Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-11 / 37. szám

Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre.............................8 korona Fél évre .................................á korona Hegyed évre........................2 korona Egy szám ára a dohánytőzsdékben 10 E. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMflN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér S3, sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők idegessége is. S minthogy általá­nos érdek, hogy a sok anomálián segítve legyen, illetékes köröknek kötelességük a postafőnököt laká­sából kiköltöztetni s ezzel a hiva­talos helyiségeket kibővíteni, ha­csak azt nem akarják, hogy a posta állandó zavarok színhelye legyen. Uj pártalakitás. Andrássy pártja. Pár nap múlva tehát megalakul az ideális gondolkodású Andrássy Gyula gróf pártja s politikai életünk gazdagabb lesz egy „kormány­képes“ párttal, az ellenzék pedig olyan íegyvertárssal, akinek tá­mogatását kicsinyelni nem lehet. Hiába igyekszik a kormány And­rássy pártalakitását komolytalan törekvésnek feltüntetni, tény az, hogy maga Andrássy személye és a körülötte csoportosuló poli­tikusok egyénisége sulylyal . bír­nak s rövidesen megváltoztathat­ják a politikai képet, ha tényleg kidobják ballonjukból a konzer­vativizmus homokzsákját s fel­szerelvén magukat a progresszív irányzat fegyvereivel, első sorban az általános választói jog meg­valósításáért kezdik meg a harcot. Reményünk van erre, részben a volt alkotmánypárt tanulságai, részben Désy és Vázsonyi támo­gatása folytán, s ha tényleg igy lesz, Andrássyé és pártjáé a jövő, melynek demokratikus fejlesztése nélkül kibontakozást képzelni sem lehet! * Panaszok a posta ellen. Amióta a postahivatal a Vár- megyeháztérre lett elhelyezve, ál­talános a panasz a postakezelés és a posta rendszere ellen. Elte­kintve attól, hogy a hivatal be­osztása a legszerencsétlenebb és kényelmetlen a hivatalnokokra nézve, amellett a közönség ezek­ből folyóan annyi bosszantásnak, annyi ide-oda szaladgálásnak van kitéve, hogy igazán megjött már a segítésnek az ideje s valamit tenni kellene a közönség és a postatisztviselők érdekében. Meg­vagyunk győződve ugyanis, hogy a tisztviselők idegessége a nyo­morúságos elhelyezés következ­ménye s ha a szűk, alkalmatlan, kényelmetlen helyiségeken valami­képp segítve lesz, mindjárt el­hallgat a közönség panaszával egyszerre a postahivatalnokok Szeptember 14-én megala­kul az uj párt: Andrássy pártja, s úgy lehet, az uj párt megalakításával szomo­rú politikai helyzetünk is megváltozik és más mederbe kerül. Andrássy Gyula gróf neve a politikai életben nem­csak egy tiszteletreméltó ne­vet jelent, hanem. egy hatá­rozott fogalmat is, egy áram­latot, amely józanságot és mérsékeltséget hoz magával a politikai vizekre, úgy le­het, a nagy és háborgó hul­lámok lecsendesitésére, meg­törésére. Bizonyos, hogy ma, a törvénytelenségeknek rom­boló és kiáltó aerájában szükség van Andrássy Gyu­lára, szükség van egy olyan kormányképes pártra, amely­nek Andrássy Gyula áll az élén, — hogy harcoljon a szenvedélyektől elvakult, minden felelősségről megfe­ledkezett vezérnek és párt­nak „parlamentesdije“, go­nosz és veszélyes játéka el­len. És szükség lehet párt­jára később is, a bonyodalmak elmúlása, a válság eltűnése, a zavaros politikai viszonyok konszolidálása után is, ha Andrássy Gyula gróf nem hagyja magát befolyásoltatni egyes mágnáskörök elrejtett és bujkáló konzervativizmusá­tól, hanem világosan és sza­batosan megmondja: mit akar, mi a célja és milyen eszközökkel óhajtja szándé­kát keresztülvinni. Ha Andrássy Gyula olyan pártot tervez, amilyen a megboldogult alkotmánypárt volt, akkor annak sem jö­vője, sem célja, sem létjogo­sultsága nincs, akkor az nem fog gyökeret verni és meg­erősödni a politikai közélet talajában. Egy ingadozó, bizonyta­lan, langyos, se nem hideg se nem meleg, a napsugár­ban sütkérező, minden sza­badelvű agresszivitástól tar­tózkodó párt nem lehet ide­álja a közvéleménynek, fel- turója a szennyes, paenet- rans, szúrós illatot árasztó korrupciónak, nem lehet megdöntője a korhadt, beteg kormányzati rendszernek, hirdetője a politikai erkölcsök jobbátételének, nem lehet előkészítője, berendezője, megalapozója annak a kor­nak, amely egy demokratikus, erős, boldog, gazdag, biztos utón haladó országot fog mutatni — a kontinensnek. Egy politikai pártnak nem lehet egyedül az az erőssé­ge, hogy sok kockás nadrágu, sportoló, diszkrét kalandokat végigélő mágnástagja van, akik kifogástalanul bacca- ráznak és tökéletes galant- homme-ok. Ez nagyon kevés az üd­vösséghez és ahhoz, hogy parlamenti párt vezérszerep­hez jusson, és szava döntő befolyással érvényesüljön a képviselőházban és az or­szágban. Az Andrássy pártjának csakis úgy és akkor van létjogosultsága, ha a bel- ügyek, az ország belügyei- nek terén —• itt az Ausz­triával való államjogi hely­zetünket figyelmen kívül hagyom — az agresszív és szociális álláspontra helyez­kedik, ha minél nagyobb tö­megeket ruház fel politikai jogokkal, ha a nehézkes közi­gazgatás megjavítását, az ipar- és kereskedelem fellen­dítését, a felekezetek igazi és ideális egyenjogositását, a szociális nyomor enyhítését, az összes felekezeti iskolák megszüntetését, eltörlését, az általános művelődést szolgáló intézmények fölállítását, a politikai alapon szervezett klerikális tényezők visszaszo­rítását fogja szélső és radi­kális alapon hirdetni és kor- mányrajutás esetén mindezt radikális eszközökkel meg- valósilani. Csakis igy ! Mert ha a megalakuló párt a bel- ügyek terén nem lesz az agresszív eszmék zászlóvi­vője, zászlója és támogatója mindennek, ami a tömegek jólétét és a demokratikus előrehaladást van hivatva elősegíteni; hanem ehelyett egy exclusiv mágnás kaszinó, ahol minden józan dolgot francia szállóigékkel ütnek el a betanult szellemességek­től sziporkázó ősgentrik — akkor az egész Andrássy-féle pártalakitás humbug, lárma, csattogó tűzijáték, síppal és dobbal való üres felvonulás, ahol Andrássy Gyula a mu­mus, az ijjesztő báb... Semmi egyébb...! És ilyen „tüzilármaszerü“ pártaiakitáshoz pedig sem az országnak, sem a kibontako­zás után sóvárgó politiku­soknak semmi közük nincs! Beeimann Henrik. 8 ■ EHBES8HSiGI9S888n88aB888 # Vármegyék költségve­tése. A Búd. Tud. jelenti A be­lügyminiszter felvetett kérdés kapcsán kijelentette, hogy az ál­lami költségvetési év kezdetének megváltoztatásáról szóló 1913. évi XXVI. törvénycikk a várme­gye háztartását nem érinti s így a vármegyei költségvetések össze­állításának kérdésében továbbra is a most fennálló rendelkezése­ket kell szem előtt tartani. Harmincötödik évfolyam 37. szám. Unsvár. 1913 szeptember II

Next

/
Thumbnails
Contents