Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-21 / 34. szám
Ungvár, 1913 augusztus ZI 34. szám Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre .............................4 korona Negyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohánytőzsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkeszlő: Dr. REISMFIN HENRIK Megint lőttek Horvátor= SZágban. Zágrábban ismét rálőttek a királyi biztosra. Cuvaj után Skerkcet szemelték ki áldozatnak a megvadult horvátok, akik es/eveszettségükben már csak fegyverrel és golyóval intézik el minden dolgukat. Ámbár Skerlecznek, Tisza István exponensének hivatásához nem sok reményt fűzött az ország, mert sem közjogi állását, sem a magával hozott engedményeket nem tartotta alkalmasnak a horvát viszonyok rendezésére, mégis minden magyar emberben felháborodást és visszatetszést szült a merénylet és az a factum, hogy közelünkben egy darab Ázsia fekszik, a hol a kocsikról lövik le az embereket. Volt a darabont korszak alatt nálunk is abszolutizmus, küzdöttünk a törvénytelen rend ellen mi is, de sohasem golyókkal, hanem igazságunk tudatával és jogaink erejével: a törvénnyel. Egy nép, amely annyira elfelejtkezik magáról, mint a horvát, amely egész Európa előtt bebizonyította, hogy durva, brutális, politikailag éretlen : egy ilyen nép igazán nem érdemel pariamentá- rizmust, alkotmányosságot, hanem a legenyhébben szólva —korbácsot. Mert miként sok embert, úgy néha sok népét is csak korbács- csa; 1 hét beteges hóbortjából vags' megrögzött hajlamaiból kiábrándítani. Nyomor. Va óságos vízözön pusznt már hetek óta Magyaror- s tag egyes vidékein és az árvíz által okozott kmokon felül, a termesben is oly mérhetien károkat okozott, hogy a lakosság .. legnagyobb nyomornak néz elé:>e. Az, idei t. rméskita ások különben sem voltak valami rózsásak, de a nagy esőzosek azt is tönkretelték. ami lett volttá, ott rothad minden a mezőkön, a gazda, a N bérlő, a marhatenyésztő s ezekkel való kapcsolatban az iparos, a kereskedő a tönk szélén állanak s a tél olyan képet fog elénk tárni, amilyen még Ungmegyében nem volt. Elszorul az ember szive, ha látja a mezőket, szőllőket, ahol minden pusztul s szomorúság fog el mindenkit, ha a termelők gondtele, bánatos, kétségbeesett arcára tekint. Mi lesz itt!? Existenciák fognak tönkremenni, de emellett oly drágaságra van kilátás, hogy mindenki meg fogja érezni hatását. S mégis a társadalom, a hatóságok, melyekre hárul a prae- veniiv intézkedések, a segítő akció egész sorozata, mit sem tesznek és tétlenül nézik a pusztulás, a rombolás, a tönkremenes képét. Pedig tenni kell valamit, addig amig leidet, tenni, cselekedni kell, mert ez emberi és hatósági kötelesség! * A kerületi munkásbiztositó ügye már abban a stádiumban van, hogy botrány legyen belőle. Nem azért, mintha valami alapja lehetne a botránynyá felfújt lakásáthelyezés körüli herce-hurcának, de csakis azért, mert a kérdés személyes térre lett terelve s a hírlapi polémia olyan hangot kevert bele a vitába, amely mellett az egész ügy a tárgyilagosság fórumáról lecsúszott s személyes érdekek fertőjébe került. Szomorú, hogy nálunk a legtöbb közérdekű kérdés igy válik személyes kérdéssé és még szomorúbb, hogy igy törekszenek egyéneket letörni, tönkretenni, mikor a Gaár Iván-féle emberek minden hibájuk mellett is értéket képviselnek. Mi az egész munkásbizto- sitási polémiában csak azt tartjuk felernlitésre méltónak, hogy közpályán élőknek a Dr. Groszmann Emiléhez hasonló hangon -nyilatkoznak még akkor sem szabad, ha a kanállopás vádja ellen kell védekezniük, hogyan indokolható' tehát ez a hang az ellen a Gaát Iván ellen, akinek a képviselő- testületben és a városi életben tágadhatlanul .érdemei vannak s aki lehet rossz munkásbiztositási hivatalnok, de mindenesetre érdemes és jó városatya !.... Pest vármegye. Abban a titkos utasításban, melyet II. József — ez a minden kétségen felül való csodálatos nagyszellem — saját felséges kezeivel dolgozott ki a királyi biztosok számára, a következőket mondja Pest vármegyéről: „Pest varmegye termékeny, de ipara csekély, népessége gyér. Termékeit a Dunán könnyen elszállíthatja. Lő- és marhatenyésztésre alkalmas, azért az adót a töld- müveiesbő kell behajtani. A Duna. Tisza kiöntéséit a ■szomszéd megyékkel egyetértőén keli meggátolni. A Sárvíz csatornázását folytatni. A pesti kerület. (Pest varmegye) képezi az ország középpontját. Azért számos orsz.iguttal kell ellátni, Pest szerfeletti növekedését azonMegjelenik minden csüíöríökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvt r, Szécheniji-fér 33. sz. (Krelsler-miomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők ban nem szabad előmozdítani. Erdőkbe, nagy a hiány, nagyban kell előmozdítani a faültetést. E kerület (megye) lakosai a legjobb fájtából valók: magyarok és ’ nemetek. De nagyon sok gondot okoz a közigazgatása. Pest megye — és Szabolcs megye nemessége az egész őr- szagban a legnyakasabb, azért különösen kell ügyelni a tisztujitásra. Ellentétben Biharvármegyével, mely igen jó utón van. Ez utóbbi legyen a többi varmegyének mustrája. Elismerem : a magyarok valamennyi ezredben a legjobb katonákká valnak, J úgy a gyalogságnál, mint a i huszársagnal. Ezektől nagy haladást lehet várni, ha nem szoigailag lesznek kormányozva iskoláikban kiképzést nyernek“. Tehát Pest vármegye szálka volt sőt tálán az egyedüli keserű szalka már akr kor is. Mindig, abban az időben is elüljárt a nemes ellenkezésben s a császár merész, ujitó, világfelforgató rendeletéire dacos, merész kifejezésekkel teli feliratban tudatták ő Felségevei, hogy a midőn az ország magyar jellegét le akarja törni, a dy- nasztiának okoz- kárt, mert összetöri azt a tényezőt, mely sajátos vitézségével, párját nem ismerő önfeláldozásával, hűségével édes anyjának, Mária Teréziának ingadozó trónját megmenteni "segített. Végezetül egyszerűen kurtán-furcsám kijelentette 0 Felségének, alkotmány ellenes rendeletéit nem fogja végrehajtani. Az erőszakos nyomozásra s a törökkel megindított háborúra pedig a következőképpen mondja meg a császárnak véleményét kéretlenül, de merészen, nyíltan: „A népek eddig boldog békességben éltek szülőföldjükön, most pedig kiragadtatnak nyugalmas hajlékaikból s ölni vagy megöletni vitetnek a határszélre. S mindezt azért, hogy egyes korlátlan kényurak ábrándjai teljesüljenek. Mi hasznot várhatunk a hadjárattól ? Mi hasznunk attól, hogy a törököt ellenségeinkké teve, növeljük Oroszország erejét, a cárét, kinek rettentő hatalma nem soká magunknak is a fejünkre fog nőni ? ő Felsége még a gonosztevőket sem engedi megöletni, hogyan hurcolhatja tehát a mészárszékre ártatlan alattvalóit, hogy zsírjukból egy mécset tápláljon, melynek neve: hiú diesvagy ? “ Ez volt Pestvarmegye 1788 ban. Do ilyen, volt 1823-ban, 1847-ben, 1866- ban, 1905-ben és ilyen ma is. Benne, talán egyedül ben-
