Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-07 / 32. szám
mmmammmmmammmammmmm Előíizefési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre..............................4 korona Negyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohányíözsdékben 10 E. P0Ü.1TIKHI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. RE1SMHN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Régi ének a villanytelepről. Rövid egy héten belül kétszer részesülünk abbnn a gyönyörűségben, hogy a város egy részében az összes villanylámpák kialudtak. Hozzászoktunk már, hogy minket ungváriakat nem igen kényeztetnek el. (Úgy látszik az Isten jóformán arra teremtett bennünket, hogy csak fizessünk.) Az egy kicsit azonban mégis sok és türelmünknek túlságosan való próbára tétele, hogy esti 8 órakor elalszik valamennyi villanykörtéd és csavarhatod, ameddig jól esik, de világítást csak másnap kapsz. Hogy mit csinálsz azután haragodban az a te dolgod, legfeljebb ha nem tetszik, vándorolj ki Amerikába. * Illetékesek figyelmébe. Viz alatt az ország nagyrésze, földönfutó sok-sok ezer ember. Nekünk, magyarembereknek főtulajdonságunk a nembánomság és az, hogy rendesen akkor akarunk valamit tenni, amikor már késő. Az egyik legsürgősebb teendőnek az Ungpartnak kiépítését tartjuk, mert a város egyrészének, a Füzes, Varga-utca és Dayka Gábor utca lakói rettegésben élnek már hetek óta. Vagy akkor gondolnak majd védelemre, amikor majd késő ? * A cserkész mozgalom. A város vezető emberei láttak a legkomolyabban hozzá, hogy ezt az áldásos mozgalmat Ungvárt is megszervezhessék. Annál inkább örvendünk neki, mert az üdvös mozgalomnak az Ungvári Közlöny volt az első úttörője. Konzervatív Katholikus Párt. Irta: Beermann Henrik. Meglesz-e, vagy nem lesz meg a konzervatív katholikus párt: az egyelőre bizonytalan. A magyar politikai viszonyok a jelenben olyan zavarosak, oly célt és irányt tévesztő mederbe jutottak, hogy egyáltalában nem kell csodálkozni, ha a konzervatív kAholikus párt eszméje fölmerült és ha az eszmét — a megvalósulás fogja követni. Nálunk, ebben az összetört, ábrándjaiból kijózanított országban, ugyebár, semmi sem hiányzik a teljes, a tökéletes, az igazi boldogsághoz, a nagy, a gyönyört okozó, az általános örömhöz, a jólét, a rendezettség, a szabadelvűség, a konszolidált állapotok bekoro- názásához, mint a konzervatív katholikus párt?! Ugyebár, nálunk annyira túlteng a liberalismus, any- nyira tombol a szabadelvü- ség, olyan rendellenes, képtelen, elfajult mértékben dühöng a „fölvilágosultság“, a szabad és merész gondolatok levegője, ugyebár, nálunk annyira elhatalmasodtak a vallástalanok, atheisták, szociáldemokraták, szabadgondolkodók, páholyisták, ugyebár nálunk olyan rémesen és vésztjelzően tűnik föl a szekularizáció közeli ténye, a papi vagyon felosztásának lehetősége, hogy egyenesen kényszerítő, hogy a mostani Magyarország erkölcsi, társadalmi és államjogi helyzetének megmentésére egyenesen életbevágó alakulás a konzervatív katholikus párt megalakulása? ! Soha szerencsétlenebb gondolat, csenevészebb és vér- telenebb ötlet nem fogamzott meg ember agyában, mint — politikai pártoknak felekezeti alapon való tömörítése, mint egy 1 örvényho- zási pártnak felekezeti jelleggel és vallási színezettel való létrehozása, megteremtése, kidomboritása. Szükségtelen felekezeti ci- vódások káros kihatásaira utalnunk. Hiszen hogy a vallási türelmetlensegből táplálkozó politika mindenüt! kíméletlen csapásokat mer az illető ország társadalmára; hogy megbontja a lakosság egyetértését, a felekezetek jóviszonyat; hogy végtére anarchikus állapotokat, zűrzavarokat és forradalmat teremt az államban: erre a történelem minden lapja kiáltó példákat szolgáltat. Nem állítjuk mi, hogy a kath. egyháznak nincsenek olyan jogos érdekei, amelyek bizonyos fokú szervezettséget nem igényelnének. Sőt azt sem kívánhatjuk, hogy ma, amikor a mindent megcáfoló, a dogmákat elvető, a tekintélyeket leromboló, forradalmi hangot használó tudomány — túlságosan reformálni akarja az államot, az egyházat, az embert; — hogy ma, amikor a tudomány a sok és áldásos fölfedezés és útmutatás mellett mérges, elkabitó gőzöket is bocsát fel kohójából; hogy ma, a szellemi revolució idejében, a magyar katholiciz- mus erejével, hatalmával, szavával, egy évezredes múlt tekintélyének fölényével ne szóljon bele az ország politikai és társadalmi újításaiba és elfásultan és közönynyel nézze az állapotokat. A magyar kath. egyház midtja olyan szoros és elválaszthatatlan nexusban van Magyarország történetével, érdekei, törekvései, aspirációi, vágyai olyan azonosak és identifikusok voltak az ország vágyaival, a magyar kath. egyház a szellemiekben olyan hű vezetője, istápolója, gondozója volt a mult, a történelem palyaut- ját befutó Magyarország társadalmának : —• hogy egyenesen tudatlanság és beszámíthatatlan korlátoltság kell ahhoz, hogy valaki a magyar katholicizmus érdemeit kicsinyelni, vagy a társadalom kialakulásának, az állam fejlddcsének mikéntjébe való beleszólását kétségbevenni probaina. Amae mindez nem jelenti azt, hogy egynéhány mel- lekcelokért lelkesülő ember, inkább rejtett vágyaiknak mohóságától, mint a magyar ka holicizmus hatalmának és nagysulyu beíolyásának erősítésétől ösztönöztetve, egyenesen politikailag organizált alapon, a felekezeti türelmetlenség jelszavával, a harc, a veszekedés, a gyűlölet, az elfogultság bejelentésével, a vallási torzsalkodások felélesztésének árnyékával hozza kisértetbe az országot és bontson éket a felekezetek között. A néppárt, a magyar katho- licizmusnak eme feltolakodott és illetéktelen képviselője megmutatta, hogy a felekezetek harmóniájának megóvását mennyire veszélyezteti egy vallási alapon szervezett parlamenti párt; és megmutatta, hogy az „ilyen alakulata“ párt mennyi tusának, konfliktusnak és áldatlan versengésnek lehet előidézője lelkiismeretlen taktikájával. No- hát elég volt a felekezeti uszításokból! Már megelégeltük őket... A sebektől jajgató, válságos korát élő, beteg országnak egy reakciós alakulás most a végcsapását jelentené...! Mert ha most megalakul politikai és felekezeti karakterével a konzervatív katholikus párt, nemsokára megalakul a szabadelvű református, a radikális izraelita, az ortodox gór. kel. Ungvár, 1913 augusztus 7 3Z. szám. Hsrmincoíödik évfeluam
