Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-06 / 45. szám
Ungvár, 1913 november 6 ■ 45. szám. ■ Harmincötödik évfolyam Előrizefésl ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre .............................4 korona Hegyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohánytőzsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. RE1SMFIN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér 33. sz. (Kretsler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Sok hűhó semmiért. Patika és panama mindig együtt emlegetett testvérek s igy igazán nem csodálható, hogy a Tomcsányi-féle patika áthelyezés ügye az érdekelt másik gyógyszerész szemében panamaszámba ment s egy előkelő budapesti újság részéről is igy lett megvilágítva. Mi kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy a patika áthelyezés lármája nem más, mint magánérdekek összeütközése, amelyhez a köznek igen kevés köze van s ez az oka, hogy az általunk alaposan ismert ügyhöz egyáltalán hozzá nem szóltunk. De hogy most a Pesti Hírlap cikke után Ungvármegye törvényhatósági bizottsága is szükségesnek találta a megszólalást, lehetetlen meg nem állapítani azt, hogy mindkét oldalról nagy hűhót csapnak — semmiért. Amint a közérdek szempontjából nem nagy sérelem a patikának áthelyezése s nem nagy vizet zavart fel az ez elleni akció sem, sőt a félig támadóan irt ujságközlemény is csak rakétaszámba jöhetett, úgy teljesen fölösleges volt s nem állott a köz szolgálatában az a mozgalom, amely a főispán iránti bizalom- nyilvánitást eredményezte. Vagy komoly és igaz a Pesti Hirlap életlen, szakadozott közleménye s akkor nincs helye a bizalomnyil- vánitásnak, vagy üres és komikus a hírlapi támadás tartalma s akkor szervilizmus vádja nélkül nem is szabad vele foglalkozni. Ez utóbbi szempontból tesszük szóvá mi a törvényhatósági bizottság állásfoglalását, amint elitéljük a panama üresen hangoztatott vádját is. Mindkét oldalról igazán nagy hűhót csapnak olyan dolgokért, amelyekkel a nyílt fórumon foglalkozni sem kellene s legfeljebb tanulságul kell levonni ez izgalmakból azt, hogy nincs az az ember, akit egy bizonyoa ponton megsebezni ne lehetne s aki vértezve volna támadások ellen. Ezt a tanulságot sokan, akik kéjeleg- nek mások meghurcoltatásában, igazán megszívlelhetnék ! * Halottak napja. Kigyultak a mécsek a sirhalmokon és a temetőben virágerdő pompázott. Mindenki, akinek halottja van, ezen a napon fájó szívvel, kegyelete- sen gondolt azokra, akik immár sirhant alatt nyugosznak. — De vájjon mi, az ország odaállitot- tuk-e az emlékezés mécsét a mi halottaink fejfájához ? Legalább gondolatban végigfutottunk-e azokon a rettenetes katasztrófákon, tüzeken, árvizén, romboláson, amely végigpusztitotta földünket? Gondoltunk-e arra a pusztulásra, A városi törvénynek úgy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbaknak az a rendelkezés, melylyel a városok a tisztviselők nyugdíjügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei szerint szabályozására utasítottak, — még pedig azzal a meghagyással, hogy a részint újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyugdijszabályzatok már 1914. év január hó 1-től érvénybe léphessenek. Amily üdvös e rendelkezés általában, éppoly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé éppen azoknál a városoknál, melyeknek eddig egyáltalában nem volt semnyugdijszabályzatuk,sem nyugdíjalapjuk, mint szintén azoknál, melyeknek ha nyug- dijszabályzatuk volt is, nyugdíjalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobb- mérvü megterheltetése nélkül való biztosítására. melyet a Balkán háborúja nálunk előidézett s melynek folytán virágzó üzletek, iparvállalatok, — existenciák roppantak össze ? Lelki szemeink előtt elvonultak-e azok a csapatok, amelyeket a nyomor, az éhség, a vigasztalanság kerget Amerika felé a szép nek hirdetett Magyarországról ? Emlékezzünk e kegyeletes napon reájuk! Reájuk, akik az emlékezés e szent napján mint az elmúlás szomorú tényei lebegnek előttünk ; reájuk, akikre az ország politikai nyomorúsága mellett talán csak ez egyetlen napon, az élők életéből fenmaradt halottak napján lehet komolyan emlékezni! E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni; ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, bár e statisztikai évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. Újabb hiányában azonban annyival jogosultabban hivatkozhatok ezekre az adatokra, mert hisz az ez idő óta lefolyt négy év alatt nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott. A statisztikai évkönyv tanúsága szerint — Fiúmét nem számítva — 137 város közül harmincnak nem volt semmi nyugdíjalapja, viszont a nyugdíjalappal bíró 107 város közül száznál ez a nyugdíjalap nem volt elégséges arra, hogy jövedelmei a négy év előtti szükségleteket fedezze, — úgy hogy mindezeknél a város házi pénztárának kellett a mutatkozó hiányt pótolni. Természetes, hogy a tisztviselői fizetések rendezése folytán egyrészről, másrészről az állami revideált nyugdíjtörvény humánus intézkedése következtében a nyugdíjalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben meg nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a városok hozzájárulásának meg az eddiginél is fokozottabb mértékben kell történni, hogy a nyugdij- szükségletek kielégíthetők legyenek. Az egyes városok nyugdíjalapjait tekintve ugyanis 100,000 koronán alul volt nyugdíjalapja 4 thj. és 67 r. t. városnak, tehát a városok többségének, mig 100000 koronánál nagyobb nyugdíjalapja csak 22 thj. és 14 r. t. városnak volt. Nem is szólva arról, hogy vannak városok, amelyeknek nyugdíjalapja számba nem vehető csekélység — Csíkszeredáé 1501 korona, Makóé 8509 korona — még a 100,000 korona nyugdíjalappal rendelkező város nyugdíjalapjának jövedelme nem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadalmazásu tisztviselő — nyugdiját a község házi pénztárának megterhelése nélkül fedezze. Ám, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fentemlitett statisztikai évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, hogy a házi pénztárnak évi bevételei és kiadásai is egyes r. t. városokban oly szűk keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás igen könnyen az összes kiadás legjelentékenyebb tételét alkothatja. — Nevezetesen 100,000 koronán aluli bevétele és kiadása volt 16 r. t. városnak ; 100,000- től 800,000 koronáig terjedő évi budgetja ‘ volt 33 r. t. városnak; 800—500 ezer koronáig terjedő évi költség- vetése volt 2 thi. ég a« r ♦ A magyar városok orsz. nyugdíjintézete. Irta: Dr. ANTAL GÉZA orsz. képviselő.
