Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-04-24 / 583. szám

Április 24. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A NEW YORKI PÁRTVEZÉREK KIFOR­GATTAK EGY ÖZVEGY ASSZONYT ÖT­SZÁZ DOLLÁRBÓL Szégyenteljes üzérkedést folytatnak a MBÖSZ vezérei MEDDIG TŰRI A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ ÖNKÉPZŐ SZER­VEZET TAGSÁGA VEZETŐIK KALÓZKODÁSÁT? Többször tettük már szóvá lapunk hasábjain, hogy a Munkás Betegsegélyző Önképző Szervezet tagságát az orruknál fogva vezetik azok a kiskaliberű szélhámosok, kiket másnéven mint pártvezéreket ismerünk. A bonyodalmas házügy, melyet ismételten elintézettnek jelentenek immár második éve, ma sokkal kuszáltabb, mint valaha volt. Overtime-ot dolgoznak, kenegetnek, greftelnek, hogy a közeledő Önképző konvenció előtt olyan jelentést tehessenek, amivel legalább egy évig megint sikerül a delegátusokat és az össztagságot megszé- diteni. De amint e cikk ciméből is látható, ez alkalommal nem célunk bővebben tárgyalni az Önképzőék első utcai házát és annak alaposan összekuszált ügyét. Erre még a jövőben fogunk visszatérni. 4>-----------------------------------------­Van az Önképzőéknek egy má­sik házügyük is, melyet mint alant bizoniytani fogjuk, éppen olyan lelkiismeretlenül, olyan szemtele­nül és gyalázatosán kezelnek, mint a hatemeletes kriptát, mely­be a tagság vagyonát bele temet­ték. Beszéljünk tehát a másik házról. Egy gyászba öltözöttt közép­korú asszony jelent meg a minap a Bérmunkás szerkesztőségében. Cziegler Jánosnak az özvegye, ki sirva panaszolta el a következő­ket : A M. B. Ö. Sz. egy elhunyt tag­ja Horváth János után egy ház maradt Staten Islandon, de mi­után Amerikában nincsen örökö­se, a ház eladásával és a gyámság­gal az Önképző Szervezetet bizták meg. Az Önképző szervező titká­ra Máyer Gusztáv és Lajos neve­zetű Intéző bizottsági tag több­ször beszélgettek Czeigler János­sal, ki mint beteges és munkanél­küli ember, a Munkás Otthon bil­liard termébe járt fel néha nap­ján barátaival szórakozni. Ebből a beszélgetésből idővel rábeszélgetés lett. Megnyerték Czeigler bizalmát, kinek ismétel­ten agyondicsérték a Horváth-féle házat és annak olcsóságát. Any- nyira ment a barátság, hogy a munkából kiöregedett ember el­hitte, hogy neki bizony egy kis otthon kellene, ahol feleségével együtt leélhetné hátralevő nap­jait. Czeigler belement az alkuba. — Megvete a házat 2900 dollárért és leelőlegezte 500 dollárral. Szőtte a terveket és már ki is járt, ami­kor az idő megengedte, hogy a lakhatatlan házon némi javításo­kat eszközöljön. Múlt az idő és már többszörösen sürgette Máye- rékat, hogy szerezzék be a hivata­los telekkönyvi kivonatot és ad­ják át neki a házat. Ez persze el­maradt. Valami büzlött Dániában. Valami nem volt rendben és éppen azért Czeiglert minden alkalom­mal lebeszélték arról, hogy egy hozzáértő ügyvédet fogadjon, aki az adás-vevésnél az ő érdekeit védje. Minden rendjén fog meni ügy­véd nélkül is, mondták Máyerék. Ne gondolja, hogy mi be akarjuk magát csapni, hiszen mi is mun­kásemberek vagyunk. így múlt el vagy két hónap. — Czeigler egy napon ismét kiment javítgatni a viskót, mely nem volt az övé. Erősen meghűlve jött haza Staten Islandról és pár napig gyengélkedett. Már úgy látszott, hogy egészsége helyre áll, mikor hirtelen rosszullét fogta el. Azon­nal a kórházba szállították, ahol pár órával később kiszenvedett. A magára maradt özvegy tehe­tetlenül állott. Felkereste Máye- rékat és érdeklődött, hogy mi lesz a házzal. Azok azt felelték, hogy az iratok készen vannak, csak át kell venni. Czeigler március 18-án halt meg. Annak már több, mint egy hónapja elmúlt, de az ügyet nem hozták kalap alá. Közben az özvegy megtekintette a Horváth- féle házat újból és rémülve látta, hogy becsapták. Nincsen benne viz, villany vagy gáz, sőt a telek­könyvi iroda által szerzett értesü­lés szerint a teleknek méretei sin­csenek hitelesen megállapítva. Czeiglerné visszajövet elhatá­rozta, hogy ő bizony nem akar Horváthék és a férje után a sirba menni és nem hajlandó egy olyan egészségtelen kunyhóba beköltöz­ni. A férje már nincs, ki lakható­vá számította tenni az épületet. Felkereste újból Máyerékat. — Közölte velük szándékát. Arra kérte őket, hogy mivel ezideig nem intézték el a házügyet, lépje­nek vissza és neki adják át a le­tett előleget: vagy legalább annak egy részét. Elmondta, hogy a nagy csapás, mely őt érte, megváltoztatta ter­veit. Most már neki újból el kell menni dolgozni és itt kell marad­jon a városban, közel a munka- piachoz. Az alku szerint amúgy sem tudna eleget tenni a követel­ményeknek, mert neki elég lesz, ha önmagát elfogja tudni tartani. Ó nem is számíthat olyan kereset­re, hogy abból a házat és a mort- gaget letörleszteni tudná és csak elveszítené. Eleget nem tetek ígéretüknek, mert nem adták át a házat a ki­szabott időben és igy az előleg neki amúgy is visszajár. De ha vannak felmerült költségek, úgy azt hajlandó megtéríteni az elő­legből. És erre mit feleltek Máyerék. Az özvegy elmondja, hogy Frei- denfeld elnök kijelentette, hogy “ha akarjuk, visszaadjuk, ha nem akkor nem”. Máyer azt ígérte, hogy gyűlést hívnak majd össze és azon határoznak. A gyűlés meg­történt, de az özvegyet nem ren­delték be. 0 mikor megtudta, hogy csak bűnös játékot űznek vele ismét, elment az Önképző iro- dájájba. Kérte őket. Könyörgött, hogy adják vissza a pénzét. Ne kényszerítsék bele a lehetetlen helyzetbe. Ezekre a kérdésekre, Máyer a szeme közé vigyorgott. Süketek és vakok maradtak. Hogy leráz­zák a nyakukról, azt mondották neki, hogy majd törvényre viszik az ügyet. Oda öt is behívják és amit a biró mond, az lesz. Czeiglerné újból sirva fakadt és kérdi, hogy mit szólnak hozzá? Ezek az emberek azt hirdetik, hogy munkásbarátok, hogy ők a munkásság érdekében munkál­kodnak. Tanácsot kér tőlünk. Azon kér­désünkre, hogy ki küldte ide, azt válaszolja, hogy egy ismerőse, ki­nek neve nem fontos. Milyen taná­csot adhatunk mi ilyen ügyben egy összetört özvegynek? Mivel segíthetünk rajta? A Bérmunkás szerkesztője azt tanácsolja, hogy menjen vissza még egyszer és kérje ügyének el­intézését. Ezt megfogadta, de másnap ismét inejelent. Értesített bennünket arról, hogy Máyer új­ból a szeme közé vigyorgott. Azt mondta neki, hogy már a pénzt el­költötték. Ha nem akarja a házat, akkor várjon, amig másnak eltud­ják adni és abból a pénzből majd akkor visszafizetik. A szerencsét­len asszony hivatalos Írásban kér­te Máyertől ezt az ajánlatot. Erre Máyer újra vigyorgott és az öz­vegy sirás és átkozódás közben otthagyta őket. Ez az a másik házügy, melyről Lynch-i olvasóinkhoz! Értesítést kaptunk arról, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövet­ség Lynch, Kentucky-i 117-es osz­tálya április 26-án mulatságot rendez, melynek fele jövedelme a Bérmunkás javára lesz fordítva. Felkérjük a Bérmunkás olva­sóit hogy valamennyien látogassa­nak el a mulatságra, hogy ezzel is hozzájáruljanak annak sikeréhez. --------o-------­Most szombaton este minden ut a 72-ik utca, 347 számhoz vezet. Hogy miért? Hát nem tudja mun­kástárs, hogy ott lesz az IWW és a Modern Színkör szezonzáró mu­latsága?! Jöjjön el mindenki és kösse össze a jót a hasznossal. a forradalminak nevezett hirdeté­si közlönyben, az Uj Előrében nem Írnak egy szót sem. Ez az a házügy, mely halottrabló hiénák­nál is alacsonyabb nívóra degra­dálja, a züllés legmélyebb fokára sülyeszti azt a szélhámos bandát, mely könyökkel csinált magának utat, hogy befészkelje magát egy munkásintézménybe. Amit mi csinálhattunk Czeig­lerné érdekében, azt ezúttal meg is tettük. A munkásosztály itélő- széke elé citáltuk az ügyet. Nyil­vánosan bocsájtottuk az Onképző tagsága elé, ami éppen időszerű, hiszen közeledik a konvenció. — Most már legalább van két ház­ügyük. Az egyik egy hat emeletes kripta, melybe negyvenezer dol­lárt temettek bele a tagság pén­zéből, a másik egy viskó, melybe eltemetni készülnek özvegy Czeig­ler Jánosnénak a pénzét. Arról nem beszélünk, hogy Máyerék zse­bében kallódik el, mert most már ezen cikkel ennek az útját elvág­tuk. Amint Czeiglerné elhatározásá­ból látni lehetett, úgy latszik, hogy egy szégyenletes pert fog az Onképző nyakába sózni, mely a polgári bíróságon fog lefolyni, amit minden áron a legjobb belá­tással és a legnagyobb jóakarattal kerülni akart az asszony. Önképzőista munkástársak! Rajtatok van a sor. Ti elintéz­hetitek a kis kunyhó ügyét. Ti elégtételt adhattok Czeiglemé- nek, ti lemoshatjátok betegsegély- zőtökről azt a szennyet, amelyet ezzel az ügygyei kapcsolatosan rákentek kishitű szélhámosaitok. Intézkedjetek. Szabadítsátok meg magatokat az emberbőrbe bujt hiénáktól, attól a rothadt bandától, melynek semmi helye nincsen a munkások intézményé­ben ülni, mely a visszaélések egy egész sorozatával beigazolta, -— hogy mindenre kapható, hogy ná­luk nincsen forradalmi cél, nin­csen elvi meggyőződés, hogy min­den lépésüket az önzés, a szerep­lési vágy, a könnyű megélhetés, a munkások nyakán való élősködés vezeti. Tegyetek igazságot Czeig­ler Jánosné ügyében és kezdjétek el a nagy takarítást. Fosterékat elitélték New York, április 21. — Lap­zártakor értesültünk arról, hogy a március hatodikai tüntetés al­kalmával letartóztatott kommu­nisták ügyében kihirdették az íté­letet. Foster, Robert, Minor, Ämter és Herry Rámond, hat hónaptól há­rom évig terjedhető börtönbünte­tést kaptak. Joseph Leston, mint akit esz­köznek nyilvánítót a bíróság, a tüntetésnél, harminc napi dolog­házat kapott. TERJESZD s olvasd a BÉRMUNKÁST!

Next

/
Thumbnails
Contents