Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-24 / 583. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 24. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...........$2.00 Fél évre ............... 1.00 Egyes szám ára........06 Csőm. rendelésnél .03 Subscription Rates: One Year ...........$2.00 Six Months ......... 1.00 Single Copy ............06 Bundle Orders ........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Az angol szövők bérharca A mult év folyamán alighogy hatalomra került az angol “munkás” kormány, egy méreteiben hatalmas szövő sztrájk rázta meg az angol birodalmat. Félmillió szövőmunkás tette le a szerszámot azzal a kemény elhatározással, hogy visszaverik a szövőbárók bérlevágási kisérletezését. Mint ismeretes, a két tűz közé szorult “ uj ” kormányzat, mindenképpen a békés megegyezést sürgette, majd hetekig tartó huza-vona után sikerült nekik az ötven százalékos kiegyezést megköttetni. Az angol tőkések elállottak a drasztikus bérlevágás foganatosításától és megelégedtek tizenkét és fél százalékkal egyenlőre. A szakszervezeti bürokraták és kormány- politikusok mintegy ellenérték fejében, az agyoncsigázott szövőmunkásokban elfojtották a lázadó szellemet és megnyugtatták őket, hogy a harcuk eredménynyel végződött, mert mégis csak sikerült ötven százalékban a kiegyezés. Az osztályharc ismerői tisztában vannak azzal, hogy a munkások és a munkáltatók között nincs és nem is lehet béke. Pláne — tartós béke — amiről az angol politikusok beszéltek. Kik ismerik a kapitalizmus összetételét,pil- anatig sem gondoltak arra, hogy a brit szövőbárók a múlt évben kötött kiegyezést véglegesnek fogják tekinteni. Hiszen az angol szövőipar léte, vagy nem léte függ attól, hogy sikerül-e a tulajdonosoknak, a szövőmunkások bérét annyira leszorítani, hogy az angol áruk versenyképesekké válljanak a nemzetközi piacokon. Hogy az árakat sikerül-e nekik harmóniába hozni azon országok és gyarmatok termékeivel, melyekben a munkaidők hosszabbak, a bérek alacsonyabbak és igy az előállított áruk sokkal olcsóbbak. Amint a jelekből látszik, nem sikerült. Az angol szövőbárók uj bérlevágást kísérelnek meg. Ragaszkodnak ahhoz, amitől a múlt évben ideiglenesen hajlandóknak mutatkoztak elállni. Nekik kell a huszonöt százalékos bérlevágás, mert hiszen a kapitalizmust nem vezetik humános érzések. Előttük a profit szent s mert a profit úgy kívánja, felőlük a munkások éhen dögölhetnek meg. Az úgynevezett “munkás” kormány most is éppen olyan tehetetlen, mint a múlt évben volt. Még csak az sem számit, hogy akar-e tenni vagy sem. Hiszen az ipari unionisták már régen arra a meggyőződésre jutottak, hogy a politikai kormányzatoktól a munkásság mit sem várhat. Régen eljutottak azon felismeréshez, hogy a kizsákmányolás a munka szinterén folyik, hogy az államhatalom csak relativ fogalom, hogy a politikusok csak megtűrt cselédei a kapitalizmusnak és azoknak csak akkorlehet beleszólásuk munkásügyekbe, ha a kapitalisták megengedik, vagy ha a munkások félrevezetését rajtuk keresztül jobban érvényesíthetik. A “tartós” béke az angol szövőiparban nem tartott sokáig. Még egy évig sem. Válságban van az angol szövőipar. A gyarmatokon kifejlesztett szövőgyárak sokkal kedvezőbb helyzetben vannak az anyaországéinál.Közel a nyersanyag forrásokhoz, korlátlanul uralkodnak a szövőipar benszülött rabszolgáin és a gyarmati országok igy előnyben részeseülnek. Ott százszázalékban folyik a termelés, mig Nagybritániában csak döcög. Az angol tőke Indiából-és Kínából eszközli a rendeléseit. A benszülött angol munkásoknak csak úgy hajlandó több munkaalkalmat adni, ha azok aránylag olyan olcsón termelnek, mint a gyarmati munkások. Ebbe nincsen beleszólásuk a politikusoknak. Ezt az ügyet maguk a szövőbárók már el- tézték. A ‘ ‘ munkás ’ ’ kormánynak azért jut egy kis szerep. Szakszervezeti bürokrata politikusain keresztül, sikerült megbontani az angol szövőmunkások szakszervezeti egységét. Amig a múlt évben fél millió szövőmunkás lázadt fel a bérlevágás ellen, addig ma az elégedetlenkedő, a fellázadt szövőmunkások száma alig százezer. Annyit köszönhet az angol munkásság az (Ő) kormányának, hogy a bérlevágás elleni lázadást eltiltotta és valamelyest egységes sorait megbontotta. A politikai párt és a szakszervezeti bürokrácia önmagát nem tagadja meg. Anglia, Amerika, vagy bármely ország, ahol a munkások a szakszervezeti basáknak vannak kiszolgáltatva, hasonló esetek szenvedő alanyai. Ilyen körülmények között a mostani angol szövősztrájk sokkal elkeseredettebb, mint a múlt évi volt. De miután az iparban foglalkoztatott szövőknek csak a militáns része mintegy ötödé tette le a szerszámot, ha csak a többi is ki nem szakítja magát a szakszervezeti és párt oligarchia béklyóiból, győzelmes kimenetele nagyon kétes lesz. Amig Angliában százezer szövőmunkás sztrájkol, addig a világ többi részeiben s igy Amerikában is dolgoznak a szövők és látják el a piacokat árukkal. Ilyenkor érezhető legjobban hiánya annak a szervezetnek, melyet az IWW épit. Ilyenkor láthatják a munkások hogy a nemzetközi méretekben való összefogásnak mennyire érzik hiányát. Ilyenkor kell tudatára ébredniök annak, hogy nem papíron kell megteremteni a munkásságnak a nemzetközi szervezeteit. Hanem iparonként szervezni kell azt. Az ipari szolidaritás a legnagyobb hatalom és a legszebb megnyilvánulás. Ipari szolidaritás gyakorlására, az amerikai szövők nem képesek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem rendelkeznek ipari szervezettel. Részben ironikus az a pár soros nyávogás, amit a politikusok mint amolyan vezércikkfélét megeresztettek a minap a magyar hirdetési közlönyben, másrészt pedig arculcsa- pása az ipari szolidaritásnak. Mint nyomorékok és tehetetlenek, egy nem létező szerve- zetecskének a központjában anyagi támogatást kérnek az angol szövőknek. Nem is beszélve arról, hogy a szolidaritást nem lehet pénzzel mérni, milyen erkölcsi bátorság van abban a társaságban, hogy minden megbízatás nélkül, anélkül, hogy valaki kérte volna őket, éppen ők indítanak gyűjtést, kiknek kezén a legnemesebb célokra összeadott pénzek elszámolatlanul eltűntek. A britt szövőkön nem segít a pénz. A britt szövőkön lehetne segíteni ipari szolidaritással. Ez még egy ok arra, hogy ipari szervezetet építsünk, hogy az ipari szolidaritást gyakorolhassuk. APRÓ IGAZSÁGOK Levegőbe röpítették a “Magyar igazságot.” Mikor leszállt az “Igazságot Magyar- országnak” repülőgép a newarki repülőtéren, a benne ülő Eördögh csuhást, pokolba kívánták az “elvtársak”. Kívánságukat olyan pokoli lármával fejezték ki) hogy a rendőrség beleavatkozott. El is ítélték őket. Valamennyien felfüggesztett büntetést kaptak, ami annyit jelent, hogy leülni nem kell. Ebbe az Ítéletbe belenyugodtak volna, de a pénzbírságot lefizetni nem akarták. Hogy is lehet egy biró olyan hülye, hogy azoktól kér pénzt, kiknek az az elvük, hogy csak venni, de adni nem. * # # Munkásmozgalmi szempontból ez a márti- romság nagyon olcsó. De hazafias szempontból nem megvetni való . . . .Az AMOSZ repülőakció tulajdonképpen propaganda Horthy- ék Magyarországa mellett. Azért akarnak repülni, hogy a lapok Írjanak róluk. Amig a tárgyalás és a felebbezés folyik, “Justice for Hungary” repülési akcióhoz az elvtársak szolgálják a propagandát. Ezért kijár a Horthy-féle érdemjel. * * * Pár hónappal ezelőtt lelepleztünk egy szélhámos magyar bohócot, ki színigazgatónak hivatta magát. Hogy a hirtelen és biztos bukást elkerülje ez a közönséges részvénycsaló, szövetkezett egy new yorki magyar napilap főszerkesztőjével, kinek feleségét leszerződtette jó heti gázsiért. Akkor megírtuk, hogy most már biztos a kudarc, csak be kell várni. Tudtuk, hogy Endrey őt is befogja csapni. Most, hogy ez megtörtént, megszűnt a társulat. » » • Olvastuk az “Amerikai Magyar Népszavában” a kritikát Endrey ur utolsó előadásáról. A Népszava kritikusa minden szereplőt agyon dicsért. Mindenki nagyon jól beletalálta magát a szerepébe stb. Nem tudjuk azonban, hogy miért követte el a kritikus azt a határtalan igazságtalanságot, hogy a legjobb, illetve az est főszereplőjét kihagyta. Pedig enélkül a tudósítás nem teljes. Hiszen az előadás csattanója az a két hatalmas pofon volt, melynek jeleit Endrey egy héttel az előadás után is viseli. A kritikusnak erről is kellett volna Írni valamit.......... * * * Az egyik magyar lap arról volt híradással, hogy a Szeged környéki földmivesek akcióba léptek a Horthyék által kivetett magas adók ellen. Valamennyi földmives szakállát fogja növeszteni mindaddig, amig az adót le nem vágják. Ez a szakállnövesztés bajosan fogja az adót leszorítani, de azért annyi előnye talán lesz, hogy megnehezítik majd a pogromok rendezését ........... New Yorki tagjainkhoz! Felkérjük az IWW new yorki magyar tagjait, hogy szerdán este, április 30-án, szíveskedjenek rendes havi gyűlésünkön megjelenni. Fontos ügyek kerülnek elintézésre. Azonkívül felkeresi a csoportot Bearce munkástárs, new yorki szervező, hogy a helybeli aktivitásról beszámoljon. J. Nagy, titkár.
