Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-04-17 / 582. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 17. | MEGHALT LESKÓ JÓZSEF MUNKÁSTÁRS | CSINADRATTA BUM BUM A fenti cim legmegfelelőbb az utóbbi hetek itteni sorozatos ünnep­lései jelképezéséhez. A rádió például leadta azt, hogy Horthy kéri a magyar társadal­mat a 10 esztendős uralkodásának jubileumán tartózkodjanak minden ünnepeltetéstől. Nem tudom, vájjon ez a bekonferálás nem-e az ellen­kezőjét szolgálta pesti zsargon nyelven ugv szikibe. ‘ <e-------—--------------------------------­A mindenki által egészségesnek v élt Leskó munkástársat egy rég lappangó betegségének elhatal­masodása négy heti kínos gyötrés után ölte meg.1 Az orvosok állítása szerint rák okozta lépkeményedésben szenve­dett. Az utolsó két hétben a leg­többet eszméletlen volt, úgy, hogy beszélni vele csak ritkán lehetett. Egy érdekes munkásember tűnt el személyében. Bár magányos em­ber volt, a vagyon szerzése nála gyakorlatilag érvényre jutott. In­gatlanban levő pénze ezidő szerint meghaladta a húszezer dollárt. Erősen dolgozott, munkás ember volt, aki bár részt nem vett a mozgalomban, az IWW tagsági di­jat fizette. A mozgalmakat illető­leg ideális szempontok irányítot­ták. Az IWW-t azonban mind­egyik fölé helyezte, amit azzal igyekezett bizonyítani, hogy fize­tő tagjává lett. Bár érezte, de nem akarta észre venni, hogy egészsé­ges ereje gyengül, számítása volt, hogy még egy pár évig dolgozik és a gyári munkától teljesen visz- szavonul, csak ennek tudható be, hogy mint magányos ember elég fiatal harmincnyolc évvel nem gondolt vagyona végrendelkezésé­vel. Az utolsó pillanatban próbál­kozott annak ideális rendezésével, de már késő volt. Szerette volna megakadályozni, hogy pénze ér­demtelen kezekhez jusson, de eh­hez már erőtlen volt. Meg lett aka­dályozva még az utolsó kívánsága is. Utolsó óhaja volt, hogy IWW- isták beszéljenek ravatalánál.— Bátyja hallani sem akart róla. Kö­rül rakatta feszületekkel koporsó­ját, kijelentvén, hogy testvérét csak pap temetheti. Az elhunyt­nak barátai ismételten is felkér­MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásai Szer­vezetének Coraopolisi magyar tagjai és rokonszenvezői 1930 április hó 26-án, szombaton este 7 órai kezdettel az Armory-Hall- ban, 4-th Ave Coraopolis, Pa, nagy tavaszi TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a “Bérmunkás” javá­ra, melyre Coraopolis és környéke magyarságát ezennel tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti dij: Férfiaknak 65 c., nőknek 35 c. Kitűnő szórakozta­tásról, hűsítőkről, lunchról gon­doskodva van. A zenét Rákóczi, a környék legjobb zenekara szolgál­tatja. Jöjjön korán és hozza el a családját és ismerőseit s hogy jól mulasson, arról gondoskodik a rendezőség. A magyarság nagy­számú megjelenését tisztelettel kérjük. Útirány: Pittsburghból a 23-as számú villamos veendő a Li berty Ave.-n, leszállás a Standard Steel Co. sarkán. ték, legyen tekintettel öccse utol­só kívánságára, adjon neki életé­hez méltó temetést, azzal felelt, hogy most már én rendelkezel?:, nem az öcsém és másról tovább nem is lehetett vele beszélni, mint a hátra maradt rendezetlen va­gyonról, még a halálhírnek közlé­sét is megtagadta, nehogy öccsé- nek kiterjedt nagyszámú ismerő­sei és barátai a temetésen megje­lenhessen. Nem tudjuk, hogy a tudatlan vakság, vagy a testvéri szeretet hiánya avagy mind a ket­tő együttvéve uralkodott ezen az emberen, amikor kigunyolni akar­ta a halottnak életekorán sokra becsült meggyőződését annak a halottnak, aki életében tisztelte mindenkiben az őszinte hitet és meggyőződést. Annyit tudunk róla, hogy egyházhoz azért nem tartozik, mert pénzbe kerül. Es hogy végeredményben még sem hivott papot, úgy tudni, az anya­gi kérdésen mullott. Az utolsó órában már úgy lát­szott, hogy a temetés minden be­széd nélkül fog megtörténni és amikor már ő maga is tudatára ébredt buta rendelkezésének, te­lefonáltatott Tárcái Lajosért, aki mint az elhunytnak egy barátja, szintén mint általa óhajtott be­szélő, az utolsó percben megjelent és beszélt úgy a halottas háznál, mint kint a temetőben. Intő példa azok részére, akik környezetük gondolkodását is­merve, nem intézkednek akara­tuk és meggyőződésük szerint jó előre, mi nem akadályozhatjuk meg, hogy az emberiség egyik át­kának, a vak babonának kísérete mellett tegyék örök nyugvóra. Tudósitó. Bridgeportiak figyelmébe Az IWW magyarajku tagjai 1930 május 3-án szombaton este fél 8 órai kezdettel jubileumi ün­nepélyt rendeznek saját helyisé­gükben 318 Spruce Street alatt. Tisztelettel kérjük lapunk ol­vasóit, hogy ismerőseikkel egye­temben szíveskedjenek megjelen­ni. Lesz elsőrangú programm, me­lyet táncmulatság fog követni. Belépti dij tetszés szrint.--------o-------­A kapitalizmus erkölcstana a hazugság. Legujabbn már a fel­nőtt embereket annyira megfer­tőzte, hogy a negyven éven felü­liek mind hazugokká vállnak. — Vagy talán nem? Hiszen kénysze­rítve vannak hazudni, ha munkát akarnak kapni. A törvényhozó tes­tületekben agg:ihori penzióról ese- vegnek a politikusok. Minek? . . . !mí BÉRMUNKÁST! A helyzet az volt a felhívással szemben, hogy mindazok, kik az állam szolgálatában állanak (ma­holnap többen lesznek, mint akik a termelésben résztvesznek) szi­gorú utasítást kaptak, hogy tar­toznak a hódoló felvonulásban résztvenni. Mivel a vasút forgal­mát kiszorítja az automobilizmus, természetes, a vasutasság már pu­ha gerincénél fogva is a legalkal­masabb médium a hatalmasok ke­zében. Volt tehát felvonulás, — amelyben vasutasok-postások, va­súti cserkészek vettek részt. Elől a vasutas rezes banda húzta a talp alá valót. A médiumok, mint a katonai reglama idején, századok­ba voltak felállítva. Az Andrássy-uton levő igazga­tósági palota előtt megállt az egész abteilung. A fő vasúti ko­rifeusok ott méltóságteljesen a ci­vilbe bujtatott vasutas század élére álltak és igy tovább vonul­tak, tolmácsolni az uralkodó előtt hódolati tiszteletüket. Voltak vagy 3000-en. Elvégre a napidijukat az államkasszából kapják és a felvo­nulás fontosabb, mint a termelő munka. Szólt a banda, esinadratta bum bum. És a felvonuló egyen- és civilruhás vasúti ezredeket az utca sihederei nézték végig. Alig múlt el az országra szóló “hivatalos” ünnepeltetés, megjött március 15-ike. A Rákóczi-uton akartam átha­ladni, hát lehetett? Nem. Ismét diszfelvonulás. Elől a postás zene­kar és még vagy 5—6 állami alkal­mazotti zenekar recsegtette az in­dulókat. — Postások, vasutasok, fascisták, cserkészek. A székesfő­városi alkalmazottak, végül a köz- tisztasági hivatal emberei. 30 per­cig eltartott a felvonulás. — Zász­lókkal tarkitva. Szólt a rezes ban­da csinnadratta bum bum. A vi­lág legreakciósabb rendszere ün­nepelteti alkalmazottaival a 48-as forradalom évfordulóját. Grotesz- kül hat ugy-e? Petőfi Sándor szobra, ha úgy véletlenül megelevenedett volna ott a Duna-parton, valószínűleg az ég felé tartott jobbját leen­gedve, akkorát ütött volna a hi­vatalos szónok fejére hazugságai­ért és azért, mert az 18848-as for­radalmat igy meg merik gyalázni. De a hazugok jól tudják azt, — nincs tartani való egy bronz szo­bortól.* Szólt tehát a rezes bandák tö­mege, csinnadratta bum bum, köz­ben százezrek üres gyomra az el­keseredés zenéjét korogta ökölbe szorított kezekkel. Március 16-án. Felvonultak a pártvezérek is ünnepelni Már­cius Idusát. Öles plakátok hívták a dolgozó munkásokat a gyűlésre. A plakáton még az is fel volt tün­tetve, hogy a beszédeket Standard gyártmányú megafonok közvetí­tik. — Rendőri sorfal közt vonult fel a tömeg, amely kiváncsi volt a pártvezérek unalomig elcsépelt frázisainak végighallgatására. — Programm szerint folyt le az egész beszéd sorozat. Újra rendőri kor­don között vonulhatott szét a hallgatóság, természetes, nem ar­ra, amerre akart, hanem arra, amerre engedve volt csak. Mivel a fascisták és a szociáldemokraták március 15-ikét ünnepelte, az ál­forradalmárok, a pártkommunis­ták is igyekeztek azt a maguk módján megünnepelni. Az ünneplésük abból állott, hogy a Rákóci-uton elkezdtek mint igazi “forradalmárokhoz illik, ordítani és hogy a “forra­dalmi” lépésüknek látszata is le­gyen, bevertek egy kirakatot. — Forradalom ünneplés ide, forra­dalom ünneplés oda, a reakció ezt nem bírta el, neki uszította fogd- megjeit az orditozóknak és kire­pültek a hüvelyükből a kardok és akit értek, akár ordított, akár nem, helyben hagytak. Mintha az osztrák császári dik­tatúra szelleme ébredt volna fel. Hát nem az? Csupán az osztrák császár hiányzik hozzá. A dikta­túra megvan és azok a diktátorok, akik akkor voltak fekete-sárgá­ban, ma piros-fehér-zöld színben folytatják azt tovább. így ünnepelte meg Budapest Március Idusát. Figyelő. --------o-------­MEGHÍVÓ Az IWW huszonöt éves fennál­lásának jubileumi ünnepélyére, melyet a new yorki magyar cso­port, a Modern Színkör közremű­ködésével, méltó keretek közölt fog megünnepelni, a 347 E. 72-ik utcai helyiségben április hó 26-án szombat este 8 órakor SZAVALATOK, SZÍNDARAB, MAGÁNJELENETEK ÉS A SZERVEZET DICSŐSÉG- TELJES HARCAINAK ISMER­TETÉSE. Programm után tánc SZÉP M. cigányzenekara mellett. Jó ételek és hüsitők. Beléptidij 50 cent. — Pénztárnál 60 cent.--------o-------­Chicagói Open Forum Az IWW saját helyiségében 1618 W. Madison St., hetenként négyszer vannak előadások. Va­sárnap, hétfőn, kedden és szom­baton 8 órai kezdettel.

Next

/
Thumbnails
Contents