Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-09 / 41. szám
Ungvár, 1913 október 9 ■ 4L szám. ■ Harmincötödik évfolyam ElöIIzelési ár helyben és a vidéken Egész évre ......................8 korona Fél évre...........................4 korona Hegyed évre ..................2 korona Egy szám ára a dohánytözsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMFIN HENRIK Megjelenik minden csüíöríökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Széchenyi-íér 33. sz. (Krelsler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Az adózás körül. Általánosságban az adófizetés nem a legkellemesebb polgári kötelesség. Ami érthető is. Különösen érthető most, amikor a gazdasági tönk a megélhetést rendkívül megnehezíti, mikor a válságos idők csak keserűséget és kifaka- dásokat sajtolnak ki a legtöbb emberből. Ilyen időkben teljesen p" értjük a keserűségek jogosultságát, de végeredményben az adófizetés az állami és városi élet szabályozásának egy olyan nélkülözhetetlen, primitiv, elemi tényezője, amely nélkül fejlődést, emelkedettséget, a socialis szükségletek megvalósítását elképzelni utópia. Azonkívül két-három évtized óta Ungvár annyira fejlődött és gyarapodott, hogy a logika rendje hozza magával a terhek és kiadások nagyobbodását, s ezzel együtt a fokozatosabb r’ adózást, az emelkedő pótadót ifc. A klimakterikusan nagyobbodó adónak okai tehát egyedül fejlődő, terjedő városunk nagyobb szükségleteiben kereshetők és semmi- esetre sem abban a naiv mesében, hogy mesterségesen szorítják ki a szegény városi polgárokból az utolsó filléreket. Ellenkezőleg, az adózás terén, a városi jövedelmek fokozásában egy uj rendszert láttunk érvényesülni, amely nemcsak indokolt és célszerű reform, de mindenki meggyőződhet arról is, hogy sen- . kinek esze ágába sincs a polgárság terheit önkényesen súlyosbítani. Ugyanis a városi számvevő a szükségletek fedezésére úgy igyekszik uj adójövedelmet növelni, hogy a pótadó emelése helyett olyan uj, előnyös, és a mellékforrásból felszivárgó adónemeket hoz be, amelyek a lakosság eddigi adóját nem érintik és a város bevételeit mégis tetemesen gyarapítani fogják. Ilyen jel a vigalriri adó is, amelyet e hasábokon már szóbahoztuk, ös- mertettük és amelyet már a tanács is magáévá tett, határozottan konstatáljuk ennek az adójöve- delmeket fokozni hivatott rendszernek a helyességét, s e sorokat is azért vetettük e helyre, mert véleményünk szerint csak a megkezdett példa meghonosításával lehet a városi adójövedelmeket nagyobbitani és a pótadó stagnálásával a jogosulatlan kifakadáso- kat elnémítani. * A füzesi útról. Hosszas várakozás után a hátsó Füzes-utat úgy, ahogy rendezték, s nappal elég tűrhető állapotok uralkodnak e környéken, most azonban, midőn a nappalok észrevehetőleg mindinkább rövidebbek, egy újabb sajnálatos tényre kell felhívnunk az illetékesek figyelmét. A Füzes e részén levő gyárak munkásai este 6 órakor hagyják abba a munkát, és térnek haza. Ez időpontban azonban már most is oly sötétség uralkodik e tájon, hogy borús időben a szomszédját sem láthatja az arra haladó. Több mint 500 méternyi belátható területre — és épen azon területre, ahol az említett gyárak helyezkednak el, a legvaskosabb sötétség borul, és ha meggondoljuk, mennyi árok és gödör ékesíti ezt a területet, világos képet alkothatunk magunknak arról a veszélyről, amely a Füzes gyárvállalatai alkalmazottainak és a környék lakosainak testi épségét fenyegeti. Hogy gazdasági szempontból mily fontos ránk nézve a Füzes gyáripara, azt fölösleges fejtegetnünk és ép azért annyi figyelmet érdemelne a terület, hogy azt 1—2 villany körtével való megvilágítás által este is járhatóvá tegye a város. Dr. NYOMOR. Talán sohasem foglalkoztatták a közvéleményt az ügyvédi kérdések oly nagy mértékben, mint az utóbbi néhány esztendőben. Eddig az ügyvédi nyomorúság a laikusok szemében egy nem létező valaminek látszott, amit, a furfangos ügyvédek csak azért találtak ki, hogy tőkét kovácsolva a szánalomból, a maguk számára előnyöket zsaroljanak ki s volt általános csodálkozás, mikor az ügyvéd nyomora folytáni bűncselekmények állandósulni kezdtek a törvény- széki rovatban, a kamarák pedig mind gyakrabban alkalmazták a legsúlyosabb fegyelmi büntetést: a felfüggesztést és az előmozdítást. J ; , li I : Ám lassankirit kialakult a komoly felismerése' annak, hogy itt egy :elmérgesédett kari betegséggel állunk szemben, amely az ügyvédi pálya közérdekű jellege miatt sur lyos megrázkódtatással fenyegeti magát a társadalmat is. Az ügyvédi tulpro- dukció a szükséglet növekedésével szemben oly nagy volt, hogy az újonnan érkezőknek már nem lévén miből élni, következett az állandó tojástánc a büntetőtörvénykönyv paragrafusai között, s az a sok erkölcsileg kifogásolható ügyvédi lépés, amely ha nem is kerül bűnügyi vonatkozásba, de az ügyvédi kar erkölcsi súlyát, tekintélyét aláássa s az ügyvédi központokat ci- vódások, harcok, küzdelmek nyomorúságos színhelyévé teszi. Mikor már köztudomású lett, hogy a magyar ügyvédség testén fekélyek vannak, amelyek sürgős Eltávolítást igényelnek, ' különben • az egész társadalmat megmérgezik, megindult a mentőakció, s ennek eredményeképpen létrejött a szervezeti novella, mely > az ügyvédi qualifikáció megszerzésének megnehezítésében remélte az orvosszert megtalálni. Ám a szervezeti novella alig lépett még életbe s máris belátható, hogy az igy statuált ügyvédhelyettesi intézmény nem képes megakadályozni az ügyvédi pályára tódulást s más utón is tenni kell valamit, ha az ügyvédnyomort s az ezzel kapcsolatos társadalmi felfordulást enyhíteni és elkerülni akarjuk. Mert tényleg veszedelmes állapotot jelent az, ami ma az ügyvédi pályán az ügyvédek között s az ügyvédek és peres felek között történik, az kétségtelen tény. Ezt mindenki beláthatja, aki a társadalmi bajokkal a leg- kevesbbé is foglalkozik s ez látható itt Ungmegyében is. Egyre-másra szaporodik az ügyvédek száma anélkül, hogy a kereseti viszonyok lényegileg akként változnának, hogy a tulprodukció a betelepülő ügyvédnek kenyeret biztosíthatna. Avagy nem valósággal elszomorító az, amikor nap-nap mellett olvassuk a Budapesti Közlöny hivatalos számaiban, hogy ügyvédek, kik minimálisan 20 évig készültek arra, hogy az ügyyédvizsgáló bizottság előtt O Felsége a király nevében méltónak találják őket az ügyvédség gyakorlására, joggyakornoki állások betöltésére is vállalkoznak. Oiyan állást tölt be tehát egy diplomás ügyvéd, amelynek évi jövedelme 1000 koronát tesz ki. 1000 korona évi fizetésért dolgozik tehát egy ember Magyarországon, aki a legmagasabb guálifikációval rendelkezik, amely Magyarországon elképzelhető s aki az ügyvédi nyomornak, a diplomás szolgaságnak legbeszédesebb bizonysága. Hja, nem úgy van már, mint volt régen, mikor áz úri fiúnak az ügyvédi diploma csak azért kellett, hogy a levelükön cifrább legyen a címzés, — a nemes
