Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-03 / 580. szám
6-ik oldal. bérmunkás Április 3. IMRÉTŐL —IMRÉIG VAGY a tudatlanságtól a butaságig ditó joga, a nő játékszernek való tekintése és alárendeltsége, nekik is jobban tetszett, mint egyenjogúsága. Nem is csoda, hogy a tanács- rendszer megszületését az elnyomott nők milliói ünnepelték, kik örömükben felujongtak, mert azt hitték, hogy eljött az idő, mikor gazdasági érdek nélkül is lehet szeretni, mikor a dolgozó nő is szabadnak érezheti magát és szabadon szülheti gyermekét. A nincstelen paraszt és az ipari proletár felszabadulása, a magán- tulajdon rendszerének elpusztítása nélkül elképzelhetetlen. A na- gántulajdon rendszerének megszüntetésével át kell alakuljon minden intézmény, mely alapját képezte, igy a házasság formájának megváltoztatására is sor kellett kerüljön. A Kant-féle elmélet alól kiesett a talaj. Megdőlt az a felfogás, hogy a nő csak a férfi kiegészitője. Helyébe lépett a modern felfogásnak megfelelő, melyet a gyakorlati élet már beigazolt a termelésben, hogy a nő és a férfi, kölcsönösen egészitik ki egymást. Nehéz feladatok megoldása várt a Tanácskormányra, mely a börtön falai között született meg. Az események után egy évtizeddel is csodálattal hódolunk az előtt a néhány szabadgondolkodó és szocialista asszony előtt: Goldschmidt Sári, Spády Adél, Timár Szeréna, Gárdos Mariska, Manuel Sári, kik nem voltak sem szocialistáknak, sem kommunistáknak feleségei és megcsinálták a női munkások szervezetét. Ez a szervezet vállalta magára, hogy megérteti a tömegekkel az uj rendszert. A háztartási munkásnők, mikor munkaidejüket szabályozták és már névleg kilátásba helyezték nekik, hogy az évszázados cselédjárom alól felszabadulnak, bizony bosszút álltak a nagyságákon. Nagy volt a riadalom, mert nem egy burzsuj nagysága azon panaszkodott, hogy ha ez igy tart, akkor rövidesen neki kell majd végezni a cseléd munkát, “Majd én fogom a padlót mosni, a Julcsa meg zongorázni fog” röpködtek a sokatmondó ironikus megjegyzések. A munkától való félelmükben jajgattak, rémüldöztek. A rendeleteket pedig kitréfálták, gúnyt űztek belőlük. A szociáldemokrata párt és az egyház karöltve ment neki a szabadszerelem tanításának, mely szerint nélkülözni akarták az égi áldást adó papokat és a szociáldemokrata anyakönyvi adminisztrátort. Együtt falaztak az ellenforradalomnak, mely a családi élet szentségét vitte a küzdelembe. A burzsoázia, mely a prostitúciót hol nyílt, hol burkolt formában de állandóan ébren tartja, a családi élet szentségnek védelme- zését hangoztatva, kitűnő fegyver társakat kapott a szociáldemokratákban. De az osztályharcosok küzdő tábora is nyert értékes, pótolhatatlan elemet, mert a forraAz egyik Imre, aki a Horthy-El- lenes Ligának megalakulása óta szervezője és titkára, most, hogy Károlyi nevével a Liga néhány ezer dollár pénzhez is jutott, a pártvezérek engedélyt adtak neki, — hogy hiúságát melengessék, és a gyűjtött pénzek nagy részét a párt szolgálatai fejében könyvelhessék el — hogy ez az Imer egy füzetet adjon ki, amelyen rajta van, hogy irta Bálint Imre. De nehogy az elvtársak azt higyjék, hogy ez az Imre valaki és ha a Ligánál fizetéses alkalmazottra lesz szükség, hát véletlenül számításba essék, Imre, a titkár könyvét, amely a Liga célját és annak szükségességét tárgyalja, a másik Imre, a bicskási és botosi Lusztig Imre “kritikai jegyzetekkel” ismerteti a forradalmi hirdetési közlöny egyik számában, mert attól tart a másik Imre, “hogy akik ebből a kis füzetből tanulják meg, hogy mi a fascizmus, azok téves fogalmakat alkothatnak maguknak.” Más szóval a titkár-szervező Imre, aki a magyarságot a Ligába tömöríteni akarja, maga sem ismeri a Liga célját és az összegyűjtött pénzen a pártvezérek nyomdájában kinyomott könyvből, a magyarság hamis megismerést nyer a fascizmusról. De bicskási Lusztig Imre, aki már a Munkás Iskola megnyitása előtt eljutott oda, hogy “könyvkritikát” irhát, tiszta may éri meghatározással tárgyalja azt és a következő “kiigazító” jegyzetekkel látja el: “. . . a fascizmus nem egyébb — Írja Bálint -— mint a kapitalista rendszer olyan formája, — amely engedményeket adva a kis- burzsoáziának, mintegy felbéreldalom a dolgozó anyáknak, proletár lányoknak uj hitet és életakaratot adott. Ki ne ismerné Hugó Viktor “Nyomorultak” cimü könyvét, melynek egyik szereplője, a főpap, visszaüzi a társadalomba a fegyencet és a prostituáltat “Megveszem a lelkedet és Istennek adom”. A proletárforradalom összezúzza a polgári társadalom hipokrata intézményeit és minden elnyomott proletár nőnek és férfinek a munka jogát és szabadságát biztosítja. Dolgozni akartak lelkes szeretettel a proletár forradalom érdekében, mert tudták és érezték, hogy az osztályharc győzelmével, az elnyomott, kizsarolt nő harca is győzedelmeskedni fog. A magyar proletár forradalom egyik nagy tanulsága, hogy a nőt mindenütt bele kell vonni az osztályharcba. A munkásmozgalom elképzelhetetlen a munkásnők aktiv részvétele nélkül. A két nem sorsa, szenvedése közös, közös kell legyen tehát a harc is. ve azokat, azokkal igyekszik féken tartani a proletáriátust. ” A fascizinusnak ezt a meghatározását botosi Lusztig Imre csap nivalóan gyatrának találja és addig is, mig a Munkás Iskola tan székéhez kerülhet, ahol személyes gyakorlattal alátámasztott előadásait ismertetheti, a fascizmus nak a következő ismertetését adja: “A fascizmus, mint politikai rendsizer, a monopolisztikus kapitalizmus azon formája, amikor a tőkés társadalmi rendszert képtelen az uralkodó osztály áldemokratikus formában tovább vezetni és kénytelen a nyílt erőszakhoz folyamodni a feltörekvő munkás- osztálylyal szemben, a kis bur- zsoá egyes rétegeinek, a zsíros parasztok, hivatalnokok, katonatisztek , egyetemi diákok stb. fel- használásával.” * Az olvasó bizonyára volt már szenvedő tanúja, amikor a moziban a legérdekesebb jelenetnél, egyszerre világosság vetődik a vászonra, mert a reel elszakadt. — Ilyen érzelmeket váltott ki a következő napon a párt jelenlegi titkára, aki siet közhírré tenni, hogy a Munkás Iskola jövendő tanárának kiigazító magyarázatától az Uj Előre olvasói még tudatlanabbak lesznek, mintha csak az eredeti füzetet olvasnák el. A párttitkár bejelenti, hogy bicskási Lusztig olyan kifejezéseket 'használ kritikájában, amelyeknek értelme teljesen ismeretlen és valószínű, hogy maga botosi Lusztig sem tudja annak értelmét. Ez az egész kritika — mondja a párttitkár — magán viseli annak a bizonyságát, hogy bicskási még el sem olvasta azt a füzetet, amelyről négy hasábos kritikát irt. A párttitkárnak ezen megállapítása teljesen felment engem, hogy a kritika további butaságait itt papírra vesem. A füzet, valamint a két “magyarázó” kritika elolvasása után a drótgyári munkások, valamint a bányászok nevében megkérdezhetem, hogy hát mi is az a fascizmus? Mert ezt a szót nem kevesebbszer használják a pártvezérek, mint a Szovjet Unió fegyveres megtámadási kísérletet. És igy csak természetes, hogy valamennyi vezér más értelmezést ad annak, de egyben mindannyian megegyeznek; hogy az olvasó abból ne sokat értsen meg. így a magyarázók olyan okos embereknek látszanak az olvasók előtti, akiknek minden szavára és Írására hasra kell vágódni, ellenkező esetben Basky vagy Széchenyivel síének az ellenforradalmi vonalba Ha “Kínát”, “Chilét”, “Venezuelát”, “Korporativ Állam”, “monopolista” és egyébb idegen szavakat nem kevernek a pártvezérek írásaikba, tyzonyos, hogy a szövőmunkások nagyobb része visszaküldi a lapot, hogy olyan egyszerű munkáért ők nem fizetnek. Az olvasót nem elégítené ki, ha azt Írnák, hogy a fascizmus egyenlő az erőszakossággal. Most olyan időket élünk, amikor az erőszakosság fascizmust jelent, mint ahogyan bizonyos körülmények között a szociáldemokráciá kommunizmussá változott. A világháború előtt minden ország legfőbb biztonságát a hadseregében látta. A háború ezt a biztonsági szervet aláásta, az uralkodó osztálynak megbízhatóbb támaszra volt szüksége és fascista elnevezés alatt alakulatokat szervezett, amely a parancsnak mindenáron érvényt óhajt szerezni. Ez a mindenki által megérthető fascizmus. Most vizsgáljuk meg, hogy mi munkások harcainkban, amelyet az uralkodó osztály minden erőszakszervezetével megküzdeni vagyunk kénytelenek, igénybe vesszük-e az erőszak használatát? Ha 30.000 tüipari munkás a sztrájkba lépést mondja ki — most mellékes az indító ok -— és EGY ezer balszárnyi munkás a munkán marad, ez a jelenség az elenyésző kisebbség részéről erőszakot mutat, vagy ha a rendőr- kapitánynak az a véleménye, hogy a munkanélküliek csak a vörös téren beszélhetnek, ennek dacára a munkások másfelé is próbálnak eljutni, ebből is erőszakosság fejlődik vagy hogy egy még közelebbi példát lássunk, azok a fegyverek, amelyeket Rockefeller a coloradói bányászok harcának az elnyomására használt, azok a fegyverek az orosz proletárok kezeiben védik a Szovjetet. Tehát van erőszakosság (fascizmus), amely a munkás osztály érdekében történik. Az a tény, hogy a pártvezérek, akiknek a tanítás volna a hivatásuk, maguk sem tudják, hogy miről beszélnek a nagy jelszavak között, igazolja az IWW-t, mely nem tölti tele a munkások fejét értelmetlen izmusokkal, de hangosan és érthetőeen magyarázza, hogy az uralkodó osztály minden erőszakosságára a jogosság bélyegét üti az iparok, a termelés feletti teljes hatalmuk. Ahogyan a munkások ezt az ellenőrzést gyengíthetik, úgy vészit az erejéből az ellenük irányított erőszakosság. A munkások ipari szervezete az az egyetlen bástya, amelyen minden erőszak megsemmisül. Philaiak figyelmébe! A Modern Színkör és az IWW helybeli magyar tagjai, most szombaton este, 1930 április 5-én, este 8 órai kezdettel KÁVÉ-ESTÉLYT rendeznek saját helyiségükben, 332 W. Girard Ave (bejárat Washingtonról) . Lesz kitűnő szórakoztató műsor és tánc.
