Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-11 / 28. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 julius 11 terra inkognita ? Azt értve gyorsírás alatt, a ki diktálás után irni is tud. Értesítők. — II. közlemény. — A polgári leányiskola értesítője gazdag tartalommal jelent meg. Deák Gyula igazgató „Épül az uj iskola“ címen érdekes cikk keretében hivja fel az érdeklődők figyelmét Ungvár uj kultúrpalotájára, az épülő polgári leányiskolára. „Művészeti nevelés a polgári iskolában“ cim alatt Alszeghy Piroska tanulságosan értekezik. „Árpádkori templom Gerényben“, két cikk Z—y és Deák Gyula tollából. Ezután következik Mar- gócsy Aladár márc. 15-iki tartalmas ünnepi beszéde. Az igazgatói jelentés a múlt év történetéről, a női kézimunka tanfolyamról számol be. 263 növendék a létszám. A rendőrség államosítása, mint a Damokles kardja, lóg a levegőben, hol arról kapunk értesítést, hogy a belügyminiszternek eltökélt szándéka az erről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni, hol meg arról, hogy a rendőrség államosítása rendkívül sok előkészületet és előtanulmányt igényel, s Így a legjobb esetben is csak 15 év múlva lehet ténylegesen a rendőrség államositását eszközölni. — Ugylátszik, a két hir közül az utóbbi a valószínűbb, mert a mindenkori kormányok sohasem helyeztek nagy súlyt arra, hogy gyors és kedves meglepetésekkel szolgáljanak néha a városok érdekében is. Tehát csak 15 év múlva! De azért, hogy valami külső fény mégis csillogjon az országot teiekürtölt államosítás nyomán, az ujonan kinevezett miniszteri tanácsos: Pekári Ferenc körútra indult, hogy a vidéki rendőrség jelenlegi helyzetét és szervezetét behatóbban tanulmányozza, és személyes tapasztalaival is meggyőződjék : menynyire szükséges lesz 15 év múlva, igenis csak 15 év múlva— a rendőrség államosítása. Pekári hozzánk is eljön, az ungvári rendőrséget is tanulmányozni fogja. Nem tudjuk, milyen impresziókatés benyomásokat fog meríteni Pekári az ungvári rendőrségről, de az kétségtelen, hogy a körülményekhez képest Ungvár rendőrsége is elég súlyos bizonyítékot szolgáltat az államosítás elhalaszthatat- lan szükségességéhez. Ha Pekári ur Öméltósága gondosan megvizsgálja az ungvári rendőrséget, könnyű lesz kitalálnia, miért nem Az állami elemi iskolákról Szabó József és Takács László egy gondosan és jól szerkesztett értesítőben számolnak be. Az értesítő felölel minden fontosabb mozzanatot, amely az iskolák beléletében az elmúlt tanévben történt. A Kossuth-téri iskolában 571, a Drugeth-tériben 531 növendék volt. Az orth. izr. népiskola értesítője. Értékes tartalommal jelent meg az ungvári orth. izr. népiskola első értesítője, mely egyúttal magában foglalja az iskola történetét. Az értesítőt Horo- vitz Mór tanító irta. A történeti részben igen szép fejezet a legelső zsidó tanítóról, Leebről szóló rész; általában azok, akiket ehhez az iskolához valami kötelék fűz, ezt a füzetet örömmel fogják lapozgatni. Iskola-politikai cikket irt ez értesitőbe dr. Reisman Henrik „Zsidó felekezeti oktatás“ címen. A statistika és más egyéb tudnivalók az értesítő kisebbik részét foglalják el. Megjegyezzük még, hogy ebben az értesítőben nincs osztályzat. képes a vidéki rendőrség hivatásának megfelelni, hol rejlenek a hibák, amelyek a rendőrséget feladatának és kötelességének teljesítésében korlátozzák és miben rejlik ama elfogult, de olykor jogosult türelmetlenség, amellyel a közönség a jelenlegi rendőri intézmény iránt viseltetik. Általánosságban a közönség a rendőrségről való véleményét abban szokta összefoglalni, hogy „soha sincs rendőr ott, ahol szükség van rá“, — s valóban, különösen ünnepek alkalmával, a mellékutcákon gyakran történnek verekedések, csend- háboritások, vagy más kihágások, amelyeknek utolsó epizódja is rendőr nélkül folyik le. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert itt nem is annyira a rendőrség a hibás! Mert ha Pekári ur Öméltósága Ungváron a rendőrlegénység létszáma iránt fog érdeklődni, akkor megtudhatja, hogy nálunk a rendőrlegénység létszáma 23, áll pedig ez a 23 főnyi csapat: 1 rendőrszakaszvezetőből, 3 tizedesből és 19 közrendőrből, — 23 főnyi rendőrcsapat amúgy is kevés, de ha meggondoljuk, hogy ebből a számból egynéhány ember a városházán teljesít alkalmi szolgálatot, mások az éjjeli szolgálatból kifolyólag nem lehetnek nappali szolgálatban, ismét mások bizonyos meghatározott helyekre (pl. pályaudvar) vannak kirendelve, akkor igazán elenyésző csekélységü az a megmaradt létszám, amely hivatva van a köz- biztonságot fenntartani, és az utcákon, a forgalomnál a szükséges ellenőrzést teljesíteni. 23 főnyi csapattal, amelynek a fele más módon van lekötve, csodákat művelni nem lehet, sőt még a közbiztonságot fenntartani sem. Nem is lehetséges, hogy ilyen csekély létszám mellett a különféle ügyek még a nyomozás hevében felderitessenek, és az ellenőrzést a rendőrség intenzivebben és fokozatosabban teljesítse, mint most teljesiti. (Ha statisztikus volnék, kimutatnám, hogy mennyivel több utcája van Ung- várnak, mint rendőrje és hány száz lélekre esik egy rendőr.) Egy másik kirívó fogyatkozása a mi rendőrlegénységünknek : a tekin- télytelenség. Pekári ur Öméltósága a legjobban tudja, hogy a fővárosban a rendőr úgy szerepel a közönség előtt, mint a kérlelhetetlen, megcsontosod';tt szigor, mint a könyörtelenség megszemélyesítője, addig nálunk a rendőr úgyszólván, tekintély nélkül áll és működik az utcasarkon. Szinte a közönségbe már be van oltva ama tudat, hogy a rendőr iránt szabad engedetlenséget tanúsítani, mert a rendőr gyenge, tehetetlen energia nélküli közege a végrehajtó hatalomnak. Ez igy van és igy lesz, amig a rendőrben nem fejlődik ki jobban a hivatás és rendeltetésének érzete, amig több buzgalommal, fokozottabb erély- lyel és ambiciosusabb munkaŐszintén megvallva, alig olvastam olyan kicsinyes, elfogult cikket, mint amilyet B. Ö. ur tudósításként irt jul. 3-án és 4-én lezajlott orsz. közgyűlésünkről. Ha nem tudnám, hogy ki rejlik e két kezdőbetű mögött, a cikkében használt hangot és a minden tárgyilagosságot nélkülöző modort egyenesen rosszakaratnak minősíteném, igy azonban, jól ismervén őt, ki különben ügyünknek jó barátja, csak a laikus elfogódottságának és a nem tisztán látásnak tulajdonítom mindezeket. Különben ügyet sem vetnék rá ! Tekintettel azonban arra, hogy B. Ö. urnák a kongresszusunkról írott tudósítása olyan világításban tünteti fel a mi munkánkat, amely alkalmas a nagyközönség félrevezetésére, — hogy bennünket mintegy lebecsültessen : kötelességemnek tartom, hogy a n. é. közönségnek, melynek humánus intézményünk és összes emberbaráti intézményeink létüket köszönhetik, a való tényállást tisztán és teljesen elfogulatlanul föltárjam. Könnyű dolog ez nékem, mert, bocsánatot kérek az őszinteségért — az ő tudósítása minden tárgyilagos alapot nélkülöz. B. ö. kedvvel nem fogja kötelességét teljesíteni. De vájjon követelhetünk-e a rendőrtől buzgalmat, kötelességtudást, ambíciót a 840 koronás évi fizetés mellett ? Lehetséges-e, hogy a rendőr kizárólag a közbiztonsággal és a közönség érdekeivel törődjék, ennek szentelje minden idejét — a 840 koronás éhbér mellett ? 1 Öméltósága bizonyára olvassa mindennap a lapokban: „az elfajult drágaság“ „a lehetetlen megélhetési viszonyok“ „a súlyos pénzválság“ stb. mindehhez arányitsa a 840 koronás évi fizetést, s feleljen nyíltan, őszintén: többet várhatunk-e egy ungvári rendőrtől, mint amennyit kapunk tőle ? A makói példa a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a vidéki rendőrség tehetetlenségének egyik oka a fizetés csekélységében rejlik ; ha a rendőrséget nem államosítják, s 15 évig még a vidéki rendőrség oltalma alá helyezik a közbiztonságot, szaporítsák kormánysegéllyel legalább a városokban a rendőrséget és alkossák meg az egységes fizetésrendezést. Ilyen előterjesztést tegyen Pekári a minisztériumban, hogy eied- ményes legyen ungvári tanulmányútja ! urnák eljárásán fölötte csodálkozom, mert a tudósítás tendenciája nem ő hozzá méltó, kritikája pedig egyenesen kicsinyes szempontokból táplálkozik. Kedves B. Ö. ur, ajánlom Önnek tiszta szivemből, ne akarja kákán a csomót keresve keresni ! — Avagy Ön annyira tökéletesnek, fölöttünk állónak gondolja magát, hogy az Ön szava szentirás — még abban is, amihez nem ért ? Lám, én nem értek az Önök dolgaihoz, én ezt nyíltan bevallom, de azért az Önök dolgairól mindig tisztelettel emlékeztem meg és emlékezem meg bármikor és bárki előtt — ugyanazt jogomban áll követelni Öntől és követelem is ! Vallja be kérem kedves B. Ö. ur, hogy Ön sem ért a mi dolgainkhoz, ami ugyebár természetes, de ha nem érti, miért nem kért tőlünk felvilágosítást, mielőtt a nyilvánosságra hozta volna alaptalan és sértő kifogásait, mi készséggel szolgálatára állottunk volna, de készséggel állunk ezentúl is ! Nem gondolja, hogy egy kevéssé lelkiismeretlen volt az eljárása ? Nem vagyok szerénytelen ember, de botorul sem vagyok szerény annyira, hogy meg ne mondRendőrségünk államosításához. Irta: Beermann Henrik. VALASZ a „Határszéli Ujság“-bao julius 8,-áo megjelent „Tanügyi kongresszus Ungváron“ c. cikkre.
