Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-29 / 35. szám
Ungvár, 1912 augusztus Z9 35. szám Harmincnegiiedik évfoli/am ElőHzeíési ár helyben és a vidéken Egész évre.........................8 korona Fél évre..............................4 korona Hegyed évre ....................Z korona Egy szám ára a dohánylözsdékben 10 f. POLITIKAI UJSflG felelős szerkeszlő: Dr. REISMHN HENRIK Fömunkatárs: Dr. BHNO VILMOS A Nehrebeczky György be- Számolója. Nehrebeczky György a jövő hónap elején fogja tartani Uneváron beszámolóját, hogy a jelenlegi politikai állapotokkal szemben való magatartását ecsetelje és az országos munkapárt kötelékéből való kilépését részletesebben megokolja a választópolgárság előtt. Sok újat a — kilépés után — nem mondhat Nehrebeczky, mert ha önmagához követ kezetes akar maradni — a Lukács kabinet parlamenti és további erőszakos szerepléséről a véleménye csak ugyanaz maradhat, ami a kilépés idejében volt. Hiszen Lukács László és Tisza István a junius 4-iki bravour- csiny után még jobban elmérgesitet- ték a helyzetet, s bár a parlamenti viharok lecsendesültek, a munkapárti vezérek (Tisza is, Lukács is) ugyanolyan érveken kapaszkodó beképzeltséggel védelmezik eljárásukat, a parlamentarizmus legelemibb követelményeit keresztülhúzó, és a házszabályok sértetlenségét megbecstelenítő erőszakoskodásukat, mint annakelőtte: — egészen bizonyos tehát, hogy Nehrebeczky ilyen szSgyeííletes politikára nem fog és nem akar enyhítő szavakat találni. A beszámolót azonban fölötte alkalmasnak tartjuk, hogy a választópolgárság rokonszenvét és őszinte elismerését nyilvánítsa a képviselője iránt. Ugyan a függetlenségi választópolgárságnak az utjai, céljai és elvei nem lehetnek azonosak egy 67-es alapon küzdő képviselő elvei vei, de kivételképpen most, a beszámoló alkalmával, szükségesnek tartjuk, hogy a függetlenségi választópolgárság is állást foglaljon Nehrebeczky mellett. Amikor a munkapárt vezetősége szégyenletes hallgatással desavu- álja — Nehrebeczky politikai álláspontját, szükséges, hogy ezt a desavu- álást sikeresen ellensúlyozza és negligálja a Nehrebeczky érdemeit és politikai önérzetességét méltányolni tudó függetlenségi valasztópolgárság is. A munkapártiaknak érdekében állhat, hogy ilyen kockázatos időben hallgassanak, de a választópolgárságnak annál inkább dokumentálni kell, hogy a munkapártiak hallgatag bizalmatlanságával szemben tüntetőén helyeslik a diszidens képviselő eljárását, akit a hivatalos munkapárt hivatalos támogatással választott meg a parlamentbe. A beszámoló lesz a kedvezőbb alkalom az egész választópolgárság bizalmi megnyilatkozásának és hisszük, hogy az ungvári választópolgárság fényes elégtételt fog nyújtani bátor és önzetlen politikai magatartásáért Nehrebeczky Györgynek, akit a munkapárton — éppen a politikai állásfoglalása miatt desavuál- nak! * Közvilágításunk. Hogy Ung‘ vár közvilágítása a lehető leggyatrább’ az nem szorul sok bizonyításra, de ' növeli a panaszokat és jogosulttá teszi a közönség folytonos zúgolódásait ama anomalia : hogy igen sok oszlopon régi, kiégett, teljesen hasznavehetetlen villanykörték „világítják“ esténkint az utcákat. Egyaránt komikus és bosszantó, hogy Ungváron régi és elhasználódott villanykörték szolgáltatják a közvilágítást, amelyeknek lomha, vörösösen égő lángja inkább sötétséget, mint világosságot terjeszt maga körül. Miért nem történnek intézkedések a kiégett körték kicserélésére ? Miért nem gondoskodnak tisztán égő, jól világitó körtékről ? Ehhez nem kell annyi előkészület és habozás, mint a vízvezetékhez, ezt könnyebb kieszközölni és könnyebb nyélbeütni, mint a törvényszéket és 'a vásárcsarnokot, eny- nyit igazán megérdemel egyszer a közönség is... BsgRnsBSBsaBBaaaBaBHBBEaB Az uj adonovelláíól. Irta: egy jegyző. 1913. év január 1-én lép életbe az uj adótörvény, a melynél kivihetetlenebb. a gyakorlati életben alkalmatlanabb törvény az utolsó 20 év óta Magyarországon nem látott napvilágot. Elismerjük: a régi adótörvény gyatra, igazságtalan volt, feltétlenül meg kellett változtatni, de hiányzott belőle az agyafúrtság: hogy lehet a polgárokból az eddiginél több adót kisrófolni, de úgy, hogy ő elhigyje, miszerint az eddiginél lényegesen kevesebbet fizet. Ahelyett, hogy kongresz- szusba, tanácskozásba hívták volna össze, a kiválóbb pénzügyi tisztviselőket, a városi hivatalnokokat s a kik legis- legtöbbet értenek a dologhoz: a községi és körjegyzőket s a kongresszust mint gyakorlati testületet felhívták volna egy uj, a gyakorlatban megfelelő adótörvény tervezetének kidolgozására : zöld asz- { tálnál, tisztán theoretikai tudással megalkottak egy törvényt, mely a valóságban keresztüivihetetlen, amely annyi zaklatásnak, annyi bírságolásnak fogja kitenni az adófizetőt, hogy az állam ilyenformán akaratlanul is ellenségére teszi a saját polgárait. Maga az egész novella pedig oly értelmetlen, hogy azt olvashatom ki belőle, a mit akarok. Nincs az a szegény falusi tanító széles e hazában, aki a novella szerzőjét, ha munkáját a fogalmazás megbiralása szempontjából mutatná be, be nem szekundáztatná érte. Eltekintve azonban attól, hogy a polgárok eddigi egyezés adóját 20 — 30%-al emelni fogja, s a szegény adófizetőt agyonkinozza, mert oly komplikált s annyiféle kimutatás benyújtására szorítja, hogy az embernek megáll az esze: micsoda tapasz-I talatlatlanság kellett ekkora I lehetetlenségek kigondolására — a legnehezebb helyzete azonban a községi s körjegyzőknek lesz. Eredeti hivatásunk az volna, hogy a népnek ügyesbájos dolgaiban vezetője, tanácsadója legyünk. Az adó ügyek s más egyéb kellemetlen funktiók eddig is oda sodortak bennünket, hogy a legjobb akarat mellett sem törődhettünk sokat a község ügyeivel; az uj adónovella 'annyi munkát fog adni a szegény jegyzőnek, hogy a legsilányabb körzetben is 3—4 hónapra teljesen el fogja vonni az adminisztrációtól. A jutalom pedig az lesz, hogy a központi hatóságok nyakra-főre fogják bírságolni az amúgy is agyoncsigázott jegyzőt. A kir. járásbíróság hagyatéki ügyben tan oi.o' . késedelem miatt, a pé . OJ igazgatóság azért, n 1 a lajstromok pontos háti., more be nem küldettek. Az adóval agy.ntört polgár — különösen ha paraszt az illető Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztősé?, és kiadóhivatal Ungvári SzéchenijI-tér 33. sz. (Kreisler-nijomda) Hirdetések és elöfizelések a kiadóba, kéziralok a szerkesztőségbe küldendők — csak a jegyzőt fogja látni. A jegyző fogja tőle kérni az adót, a jegyző fogja zá- logolni, a jegyző fogja kérni az árverést. A szegény jegyző, a ki az egész állami adminisztrációban a „fogd meg“ szerepét játsza, teljesen ártatlanul egymaga fogja viselni az egész helytelen intézkedés ódiumát. Nem vagyunk képesek azonban elhinni, hogy az uj adótörvény tovább mehessen a kísérletezésnél. A pénzügy- igazgatóságok által megtartott bizalmas értekezletek maguk is szomorú eredménynyel végződtek. A törvényben kimondott u. n. adó- összeiró bizottság összehozása pedig egyenesen absurdum. Feladata lesz a mindenféle kimutatásból, lajstromból, jegyzékből kataszteri törzsivből, birtokivből összeírni a község minden lakosát stb. Megállapítani mindenkinek bárhonnét bármily forrásból származó mindenféle jövedelmét, megállapítani a létminimumot s mindezt nyilvántartásba kell vennie. Úgy hogy az a szerencsétlen bizottsági tag 4_5 hónapig úgy benne lesz a munkában, hogy a füle sem fog kilátszani. Vájjon — még az államtól is — jogos-e kenyérkereső embert családjától hónapokra elvonni ? Ha megfizetett tisztviselőkkel végezteti az összeírást, megáll a központi adminisztráció, eltekintve attól, hogy napidijak fejében, oly összeget kellene elfizetnie, ami a kincstár teherképességét érzékenyen sújtaná. Az uj adótörvény sikertelen alkotás, teorikus emberek elmefuttatása, a mely elmei uttatásnak főleg mi jegyzők isszuk meg a levét. aaaaasiaaBaBaaaaaBaaaaaaB HM Borossnál
