Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-31 / 31. szám
(Ingvar, 1913 julius 31 ■ 31. szám. ■ Harmincötödik évfolyam Előlizeíési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre..............................4 korona Hegyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohánytözsdékben 10 í. POLITIKAI líJSHG Felelős szerkesztő: Dr. REISMFIN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők A villanyvilágítás kérdése olyan stádiumba jutott most, amelyet nem volna szabad kiaknázatlanul hagyni. Gelsei Guttmann Izidor és a Hazai Villamossági Részvénytársaság fizetésképtelensége olyan kedvező helyzetet teremt a mi villanyvilágításunk végleges rendezésére, hogy ez elől elzárkózni valósággal bűn volna. A városi tanácsnak, különösen a villanykérdés hivatott ismerőjének, a városi, mérnöknek, de a képviselőtestület minden egyes tagjának figyelmét nem tudjuk eléggé felhívni erre a nagylontosságu kérdésre, mely évek óta várja az erélyes beavatkozást, s mely most a közérdeknek megfelelően volna elintézhető!... * „Az ungvári szabadkőművesek“ címen nemrég egy közleményt kaptunk, mely az állítólagos ungvári páholy és annak tagjai ellen intéz kirohanást s a szabadkőműveseket ál alábanönző, egyéni érvényesülés céljaira szövetkező egyéneknek mutatván be, az egész szabadkőmüvesi eszmét alapjában igyekszik discreditálni. Mi a szabadkőművesekkel semmiféle nexusban sem állván, mégis ismerjük ennek az eszmenek nemzetközien humánus és nemes vonatkozásait, ezért nem indulunk a nekünk beküldött közlemény írójának nyomán és tévedésekkel tele gondolatainak közlésétől tartózkodunk. De itt e rovatban, melyben pár hét előtt annak a reményünknek adtunk kifejezést, hogy rövidesen Ungváron is megkezdheti a szabadkőműves páholy áldásos, felvilágosító munkáját, szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a közönség körében felette téves felfogások, nézetek keringenek a szabadkőművesekről s ezek munkájáról s nem tudunk egyebet az ungi beteg társadalom felfrissítése céljából kívánni, mint ogy vajha minél többen igyekeznének a páholyok ma mar nem is titkos tevékenységével megismerkedni s a szabadkőmüvesVailjuk meg őszintén: a magyar társadalom veszélyes és összeomló, düledező alapokon nyugszik. Egy-két költekező hajlamú nemzettől eltekintve, az európai társadalmak sorában a magyar társadalmat méltán megilleti a „könnyelmű és mértéktelen“ jelző. A legtöbb hatalmas állam társadalmában a takarékoskodás és spórolás elve dominál; ahol pedig a takarékoskodás és vagyongyűjtés nyomait nem is tudjuk közvetlenül megtalálni, ott okvetlenül megtaláljuk a számitó rendszert és a beillesztett arányosságot, amely szerint a költekezés történik. Vannak nemzetek, amelyek anyagiakban hatalmasabbak, vagyonilag erőseb- sek és kitartóbbak, mint mi vagyunk, s aránylag mégis kevesebbet költekeznek fé- nyüzési cikkekre, kevesebbet pazarolnak a mindennapi élethez nem okvetlenül hozzátartozó luxusdolgokra, sőt kisebb arányú szórakozásokkal is megelégszenek, mint mi, a szegény, kicií'rázott, külső mázzal ékeskedő magyar társadalom! Alig van Magyarországon lateiner, hivatalnok, kereskedő, aki jövedelmének, keresetének, vagy vagyonának megfelelő életmódot folytatna; a társadalmi életben uralkodó kárhozatos elvek és jelszavak a legközönségesebb, a legigénytelenebb nyárspolgárt is magával ragadják, mértékletes életmódjában megzavarják és arra ség nagy, ideális eszméit a páholyok keretén kívül is állva, a társadalomban népszerűsíteni 1.... kényszerítik, hogy minden józan számításon keresztül ugorva, minden megfontolást elűzve, előkelő és nagy- lábu fényűzéssel, széles popn- pával és jövedelmét túlhaladó luxussal éljen. Ennek következménye pedig nem lehet unás: mint a végtelen, egyre mélyebben sülyedő eladósodás, a vagyoni tönk, amely később becsületet, jellemet, hivatalt, családot is örvénybe taszít. Kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a tehetetlen, intelligens, gép módjára dolgozó, 3000 koronás hivatalnokok nem az okozói, csak áldozatai a luxushóbortnak; a fertőzés csirái a korszellemben, a baktériumok a XX. század socialis levegőjében úsznak és mindenkit megcsapnak, mindenkit a luxushóbort imádására és bálványozására kényszerítenek,akit az Úristen kegyelme nem osztott a favágók és napszámosok közé. Szinte boszantó az objec- tiv vizsgáló előtt: miként él és milyen aránytalan fényűzést fejt ki a mai magyar középosztály. A laikus is láthatja, hogy jelenlegi összetételében és alakulatában a magyar társadalom korhadt és bomla- dozó; de olyan országban, ahol nem a szorgalmas takarékoskodás, józan belátás, morális jelleg vezeti életpályájukon és hivatásukban az embereket, hanem a laza gondolkodás, a .divathóbortoknak és szertelen kényelmességeknek nagy anyagi megfeszitést igénylő utan- j zása és majmolása; olyan országhan, ahol nem a becsület fentartására, de a nyomort leplező, szegénységet takaró fényűzés, az elvakitó szórakozások nyílt és meg- széditő gyakorlása adja meg a lehetőséget, gyakran a qualiücatiót a társadalmi előbbrejutáshoz; ahol a társadalom minden rétegében szétágazódasok, különválások, kasztok, szeparál iszti- kus törekvések, torzsalkodások, civódások, ellentetek vannak ; olyan országban, ahol felfogásban és céljaiban amúgy, is összeegyezhetet- len, temperamentumban és gondolkozásban eltérő, vallásilag és nemzetiségileg ki- | rivóan és élesen feltagolt ; elemek alkotják a társadalmat, amely társadalomban npmcsak a természetes ellentétek ütközőpontjai vannak elhintve, de ezenkívül mesterséges gátakat és válaszfalakat is emel a fejét fiiütött elfogultság: olyan országban nem is lehetséges egy szilárd alapon nyugvó társadalom. Midőn egyrészről bizonyos, hogy kifinomult századunk rontó, könnyelmű, költekező, árként magával ragadó korszellemének lehet betudni a magyar társadalom anyagi sülyedését; másrészről bizonyos, hogy a magyar társadalom egységét és összhangját megbontani készülő veszélyes folyamatok, ama elfogultságból táplálkoznak, amely egy idő óta lidércnyomás gyanánt nehezedett rá a magyar társadalomra és azt elzárkózott, egymástól elhidegülő és különváló körökre bontotta. Ha az aristokratiában a bárónál kezdődik az ember, a polgári társadalomban —. legalább a beamternél kezdődik, s a többi halandói csak a katonai szolgálatra felhasználható anyagnak jó, vagy. alsóbbrendű munkák Társadalmunk rákfenéje.
