Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 2. szám

Ungvár, 1913 január 9 2. szám Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre ......................8 korona Fél évre...........................4 korona Negyed évre ..................Z korona Egy szám ára a dohánytözsdékben 10 f. Takarékoskodás a város­házán. A városházán jan. 1-től kezdve az irnokoskodó napidija- soí közül többet elbocsátottak. A személyzet csökkentésének ter­mészetesen más megokolása nem lehet, mint ama legujabbau felül­kerekedett vezérirány, hogy a ki­adásokat redukálni, a célszerű gazdálkodás érdekében apasztani kell. A kiadások csökkentését célzó vezérelv helyes és a mai időkben különösen megokolt, de azt nem értjük : miért kell ennek a szegény, existencia nélkül ma­radó napidijasok bőrére menni. Ha a városhaza spórolni, takaré­koskodni akart, lett volna rá al­kalma a vízvezetéki munkálatok tárgyalásánál, mikor szinte pénz- fecsérlés számba ment az az ösz- szeg. amu a vízvezetéki előmun kálatokra fordítottak. Vagy ott van a behaj hatatlan fogyasztási adó 1 Ha takarékoskodni akarnak, mentsék meg a behajthatatlan fogyasztási adókból, ami meg­menthető — és ez ugyancsak a spórolás egy dicséretes módja lesz. De a napidijasok bőiére ne takarékoskodjanak. Mert utóvégre nemcsak szánalmas, de komikus takarékoskodás is az, mikor az ezereket veszni hagyják, de a filléreket fölemelik, összerakják és igy mutatják az adózásban ellankadó polgárságnak : nézzétek atyafiak, takarékoskodunk 1 * Háborús világ. Az európai feszültség ugylá'szik mulóban van s úgy a harcban állott balkáni államok, mint az ezek mögött le­selkedő nagyhatalmak a béke fele hajlanak, — a magyar politikai feszültség, a magyar politikai há­ború azonban csak most kezd erőre kapni. Januárban nem is any- nyira a parlamentben történt Tisza-féle események képezik a helyzet nehézségét, mint inkább a ko mány két teljesen konzer­vatív törvényjavaslata: az adótör­vény- és a választójogi törvény- javaslata. Mikor a közélet demo­kratikus, socialis jelszavakkal van tele, mikor az alsó néposztály és a középosztályu iparosok, keres­kedők annyira érzik a gazdasági nyomor keserveit, akkor ilyen sötét javaslatokkal még keserve­sebbé tenni a néplélek gondolko­dását, könnyelmű meggondolat­lanság és erkölcstelsnség. Szo­POLITIKFII ÍOSÁ6 Felelős szerkesztő: Dr. REISMfIN HENRIK Főmunkaíárs: Dr. BÁNÓ VILMOS % Megjelenik minden csüíörfökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenijt-tér 33. sz. (Kreisler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küIddöTten tnoru perspektíva, amit e küszö­bön levő po itikai harcok elessége mutat 1 S még szomoi ubb, hogy nem látjuk azt a tömör liberális, Azt hiszem, talán a leg­alkalmasabb és legkedvezőbb időpont kínálkozik most arra, hogy a szinügyi bizottság munkáját, tevékenységének aredményét ellenőrizzük és felülbíráljuk. Mikor a szin­ügyi bizottság az ungvári kerületet Krémer Sándornak ítélte oda, bizonyára ama meggyőződésben élt, hogy egy kiképzett, művészileg organizált, a mi igényeinket kielégítő gárda fogja a mű­veltséget szétszórni, a mo­dern társadalmi eszmék, a váltakozó irodalmi áramla­tok és irányok tanításait beleoltani — színházláto­gató közönségünkbe. Nem kétkedünk és nem akarunk kétkedni a szinügyi bizott­ság jóhiszeműségében, becsü­letes meggyőződésében és mindenesetre csakis azért eshetett a választás Krémerre, mert a szinügyi bizottság a Krémer Sándor ajánlatát tar­totta legelőnyösebbnek, mű­vészi szempontból a legbiz­tatóbbnak és elfogadhatónak az összes ajánlatok közt. Mert utóvégre kell, hogy a szinügyi bizottság csakis ál­talános és művészi érdeke­ket, csakis művészi postu- látumokat tartson szem élőit, kell, hogy a szinügyi bizott­ság olyan társulat megszer­zésére és megtartására töre­kedjen, amely — a vidéki viszonyokhoz képest — a fokozott vágyakat leginkább kielégíti. A társulat itt volt: láttuk a munkáját és most foglal­kozhatunk a szinügyi bizott­ság munkájával is. Három oldalról kívánjuk megvilágí­tani a helyzetet. demokrata alakulást, mely a mai sötét, konzervatív irányzatod szem­ben sikerrel felvehetne a küzdel­met 1... 1. Meg voltunk-e elégedve a műsorral ? 2. Meg voltunk-e elégedve a társulattal? 3. És ennek következmé­nyeképp kivánhatunk-e a jö­vőben jobb társulatot? Vegyük a kérdéseket sor­jában, s higgadt megfontolt- i sárgái — adjunk feleletet j magunknak. A műsor beállí­tása. kifogástalan volt. Sok igyekezetei, fáradhatatlan buzgalmat láttunk az itt idő­zött társulat igazgatójánál, hogy egy helyes és izgató műsort teremtsen. Az újdon­ságok gyors és sikeres elő- hozása, a premierek válasz­tékos beosztása okvetlenül megérdemli ama dicséretet, amellyel tartozunk minden­kinek, a ki a megszerzett ér­demek révén arra méltóvá lesz. De különösen tartozunk vele Krémernek, aki szor­galmas, lankadatlan, meg­erőltetett törekvéssel akart mindig újat, mindig ösme- retlent és látatlant hozni. Sőt bátran merem állítani, hogy ami az egész idény alatt a legeredményesebb sympto- mának tűnt fel előttem : az a Krémer direktor agilitása volt. Ügyes, céltudatos volt a reportoire összeállítása, amit elsőrendűnek kell minő­síteni, ha a mtipartolás mé­reteihez, a látogatottság lany- haságához, a bevétel nagy­ságához arányitjuk. Annál ingadozóbb elbírá­lás alá esik: mostani össze­tételében megfelel-e nekünk a társulat? A múltban is hangoztattuk, most is han­goztatjuk : a társulatnak van­nak kiemelkedő, művészileg fegyelmezett, intelligens vi­déki színészei, amit — szí­vesen nyugtázunk és eiös- merünk a direktor javára. De ezek elenyésző számban vannak a közepes, sőt átla­gon aluli színészek mellett. Igaz: spéciéi az ungvári szín­házlátogató közönség olyan közömbös, fád, unalmas és tartózkodó közönség, olyan tunyán és szükmarkuan gon­doskodik a müpártolásról, hogy ez az oka annak, hogy egv Palágyi — soha többet nem jön hozzánk. De mind­amellett nem lehet ilyen egy­oldalúan el-iklani — a kér­dés felett. Mert a tény az : minél szilárdabb és kiforrot­tabb erőkkel jön valaki, an­nál több reményünk lehet, hogy felkölti, felrázza, kiug­ratja a mi nyugodt közön­ségünket a tartózkodásból; és viszont minél gyöngébb egy társulat, annál inkább hozzájárul az általános cl- kedvetlenedéshez, a szin- hnzbajárás csökkentéséhez, az érdeklődés redukálásához. Ebből a szempontból: az itt időzött társulat, bár egyes előadások nivós alakításával hivatottságának és érettségé­nek gyakori tanujelét szol­gáltatta, föltétien tetszésün­ket nem vívta ki. Megmarad tehát a harma­dik kérdés: a jövőben kiván- hatunk-ejobb társulatot, vagy megelégedhetünk-e Krémer- rel ? A felelet: bizonyos ki­egészítések mellett a Krémer társulata megfelel nekünk, prosperálhat, virulhat, mű­ködhetik nálunk, de csakis a hiányos erők kicserélése mel­lett. Kell, hogy a direktor a jövőben tapasztaltabb erők­kel jöjjön Ungvárra; kell, hogy a jövőben átölelőbb, comprehensivebb erőket, is­kolázottabb alakítókat alkal­mazzon a társulatban.Igenám — csakhogy akkor nagyobb érdeklődést kívánunk a ko-' zönségtől. Mert, miké A csakis egy jól megszervező*.1: társulat képes a közönségre fogékonyan hatni, akként egy magasabb és kifejlettebb E■BSBBBBBBBBEEBBSBBBBBEBSBBÖEBBBBEBSBBBHBBBBBBB Szinidény után. Irta: Beermann Henrik.

Next

/
Thumbnails
Contents