre rácáfol az a bábeli zűrzavar, mely manapság is uralkodik a munkásosztály soraiban. — Látnunk kell azt, hogy az égbekiáltó nyomor és nélkülözés cselekvésre kezdi kényszeríteni az elnyomottakat és a nélkülözéstől, szenvedéstől fütött akciókat köny- nyü szerrel szereli le a szervezett kapitalizmus. Könnyű szerrel teszi, mert megvan hozzá felkészültsége, megvan hozzá a szervezett ereje, mert nem cselekszik fej nélkül, mert szervezett hatalmát egyöntetűen gyakorolja. Mert látszólagos ellenségei is malmára hajtják a vizet. Mert mindenki programmot állíthat fel, mert mindenki felcsaphat a munkásosztály megváltójának, mert minden, még a leglehetetlenebb elmélet és alakulat is tud még követőket nyerni a munkásosztály soraiból. Mert a munkásosztály a sok csalódás és félrevezetés árán sem jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy neki példát kell venni a kapitalizmustól. Hogy neki is azt a módszert kell alkalmazni a kapitalizmus elleni harcaiban, mely a győzelmet és a sikert ezidáig mindig a kapitalizmus oldalára billentette. A szervezett erő a legnagyobb hasalom. A munkásosztály erős és hatalmas csak úgy lehet, ha sorait megszervezi. Ennek mikéntjéhez a kapitalizmus mutatja az utat. A kapitalizmus iparilag szervezkedik. Ipari hatalmát olyként növeli, szélesbiti, hogy aszerint szervezkedik, hogy mit termeltet, mit visz a piacra. Az áruk fölötti monopóliumát tökéletesiti folyton és amint ez sikerül neki, úgy növekszik szik szervezett ereje, hatalma. Be kell már egyszer látni a munkásosztálynak is, hogy neki is olyan szervezetre van szüksége, mellyel kontrólt gyakorolhat az eladott áruja felett. A munkásoszA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közős érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "Le a bérrendszerrelI” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül.
