Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-02 / 567. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 2, 1930. lók, ki tisztában van a munkás- mozgalommal és ismeri az I. W. W. elméletét. Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor megtudtam, hogy egy szénbányásznak az előadását hallottam, ki csak nemrégen lépett be szervezetünkbe és mint a munka delegátusa, a bányákban fejt ki szervezői munkát. % Szó ami szó, nagyszerű előadást tartott. Behatóan analizálta a munkásosztály mai szomorú helyzetét, de különösképpen az elevenére tapintott a bányászati iparban divó állapotoknak. Miután áttekintő ismertetést adott az amerikai szénbányászok lefolytatott osztályharcaiból, ellentmondást nem tűrő logikával bizonyította be, hogy csak egyetlen kivo- zető ut van a bányászoknak és pedig az I. W. W.-ban ipari alapon szervezkedni. Reed beszéde után egy 15 tagból álló kórus (bányász gyermekek) énekelt több I. W. W. dalt. nem lehet mondani, hogy széyen- lősek voltak, vagy hogy lámpaláz érte volna őket a nyilvános szereplés alkalmával. Olyan tele tüdővel és bátran énekeltek, mintha ők bírták volna az egész épületet és ráad-sül az egész falut. Ké- sőb v informáltak, hogy az énekes madarak csak egy részét képezijí anak a kis századnak, kiket egy Maryville-i szénbányász szervezett meg a közelmúltban. Régi ismerősök. Bzekután a gyülésvezető bejelentette, hogy megérkezett az I. W. W. Egyetemes Végrehajtó Tanácsának egy tagja is a gyűlésre, majd átadja a szót. Én azonal kijelentettem, hogy a G. E. B. általi kiküldetésem nem azért történt, hogy szónokoljak, hogy befolyásoljam, vagy vezessem őket, amint azt divatba hozták a szakszervezeteknél és a U. M. W. of A. tisztviselői teszik, sőt, mi több: hogy én nem is vagyok szónok. Hogy az I. W. W.- ban a tisztviselők nem diktátorok, hanem ellenkezőleg, az össztagság parancsát kell nekik végrehajtanak. Kiket az ösztagság egy meghatározott funkció betöltésére választ meg, kiknek mindenek fölött a tagság akaratát kell végrehajtani, hogy engem azért küldött ki a Végrehajtó Tanács, hogy tolmácsoljam üzenetét, hogy az I. W. W. Egyetemes központja és szervezetünk minden tagja készen áll arra, hogy a legmesz- szebbmenő támogatást nyújtsa és minden tőle telhetőt elkövet, hogy a bányászoknak szervezetük kiépítésében segítségükre legyen. Röviden ahogyan csak lehetett, megmagyarázta, mint született meg az I. W. W. 25 ével ezelőtt s mint értették meg a kor hivó szavát már akkor a legprogresszi- veb munkások Amerikában, kik az I. W. W.-t megalakították. S hogy az I. W. W. taglétszáma nem olyan nagy, mint azt sokan szeretnék, csak azért van, mert az alapvető iparokban még nem voltak érettek a munkások az T. W. W.-hoz való csatlakozásra. Hiszen példa erre a bányászati ipar is. Melyben a bányászoknak éppen huszonöt esztendő kellett ahhoz, hogy felismerjék azt, amit az I. W. W. alapitói már huszonöt évvel ezelőtt megláttak. Egy negyed századnak kellett lepe-, regnie, hogy most napfénynél világosabban lássák meg a bányászok, amivel mi már akkor tiszafában voltunk, hogy nincsen számukra más megoldás, mint az I. W. W.-ban való szervezkedés. Egészen véletlenségből nyelvemre került és kijelentetem, hogy mintegy 20—30 sztendővel ezelőtt magam is aktiv részt vettem a bányászok között, éppen ebben a kerületben. Én is éppen itt harcoltam a többi ezrekkel jobb viszonyokért a legszebb küzdelmekben s talán a hallgatók között is vannak olyanok, kik vissza emlékeznek az elmúlt idők nagy- . szerű osztályharcaira, melyekben egymás mellet vállat vállhoz vetve küzdöttünk. Az idők persze megváltoztak. Akkor még életerős volt a U. M. W. A. ő volt a protektora a kisebb-nagyobb szakszervezeteknek a bányavidékeken; s mert ez igy volt, az akkor újonnan alakított I. W. W. nem tudta a bányászok figyelmét magára vonni annyira, mint szerette volna; azonban a pusztulás bacillusai már'felfedezhetők voltak a U. M. W. A.-ban s az I. W. W.-isták látták és tudták, hogy sorsát a szervezet nem fogja elkerülni. Tudták, hogy akkor és nem előbb ébrednek tudatára Amerika szénbányászai, hogy az L W. W.-ban van a helyük. S mikor a tudatra ébredést a tett követi, akkor segítségére lesznek az I. W. W.-nak nagyszerű elvét a gyakorlatban érvényesíteni, hogy elemében kibontakozzék, mint ez ország egyetlen munkásszíerve- zete. Forest Edwards lépett ezután a szónoki emelvényre, ki előadást tartott: “Miért e sztrájk?” címmel. Edwards “bácsi” annyira ismert az I. W. W. tagjai előtt, hogy nem tartom szükségesnek beszédjének kivonatát itt megismételni, mert azok egész halmaza jelent meg alkalmakkor az I. W. W. lapjaiban. Annyit mégis meg- jegyzek, hogy a tárgyat olyan alaposan ismertette, hogy kétely utána nem maradt aziránt, hogy az úgynevezett kommunisták, az ő “forradalmi” taktikáikat, a lomtárból, a régiségek közül kotorászták ki s midőn mint az “üj munkásszervezet” álarcában meg jelennek, libegő rongyaik alatti rothadt testük bűze árassza el a megszállott terepeket. A gyűlés befejezése után, amint körülfogtak az I. W. W. bányászok, több kérdéssel halmoztak el, melyekből tisztáztuk a régi ismeretségeket. A kérdezők közül többen még aránylag fiatalemberek voltak s a beszédemben említett időkre való hivatkozás idejében nem igen lehettek idősebbek, mint azok az ifjak, kik az es ti gyűlésen énekeltek s mégis emlékeztek az elmúlt idők küz delmeire, egy negyedszázaddal visszamenőleg. Biztató jelenség volt látni, hogy uj tagjaink nagy része a legmilitánsabb elemekből, a U. M. W. A. tagjaiból és helyi tisztviselőiből verbuválódik ősz sze, kik intelligens munkásembe rek és a gyakorlati osztályharcban nagy tapasztalatokkal ren delkeznek. A collinsvillei gyűlés Másnap a collinsvillei népgyü- adókkal és érvekkel, csak nagyobb lődése volt, ugyanazokkal az elő- vezőbb napot, a vasárnap délutánt formában, mert a tömeg itt kedvezőbb napot, a vasárna délutánt kapta. A hallgatóság közöt már akadtak néhányan a komikus uniónak tagjai közül is. (NMU.) Voltak olyanok is, kik imbolyog- nak s nem tudják, hová pottyant sák magukat: az I. W. W.-ba vagy a rezesbandás komikusok közé, de megállapítani lehet, hogy az utóbbi elemek között rohamosan vesztik a talajt a komikusok. Én nem ismertem a hallgatóság összetételét, de a helybeli fiuk, Jordan és Edwards, annál jobban. Edwards sokkal keményebben ostorozta a komikusokat, súlyosabb érvekei mutatta be, hogy milyen iigyefogyottak és mennyire hipokraták, mint a marysvillei gyűlésen. Ezzel azt akarta elérni, hogy vegyék védelmükbe a szervezetet, melyhez tartoznak, hogy vitát fogadjanak el és próbáljanak a súlyos érvekkel szemben a nyilvánosság előtt is megállani. És mégis, mikor a kérdésekre került a sor, egy hang nem sok, any- nyi sem jöt ki a szájukon a felszólalásoknál, bár nyíltan hangoztatva lett, hogy az ellenvélemény is szót kap, de senki sem jelentkezett . Nem volt olyan, ki az I. W. W.-vel szemben ellenvéleményét nyilvánítani merte volna. Sok bányásszal beszéltem, 1. W. W. tagokkal és nem tagokkal. Úgy nyilatkoznak a National Miners Unionról, mint a jelen kor egy érdekes viccéről. Még csak nem is veszik őket komoly ellenfélnek. Szabad színpadként tekintik kisded játékukat és ex- poneseikben ügyetlen bohócokat látnak. Collinsvilleben is találtam régi ismerősöket. A konferencia gyülésvezető elnöke azonnal felismert és annyira megörült, hogy magáról megfeledkezve, mint ki a régi sáncárok egyik közkatonáját és bajtársát látta bennem viszont, rögtön arra ösztökélt, hogy menjek vele és látogassuk meg együtt az öreg veteránokat. Kiket láttam és kikkel beszéltem a régi harcosok közül, nem változtak meg. Olyanok mint voltak a legnagyobb harcok idejében. Mi- litáns munkásszervezetet akarnak és szocializmust; az I. W. W. mindkettőt magában foglalja s igy az I. W. W.-t választották, mint természetes örökösét mindkettőnek a szocialista és a munkás mozgalomnak. Az én impresszióim szerint szervezetünk, az I. W. W. elérkezett a várva várt pillanathoz és meg kell ragadni a felkinálkozó alkalmat. Igaz, hogy a feladat, a mi gépezetünket tekintetbe véve roppant nagy. Mégis az a nézetem, hogy össze kell vonnunk erőnket és csinálni a legjobbat, a legtöbbet, amire képesek vagyunk. Megvagyok győződve, hogy ha a munkástársak vesznek maguknak elég fáradtságot és tüzetesen tanulmányozzák a helyzetet, megfognak velem egyezni abban, hogy szervezetünket erős fundamentumokra leszünk képesek helyezni, ha valamennyien és azonnal megtesszük a reánk háruló kötelességünket. Pénzre van szükség ahhoz, hogy a szervezői munkálatokat folytathassuk. De az ellenérték roppant biztató ez alkalommal. Ha egyszer alaposan megkezdjük, akkor a bányászok közötti mozgalmunk nemcsak arra lesz képes, hogy önmagát fejlessze, hanem arra is, hogy segédkezet nyújtson más iparok megszervezéséhez. Semmi sem állhat egy helyben e világon, vagy előre, vagy hátra, de örök mozgásban kell legyen minden. Talán egy márvány épületről ellehet gondolni, hogy megmaradhat örök időkig, de még az ilyen gondolat is nagyon laikus. Hanem egy forradalmi szervezet, mint amilyen az I. W. W., örök mozgásban kell legyen, nem úgy, mint egy márvány palota. Mennünk kell előre, különben pusztulás lesz a sorsunk. Az I. W. W. nem létezhet, mint egy ideál, melyért csak rajongani kell s mi legkevésbé kívánjuk azt igy. Hogy a megkezdett szervezési munkát képesek legyünk tovább folytatni, pénzre van szükségünk s hogy a szükséges anyagiakat megteremteni legyünk képesek minden ipari unionistának meg kell most tenni a kötelességét. Ha most sorompóba állunk valamennyien, akkor talán a jövőben nem lesz szükségünk arra, hogy kéregetéssel teremtsük meg a szükséges anyagiakat a mozgalom építéséhez. Amint a helyzet most áll, folyton csak kéregetnünk kell, hogy létezni tudjunk. És ha kérünk, kiktől kérünk? Önmagunktól. Hát nem e sokkal jobb, ha most teszünk meg minden lehetőt és egyszer olyan erős alapokra helyezzük szervezetünket, mint amilyenen valamennyien látni szeretnénk. Cselekedjünk! Előzetes jelentés A Munkás Betegsegélyző Szövetség New Yorki első osztálya 1930 február hó 15-én szinielő- adással egybekötött tánculatságot rendez a 347 East 72-ik utcai helyiségben. A Munkásszervezetek pártfogását kéri a Rendező Bizottság.
