Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-03 / 580. szám
Április 3. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. MBÖSz nyakán marad az első utcai üres kripta A város csak azért a részért hajlandó fizetni, mely az épitkezés útjába esett. A pártvezérek perköltségre pazarolják a tagság pénzét. Immár három esztendeje, hogy az Önképzőék kinos házügye elintézés alá került, azóta a pártvezérek már jó néhányszor elintézték saját lapjukban, még pedig “véglegesen” és mégis újra nekünk kell az ügyhöz hozzászólni. Hogy ezért mi ismét ‘ ‘ ellenforradalmárok ’ ’ leszünk a pártlapban, az csak természetes, mert valami ilyen védelmi eszközt fel kell használni a vezéreknek. Mi a legnagyobb ellenségnek vagyunk bemutatva a MBÖSZ tagjainak, pedig valóban csak mi voltunk azok, akik a tagság érdekében sikra szálltunk és megakadályoztuk azt, hogy a vezérek csak úgy suttyómba kiüritsék a betegsegélyző kasszáját. A magyar proletár forradalom tanulságai Irta: VADAS ISTVÁN. A Magyar Tanácsköztársaság alapja, a bérért dolgozó proletár felszabadítása akart lenni. Az osztályharc nem szűnt meg a kormány alakítása után sem. Mikor a dolgozó nép nevében megszerzik vagy átveszik a politikai hatalmat, az éhezés, nyomor és a bérrabszolgaság nem ér véget. A politikai iskolákban úgy tanították az osztályharc elméletét, hogy azt nem alulról, hanem felülről kell intézni, az uralkodó osztály ellen. A Magyar Tanácskormány nem vette át a köztermelés eszközeit organatikusan megszervezve, termelésre készen, miután ilyenek nem voltak s ha igen, akkor nagyon hiányosak. Tehát a kényszer hatása alatt, azok megteremtésére igyekezett. Ebben a küzdelemben a szocialista életmódot — rendeletekkel akarta életre hívni. Minthogy azonban egyszerű rendelettel, még a népbiztosoknál a szesztilalom betartását sem tudta elérni, éppen úgy képtelen volt máról holnapra az évszázados előítéletek ledöntésére, valamint sok társadalmi bajok egyik legfontosabbikát, a női kérdést megoldani. <3>-----------------------------------------A vezéreknek csak akkor van házügy, mikor mi beszélünk a házról, amikor mi hallgatunk, ők némák maradnak. Hat hónapig nem szóltunk egy szót sem az On- képző házáról, ők is hallgattak és azt hitték, hogy már az amerikai magyar munkásság elfelejtette azokat a hazugságokat, melyeket a házügyben firkáltak össze. Már eléggé ismeretes előttünk a ház ügye, és az a tény, hogy sem aug. 15-én, sem szept. 22-én és sem pedig okt. 15-én a város nem vette meg 75 ezer dollárért az Önkép- zőék házát, mint azt a múlt év májusi konvenciójukon jelentették és később szavazó birkák módjára felhasználva a munkás tagságot, a vezérek azt le is szavaztatták. Az Önképzőék házügye ma is ott van, ahol a múlt évben volt és a mi állításaink minden betűje beigazolást nyert. Egy évvel ezelőtt mi azt irtuk, hogy a városnak nincs szüksége az Önképzőék házára, csupán csak a hátsó részből esik néhány lábnyi a subway- épitkezés útjába. Ezért a részért a város annakidején jó pénzt Ígért a vezéreknek, de mivel a ház már évek óta üresen állt, igy az egészen akartak túladni, hogy valahogyan mégis takarva legyen az az árulás, melyt az Uj Előréék követtek el, azáltal hogy kiürítették két évvel ezelőtt a házat. Nem fogadták el a város ajánlatát. Most aztán a város egyszerűen lebontotta, de csak azt a részt, melyre szükség volt, és a többit szépen továbbra is üresen, az Önképzőék nyakában hagyták. A város csak is azért a részért hajlandó fizetni és csak annyit, amennyit a hivatalos becslés szerint fizetni kell. Tehát nemhogy 75 ezer dollárt, hanem még a befektetett készpénznek felét sem kapják vissza. Most aztán perelik a várost és igy akarnak célt érni, hogy valamiképp a tagság előtt igazolva legyenek. Ezzel ismét a tagságot csapják be azáltal, hogy pazarolják a pénzüket az ügyvédi költségekre. Amikor mindezeket az egyik fővezérnek elmondottuk a trentoni gyűlésen, hebegni kezdett a válaszadásban és azzal akarta igazolni, hogy a város megvette a házat, hogy már egy részét le is bontotta. De hogy van az, hogy 1930 MÁRCIUS 22-ÉN A NEW YORK VÁROSI TELEKKÖNYVI HIVATAL KIMUTATÁSA SZERINT A HÁZ MÉG MINDIG AZ ÖNKÉPZŐÉK NEVÉN VAN BEJEGYEZVE. Tehát a város nem vette meg a házat, mert csak nem olyan tökkel ütöttek a városatyák, hogy megvesznek egy birtokot anélkül, hogy a hivatalos átírást elintézzék. De ha csakugyan igaz volna az Uj Előréék állítása, hogy a város megvette a házat, szabad volna tudni azt, hogy mennyit fizettek érte és HOVA KÖNYVELTÉK el a HÁZÉRT KAPOTT PÉNZT? Vagy talán ismét várnak az Önképzőék évi konvenciójára és ismét jelenteni fogják, “a házügy véglegesen elintézést nyert.” Annyira biztosra azért ne vegyék a pártvezérek az Önképző összes tagjainak értelmiségét, hogy örök időkön át csak hólintgatni fognak a jelentésekre! Majd amikor a 20 ezer dolláron felüli összeget lejegyzik a halálseti tőkéből, majd akkor az Önképző tagok feleszmélnek és látni fogják azt a csalást, melyet a vezérek elkövettek a tagság ellen. Ha a Verhovay vezetőknek menniök kellett, mert a tagság pénzét bondcsalásra használták fel, akkor az Önképző vezetőinek még inkább menniök kell, amikor a tagság megkérdezése nélkül, olyan házvételbe fekA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba Az osztályharc frontján, a termelés szinterén, NEMEK között nincsen különbség. És nálunk, még ezt a kétségkívül igazságos szocialista elméletet is megcáfolta a gyakorlat. Történt ez azért, mert a magyar szociáldemokrata mozgalom mindenben utánozta a német szociáldemokratákat, kik visszaéltek azon történelmi ténynyel, hogy a tudományos szocializmus legnagyobb gondolkodóinak bölcsőit Németországban ringatták. De ezen megállapítás sem mentheti fel a német szociáldemokratákat a nagy bűn alól, mely tették be a tagság pénzét, mely előre láthatólag csak a pénz elvesztését eredményezhette. És még ők kiabálnak, hogy az egyedüli munkás jellegű betegsegélyző az Önképző. Nem a Szovjet hazába kell elküldeni tanulmányútra a “forradalmi” tagokat, hanem be New Yorkba, hogy egy kis rendet teremtsenek az Önképző pénzügyeinél még mielőtt az egész vagyonuk a pártvezérek kezén eltűnik. A tagságnak követelni kell hogy a házügybeen végre már a tényekről informálva legyenek még akkor is, ha 20 ezer dolláros fájó sebet vágott rajtuk a vezérek árulása. (f.) beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. sokoldalúságában abban is kidomborodik, hogy tudatosan elkerülték a sok millió nő megszervezését és hagyták őket továbbra is az egyház karmaiban. Mehetünk bármerre a világban, mindenütt találunk munkásszervezeteket, de a “nő, a dolgozó férfi élettársa, a családi tűzhely őre ’ ’ megmaradt évezredes foglalkozása mellett, ha csak a kapitalizmus onnan ki nem űzte. — A szabadgondolkodók: a szocialisták és kommunisták űzik kisded játékaikat, egymás közt veszekszenek s közben az egyház nevetve tartja gyeplőjében a dolgozó nők tudatlan millióit. Marx Károly megállapítása szerint, a vallás a nép ópiuma. Különösen tapasztalhatjuk ezt a háztartásban: ahol a példák halmaza mutatja, hogy mig a vezető “elvtárs” forradalomról beszél, az édes asszony a ház lelkét Jehovának vagy a Szűz Máriának ajánlja fel. Engels Frigyes még messzebb megy megállapításaiban. A család a magántulajdon és az Állam keletkezése könyvében azt mondja, hogy: “A férfi burzsoá lett és a nő proletár”. Magyarországon, miután a kapitalizmus teljes egészében, a fennmaradt feudális állapotok miatt nem birt kibontakozni, a nők általános bevonulása az iparokba szintén késlekedett. S mikor a tarthatatlan állapotok miatt mégis megalakult az első női munkásszervezet, a háztartási alkalmazottak szakosztálya, a szociáldemokrata vezérek és a szakszervezeti bürokraták gunytárgya- ként szerepelt. Misem bizonyíthatná jobban, hogy a nők szervezkedését még akkor sem vették komolyan, mikor az már megkezdődött, mint azon tény, hogy az érett nőket az ifjú munkásokkal egy kategóriába osztották be. A feudalists és kapitalista társadalomerkölcsök karjaiból nem kerestek kibontakozást a szociáldemokrata vezérek és a szakszervezeti vezetők. Még nekik sem derogált, hogy becses nejeiket elvigyék munkásgyülésekre, hanem a burzsoáziát majmolták életszokásaikban is. A feudalista rendszer hagyománya, a férfi rabló és hóELVINYÍL ATKOZ AT.
