Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-17 / 582. szám
Április 17. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Földnélküli János a mennyországban Irta: TUNQUZ. Templomos ember volt Gerencsér János csiliznyavajádi nincstelen zsellér. Csiliznyavajádon nem volt senki boldog, csak a pap, a jegyző, a Kohn korcsmáros, a Laringen gróf, a többiek mind csak azért éltek, hogy az a néhány boldog legyen. Talán boldog volt még rajtuk kiviil Gerencsér János is, mert éhgyomorra tudott imádkozni, tudott keresztet vetni tizen- ötórai trágyahordás után. — Ki mint vet, úgy arat, — gondolta János, — hát én itt a földi életemben keresztet vetek és boldogságot aratok a menyországban ! Mert ami MAGOT vetett, azt Laringen méltóságos ur aratta le. Ezen a nyáron Csiliznyavajádon korgott az emberek gyomra az éhségtől, az emberek elkótyavetyélték a szegényes holmijukat és egy ingben, egy nadrágban maradt Földnélküli János is. A pap azt mondotta, hogy aki boldogtalan a földi életben, az, bizony mondom, boldog leszen a mennyországban. Ekkor felvetette a fejét Gerencsér a templomban. — Tisztelendő ur, azért idelenn is adhatna egy kis földet a Laringen méltóságos ur. — Akinek nincs idelenn földje, kap odafenn, — mondta a pap. — Te bizonyosan a menyországba jutsz, mert a fajvédő Bethlen- pártra szavaztál, János. Lesz fenn föld, csillagsugár, angyalmalaszt és egyébb ennivaló. — De én MOST VAGYOK éhes Tisztelendő ur! — Nem baj fiam, gondolj a szent aszkétákra, akik hetekig nem ettek. Jusson eszedbe a corki polgármester, aki nyolcvankét napig nem evett, csak imádkozott. Gerencsér János otthagyta a papot. Kedvet kapott a mennyországhoz. A harangzúgást a gyomrában érezte, amint eljutott a Dunapartra. — Mit hagyok itt, ha beleug- rom? tépelődött. — Nincs földem, családom és éhezem, mint a zsidók hosszunapkor. Még az ág is húz, még a kutya is megugat, még a kis angyalkák is leköpnek. Mi lenne, ha beleugranék? Túl a vizen angyaldal van és földet kapok a felhőkön, mint a tisztelendő ur mondotta. Nem lehet rossz a halál, — még egy halott sem jött vissza, csak Jézus, az is csak azért, hogy az égbe segítsen bennünket . . . . Csobbanás hallatszott. Még fodrozott a viz tükre, aztán minden elsimult. Laringen méltóságos ur aznap kaviárt ebédelt. A társadalom tovább táncolt harangszóra és fegyvermuzsikára, óh, jaj! Napbarnított lelke kiszállt a vízből és fellendült az égnek. — Szárnya nőtt és szállt, szálldogált a levegőben. Néhány perccel később meglátta szent Pétert a ka- pukulcscsal. — Hová mész? kérdezte az öreg. — A mennyországba. Jussom van hozzá. Tessék beengedni. — Hová való illetőségű vagy? János leigazolta magát, szent Péter alaposan megvizsgálta őt. Forradalmi röpiratokat keresett nála. Nem talált ilyet, de még sem engedte tovább. — Még tele vagy radikális eszmékkel — mondta. Ezért néhány napig a purgatóriumban kell maradnod. János védekezni próbált, de két kakastollas égi zsandár lebegett eléje és elvezették. Útközben az egyik azt mondta neki, hogy jó lett volna ajánlólevelet hozni Zad- ravectől, akkor megpróbálhatta volna a purgatóriumot. — Itt vagyunk, — mondta az egyik zsandár és az égi Mosonyi- utcában egy téglafalu épületre mutatott. Tábla volt a kapu felett ezzel a felírással: INTERNÁLÓ TÁBOR Földnélküli János hümmögött. Hiszen a tisztelendő ur arról beszélt, hogy régen feloszlatták már az égiek internáló táborát. De nem sokat tamásoskodhatott .... Belökték egy odúba szegény magyar lelkek közé. Ott senyvedtek ezek a kósza nincstelen lelkek és suttogva mesélték el neki a jergli borzalmait. Lassú, hazafias tűzön égették őket, addig, mig minden forradalmi eszme kisült belőlük. A falakon ott lógott Mussolini, Primo de Rivera, Frenk Bib Doda és Rinaldó Rinaldini képe fénykép után nagyítva. Reggeltől estig keresztényszocialista és kisgazda agitációs beszédet kellett hallgatniok és Pro- hászka Ottokár fotográfiáját kapták ebédre. Olvasniok csak a megboldogult Szózatot volt szabad, voltak olyanok is, akiket egy heti haldokló Uj Nemzedékre Ítéltek. Ebbe a tortúrába rendszerint belehalt a delikvens, sok derék magyar pusztult el. Legfőbb büntetés a Nép volt, akik ezt olvasták, azokon zöld furunkulusok nőttek és kínok kínjával pusztultak el. Gerencsér János túlélte az egész reakciós sajtót és miután megálla pitották, hogy teljesen megtisztult a radikális eszméktől, kiengedték a mennyországba. Ezentúl csak hetenként egyszer kellett jelentkezni az égi Mosonyi uccai toloncügyosztályon. • Hallotta a szférák zenéjét. A szférák az Erger-Berger-Goldber- ger cimü indulót és az angyalföldi harmadik rendőrszázad kombinált Mars-nótáját húzták. János csalódottan nézett körül. Csupa szegény, kopott nincstelen lelket látott. Kereste az Istent, nem igazította útba senki. Szárnyas detektívek, spiclik és besúgók figyelték minden lépését. így jutott el egy nagy-nagy palota elé és kitalálta, hogy ebben lakhatik az Úristen. Odament az arkangyal portáshoz, az Isten színe elé akar jutni. Meg van maga bolondulva ? — kérdezte a portás. Hát azt hiszi, hogy minden bugris az Ur színe elé kerülhet? Mit akar tőle? — Panaszom van kérem ■— felelte János. —- Engem becsaptak. — Ki csapta be? — Hát a tisztelendő ur! Amióta kikerültem a purgatóriumból, — ahová minden ok nélkül csuktak be, nem ettem semmit. Még egy deka malasztot sem kaptam. Hova menjek a panaszommal? — Menjen barátom a sóhivatalhoz, mondta a portás és becsapta az ajtót. Hat óra hosszat állt sorban Gerencsér János, mig betudott jutni a sóhivatalba. A főhivatalnok elé vezették, aki leemelte a dicsfényt a fejéről és megtörölte izzadó homlokát. Aztán visszatette a dicsfényt és jegyzőkönyvet vett fel. János elmondta, hogy becsapták. Vallásos, kenetes, templomos ember volt egész életében és még sem jut az úristen színe elé. — És beleugrottam a Dunába, hogy eléje kerüljek — mondta — és mégis úgy bánnak itt velem, mint egy kutyával. Azt mondta a tisztelendő ur, hogy akinek nincs odalent földje, az majd kap ide- fenn a menyországban. Kérem, én nem kaptam semmit. Becsülettel fajvédőkre, azaz Bethlen kormányra szavaztam, mindig pontosan fizettem az adót, megvettem a kalendáriumot és mégis igy bánnak velem idefenn! Én fütyülök kérem az angyalkacajra és 10 esztendős jubileumokra, adjanak nekem kenyeret és földet, földet, amit nem kaptam odalenn, földet, ami a boldogság, az élet és a beteljesülés, földet, úristen, amire születtem, amire születtünk milliónyian ! Nem kell semmi, csak föld, föld, FÖLD .......... A sóhivatalnok dühös lett. — Fogja be a száját — mondta — ne kiabáljon. Honnan vegyünk magának földet? Minden felhőnek meg van már a maga birtokosa. Ha akar, akkor elmehet a bolA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba dogult Laringen, a csiliznyavajádi földesur papájának birtokára trágyahordónk, vagy cheru-haj- csárnak. De jóindulatulag figyelmeztetem, hogy ne hangoztasson itt ilyen eszméket, mert úgy, de úgy kidobjuk, hogy a nyakát töri. — Mégis csak disznóság ! János keze ökölbe szorult: — Velem nem lehet igy elbánni! — kiáltotta. — Én nem trágyahordónak jöttem a mennyországba, hanem békés, nyugodt és jóllakott angyalnak! És én nem terjesztek eszméket, hanem éhes vagyok! Megcsaltatok ! — Kuss paraszt — mondta a sóhivatalnok és rágyújtott egy égi szivarra. — Hát itt is kuss?? — dühöngte János. — Hát nekünk mindenütt kuss? Adjatok földet, jutalmat, boldogságot! A főhivatalnok csengetett. Ismét égi zsandárok jöttek. Kakas- tollas angyaloknak adták át Jánost, akik alaposan helyben hagyták. — Disznó forradalmár! — mondották. A csiliznyavajádi nincstelen zsellér leikéről véres húscafatok lógtak le. Csak jajgatott, hogy az Isten elé akar jutni, de lefogták és egy rongyot dugtak a szájába. Kiszakította a rongyot a foga közül : — Adjatok földet! Megígértétek ! Odalent! Az égi ötös tanács elé került. Izgatásért, felségsértésért és a mennyország megbecsülése ellen elkövetett bűncselekményért kö: tél általi halálra Ítélték. Kozarek, a megboldogult hóhér akasztotta őt fel egy felhő szélére. Tavaszi éjszakákon, ha ragyog a hold és a szél nem űzi el a felhőket, most is lehet még látni Gerencsér János felakasztott lelkét egy gomolyos felhő szélén .......... Egy év múlva meghalt gutaütésben a Laringen méltóságos is. Fehérruhás angyalszüzek fogadták és rögtön kapott egy ezer holdas vitézi telket, egy fekete felhőn a holdtól balra. beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített ^ szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. ELVINYILATKOZAT.
