Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 2. szám

Oldalsaám 2

Ungvári Közlöny

1Í13 január 9

igényekkel biró közönségnek illik megmutatni, hogy kívánsága loyalis, indokolt, jogosult kívánság, amit az anyagiakkal fedezni tud. — Hiába beszélünk művészetről, ha pénz nincs, amivel művészetet teremtsünk: —

akkor művészet "sincs. És hiába állítják egyesek, hogy Krémer az ungvári saisonnal meg volt elégedve, én ezt erőltetett elégedettségnek tartom. Mikor mi a jövőben nem a gárda felújítását, de kiegészítését és megerősítését kívánjuk: akkor ennek ellenszolgáláta csakis egy intenzív, folytonos, az egész idényen végigvonuló színházlátogatás lehet, a telt házaknak mindennapos megismétlődése, amellyel a közönség a direktor áldozatkészségét honorálni képes. Mert a mostanihoz hasonló mű- pártolás mellett — jobb társulatról beszélni — nevetséges is, esetlen is ; — a szent művészetért, a tanyaház módjára elcsúfított Thália-kama- ráért és végül bizonyos szólamokért senkisem fogja nálunk hagyni a bőrét. Egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer fogtunk egy Palá- gyit, többet nem fogunk csapdába uszítani.

Végeredményben tehát: a a szinügyi bizottság elég elismerésre méltó munkát végzett, mikor Krémernek adta az ungvári kerületet ; a társulat megfelel nekünk, de

ismételjük,megizmositása föltétlenül alapvető szükséglete a további működésének. Annál is inkább örvendenénk

— a társulat megszilárdításának, mert ez lehetővé tenné Krémer állandósítását, aki ittléte alatt annyi rokonszenvet tudott kiváltani a telkekből és akiben annyi lelkiismeretességet, kötelességtudást, szorgalmat láttunk összpontosulni, hogy személye ellen nemcsak kifogásunk nincs, de ha lehetséges, szeretnénk,

— hogy állandóan Ung- várra jöjjön. Egy tevékeny, ötletes, a helyzeteket feltaláló, és egészséges müérzékkel rendelkező direktor szerintem majdnem annyit ér, mint egy egészséges társulat. És amennyi kelléknek, érzéknek, hajlandóságnak, tudásnak egy direktorban csak lenni kell : az mind benne van Krémer- ben. (Egyesek szerint ugyan Krémer Sándorné vezeti az ügyeket, de én a szinlapon Krémer Sándort_ látok, tehát róla beszélek^ És mikor a személyéhez annyira ragaszkodunk és ügyvezetéséhez annyi bizalmat füzünk, egyenesen azért tesszük, mert egy ambiciosus direktor — észreveszi a hibákat, nyílt szemmel nézi az igazítani valókat, föltalálja, fölfedezi, ami hátrányos vagy egyenesen akasztó és rossz a társulatban. Amilyen ambiciosus direktor Krémer, hisszük, hogy nemcsak az értékességért, de

önmagáért is törekedni fog egy kijavított társulattal operálni a jövőben és társulatának színvonalát emelni, fokozni, nagyobbitani. És ebben a biztató és kellemes reményben várjuk a viszontlátást !

Az ungvári zsidó hitközség megalakulása.

Irta : Horovitz Mór.

Nagy és előkelő szervezetként áll ma előttünk az ungvári zsidó hitközség, amely helyben és a környéken 6000-nél több lelket vezet intézményeivel és hitbeli, szellemi ügyeit iskolája, rabbija révén előkelő formában bonyolítja le. Hogy lett azzá, hol a kezdet ? Ma már szinte legendás az ungvári zsidó hitközség születésének és megteremtőjének az első ungvári rabbinusnak alakja. Lássuk a történetét :

A zsidó vallás nemcsak hitéletet, hanem bizonyos szervezetet is ad híveinek. így például, három zsidó együtt asztaltársaság, tiz egy teljes létszám, közösség előírás szerinti istentisztelet megtartására.

Biztossággal nem tudjuk, mikor telepedtek le Ungvári a zsidók. Tények igazolják, hogy Magyar országon a rómaiak korában és a magyarok bejövetele előtt már lakiak zsidók. 1575-ből való az első ungvári zsidó adat. Egy Mójzes nevű harmincados (vámbérlő) neve maradt fenn éhből az időből.

Nagyobb számmal csak a XVII.

század végén és a XVIII. század elején telepedtek le zsidó.» helyben és a vidéken. Az itt lakó zsidók hitéleti szükségleteiket a szomszédos Lengyelországból fedezték és valószínűleg a lembergi rabbinátushoz (talán a turkaihoz) \ tartoztak. Ez időből egy spanyol származású zsidó ember (Frank) emléke maradt ránk, aki a szervezetlen ungvári zsidóknál rabbi funkciókat végzett es valószínűleg gyermekeiket is tanította.

De akkor már nagyobb számmal lakhattak itt zsidók. Egyesek házat is szőlőt is szereztek, főként adás-vevéssel foglalkoztak és élénk kereskedelmi összekötetést tartottak fenn Lengyelországgal, amit a harmincados léte is igazol. Gyakran jártak az ungvá- ^ riak üzleteik után Lembergbe — írja Benedikt Salamon főrabbi — és ott ismerték Reisman Lebis rabbit.

Reisman már Lembergben is rabbiteendőket végzett, amit neve, „Bódék“ igazol. Jó hírnévnek örvendett és kiváló ember lehetett. Neki ajánlották fel a még nem létező ungvári zsidó hitközség rabbi állását, hogy a hitközséget szervezze. Lebis Reisman eljött Ungvárra, hogy itt missziót teljesítsen és teljesített is és ezért megérdemli, hogy neve a feledés tengeréből kiemeltessék és rneg- örökitessék.

Valószínűleg 1730 körül jött Ungvárra. — Ungvár ekkor kis városka volt. Egy összeirási iv van a városi levéltárban 1767-ből. Eszerint akkor Ungvár 1469 lelket számlált. „A jegyzékből a

A szumoru béka-egérharc.

Irta : Slmonyl Sándor

IV. fejezet.

Az utolsók elsők lesznek. A póruljárt patikus.

Gyönyörű szeptember volt. A nap oly szelíden öntötte sugarait a földre, mintha csak azt mondaná: Úgy sem tart már sokáig, ezt a pár napot teszem legalább feledhetetlenné. Vasárnap volt. Korán egybegyültünk a Kupola- csarnokban, bár még alig lehetett több 11 óránál, de már teljes számban együtt voltunk. A fiuk nagy hangon vitték a szót s egyik-másik pokoli jókedvében volt. Fiuk-inditványozta Steiner Kálmán, a Grúz Katalin kedvence, játszuk el a kassai császárfogadás jelenetét. Én leszek az orosz cár, Vörös Andor a porosz király, Brauner Mihály I. Ferenc József. Sokác János fogja eljátszani a Bohémia asszonyság szerepét, te pedig Csendes Part, te leszel a kassai ' főispán, a ki franciául fogsz felköszönteni minket, minek- előtte Sokác János belekezdene a Grúz Katalin mondókájába. Cigány te leszel Bismarck, a ki a német császár háta mögött áll ! Ti többiek, ti lesztek a hurrázó néptömeg. No Csendes Part, rajta ! Kezdd el a mondókádat!

Oly rossz kedvű voltam azonban ezen a napon, hogy kedvetlenül vágtam oda :

— Ne bántsátok mindig szegényt, hagyjátok békében 1 Mindenkinek elég a maga baja. Mindenki úgy beszél, ahogy tud. Ti fizettek, ő meg enni ád nektek. Mit akartok mindig tőle?

— Mi lelte ezt ? — kérdezte a kosztosház fejedelme. — Jól van, ha nem akarsz, hát nem akarsz. Ez esetben elesik a főispán, Gróf Andrássy György uram, Grúz Katalin nélküle fogja megmenteni a monarchiát. Lépj elő Sokác János a virágcsokrétával: kezdődjék az ünnepély!

Soha nagyobb színész tehetséget nem láttam, mint ez a Sokác János. Oly bámulatos tehetséggel tudta utánozni alakjait, de különösen Bohémia asszonyságot, hogy rángatóztunk a nevetéstől.

..... És hallottam .újra — bár

színész előadásban a cárkisasz- szony sirversét, a caokréta szavalatot, a cár elérzékenyülését, a magáról megfeledkezett nép ord’- tását s mindazokat a zöldségeket, melyekkel Grúz Katalin szórakoztatott bennünket, a melyek azonban a Sokác János taglejtései mellett igazi művészetté nemesedtek.

Oldalunk nyilallott a nevetéstől.

Hirtelen azonban villám csapott le a derült égből. Senki sem tudta, hogy Grúz Katalin a Ku- polcsarnokból nyíló belső szobájában van, hol szekrényében rakosgatott. A legnagyobb vihogás közepette megnyílt az ajtó s közénk toppant ő s a vitézkedők- nek torkán akadt a szó. No most rögtön leüt a menykő ! De csoda történt. Grúz Katalin mindössze egy megvető pillantást vetett az asztaltársaságra s nyugodt hangon ennyit szólt:

Ostobák vagytok fiaim és neveletlenek, mint a pusztán legelésző csikók. Én itt hizlallak benneteket gazemberek s jóformán ráfecsérlem a vagyonomat, hogy minden jóval ellássalak benneteket, alávaló pernahajderek 1 A szemtelenségteknél csak a butaságtok nagyobb, hálátlan kutyák I

Hanem jön még a - kutyára dór ! Te Sokác János, te alávaló nő- csábitó te I Rövidesen kidoblak én téged innét, azután ebédelhetsz a napnál, négy hölgyeddel, a szőkével, a barnával, a vörössel, a gesztenyeszinüvel egyetemben. — Pfuj, ocsmány népség, ilyenekre pazaroltam én a szeretetemet! De hol vagyon Nemeskéry Kiss ■ Pál, a vőlegényem? Ő bizonyára nem tűrte volna, hogy ti igy megsértsétek azt a hölgyet, ki egykoron a föld leghatalmasabb királyait elragadta bájosságával, szellemességével. Azután hozzám fordult:

Csendes Part, egy instánciát szeretnék írni. Jer ki a lugasba, veled óhajtanám megbeszélni. A nem várt dicsőségtől olyan formán éreztem magam mint Pilátus, mikor akaratán kívül bejutott a crédóba, de azért utána mentem.

A lugasban leültetett s azután váltamra tette kezét:

Csendes Part I Ezennel ünnepélyesen bocsánatok kérek tőled. Belátom, hogy veled szemben cserben hagyott emberismeretem. Ma láttam csak, milyen derék fiú vagy, a mikor megvédelmeztél