Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-04-10 / 581. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1927, at the Fost Office at New York,

OF THE WORLD. N. Y., under the Act of March 3, 1879.

V 0 L. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y,

A FORD GYÁRAT MEGOSTROMOLTÁK A MUNKANÉLKÜLIEK

A P R I L 1 0. 1 9 3 0^^ NO. 5 8 1. SZÁM.

Tömeggyülés tömeg nélkül

ÜRES FEJEK MÉLABUS KONGÁSA

Egy kószahir 20.000 embert csőditett a gyár elé — Egész éjszakát fagyoskodtak, a munka reményében

Március 30-án, vasárnap olyan kószahirek keringtek a detroiti levegőben, hogy Ford gyárában, hétfőn reggel munkásokat fognak felszedni.

Már vasárnap este felé megindult az éhes, agyoncsigázott emberáradat Ford River Rouge-i telepének irányába. Elindultak az emberek azzal az erős elhatározással, hogy ők bizony elsők lesznek, ha törik, szakad is és ha egy mód van, akkor megszerzik a munkát. A hosszú hideg éjszakán keresztül állottak a gyár kapujánál. Némelyek viccel, mások káromkodással próbálták elűzni a gondot és szenvedéseket, melyek az éjszakai fagyoskodással és lesbeállással velejárnak. Mások a saját tengelyük körül forogtak, hogy stimmulál- ják a vérkeringést az elzsibbadt végtagokban, de a le és feljárká- lást maguknak megengedni nem tudták, mert az irodához közel akartak maradni, elsők akartak lenni és bizony egy kis séta nem érte volna meg az elsőbbség meg- kockáztatását.

Lassan múltak az órák, de annál gyorsabban Szaporodott a gyülekező munkások száma. Mire elérkezett a reggel és közeledett az idő, mikor a felvételi iroda ajtajának kinyilni kellett volna, — már hatalmas fekete embererdő szorongott a gyár előtt, kiknek száma szerény becslés szerint körülbelül 15—20 ezerre tehető fel. Munkások voltak valamennyien. Dolgozni akartak, keresni, hogy jóllakhassanak, hogy éhező családjuknak kenyeret adjanak, — hogy a rongyokat, melyek cafatokban csüngtek róluk, jobbakkal cserélhessék ki.

A munkakeresők óriási táborát még jobban megdagasztotta a sok ezer munkás, kik az éjszakai munkát elvégezve, hazafelé igyekeztek és utat törve maguknak, elkeveredtek a többiek között, mig nehezen tisztásra verhették magukat.

Képzeljétek lelki szemeitek elé ezt a képet. Agyonéheztetett, elcsigázott munkásemberek ezreit, kik egy egész téli éjszakán egy

helyben szorongva, fagyoskodnak az utca kövezetén. Munkásokat, kik a sok nélkülözéstől, ha még kapnának is munkát, már nem volnának megfelelők, mert nem bírnák az iramot. Képzeljétek el lelkivilágát azoknak az embereknek, kiknek idegeit, egy éjszakán keresztül ölték, csigázták a lassan múló órák és azt a retteenetes csalódást, mikor rájönniük kellett, hogy minden hiába volt, hogy fel lettek ültetve, hogy költött mese, kószahir volt az egész, mert nem nyíltak meg a kapuk, Fordnak nem kellenek uj munkások.

Akkor megérthetitek, mit váltott ki a helyszínre rendelt rendőrök viselkedése a meggyötört páriákból, kiket csak úgy kedvtelésből, passzióból, a rendőrfütykösök boldogabb végével böktek oldalba itt is, meg amott is. Mert az egyik rendőr azt kívánta, hogy igy álljon, a másik meg, hogy amúgy. Az egyik erről a helyről szorította ki, a másik meg éppen az uj helyről lökte odébb egy “barátságos rendőri taszítással”. A rend: hát persze, hogy rend és azért vannak a rendőrök, hogy rendet teremtsenek. S hogy ki mit ért a rend alatt, az nem számit, mert ilyesmit a rend éber őrei hivatottak megállapítani.

A bőség eme* paradicsomában, amit másnéven Egyesült Államoknak is neveznek, fekete embererdő hullámzott előttünk, kiknek nagy része bizony már több, mint tizenkét órán át falatot sem evett. Lehet-e tehát csodálkozni, hogy a rendezgetést nem valami nagy lelkesedéssel fogadták, hogy keserű megjegyzések, majd ellentál- lások követték nyomon a rendőrök, “rendezkedéseit?”

S ha már csodálkozunk, akkor igazán az a csoda, hogy a tömeg olyan birkatürelemmel rendelkezett, hogy a helyzet és a körülményekhez képest nem ragadtatta el magát.

Mikor már beleuntak és kezdették sokallani az oldalba lökéseket, némelyek szép, csendesen lehúzták a kalocsnit és egy alkalmas (Folytatás a 8-ik oldalon.)

E sorok Írója egy vidéki ember, a munkanélküliség miatt a prosperitás utánni hajszolás, munkakeresgélés közben jutott el New Yorkba Chicagóból. Már egy hetet töltöttem a városban s szinte égtem a vágytól, hogy megismerkedjek körülményesebben a helyi viszonyokkal. Annyit hallottam és olvastam arról, hogy az “elvtársak” örökké hazudnak, nagyítanak, hogy örökké bolonddá teszik a vidéki munkásokat, hogy semmit jelentő eseményekről, melyek New Yorkban történnek, nagy cikkeket Írnak, hogy az olvasó igazán megértheti mennyire 'kiváncsi voltam, megjelenni azon a gyűlésen, melyet az Uj Előré- ben, mint szenzációs eseményt, na- , okon keresztül hirdettek.

Csak természetes, hogy pont nyolcórakor megjelentem a Labor Tempi eben, hol a Horthy-El- lenes Liga égisze alatt kilátásba helyezték, a Horthy-féle repülőakció leleplezését.

Megérkezve a terembe, legnagyobb meglepetésemre, vagy hatan lézngtek a nagygyűlés hallgatói. A munkástársam, ki elkalauzolt, tudomásomra adta, hogy ez csak new yorki szokás, mert itt még a népgyüléseken sem szoktak oonto an megjelenni. Leültem vártam.

Tőlem jobb felől hárman ültek egy csoportban, kiket bizalmasan imformálgatott egy előttem ismeretlen “elvtárs” a délután történt eseményekről. A mellettem ülő munkástárs csak egyet ismert köziilök, valami Citrom nevűt. Megerőltettem fülemet s hallottam egy közbeszólót, ki vigyorogja mondotta többieknek hogy szerinte az lenne a legjobb hecc, ha az a repülőgép elsü- lyedne. Erre a Citrom savanyu pofát vágott: a másik meg helyeslőig bólogatott egyet a fejével.

Félkilenc felé már megsokal- tam a várást és kimentem egy kicsit levegőzni. Közben találkoztam egy ismerősömmel és annyira elbeszélgettünk, hogy mire visszaértem a terembe, már Károlyi gróf beszélt.

A nagy tömeg lehetett vagy harminc, kiktől búcsút vett Károlyi Mihály, bejelentve, hogy neki már nincsen ideje, készülődik

visszautazni Európába. Kérte őket, hogy vegyék tudomásul, miszerint forradalmi időket élünk és rövid két éven belül, úgy Amerikában, mint más kapitalista országokban jönnek a forradalmi átalakulások. Tartsák meg a Ligát, melynek építésében ő is segített és Good by-t mondott.

Imformátoromtól megtudtam, hogy Gellért Hugó elnököl és most Lusztigot mutatja be, mint a kommunista párt szónokát. Én már hallottam sok szónokot, de még ilyen anti talentumot sohasem. Az Írásaira gondoltam. De azt kellett megállapítanom, hogy ez a miszter egy különleges típus, nem úgy mint a munkásmozgalomban ismert számos tehetség, kik közül vannak jó irók, de rossz szónokok és megfordítva. Őbelőle mindkét kvalitás hiányzik. De azért beszélt, mert oda állították s szegénynek mondani kellett valamit. A hallgatók álmosan révedeztek.

Lusztig elmondta, hogy a repülő akció sorsa meglett pecsételve. A harminc hallgatóból álló tömeggyülés is ezt bizonyítja és ő garantálja, hogy ez igy van az egész vonalon.

Ma délután megzavarták a repülő és Eördögh-Prattinger repülési fogadtatást. Felcsillant itt a szeme Lusztignak. Voltak letartóztatások, de a vezérek helyett újak jönnek . . . Hogy ez igy van, annak az is bizonyítéka, hogy Lusztig beszélhetett ezen a gyűlésen. “Job’’-ra van kilátás.

Nagy dolog történt a repülőtéren. Kövest vállukra emelték, ki egy félórát beszélt a tömegnek a téren, kik közül sokan melléjük állottak. Mikor “végzett”, egy vén asszony elkiáltotta magát, hogy éljen “Horthy”. És ez pont igy volt, ezt ő mondja, aki tudja, hogy az ilyen dolgokról, intelligens beszámolót kell adni a gyűlésen.

Mikor végre befejezte, nagy megkönnyebbülés volt észlelhető a nagy “tömegnél”.

Ezután a nap másik hőse Szántó beszélt, ő már gördülékenyebben adta elő a dajkamesét, simábban ccsattantak ellentmondásai. Kövess után ő volt a szónok, aki