Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-07 / 32. szám
Oldalsxám 2 Ungvári Közlöny 1913 augusztus 7 párt is, s ekkor a magyar parlament nem a törvényhozásnak, hanem heves vallási vitáknak, elvakult vallási harcoknak lesz a színhelye. Ettől pedig isten óvja meg az országot! A magyar katholicizmus- nak a múltban, amig csak létét, alapelveit nem támadta meg a reformáció, mindig a liberalismus, a más vallásuak iránti türelem, a mások felfogásának és hitének tiszte- letbentartása volt legragyogóbb jellemvonása! Hiába ócsárolják „a néppárti vezérek“ a kövér, féktelen, nekieresztett szabadel- vüséget, a magyar katholi- kus egyházra semmi sem jellemzőbb, dicséretének, ma- gasztalásának, emberszere- tetének, humanizmusának, fenköltségének, könyörüle- tességének, igazi Krisztus ■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■«■■■ Súlyos és pótolhatatlan veszteség érte városunk társadalmát és irodalmi közéletét. Moesáry Miklós városi tanácsos, jónevü töriénetiró, több szépirodalmi munka szerzője életének 34-ik évében elhunyt. Akik ösmerték betegségét és szervezetének gyenge ellenálló képességét, sejtették, hogy a szervezetét megtámadó gyilkos kör a halálba üldözi, s mégis, mikor kedden délelőtt a szomorú hir városszerte elterjedt, mindenütt fájdalmas megdöbbenést és részvétet keltett. A középületekre kitűzték a gyászlobogókat. Az elhunyt egyike volt ama ritka férfiaknak, akiket ma lámpával is alig lehet találni: tető- től-talpig becsületes, önzetlen, ideális eszményképe a szorgalmas és dolgozó embereknek. A munka éltető eleme volt Mocsári Miklósnak ; kutatásaiban és történeti búvárkodásaiban soha ki nem fáradt és ha nappal, hivatali elfoglaltsága miatt, nem végezhette el kiszabott munkáját, éjjeleit áldozta — historiographiai tanulmányainak. Különös előszeretettel foglalkozott a történetírással; boldog és egész nap jókedvű volt, ha kutatásai közepette egy olyan adatra bukkant, amely Ungvár történelmi múltjának megvilágítása szempontjából újnak és értékesnek bizonyult. Kutatásaiban fáradhatatlan és türelmes volt; néha hetekig lekötötte elméjét egy-egy homályosabb történelmi följegyszellemben működő türel- mességének bizonyítására semmi sem alkalmasabb, mint éppen a többi vallásokkal szemben tanúsított szabadel- vüsége. A magyar katholikus egyháznak nincs szüksége a társadalmi egyensúlyt megingató főurak és urak politizálására, lázitó, a gyűlölet magvait széthintő prófétákra, mert a katholikus egyház ma is a legerősebb, a leghatalmasabb, a legtöbb hivővei rendelkező, a túlsúlyt és hegemóniát magának biztositó egyház Magyarországon, amelyet sem gyengíteni, sem kisebbíteni, sem megrövidíteni nem lehet. Ismétlem : csak azoknak kell a konzervatív katholikus párt, akik titkos vágyaik megvalósulására gondolnak, az egyháznak nincs rá szüksége! zés és ilyenkor a történetiró intuíciójával oldotta meg a bonyolult csomót. Buzgón és lelkesedéssel gyűjtötte az adatokat Ungvár monográfiájának megírásához ; az utóbbi időben kizárólag ennek szentelte hivatalos foglalkozása után jutott idejét. Tollából számos magvas cikk is jelent meg a helybeli lapokban. Irodalmi munkássága azonban nemcsak a történetírásban merült ki. Számos sikerült regénynek és novellának is a szerzője, amelyek közül egynéhány — a távolesőbb irodalmi központok figyelmét is magára vonta. Az elösmerést sohasem kereste, a babérokra nem vágyódott. Csöndesen és nyugodtan dolgozott otthonában, egyedül lelkesedése buzdította a munkára. Mint ember páratlanul szívélyes, előzékeny és nobilis modorú volt ; mindenkit egyenlő szemmel nézett és mindenkit egyenlő bánásmódban részesített. Ez a jelleme nyilvánult meg közhivatalában is. Mint Ungvár városának nyolc éven át tanácsosa, a felek iránt szívélyes modorú volt, bajaikat önzetlenül igyekezett orvosolni, jóakaratu tanácsaival segítségükre állott. Általában hivatali működését a város polgárai mindig dicsérettel és elismeréssel honorálták s a megelégedés bizonyos nemével fogadták intézkedéseit, amikben a szigor mellett méltányosság vezették. Kiemelkedő tudása, irodalmi munkássága, jelleme, szigorú lelkiismeretessége, humanitása és lekötelező modora mindenütt rokon- szenvet és elismerő ítéletet biztosítottak egyéniségének, s bár a társadalmi mozgalmakban nem igen vett részt, mindenhol ösmerték és tisztelték. A történetírás egy rajongó munkását, barátai — egy nemes szivet, becsületes lelket és szülővárosa — egy igazi és kötelességtudó polgárát vesztette benne. Legyen emléke örök 1 * Az elhunyt életrajzi adatairól a következőket adjuk közre. Moesáry Miklós Ungvári 1879. évben született. Atyja Moesáry Géza vö t országgyűlési képviselő, városi tisztiügyész, anyja Buday Berta volt. Szülői utján nagynevű családokkal állott rokonságban. A gimnáziumot Ungvárt végezte, innen 1898. évben a budapesti egyetemre került. A jogi évek elvégzése után aham- tudományi szigorlatot tett. Ezután a köztisztviselői pályára lépett, amit Ungvármegyénél mint köz- igazgatási gyakornok kezdett meg.1 Pár évi szolgálat után 1905. évben Ungvár város tanácsosává választatott meg. Ebbéli minőségében a közigazgatás minden ágában tehetségének adta tanu- jelét. Mint a közügyek iránt meleg érzéssel eltelt férfiút a kassai kereskedelmi és iparkamara kültagjává választotta meg. Előadó tanár volt a Kereskedelmi Csarnok által rendezett kereskedői tanfolyamon, s mint iparhatósági biztos az iparosok és alkalmazottjaik érdekeinek előmozdítása körül fejtett ki tevékenységet. Mindössze 34 éves kora dacára elévülhetlen érdemeket szerzett s mint munkás férfiúnak emléke példaképen sokáig fog köztünk élni. Különös szeretettel viseltetett iskolatársai iránt s ama néhánynak emlékét, akiket a kegyetlen sors előtte sírba ragadott, fájdalmas kegyelettel őrizte. Halála mindenfelé részvétet keltett. A városi tanács nyomban ülést tartott s elhunyta felett mély részvéttel fejezte ki fájdalmat. A városi tisztikar koszorút helyezett ravatalára. A kassai kereskedelmi és iparkamara szerdán délután a polgármesterhez intézett táviratában fejezte ki Moesáry eihunyta felett érzett részvétét s a temetésen Sipos Gyula kamarai elnökkel képviseltette magát. * A ravatal az elhunyt lakásán volt felállítva. A folyosót s a termet fekete szőnyeggel vonták be. A koporsó el volt lepve élővirágokból készült koszorúkkal, amiket az özvegy, a család tagjai, a barátok, Ungvár város tisztikara juttattak oda. Alig lehetne szebb és inpozánsabb ravatalt képzelni. A temetésen a rokonság és igazán fényes közönség jelent meg. A városi tisztviselők Fin- cicky polgármester vezetésével teljes számban, a vármegyei tisztikar gróf Sztáray főispánnal és Lőrinczy alispánnal, a hadsereg és honvédség tisztikara, a pénzügyigazgatóság, adóhivatal, fő- erdőhivatal s a többi hatóságok tisztviselői, egyesületek képviselői, az ipartestület tagjai, a kassai iparkamara képviselője, s nagyszámú közönség az elhunyt ismerősei és tisztelői sorából. A temetési szertartást Dr. Fibiger Sándor egykori tanára végezte. Ennek befejezte után a menet a gyászoló családtagokat követve haladt a Kálvária-temetőbe, ahol Rácz József mérnöknek a tisztikar nevében mondott megható búcsúbeszéde és a lelkész utolsó imájának elhangzása után a koszorúkkal megrakott koporsót a sírba lebocsátották. A Kálvária-temető szép helyén fog pihenni, aki férfikora hajnaláig már oly szép nevet vívott ki magának. Dr, London Benjámin díszoklevele. Ismeretes, miként az ungvári születésű Dr. London Benjámin orvos, aki jelenleg Majna Frankfurtban lakik, a folyó év elején nagyértékü adományokat juttatott ungvári közcélokra. Az izraelita vallásuak létesítendő menházára 20.000 koronát, az elhagyottaknak nyilvánított gyermekek alapjára 20.000 'K, izraelita haladó felekezeti templom építésére 6000 K., a főreáliskolának 2000 K., s a főgimnázium jubileumi alapjára 600 koronát. A város kepvi- selőtestülete a nemes emberbarátot ezen jótékony adományaiért 1913. április 30-án tartott ülésén Dr. Ország Jakab indítványára egyhangúlag a város díszpolgárává megválasztotta. Ahogy most a rendkívül díszes, jelképes rajzokkal ékesített, Bauer Soma fővárosi tanár és festőművész által készített díszpolgári oklevél megérkezett, a polgármester azt a következő sorok kíséretében juttatta London Benjámin kezeihez. Ungvár város képviselőtestülete a 1. alatt idezárt határozatával Nagyságodat a határozatban kifejezett jótékonyságu áldozataiért, melyet szülő városának szegény sorsú lakosaiért volt kegyes megtenni, városunk díszpolgárává választotta meg. E választás jelképe a 2. alatti Dr. MOCSÁRY MIKLÓS. 1879—1913.
