Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-16 / 42. szám
Ungvár, 1913 október 16 ■ 42. szám Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre .............................4 korona Hegyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohánytőzsdékben 10 f. POLITIKAI IL5SÁG felelős szerkesztő: Dr. REISMHN HENRIK Megjelenik minden csüförlökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-tér 33. sz. (Krelster-nyomda) Htrdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők A vármegyei restauráció előreveti árnyékát. Most lesz ugvanis a törvényhatósági bizottsági tagok egyrészének uj választása s a bizottsági tagságért megindult tülekedésbe mintha a halálharang hangja kondulna bele s mindenki mintha hallaná, hogy ez a választás, a restauráció az utolsó és a vái megye fölött igazán meghúzták a harangot. Ez a borongós, temetői hangulat azon ^ban nem fog el bennünket. Mi sem a mai törvényhatósági bizottság összeállítását, sem a tisztviselők választási rendszerét sze rencsésnek nem találjuk s éppen nem sajnáljuk, ha a szerencsétlen munkapárti rendszer állami gyámkodás alá veszi a vármegyéket, s uj szabályokat léptet életbe a vármegye korhadt rendszerében. Bizony a vármegyei közigazgatásra ópugy ráfér az államosítás, mint annak idején séfért az igazságszolgáltatásra is. Egyik is, másik is állami funkció, nem indokolt tehát az a nagy kétségbeesés, amely elfogott egyeseket az államosítás hírére. Azon pedig csak nincs mit siratni, hogy nem a mai választási rendszer mellett beválasztott függő és nem mindig érdem szerinti egyének fogják a családi politika szekerét toló tisztviselőket megválasztani, hanem a minden melléktekinteten felül álló államhatalom fogja ezeket az érdem és tudás szerint ki- i)evezni! * Újabb politikai botrány foglalkoztatja megint a közvéleményt. Ismét panama, kiáltja az ellenzék s a munkapárt még csak nemis védekezik a vád ellen. A szépséges Margitsziget kaszinója és játékbankja körüli 2 milliós panama ellepi ugylátszik nemcsak a szigeti építkezéseket, de a világ szemében az egész országot. Az kétségtelen, hogy a milliók a kormány rendelkezésére adattak, az is tény, hogy a kaszinói alapszabályok — melyeknek ellenértékeként adtak a milliókat — jóváhagyást nem nyertek s igy a legális üzletet kötő részvénytársaság becsapottnak érzi magát. A do ut des elvén felépített ezen üzlethez a közvéleménynek különféle szava lehet, mi csak a legkirívóbb momentum mellett nem tudunk egy könnyen elsik- lani, s ez az, hogy a mai kormányrendszer mellett a pénzügyi A piaci drágaság nevetséges fokozásához nagyban hozzájárultak a kofák. Szinte kartellszerüen szervezkedtek, hogy a piacot kisajátítsák. Alig jött be zöldségnemüjé- vel, vagy egyéb élelmiszerrel a falusi, már is ott termett a kofaasszony, s akármilyen magas árt volt hajlandó fizetni, csakhogy az élelmiszereket magához kaparintsa. Még arra sem gondolt, hogy a követelt, kimondott árból valamit lealkudjon, csak fizetett gyorsan és elhamarkodva, nehogy más halandó is a közelébe férhessen. Ennek a tűrhetetlen anomáliának azután az lett a következménye, hogy egyrészt a falusiaknál levő élelmiszerek piaci ára mesterségesen felszökött; másrészt pedig a legtöbb élelmicikk a kofaasszonyok kezébe kerülőt, akik minden cikknek olyan koloszális, mértéktelen árt szabtak, amelyet bátran lehet uzsoráskodásnak nevezni. Persze ez a különös, megengedhetetlen, a közönség érdekeit kijátszó vásár egyaránt hasznára vált a vevőre, és eladóra, mert mindketten aránytalan nyereséggel és busás haszonnal töltötték meg a zsebüket: csak a közönség, a türelmes és köés közgazdasági világban az a felfogás lett uralkodó, hogy legális üzleteket a munkapárti kormánynyal csak úgy lehet kötni, ha milliókat juttatnak a titkos pártkasszába. íme igy korrumpálta a politikai rendszer az egész ország közgazdasági felfogását, kiirtotta a vállalkozásból az üzleti szolidságot és megrontotta Magyarország külföldi hitelét is. S ez az egész panamában a leg- szomorubb! zömbös közönség szenvedte meg a furcsa vasárt, mert hiszen az egész vásárlási spekuláció arra irányult, hogy a fogyasztó közönséget kihasználjak, megrövidítsék. Mikor azután a piaci állapotok tűrhetetlenekké valtak, a rendőrség is beavatkozott a kofaasszonyok garázdálkodásába és erélyesen hozzálátott az anomáliák megszüntetéséhez, a piac megtisztításához, ami az élelmiszerek normális ár; nak visz- szatérését eredményezte. Egy ideig csend volt. A kofaasz- szonyok azonban, ugylátszik, nem tudják elfeledni a régi jó időket, nem tudnak a passzivitásba beletörődni, — mert ismét mozgolódnak, hogy a piacot monopolizálhassák. A rendőrség feladata, hogy fokozott éberséggel figyelje a kofák csendes, de cselszövő mozgolódását es még- akadalyozza a piac kisajátítását, amit annal is inkább elvárunk a rendőrségtől, mert a múltban tanúsított erélyes rendszabályozásával is készséges .tanujelét adta annak, hogy a közönség érdekeit előbbrevalónák tartja mindennél. Reméljük, most is igy lesz! * Az ungvári járásbíróság épülete egyenesen szégyene a modern higiénia követelményeinek. Szűk és rozzant. Nedves, sötét, egészsegtelen. Magán használatra is csak a legégetőbb szükségben alkalmas. Hivatalos célokra, hivatalos helyiségnek berendezni pedig képtelenség. Nemcsak a bíróknak es ügyvédeknek veszelyezteti egészségét ez a sötét, a betegségeket előidéző baktériumoknak befogadására es termelésére különösen alkalmas helyiség, de veszélyezteti a jogkereső közönség, a peresfelek egészségét is, akik naponta százával fordulnak meg a járásbíróságon. Azután eltekintve a higiénia szükségleteitől, a modern egészségügy szükségleteitől, a magyar államnak talán arról is kellene gondoskodni, hogy az igazságszolgáltatás magasztos intézményének tiszta, világos helyisége legyen, hol fennakadás és kellemetlenségek nélkül lehessen tárgyalni, lebonyolítani a peres ügyeket. Miért nem épit a kormány a járásbíróságnak uj, tisztességes helyiséget? Talán még jó, használható a mostani helyiség? Avagy nincs pénz? az építkezés financiális része okozna bonyodalmat a kormány ak. Ahol annyi milliókat költenek a hadseregre, ágyukra, hadihajókra, lőszerekre, parádékra, ott talán van pénz az igazságszolgáltatás institúcióira is! Ha fontos, hogy a katonák és hadfiak tágas szobákban, palotaszerü kaszárnyákban lakjanak, akkor fontos, hogy a bíróság is alkalmas és higiénikus szempontból kifogásolhatatlan helyiségben ítélkezhessen. S minthogy ama rózsás illúziónk, hogy a törvényszék építkezésével kapcsolatban a járásbíróság elhelyezése is megoldást nyer, már rég szétoszlott, itt a legparancso- lóbb és legkényszeritőbb szükség, hogy az összes ilTarlózás.
