Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-21 / 34. szám

Oldalsüám 2 Ungvári Közlöny 1913 augusztus 21 ne élt még hamisítatlanul a Rákóczy kurucainak nemes tiszteletreméltó ősi virtusa, melyet maga II. József, a Habsburg ház dísze akarat­lanul is elismert az összes megyékhez intézett 1790 ja­nuár 28-án kelt királyi ren­deletében, melyben a szabad költözködést és a szabad vallásgyakorlaton kívül min­den eddigi sérelmes rendele­tét visszavonta. 1790 február 13-án házi­orvosához, Guarinhoz inté- zett szavai pedig egyenes mentegetőzés volt a Magyar nemzet, főleg tehát Pestvár­megyével szemben : Óhajtanám — szólt ez a a nemes, kristályjellemü ura­Égyidő óta csaknem képtelen állapotok uralkodnak a munkás- biztositóban. Amióta az uj igaz- gaióság elfoglalta helyét és meg­kezdte működését, állandó zava­rok váltják föl egymást a beteg- segélyzőben és beláthatatlan bo­nyodalmak előidézőivé válnak. Mindeddig nem óhajtottunk ebbe a kínos ügybe beleszólni, mert az igazgatóságot tartottuk a leg- hivatottabbnak arra, hogy saját ügyeit megvitassa és belátása és szaktudása szerint álláspontjának érvényt szerezzen. De a zavaros hullámok már országos botránynyá nőtték ki magukat és sajnálkozással vol­tunk kénytelenek tapasztalni, hogy a fővárosi sajtó is beleavatkozott a betegsegélyző dolgaiba és mint botrányt tárja fel azokat a köz­vélemény előtt. Nézzük csak, miről van szó. Megállapítást nyert, hogy a mun- kásbiztositó helyiségei céljuknak meg nem felelnek, az orvosi ren­delő szűk, egészségtelen és vizes, ami arra kényszeritette a pénz­tárt, hogy más helyiségek után nézzen. Ez tényleg megtörtént. A pénztár a volt postaépület he­lyiségeit tartotta legalkalmasabb­nak erre a célra es ezért a ki­szemelt helyiség tulajdonosával, dr. Groszmann Emillel tárgyalá­sokba bocsátkozott, hogy a he­lyiség kibérelése ügyében meg­állapodjanak. A tárgyalások azon­ban megrekedtek, mert az igaz­gatóság a helyiségért kért bér­összeget tulnagynak találta és elhatározta, hogy ideiglenesen a régi helyiségben marad. Eddig a .tényállás.“ kodó, egyike a világ legna­gyobb szellemeinek — hogy ezt írják sírkövemre: Itt nyugszik egy fejedelem, ki­nek szándékai tiszták, gon­dolatai, cselekedetei neme­sek voltak, de oly szeren­csétlen volt, hogy meg kel­lett látnia, miszerint minden tervei meghiúsulnak. ... Most azonban temetik a kurucok ősi tészkét: Pest vármegyét. Megtalálták a módját kihúzni azt a méreg­fogat, a mellyel annyiszor megmarta a hatalmakat. Há­rom részre fogják feldarabolni, hogy egyszer végre kitaka­rodjon már a Rákóczy kó­borló szelleme ebből a pro­vinciából. Simonyi Sándor. Most már a diskurzus, vitat­kozás, háború, intrika azért fo­lyik : kell-e uj helyiség, vagy maradhat e ideiglenesen a régi ? Kardinális fontosságú elv, hogy minden intézménynek takarékos­kodni kell. De százszorosán taka­rékoskodni kell egy olyan intéz- . ménynek, ahol a szegény, éhes munkásemberek fillérei gyűlnek össze, olyan emberek fillérei, akik izzadva dolgoznak — éhbérükért. A szegény emberek fillérei nem rúgnak ugyan milliókra, nem le­het belőlük bankokat alapítani, de azért jobban és óvatosabban kell rájuk vigyázni, mint akár­milyen kapitalista vállalatok mil­lióira, mert az összegyűlt fillérek gazdája csupa nyomorgó, tépett ruháju, kidolgozott szegény em­ber, akik reszketve adják ki ke­zükből keresetüknek egy részét a pénztárnak. Éppen azért semmi kifogásunk sem lehet e. pénztár igazgatóságának ama érvelése el­len, hogy a Dr. Groszmann-féle helyiség- bére túl nagy, a nor­mális bérösszeget messze túlha­ladó. Csakhogy ennek az érve­lésnek van egy nagy szépséghi­bája. Ha valaki takarékoskodni akar, akkor takarékoskodjon min­dig, következetesen, céltudatosan, az egész vonalon takarékoskod­jon úgy, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá és kétségte­lenné legyen ez a takarékossági princípium. Ezt pedig a betegse- gélyzőnél nem láthattuk. Sőt ép­pen ellenkezőleg. Csak a mukko­mban tettük szóvá, hogy a nyom- tatványszállitásnál az igazgatóság egy 50 százalékkal drágább aján­latot akceptált, holott ha az 50 százalékkal olcsóbb árajánlatot fogadja el, csaknem 500—600 koronát spórolt volna. Miért nem takarékoskodott ak­kor a telt. igazgatóság? Hiszen ha tényleg takarékoskodni akar­nak, sokkal inkább lehet, szabad és kell a nyomtatványoknál ta­karékoskodni, mint olyan higiéni­kus követelménynél, egészségügyi szükségletnél, amely egyrészt ha­lasztást nem szenvedhet, másrészt a látogatóknak, az orvosoknak és a tisztviselőknek egyaránt fontos érdeke ?! Avagy az igazgatóság csak bi­zonyos szempontok mérlegelése után szokott a takarékosság há- ládatos jelszavával dobálózni ? Is­mételjük : nem akarunk ebben az odiozus, sok port fölkavart ügy­ben állást foglalni, mert a közér­dek szempontjából teljesen mind­egy, hogy a munkásbiztositó pénz­tár helyisége a Drugeth-téren, a Mittelman patikával szemben, vagy a Bercsényi-utcában van-e, csak arra óhajtunk rámutatni, hogy aki takarékoskodni akar, az taka­rékoskodjon mindig, állandóan, s ha az igazgatóság úgy cseleke­dett volna a múltban is, akkor Gaar Iván és az igazgatóság most védve volnának a közvélemény előtt s szembe nézhetnénk min­den támadásnak. — Ünnepek. A király szüle­tésnapja alkalmából f. hó 18-án az Ungvárt tartózkodó m. kir. 11. honvédgyalogezred tábori mi­séhez vonult ki. Délelőtt 9 óra- rakor a róm. kath. templomban s a püspöki székesegyházban ünnepi misék voltak, melyen a helybeli hivatalos testületek vet­tek részt. — Szent István napján f. hó 20-án szintén ünnepélyes szent misét tartottak, a ref. temp­lomban ünnepi ájtatósság volt, melyeken a hatóságok, hivatali személyek vettek részt. — Kinevezés. Csopey Olga tanitónőképző-intézeti tanárnő az ungvári g. kath. leánynevelő-in- tézet igazgatónőjévé neveztetett ki. — Lefuvás. Az őszi nagy­gyakorlatok színhelyéül a VI. had­test és a III. honvédkerület csa­patai részére kijelölt területet a folytonos esőzés annyira dagvá- nyossá tette, hogy a részben vízzel is borított terepeken a gya­korlatok megtartása lehetetlenné vált. A hadvezetőség ennélfogva a további gyakorlatokat beszün­tette s a csapatoknak állomáshe­lyeikre visszavonulását elrendelte. Takarékoskodik a flunkásbiztositó! A 66. gyalogezred Ungvárra visz- szaérkezett. A 11-dík honvéd gya­logezred, amely f. hó 18-án érke­zett Ungvárra azzal a feladattal, hogy 19-én Zemplén északi terü­letére vonuljon, szintén visszaren­deltetett Munkácsra, állomás he­lyére, a hová ma vonultak el. A gyakorlatoknak kezdetükön való lefuvására eddig nem volt eset. Előfordult ugyan, hogy járványos betegség kiütése miatt időközben a folyamatban volt gyakorlatokat beszüntették, de hogy a mostoha időjárás miatt kelljen intézkedni, ez eddig meg nem történt. — Uj jegyző. Dr. Szenti- vány Béla kassai bírósági gyakor­nok a beregszászi kir. törvény­székhez jegyzővé kineveztetett. — Jegyzői állás. Az ipartes­tület kihirdeti, hogy a testületig jegyzői állásra, mely 1200 K. V fizetéssel jár, aug. 29-ig lehet pá­lyázni. — Tábori mise, diszebéd. Az ungvárra vonult 11. honvéd gyalogezred a király születésnap­ján tábori misén vett részt. Dél­ben a Korona termében a hon­védségi tisztikar diszebéden vett részt, amelyen az ezredparancs­nok Ő felségére toasztot mondott. Az ebéd menüjét Kontilovics Emil a vendéglő és szálló tulajdonosa szállította a vendégek megelége- désére. — Hadnagy a Ludoviká- ból. A király a munkácsi 11. honvéd gyalogezredhez Ötvös Jó­zsefet, a Ludovika növendékét hadnaggyá kinevezte. — Búcsú Ceholnyán. Ur- szine változtatására rendelt gör. kath. ünnepen f. hó 19-én búcsú volt a ceholnyai templomban. Más években óriási számú hívek sereg­lettek össze a búcsúra, ez idén ellenben a bucsusok száma na- gyón megfogyott, mert esős és ™ rossz időjárás volt. — Dalárda köréhói. Az Ungvári Dalárda tekintettel arra, hogy a jövő évben fogja megülni fennállásának 50-ik évfordulóját, működő tagjainak számát növelni óhajtja. Ennélfogva felkéri Ung- vár város közönségét, hogy mind­azok, kik megfelelő hanganyaggal rendelkeznek, tömörüljenek azászló alá. Jelentkezéseket elfogad Sin- kovich Lajos, a Dalárda titkára, ki szívesen szolgál bővebb felvilá- _ ^ gositással. a— Gyászhirek. Mokcsay Sándor törvényhatósági bizottsági tag Ungcsepelyi birtokos, f. hó 17-én 75 éves korában meghalt. A függetlenségi pártnak volt ren­díthetetlen hive. Temetése nagy részvét mellett történt. — Breyer Zsófia, a gör. kath. leányevelő intézet zenetanitónője 60 éves korában Ungvárt elhunyt. — Pongor Józsefné, szül. Vi­lágfi Malvin, ungvári női divatka­lap kereskedő, Budapesten meg­halt.

Next

/
Thumbnails
Contents