Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-11 / 37. szám

(Mdaknám 2 Ungvári Közlöny 1913 szeptember 11 Unalmas órák. Az „U. K.u számára irta : Pillich Nándor. Az élet plagizál... Emlékeznek még a forró nyári délutánokra, amiket, inig anyánk rövid órácskára „szundikálni“ tért, a padláson töltöttünk el ? — Széles falépcső vezetett a pad­lásra, nagy lépcső fokai messze magasan állottak egymás felett és csak egyik lábunkkal tudtunk feljebb-feljebb lépni, a másikat melléje huztuk és a térdigérő bársony nadrágocskánk könnyen poros lett, mire felértünk az aj­tóig, amit gyönge nyakunk ere­jével emelünk fel neh«zen. Ott aztán főni, a tikkadt, szá­raz levegőben, ahol két ujjnyi magas volt a finom, sárga por a felhalmozott ócskaságokon, csön­des aggódással néztünk körül. Vakitó fénycsikok vágódtak be a félhomályba a tető zsindelyek között, és a csikókban nyüzsögve úszkált millió-millió fényes sze- mecske, eltűnődtünk, vájjon él­nék talán ? A csöndes, szinte te­metői hangulatba azlán ijesztően, erőszakosan belerobbant valami morajló dörgés : egy alma hullott a fáról a tetőre és gurult alá az udvarra, ahonnan zűrzavaros han­gok ütődnek be a padlásablakon ; az utcán nehéz szekér dübörög és megrázza a falakat körülöt­tünk, egy pillanatra elhomályosul a szin, szélrohamot érzünk, jaj­gat valami, valószínűleg a hosszú jegenye, mert megcsibálta a szél, a nap elé felhőt tol ugyanakkor a legrégibb, ősi scenikai rendező, végigbozong a hatunkon egy kis kellemetlen érzés, de egy pillanat múlva újra beszaladtak a fény- csikocskák, újra pajkoskodnak a villogó porszemekkel és mi nyu­godtan állunk egy hatalmas láda mellé, ahol öreg térképek, meg- .sárgult lafn és német szótárak és más effele eldobált tudomá­nyos dolgok között találtunk ap­róbb füzetkeket rikító pirossal és sárgával nyomott címlapokkal, azután újabb füzeteket, amiknek címlapja egy ifjú királyt ábrázolt magasra emelt fáklyával egyik, kivont karddal a másik kezében ; mutatja az utat egy fehér ruhás asszonynak ; körülöttük dekorá­ciónak kardok és szuronyos pus­kák tömege, az egyik sarokból felejthetetlen arcú orgyilkos bújik elő, kezében rövid tör, tolvaj­lámpa... a felírás felettük láng- betükből kirakva féikör alakban „Milán és Natália“. A füzet lapszáma igen magas volt, a második, vagy harmadik ezret is meghaladta tán, de hát ilyen csekélységen nem igen akadtunk meg, gyerekfantáziánk bőségesen kárpóto ta az el nem olvasottakat és ha a meglevő fü­zetekben átlag minden oldalra két gyilkosság esett, a képzelet eb­ben sem maradt mögötte az Író­nak : véres összetűzések, gyilkos­ságok rontották álmaink tiszta vi­lágát csupa halottal, hörgő sebe­sülttel, kékülő haldoklókkal. Kicsit nőttünk és aztán nem tártunk fel a padlásra. Milán és Natália helyét Nevton binominális tételei, a szabadesés és törvényei permutátiók, „piperkúszorkuper- pik“, arithmeúkai haladványok és más efféle, a reális életben, mint méltóztatnak tapasztalni, óriási fontosságú dolgok foglalták el. Fenamn dó szabadidőnkben pe­dig komoly keppet olvastuk a világirodalom remekeit; Milton „Elveszett paradicsom“-át sirattuk, szörnyülködtünk Dante Poklának rettenetességein és bejártuk Aerteasszal az alvilágot, kacag­tunk Moliere szellemességein, bá­multuk Scbarespeare rideg fen­ségét, aztán ha ilyenkor véletle­nül elénk került „Milán és Natá­lia“ füzete, megvetéssel rágtunk hatalmasat a rongyos „ponyva- irodalmon,“ és nagyon meg vol­tunk elégedve magunkkal. Hogy lehet ilyen óriási szamárságot összefirkálni ? Megint nőttünk kicsit, szűk lett az iskola padja és kezdtünk nem olvasni semmit. Jött az élet és ránk taposott, mint János vi­tézre az óriás, elő a karddal," küzdeni véle, hágjon a kardba a kegyetlen csősz. Tülekedtünk a kemény ellenféllel és talán ezer sebből vérezve, talán néha kicsit megtaposottan, de mégis kikerül­tünk a küzdelemből győztesen, mosolyogva, büszkén. Iyenkor ráértünk körülnézni a világban. íme ott az Obrenovics ház utolsóját végzik ki az össze­esküvők ; borzadni sincs időnk : bombarobbanas, török villogása; Portugália királya véresen bukik trónjáról, kis időre rá a fiát, teszi hazátlanná egy palota forra­dalom. Az orosz cár büszkeségét, kicsi fiát örökké nyomorékká te­szi egy fanatizált kéz. Spanyol- ország uralkodója rosszul érzi magát, ha legalább negyedévente nem robban dinamit a kocsija alatt. Bogdanovics pátriárka nyom­talanul eltűnik, azt hiszik, politi­kai gyilkosság történt. Tisza Ist­ván a magyar parlamentből rend­őrökkel hurcoltatja ki a nemzet szemefényeit, egy Károlyit, egy Andrássyt; Lukács magyar mi­niszterelnökre a bíróság mondja ki, hogy panamista ; egy magyar képviselőre büntetlenül sújt az országházában, hivatása teljesítése közben a parlamenti őr kardja... Hát kérem szépen, itt vagy az élet plagizál „Milán és Natália*­ból, vagy a legelső irodalmi re­mekmű „Milán és Natália.“ Akárhogy is van, Schakespea- ret, Molliere-t és a többit mind felhordatom a padlásra, lehoza­tom a „Milán és Natália“ cimű meg A „zárda titkája“ elnevezésű füzeteket, esetleg én magam má­szom hozzájuk és ha az élet ér­demesnek látja innen plagizálni, én viszont ezekből tanulom meg­ismerni az életet. Nézzünk egyszer igazán farkas szemet egymással. ■amnaaBBflaaHSHaHaBBHH A kolera. A hatóságok minden óvintéz­kedést megtesznek a kolerajár­vány föltartóztatása ellen. A vá­ros területén a közönség esetről- esetre figyelmeztetéseket kap. A vármegye területén Nagyge- jőezön kedden este halászattal foglalkozó két ember kolera gya­nús tünetek között megbetegedett. Az esetről Gulácsy vármegyei főorvos nyomban értesítve lett, s Dr. Rózsa Leó körorvos és Szabó Zoltán szolgabiró kíséretében azon­nal a községbe utazott. Az orvo­sok megvizsgálták a betegeket s a tünetedből valószinüsitették, hogy kolerába estek. Intézkedtek a betegek elkülönítése, továbbá a községben az általános fertőtlení­tés iránt. Még szerdán nagyme- nyiségü fertőtlenítő szereket szál­lítottak a községbe. A nagygejőczi két ember a Latorca viaeben fogott megsütött halat evett, más verzió szerint sült kukoricától betegedtek meg. A vizsgálat fogja a részieteket kideríteni. Nagygejőcről vett köz­lés szerint a község határában fertőzött a levegő. Aminek oka az, hogy az utóbbi vizáradás a község külterületein a bozótok között töméntelen halat hagyott, a melyek most a száraz időben ott rothadnak. Ungvárt további intézkedésig a halárusitas betiltatott. A városi tisztiorvosok utasítás folytán Be- regmegyéből érkező Ungvárt ki­szálló minden utast a vonatnál megvizsgálnak, podgyászaikat, kü­lönösen tisztátalan ruhadarabja­ikat fertőtlenítik, magukat az ide érkezőket pedig 5 napig megfigye­lés alá veszik. Az alispán f. hó 10-iki kelet­tel a Nagygejőczön felmerült ko- leragyanus két eset folytán fel­hívta a rendőrkapitányt, hogy a város területén f. hó 13, 14, 26, 27-én megtartani szokott búcsúk alkalmával a vidéki vagy a szom­széd megyebeli lakosságnak gya­log vagy vasúton a búcsúkra be­vonulását gátolja meg. A nagygejőczi betegeket Dr. Gulácsy Árpád tiszti orvos a köz­ségben szerdán délután újra meg­vizsgálta. A megbetegedettek job­ban vannak s valószínűnek lát­szik, hogy megbetegedésük nem kolera, hanem gyomorrontás kö­vetkeztében következett be. Dr. Ország Jakab városi tiszti főorvos a vasúton Ungvárra ér­kező beregi utasok megfigyelése érdekében körültekintéssel jár el s tegnap szerdán Csapig utazott meggyőződést szerzuidő, hogy Beregből, Ungvarra érkező uta­sokat már ott ellenőrzés alá vegye. Húsárak. Ungvárt a hentesek és mészá­rosok újabban nehány fillérré! leszállították ugyan a hús árát, nem oly mérvre azonban, hogy ez az állaték mai árával arány­ban állana. A vágómarha, a borjú és ser­tés ára tudvalévőén országszerte nagy mértékben csökkent. Ennek dacára, mint olvassuk, Kecskeméten a kivágók azt akar­ják, hogy a hús még drágább le­gyen. A városi hatóság az ellen azt tette, hogy a henteseknek ki­adta az ukázt, hogy rendes üz­leti haszonnal dolgozzanak s ár­maximumot határozott meg, a melyeket túllépni aem szabad senkinek. Hogy a szertelen magas húsár indokolatlan, álljon itt két gazda­sági szaklap közleménye, a ami a helyzetet vagyis a vágómarhák tetemes értékcsökkenését legjob­ban megvilágítja. Az egyik lap, a „Köztelek* „Olcsó marha drága hús“ cim alatt ezt írja: A vágómarha, a borjú és sertés ára az utóbbi két esztendő alatt hihetetlen mér­tékben csökkent és ebben a hó­napban érte e. az árcsökkenés legnagyobb fokát úgy, hogy a gazdaközönség állatait szinte kép­telen értékesíteni, mert a hivata­los jegyzet a legalacsonyabb árakat nem tudja a legtöbb esetben el­érni. A középminőségü magyar ökör átlagára élősúlyban méter- mázsánkint e hóban a múlt esz­tendő hasonló időszakának árá­hoz képest hat koronával, a tarka ököré négy koronával csökkent. Az elsőosztályu borjú átlagára volt 1911. augusztus elején 131 —4 fillér élősúly kilogrammonként; a múlt évben 115 fillér, ma 103 fillér, a másodosztályúé pedig 112, illetve 100 fillér a mai 91 fillérrel szemben. Az átvészelt sovány sertés két évvel ezelőtt 195 fillé­ren kelt el, múlt évben 132, most pedig 118 filléren, az át nem vé­szelt sovány sertésért ma csak 102 fillért adnak, ha egyáltalában akad vevő, mig két évvel ezelőtt ugyanabban az időszakban 158 filléren lehetett értékesíteni. Ezzel a több mint harminc /

Next

/
Thumbnails
Contents