Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-17 / 582. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 17. | MEGHALT LESKÓ JÓZSEF MUNKÁSTÁRS | CSINADRATTA BUM BUM A fenti cim legmegfelelőbb az utóbbi hetek itteni sorozatos ünneplései jelképezéséhez. A rádió például leadta azt, hogy Horthy kéri a magyar társadalmat a 10 esztendős uralkodásának jubileumán tartózkodjanak minden ünnepeltetéstől. Nem tudom, vájjon ez a bekonferálás nem-e az ellenkezőjét szolgálta pesti zsargon nyelven ugv szikibe. ‘ <e-------—--------------------------------A mindenki által egészségesnek v élt Leskó munkástársat egy rég lappangó betegségének elhatalmasodása négy heti kínos gyötrés után ölte meg.1 Az orvosok állítása szerint rák okozta lépkeményedésben szenvedett. Az utolsó két hétben a legtöbbet eszméletlen volt, úgy, hogy beszélni vele csak ritkán lehetett. Egy érdekes munkásember tűnt el személyében. Bár magányos ember volt, a vagyon szerzése nála gyakorlatilag érvényre jutott. Ingatlanban levő pénze ezidő szerint meghaladta a húszezer dollárt. Erősen dolgozott, munkás ember volt, aki bár részt nem vett a mozgalomban, az IWW tagsági dijat fizette. A mozgalmakat illetőleg ideális szempontok irányították. Az IWW-t azonban mindegyik fölé helyezte, amit azzal igyekezett bizonyítani, hogy fizető tagjává lett. Bár érezte, de nem akarta észre venni, hogy egészséges ereje gyengül, számítása volt, hogy még egy pár évig dolgozik és a gyári munkától teljesen visz- szavonul, csak ennek tudható be, hogy mint magányos ember elég fiatal harmincnyolc évvel nem gondolt vagyona végrendelkezésével. Az utolsó pillanatban próbálkozott annak ideális rendezésével, de már késő volt. Szerette volna megakadályozni, hogy pénze érdemtelen kezekhez jusson, de ehhez már erőtlen volt. Meg lett akadályozva még az utolsó kívánsága is. Utolsó óhaja volt, hogy IWW- isták beszéljenek ravatalánál.— Bátyja hallani sem akart róla. Körül rakatta feszületekkel koporsóját, kijelentvén, hogy testvérét csak pap temetheti. Az elhunytnak barátai ismételten is felkérMEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Coraopolisi magyar tagjai és rokonszenvezői 1930 április hó 26-án, szombaton este 7 órai kezdettel az Armory-Hall- ban, 4-th Ave Coraopolis, Pa, nagy tavaszi TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a “Bérmunkás” javára, melyre Coraopolis és környéke magyarságát ezennel tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti dij: Férfiaknak 65 c., nőknek 35 c. Kitűnő szórakoztatásról, hűsítőkről, lunchról gondoskodva van. A zenét Rákóczi, a környék legjobb zenekara szolgáltatja. Jöjjön korán és hozza el a családját és ismerőseit s hogy jól mulasson, arról gondoskodik a rendezőség. A magyarság nagyszámú megjelenését tisztelettel kérjük. Útirány: Pittsburghból a 23-as számú villamos veendő a Li berty Ave.-n, leszállás a Standard Steel Co. sarkán. ték, legyen tekintettel öccse utolsó kívánságára, adjon neki életéhez méltó temetést, azzal felelt, hogy most már én rendelkezel?:, nem az öcsém és másról tovább nem is lehetett vele beszélni, mint a hátra maradt rendezetlen vagyonról, még a halálhírnek közlését is megtagadta, nehogy öccsé- nek kiterjedt nagyszámú ismerősei és barátai a temetésen megjelenhessen. Nem tudjuk, hogy a tudatlan vakság, vagy a testvéri szeretet hiánya avagy mind a kettő együttvéve uralkodott ezen az emberen, amikor kigunyolni akarta a halottnak életekorán sokra becsült meggyőződését annak a halottnak, aki életében tisztelte mindenkiben az őszinte hitet és meggyőződést. Annyit tudunk róla, hogy egyházhoz azért nem tartozik, mert pénzbe kerül. Es hogy végeredményben még sem hivott papot, úgy tudni, az anyagi kérdésen mullott. Az utolsó órában már úgy látszott, hogy a temetés minden beszéd nélkül fog megtörténni és amikor már ő maga is tudatára ébredt buta rendelkezésének, telefonáltatott Tárcái Lajosért, aki mint az elhunytnak egy barátja, szintén mint általa óhajtott beszélő, az utolsó percben megjelent és beszélt úgy a halottas háznál, mint kint a temetőben. Intő példa azok részére, akik környezetük gondolkodását ismerve, nem intézkednek akaratuk és meggyőződésük szerint jó előre, mi nem akadályozhatjuk meg, hogy az emberiség egyik átkának, a vak babonának kísérete mellett tegyék örök nyugvóra. Tudósitó. Bridgeportiak figyelmébe Az IWW magyarajku tagjai 1930 május 3-án szombaton este fél 8 órai kezdettel jubileumi ünnepélyt rendeznek saját helyiségükben 318 Spruce Street alatt. Tisztelettel kérjük lapunk olvasóit, hogy ismerőseikkel egyetemben szíveskedjenek megjelenni. Lesz elsőrangú programm, melyet táncmulatság fog követni. Belépti dij tetszés szrint.--------o-------A kapitalizmus erkölcstana a hazugság. Legujabbn már a felnőtt embereket annyira megfertőzte, hogy a negyven éven felüliek mind hazugokká vállnak. — Vagy talán nem? Hiszen kényszerítve vannak hazudni, ha munkát akarnak kapni. A törvényhozó testületekben agg:ihori penzióról ese- vegnek a politikusok. Minek? . . . !mí BÉRMUNKÁST! A helyzet az volt a felhívással szemben, hogy mindazok, kik az állam szolgálatában állanak (maholnap többen lesznek, mint akik a termelésben résztvesznek) szigorú utasítást kaptak, hogy tartoznak a hódoló felvonulásban résztvenni. Mivel a vasút forgalmát kiszorítja az automobilizmus, természetes, a vasutasság már puha gerincénél fogva is a legalkalmasabb médium a hatalmasok kezében. Volt tehát felvonulás, — amelyben vasutasok-postások, vasúti cserkészek vettek részt. Elől a vasutas rezes banda húzta a talp alá valót. A médiumok, mint a katonai reglama idején, századokba voltak felállítva. Az Andrássy-uton levő igazgatósági palota előtt megállt az egész abteilung. A fő vasúti korifeusok ott méltóságteljesen a civilbe bujtatott vasutas század élére álltak és igy tovább vonultak, tolmácsolni az uralkodó előtt hódolati tiszteletüket. Voltak vagy 3000-en. Elvégre a napidijukat az államkasszából kapják és a felvonulás fontosabb, mint a termelő munka. Szólt a banda, esinadratta bum bum. És a felvonuló egyen- és civilruhás vasúti ezredeket az utca sihederei nézték végig. Alig múlt el az országra szóló “hivatalos” ünnepeltetés, megjött március 15-ike. A Rákóczi-uton akartam áthaladni, hát lehetett? Nem. Ismét diszfelvonulás. Elől a postás zenekar és még vagy 5—6 állami alkalmazotti zenekar recsegtette az indulókat. — Postások, vasutasok, fascisták, cserkészek. A székesfővárosi alkalmazottak, végül a köz- tisztasági hivatal emberei. 30 percig eltartott a felvonulás. — Zászlókkal tarkitva. Szólt a rezes banda csinnadratta bum bum. A világ legreakciósabb rendszere ünnepelteti alkalmazottaival a 48-as forradalom évfordulóját. Grotesz- kül hat ugy-e? Petőfi Sándor szobra, ha úgy véletlenül megelevenedett volna ott a Duna-parton, valószínűleg az ég felé tartott jobbját leengedve, akkorát ütött volna a hivatalos szónok fejére hazugságaiért és azért, mert az 18848-as forradalmat igy meg merik gyalázni. De a hazugok jól tudják azt, — nincs tartani való egy bronz szobortól.* Szólt tehát a rezes bandák tömege, csinnadratta bum bum, közben százezrek üres gyomra az elkeseredés zenéjét korogta ökölbe szorított kezekkel. Március 16-án. Felvonultak a pártvezérek is ünnepelni Március Idusát. Öles plakátok hívták a dolgozó munkásokat a gyűlésre. A plakáton még az is fel volt tüntetve, hogy a beszédeket Standard gyártmányú megafonok közvetítik. — Rendőri sorfal közt vonult fel a tömeg, amely kiváncsi volt a pártvezérek unalomig elcsépelt frázisainak végighallgatására. — Programm szerint folyt le az egész beszéd sorozat. Újra rendőri kordon között vonulhatott szét a hallgatóság, természetes, nem arra, amerre akart, hanem arra, amerre engedve volt csak. Mivel a fascisták és a szociáldemokraták március 15-ikét ünnepelte, az álforradalmárok, a pártkommunisták is igyekeztek azt a maguk módján megünnepelni. Az ünneplésük abból állott, hogy a Rákóci-uton elkezdtek mint igazi “forradalmárokhoz illik, ordítani és hogy a “forradalmi” lépésüknek látszata is legyen, bevertek egy kirakatot. — Forradalom ünneplés ide, forradalom ünneplés oda, a reakció ezt nem bírta el, neki uszította fogd- megjeit az orditozóknak és kirepültek a hüvelyükből a kardok és akit értek, akár ordított, akár nem, helyben hagytak. Mintha az osztrák császári diktatúra szelleme ébredt volna fel. Hát nem az? Csupán az osztrák császár hiányzik hozzá. A diktatúra megvan és azok a diktátorok, akik akkor voltak fekete-sárgában, ma piros-fehér-zöld színben folytatják azt tovább. így ünnepelte meg Budapest Március Idusát. Figyelő. --------o-------MEGHÍVÓ Az IWW huszonöt éves fennállásának jubileumi ünnepélyére, melyet a new yorki magyar csoport, a Modern Színkör közreműködésével, méltó keretek közölt fog megünnepelni, a 347 E. 72-ik utcai helyiségben április hó 26-án szombat este 8 órakor SZAVALATOK, SZÍNDARAB, MAGÁNJELENETEK ÉS A SZERVEZET DICSŐSÉG- TELJES HARCAINAK ISMERTETÉSE. Programm után tánc SZÉP M. cigányzenekara mellett. Jó ételek és hüsitők. Beléptidij 50 cent. — Pénztárnál 60 cent.--------o-------Chicagói Open Forum Az IWW saját helyiségében 1618 W. Madison St., hetenként négyszer vannak előadások. Vasárnap, hétfőn, kedden és szombaton 8 órai kezdettel.
